Nagykároly, 1913 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1913-06-29 / 6. szám
Nagykároly, 1913. junius 29. Vili. évfolyam. - 6. szám. NAGYKÁROLY POLITIKAI LAP. A „Szatmármegyei Közlöny'1 állandó melléklete. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utcza 2. sz. Megjelenik minden hónap utolsó vasárnapján. Felelős szerkesztő : DR. KIÉRTS LÁSZLÓ. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Tlyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. fl kereskedelmi szakoktatás. A inai gazdasági irányú fejlődésben mind fontosabb szerepet játszik a kereskedelmi szakoktatás, amely azonban ma még egyáltalában nem áll azon a nívón, amelyen állnia kellene. Helyes volna a kereskedelmi gyakorlat egysége érdekében, ha a közoktatás szervezetében is közelebb hozatnék az alsofoku iskola a felső kereskedelmi iskolákhoz, vagy viszont. A mai nagy ellentét és hézag, hogy az árukereskedelemre nevelő alsófoku (tanoncz) iskolák teljesen gyakorlati intézményével szemben a íelső kereskedelmi iskolák jobbára egyoldalú elméletet nyújtanak kiegyenlítendő, pótlandó. Mig valami szervi kapcsolat jöhetne létre a két iskola között, olyképen lehetne használni az ügynek, hogy a íelső kereskedelmi iskolák mellé kellene helyezni a tanoncziskolákat s a tanári karnak mindkét intézetben közösnek kellene lennie. A íelső kereskedelmi iskola tanítási keretébe pedig a tanároknak több árukereskedelmi praktikát kellene bevinni. Ezt minden tantervi változtatás nélkül meg lehet tenni. Hogy a íelső kereskedelmi iskola mai szervezete általános revízióra szorul, arról beszélni már íölösleges, mert ez irányban már lolynak a tárgyalások. Az uj szervezettel azonban nem kell sietni. Annak előkészítése egy tekintetben várakozó álláspontra int. E tekintet a polgári iskolák reformja. Alert bizony a felső polgári tervezésnél, amikor ennek az uj fajtának látszó iskolának csak a czime tetszik újnak, de czélja és tantervi extraktuma a felső kereskedelmi iskoláétól nagy részben nem tér el, indokolt fölvetni a kérdést, hogy szükség voina-e továbbra is mind a 37 felső kereskedelmi iskolára vagy ezek mellett kulturszükséglet kivanja-e a felső polgári iskola felállítását? A felső p.jlgári iskola mikénti megoldásától is függ a felső kereskedelmi iskola jövendő szervezése úgy külsőképen, mint belső tartalmában. A felső polgári iskola mellett a szakiskola absolut szempontja is figyelembe veendő; továbbá a czélszerüségi szemponttal szintén számolni kell. A szakiskolának 4 évfolyam keretében kétségtelenül nagyobb tartalmat lehetne adni, de másrészt a képzés és minősítés követelményének 3 év is megfelelhet. Ehhez járul a közönség felfogása, amely jobbára csak vagy 8 évfolyamra terjedő iskolafaj között választania keli, amely tartalomra bár különböző értékű képzést nyújt rendszerint azt választja, mely többféle, vagy legalább is egyenlő minősítést nyújt, de egy évvel előbb ér véget. Jó tantervvel kerülhetjük el a túlterhelést. S itt főelvként a rokontárgyak csoportosítását kell hangsúlyozni. A könyvvitel, irodai munkának, levelezésnek és kereskedelmi számtannak egy kézben, egy kombinált tanmenetben kell összeköttetésben lenni. A jogi tárgyaknál is a 2 órás külön kis tárgyak (pl. keresk. ismeret) beolvasztandók es igy tovább. Egyszerűsíteni kell az érettségi vizsgálat aprólékosságát. Kevesebb tárgy legyen. Nagyobb szempont. Jogosultsága van a kompenzácziónak is. A kereskedelmi akadémiáknak szép jövőjük lehet. Csak a gyakorlati szükséghez képest lehetőleg specziális irányra törekedjenek. Talán még „doctores cotnmercii“ diplomákat fognak osztogatni. Ennél többet er mindenesetre, ha széleskörű s intensiv képzéssel látják el a kereskedők elitjét. Végül még valamit a nők kereskedelmi iskoláiról. Szocziális viszonyaink újabb átalakulásával a nők közéleti tevékenysége is számba veendő. Amennyire indokolt a természet rendjének, a családi és társadalmi élet érdekeinek megóvása czéljából a nők hivatalnoki szereplésének tultengését korlátozni, annyira jogosult természetüknek és tehetségüknek megfelelő egyéni érvényesülésük. E tekintetben kereskedelmi szakképzésük is tisztességes megélhetésre nyit nekik teret. Mivel azonban a követelmények minden pályán növekednek s a nagy produkció is fokozza a versenyt, a szakpálya föltételei szintén súlyosbodnak. Ezért a női kereskedelmi fl halhatatlanság városa. Sok mindennek elkeresztelték már Budapestet, de talán a halhatatlanság városává csak. most, a legutóbbi időben lett Budapest. Örömmel tapasztaljuk ugyanis, hogy szeretett fővárosunkban senki és semmi, sem ember, sem pletyka, sem esemény nem hal meg. Amire néhány igen érdekes és jellemző példával szolgálhatunk. így például, hogy a mindenektölött népszerű politikán hezdjük a felsorolást, ezt a szegény Lukács Lászlót már jó néhányszor kivégezték és még mindig teljes épségnek és egészségnek örvend. Hozzá hasonlóan nem tud meghalni a hires' nevezetes Désy- Lukács pör sem. Már elintézték ugyan másodszor is egy Ítélettel, de felebbezések és semmiségi panaszok garmadája került megint a budapesti kir. tábla elé és ha a budapesti kir. táblának úgy tetszik, megint megsemmisitheti az Ítéletet és megint megnyithatja ennek a sokat szenvedett pörnek az életét. A halhatatlanok közé tartozik természetesen az Erzsébet királyné szoborpályázat is. Hányszor döntötték el már ezt a pályázatot és még mindig áll. Nem áll ugyan a szobor, de annál szilárdabban áll a pályázat. A szegény művészek minden évben egyszer-kétszer elkészítik a maguk pályatervét, a bíráló bizottság öszszeül, tanácskozik, ítél, dönt és azután újra kihirdeti a pályázatot. A szomorúan hosszú életű és halhatatlan dolgok közé tartozik a Nemzeti színház is. Legalább három éve már, hogy a Nemzeti színháznak, mint olyannak egy radikális intézkedéssel kicsavarták a nyakát és ugyanazzal az intézkedéssel megölték a Népszínházát is és három év alatt még mindig nem jutott oda a dolog, hogy a szegén}* Nemzeti színház földi tetemeit elhantolták volna. Vannak azután halhatatlan emberek és események természetesen a művészet terén is Ilyen halhatatlan esemény például a német vendégjáték. Minden~évben újra és újra elfödeli ' az egyetemes sajtó a német vendégjátékot, megtagadván tőle minden jogot és jogezimet, sőt, művészetet is, csak azért, mert német. És a német vendégjáték, hála Reinhardtnak minden évben újra éled. A legnagyobb halhatatlan azonhan minden téren Feld Zsigmond. Az öreg Feld papa és szinháza évek óta szenved a legszomorubb agóniában és az öregnek mindig sikerül ínss vért hozni, hacsak egy-két hétre is a színház ereibe. De vannak azután komoly halhatatlanjaink is, akik épen azzal lesznek halhatatlanná, hogy tulajdonképen visszavonulnak az életből. Ilyen halhatatlanná lett most Szacsvay Imre, a Nemzeti szinház tagja és Nagy Endre a Modern Kabaré tulajdonosa. Mind a ketten ott hagyták azt a pályát, amelyen annyi dicsőséget arattak és épen ezzel a visszavonulással szerezték meg maguknak a örök hirnevet. És meg kell emlékeznünk végül a két legkedvesebb halhatatlanról azok közül, akik ezt már elérték. Ez a kettő Német Jóska, a kedvelt komikus és a mindig fiatal Blaháné, akikről művészkörökben egy igen kedves jelenetet mesélnek ' most el. Németh Jóska a hét egyik délelőttjén találkozott az Erzsébet-köruton Blahánéval, aki tudvalevőleg már teljesen egészséges, sőt ma este már fel is lép a Nemzeti színházban. — Adj Isten, Jóskám, — mondotta Blaháné: — száz esztendeje, hogy nem láttalak. — Lehet, — feleli rá Németh Jóska, — de azt a száz esztendőt csak én érzem, te bizony nem! Már igazán öregedhetnél a kedvemért vagy két esztendőt, mert amilyen örökiíju vagy, nemsokára úgy szólítasz majd, hogy «öregapám.» Hát ilyen kedvességeket mondtak egymásnak 's természetesen Blaháné végül azt is megkérdezte, hogy mi újság ? — Hogy mi újság? — mondotta erre Németh Jóska, — hát hallottad már ezt a viczczet ? És ezzel elmondotta a legdivatosabb pesti élezet. Blaháné kaczagott, no és az csak természetes, hogy ez a bűbájos kaczagás egy csomó embert vonzott oda. — Hát ezt hallottad-e — folytatta aztán Németh Jóska — és elmesélt még egy élezet. Blaháné megint kaczagott és megint egy újabb csoporttal szaporodott meg a hallgatóság száma. A következő éleznél már egész kórus kaczagott Blahánéval s amikorra Németh Jóska egy féltuczat élezet mondott el, egész csődület volt a körúton. Ekkor aztán Blaháné megelégelte a feltűnést és kezet nyújtott Németh Jóskának. — Na, Isten veled, Jóskám, — mondotta bucsuzásul, — de ha találkozol Móricz Zsigával, meséld el neki, hogy micsoda nagyszerű népszínmű jelenetet játszottunk eí mi ketten itt az Erzsébét-kőruton . . . hátha ir hozzá egy darabot! . . .
