Nagykároly, 1913 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1913-02-23 / 2. szám
Nagykároly, 1913. február 23. VII!. évfolyam. - 2. szám. NAGYKÁROLY POLITIKAI LAP. A „Szatmármegyei Közlöny1 állandó melléklete. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAQyKAROLyBfiN, Szölő-utcza 4. sz. Megjelenik minden hónap utolsó vasárnapján. 'idős szerkesztő és laptulajdonos: HIRDETÉSEK s kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. PPI n 7Qif*0”’1 »»TJyilt’tér** sora 60 filler. Kéziratokat nem adunk vissza* ntoLi rtLU LülumUlUi. hirdetések közlési dija olőre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. fi !i. ÜL ifpfi országos Misi is az el gisgiti szilig. A görög katholikus magyarok uj egyházmegyéjének székhelyére vonatkozó- ! lag Nagykárolyban megindított mozgalom I a közelebbről érdekeit körökben nagy hűl- j lám okát vert fel. Az a körülmény, hogy j a nagykárolyi székhely tervének ellenlábasai már az óc>árlás fegyverét használják Nagykároly ellen, továbbá, hogy már szép számmal jelentkeztek olyanok, kik a nagykárolyi székhely megvalósítása esetén ennek az érdemét már eleve maguknak vindikálják, mind olyan szimptómak, amelyek az ügynek Nagykároly javára való eldöntését közelállónak mutatják. Lapunk a Nagykár oly jelentette először, hogy a görög kazhoiikus magyarok ; országos bizottsága, amely a püspöki szék- { hely ügyére a legnagyobb ingerencziaval J bir, befolyásának egé>z súlyával a nagy- j károlyi székhely mellé állott. A bizottság j elnöki tanácsa ezen elhatározásai most az ‘ uj egyházmegye összes egyházközségeivel i is közölte. A bizottság eredetileg a nyiregy- : házi székhely tervét támogatta. Azonban ! az egyházközségekhez most intézett körle- j veiében sajnálattal jelenti, hogy az ered- | ményt nem sikerült elérnie, mert a nyi- ! regyhazi elhelyezés ellen részint egyházi j szempontból, részint a felekezeti béke tekintetéből oly súlyos aggályok merültek fel, amelyeket minden igyekezete mellett sem volt képes elhárítani. Le kellett tehát mondania arról a reményről, hogy további lépései sikerre vezetnének. Ebben ért minket — mondja a jelentés — Nagykároly r. t. város közönségének ajánlata. A város közönsége ugyanis múlt hó 5-iki közgyűlésében 200,000 K készpénzbeli és megfelelő telekbeli hozzájárulást ajánlott tel arra a czélra, hogy uj egyházmegyénk székhelye a város területén állíttassák fel. Szatmárvármegye közönsége pedig e hó 13-iki közgyűlésében ezt a határozatot nemcsak j jóváhagyta, hanem hathatós erkölcsi támogatását is kilátásba helyezte. E megtisztelő ajánlat értékét fokozta szemeink előtt az a körülmény, hogy erre vonatkozó határozatát úgy a város, mint a vármegye közönsége teljes egyhangúsággal hozta meg. Biztosak lehetünk tehát arról, hogy ott vallás- es felekezeti > külömbség nélkül szívesen fogadják szék- ! helyünket és ezt a biztosságot a vármegye közönségének állásfoglalása nemcsak még : jobban megerősítette, hanem nagysulyu 1 erkölcsi garantiákkal is ellátta. Elnöki tanácsunk tehát beható megfontolás tárgyává tette a város ajánlatát és tekintette! arra, hogy Nagykárolyban megvannak mindazok a kulturális intézmények és előfeltételek, melyek régi székhelyeinken rendelkezésre állottak, ellenben nem érvényesíthetők ellene azok az aggályok, melyek úgy Debreczen, mint Nyíregyháza ellen — legnagyobb sajnálatunkra — támasztva lettek ; tekintve továbbá, hogy uj egyházmegyénk legtöbb egyházközsége Szatmárv ármegye területén iekszik s tekintve, hogy előnyös vasúti összeköttetéseinél fogva Nagykároly különösen a szomszéd, de a távolabbi vármegyékben fekvő egyházközségeink részéről ! is aránylag legkönnyebben megközelíthető: ! indíttatva éreztük magunkat úgy a vallásj és közoktatásügyi minisztériumhoz, mint egyházmegyénk apostoli administratorához is azzal a kérelemmel járulni, miszerint Nagykároly fogadtassák el uj egyházmegyénk székhelyéül. Hogy ezt a lépésünket megbízóink előzetes megkérdezése • nélkül tettük, ennek oka az, mert egyházközségeink soraiban újabb mozgalmat támasztani mind- i addig nem találtuk czélszerünek, mig püspökünk kinevezve nem lesz. Meg va: gyünk azonban győződve, hogy tett lépésünk megegyezik azokkal az intencziókkal, melyek a t. elöljáróságot vezették akkor, mikor Nyíregyháza mellett foglalt állást. Miért is ti-zteletiel kérjük, hogy e jelentésünket tudomásul venni és amenynyiben az egyházmegyei főhatóság részéről vagy más oldalról a t. elöljáróság megképeztetnék, lépésünkhöz csatlakozni szíveskedjék. Az országos bizottság elnöki tanácsnak ez a körirata e hó !5-én kelt és Szabó Jenő főrendiházi tag, elnök, Garancsy Mihály miniszteri tanácsos, főtitkár, Markos György máv. felügyelő, titkár, továbbá megbízásból Somossy Miklós a nagy károlyi gör. kath. magyar-egyház elnöke Írtak alá Egy ördögi ital alkonya. Van a francziáknak egy igazán sajátos nemzeti italuk, az abszint, mely valamikor a legkeresettebb és legnépszerűbb pálinkafajta volt a világon. Ürömből és ánizsból készült rendkívül erős alkohol ez, mely erősen izgató hatást gyakorol az idegrendszerre. Anélkül, hogy mámort okozna, már a legkissebb adag belőle is alkalmas arra, hogy rögtön kellemes közérzést okozzon. Azonban természetesen ezzel is úgy van, mint a mérgekkel: a szervezet lassanként hozzászokik s a rombolása lassú; minélfogva mindig többet és többet kell belőle fogyasztani, hogy a hatása ugyanaz legyen. A francziák «zöld istennöcske« melléknévvel ruházták fel kedvelt italukat, bár sokkal jobban rászolgálna a zöld démon elnevezésre. Mert tán az opiumszivás és morphiumszedés végzetes szenvedélye együttvéve sem végzett még akkora pusztítást, mint ez a rettenetes ital egymaga. Pedig még nem is olyan régen, ez ördögi italnak igazán nem volt szabad hiányoznia egyetlen müveit család aszta-i Iáról sem. Sőt hozzátartozott az előkelő| séghez, az urias életmódhoz, hogy ebéd I után mindenki ép úgy megkapja a maga j abszintjét, mint a íeketét ma s a napnak ! a fénypontja volt az az idő, amely az abszint élvezésére . volt szánva, — rendszerint délután 3—5 óra között. Az abszint élvezetét nem igen lehet külömben szószerint venni, mert az ép oly maróerős, mint a vitriol, s csak a nagyon előrehaladott iszákosok képesek tisztán, anélkül, hogy vízzel kevernék, lenyelni. Az «élvezet« pusztán abban a sajátságos ideges izgatottságban s felélénkülésben nyilvánul, amely az elfogyasztása után nyomban fellép. Természetes, hogy ez az izgatottság és élénkség egyenes arányban van a fogyasztott ital mennyiségével. Amikor az abszint már az egész világot meghódította, jöttek csak rá annak szörnyű veszedelmes voltára. A hóditás titka persze éppenséggel nem az ital élvezetes voltában, keresendő, hanem abban a divatmániában amely mindent jónak, tökéletesnek s utánzásra méltónak talál, amely Francziaországból, különösen Párisból jön. _____Hanem amikor az úgynevezett «jobb» osztályokban az idegbajos esetek, sőt az őrültség mind ijesztőbb gyakorisággal kezdtek előfordulni, rájöttek a baj keresése közben az abszintélvezés divatja és az elmebajosodás közötti összefüggésre. És nyomban akadtak is, akik a közjó nevében hadat izentek a társadalom e veszedelmes ellenségének, a zöld istennöcskének. Mi sem természetesebb azonban, mint az, hogy ezek épp azok gunyjának és megvetésének tették ki magukat, akiknek a megmentésére vállalkoztak. A társadalom telette bizalmatlan és gyanakvó azokkal szemben, akik morált prédikálnak s a társadalom megmentésén és tökéletesítésén akarnak fáradozni. És nem oktalanul. Ezúttal azonban igaztalan volt a társadalom előítélete azokkal szemben, akik az abszintélvezés veszedelmeire figyelmeztették. Mert hiszen nyilvánvaló volt, hogy ezek nem morált prédikáltak neki s nem azért harczolnak az «emberiség javáért» mert erre «magasabb erkölcsi értékük» «jobb es igazabb» voltuk következtében etikailag hivatottak. A társadalom tehát észhez kapott s hallgatott a figyelmeztető szóra. Énnek köszönhető, hogy az abszintgyártás, fogyasztás és exportálás immár végnapjait Nagykároly, Könyök-utcza II. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany......... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben.................... fogtechnikus.
