Nagykároly, 1913 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1913-10-26 / 10. szám

Nagykároly, 1913. október 26. Vili. évfolyam. — 10. szám. NAGYKÁROLY POLITIKAI LAP. A „Szatmármegyei Közlöny ‘ állandó melléklete. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Jókayuteza 2. sz. Megjelenik minden hónap utolsó vasárnapján. Felelós szerkesztő : DR. MERTS LÁSZLÓ. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „nyilt-tér" sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak «I. Polli Mel. Jó ideje az ellenzék egyébből sem táplálkozik, mint panamák után szaglász. Az képezi legfőbb gondját, váljon miként tudná a kormányt discreditalni úgy fel­felé, mint lefelé. Ez a kísérlete az ellen­zéknek azonban meddő marad, mert semmi olyast feltalálni nem tud, amire széthul­lott népszerűségét felépíthetné. Különösen fáj nekik gróf Tisza István intactsága s kiadták a jelszót: tönkre kell tenni gróf Tisza Istvánt, azt remélve, hogy az ő fe­jével lehullik a munkapárt feje is s aztán jönne szerintük az uj koalicziós korszak. Kapóra jött az ellenzéknek az, hogy gróf Tisza István a margitszigeti játékbank alapszabályait nem hagyta jóvá, amelyet pedig az előző kormány jóvá akart hagyni. A dolgok és erkölcsök rendes állapota szerint gróf Tisza Istvánt e tettéért, mert a fővárosban nem hagyott játékbankot létesíteni csak elismerés illethetné, azon­ban az ellenzék és sajtója szemeben ez ok arra, hogy „pereat“-ot kiáltsanak. Otempore, omoreó! Azok prédikálnak er­kölcsről, akik a legerkölcstelenebbek vol­tak. Elfelejtették úgy látszik a talpfaszál­­litás és sok más hasonló kisded üzletei­ket. Gyanúsításhoz folyamodnak bizonyí­ték nélkül s azt mondják: gróf Tisza István garantálta, hogy az alapszabályo­kat jóváhagyja, ezt a vádat csak úgy könnyedén vetik oda, nem számolva azzal, hogy az alaptalan vád arra hullik vissza, aki alaptalanul vádaskodik. Ugyan, ha és amennyiben gróf Tisza István megígérte volna az alapszabályok jóváhagyását, ugyan mi akadályozhatta volna, hogy azt jóvá ne hagyja. Semmi sem. Hisz’ a külföldön mindenütt volt és van játékbank s egy­­gyel kevesebb, vagy több, igazán nem tesz semmit s lehet azon is vitatkozni, hogy helyes-e gazdasági szempontból a játék­bank felállítása, vagy sem, de perfid mó­don gyanúsítani még sem lehet. Gróf Tisza István ezúttal is nobilis ellenfélnek bizonyult. Férfiasán elmondja, hogy ő nem akarta kiadni egy okból az engedélyt, mert nem akar játékbankot a fővarosban s hogy minden egyéb rágalom. Persze azok, akik csak rágalmazni tud­nak anélkül, hogy meggyőződnének gya­núsításaikról. ujjakat koholnak s mit te­hetnek egyebet rágalmaznak. Szomorú dolog, hogy a közélet any­­nyira romlott, annyira züllött, hogy van­nak emberek, akiknek ez a kenyerük. Az ellenzéki politika csődjét jelenti ez a kö­rülmény, azt, hogy az ilyen ellenzéknek igazán nincs helye az alkotó munka munkásai között. Ezek a hangos urak he­rék csak, akik nem az egyetemes jót szolgálják, hanem a maguk hasznát nézik. A magyar nép elfordult tőlük, nem hisz nekiek, a czintányérosok ideje lejárt, olyan éretlen módon tudakozókra semmi szük­ség. Méltó felelet az ellenzék viselkedé­sére az a csattanós válasz, amelyet most kapott a kormány elleni bizalmatlansági indítványra, amikor a kormánynak bizal­mat szavaz, a fő-lő ellenzékiek megyéi, igy Csanád és Szabolcs, amott Justh, itt Mezőssy, ott a független-párt, itt a re­mény teljes csemete az alkotmány-párt kapta ki a jól megérdemelt részét. Gróf Tisza István pedig ennyi táma­dás, gyanúsítás daczára el nem keseredik, hanem halad a maga utján, a munka ut­jain, dolgozik a nemzetért, megvédi őt az ellenzék aknamunkájától, kivezeti abból a szerencsétlen helyzetből, amelybe az el­lenzéki urak a koalicziós tatárjárás alatt sodorták s amely pusztítás kikeverésére évtizedek lankadatlan munkája szükséges. Az ellenzék körében is észlelhető bi­zonyos izgalom, kezd a jobbakon erőt venni a megértés politikája, látják, hogy a íajd-politika nem vezet sikerre, beakar­nak menni a parlamentbe. Ez is az egyedüli mód a békére, csakis igy lehet az országra hasznos munkát végezni. Le­gyenek nyugodtak, ahogy meghallgatta a munkapárt a dühtől elfogult Andrássy Gyulát, ép úgy meghallgatja a többieket, csak a komoly tárgyalás elől ne távozza­nak el. Parlamentbe, a hol egy ország sorsát intézik, gyerekes haragszomrádot játszani nem szabad, ott komoly egész A keselyű. A jövő háborújából. Irta: Marcel Roland. Borzalmas világháború tört ki. ■—• Való­színűleg az utolsó a maga nemében. Az egye­sült európai nagyhatalmak küzdöttek az ázsia­­ikkal a világuralomért. A harcot minden ren­delkezésre álló hadiszerszámmal kiizdötték végig a földön, a vizen és a levegőben. Két hét óta kattogtak a mitrailleusok, városok borultak lángban, hadihajói repültek a leve­gőbe és repülőgépeket zúztak szét a gránátok. Olyan elkeseredettséggel folyt a háború, hogy úgy látszott, mintha csak a világ végével akarna véget érni. * * * A kaukáziusi hadsereg egyik legfontosabb hadi léghajóján Gronieux kapitány volt a pa­rancsnok. A léghajó neve „Keselyű" volt és nem annyira nagy dimenzióival, mint inkább nagy gyorsaságával tűnt ki. A léghajó felde­rítő szolgálatot végzett. Nagy körben kerülve meg a „Keselyű“ a léghajódiviziót, hogy az ellenséges léghajó flotta mozdulatait kikém­lelje. Gronieux kapitány szívvel, lélekkel telje­sítette veszélyes szolgálatát, amely alkalmat nyújtott neki arra, hogy bátorságát és tettere­jét érvényre juttassa. Elszánt halálmegvetéssel rohant a veszedelembe, hiszen nem volt más veszíteni valója, mint az élete. Árván és sze­gényen az élet nem nyújtott neki semmi örö­met, amióta egyetlen fivére, akit nagyon sze­retett hazaárulás miatt száműzetett és eltűnt. Évek óta nem hallott felőle, talán meghalt, ta­lán elzüllött. Gronieux kapitány család és ba­rátok nélkül, csak hazájáért és ballonjáért élt. Egy este Gronieux a „Gloire“ ballontól, a parancsnokhajótól, szikraparancsot kapott, hogy azonnal jelentkezzék. Ä parancsnok tu­datta vele, hogy nagyon fontos küldetéssel bízták meg. Arról volt szó, hogy az ellenséges parancsokat el kell fogni. A tervek és jelenté­sek vivőjét, aki — a kémek jelentése szerint — egy kis kormányozható léghajón megy Középázsiából Konstantinápolyba, el kell fogni, mert az okmányoknak és a parancsoknak nem szabad rendeltetési helyükre jutni. Az ön elszántságára és körültekintésére számítottam, kapitány ur — fejezte be a pa­rancsnok. Képesnek tartja magát a feladat el­végzésére ? — Parancsára! — Gondolt arra, hogy az életét kockáz-, tatja. — A hazának ajánlottam fel. — És legénysége is hajlandó erre? — Az én embereim gondolkodás nélkül követnek a halálba is. — Akkor valóban ön az, akire szükségem van. — Köszönöm a bizalmát, parancsnok ur. A parancsok még néhány titkos utasí­tást adott Gronieuxnek. Következő nap délben az ellenséges ballont messzelátón látni kell már. A küldöncöt minden áron fel kell tartóz­tatni, ami veszélyes harc nélkül lehetetlen lesz. — Számitok önre, kapitány url — Parancsára, parancsnok ur! Gronieux elhagyta a parancsnok hajófe­délzetét, hogy a „Keselyű11 fedélzetén minden ntózkedést megtegyen. * * * Másnap reggel a „Keselyű'“ két légi pán­célos kíséretében a Kaspi-tó fölött lebegett, ahonnan Gronieux kapitány a légi flották moz­dulatait igen jól megtudta figyelni. Néhány órai kémlelődés után Gronieux végre egy csomó más léghajó közepete felfedezte a kere­sett ballont. Villámgyorsan legerősebb látcsö­vét vette elő a kapitány és a léghajó gondo­lájában a neki jelzett uniformist kereste, ame­lyet a küldönc az ellenség megtévesztésére vett fel. Valóban meg is találta. A flotta zugó zaj között közeledett. Gronieux nemsokára már a küldönc alakját is meg tudta különböztetni. Egyszerre összerezzent. Ezt az erős, izmos alakot, ezeket az erős arcvonásokat, ezt a hosszú, szőke bajuszt nagyon jól ismerte! Az ellenséges küldönc nem volt más, mint az ő rég eltűnt, halottnak hitt fivére. Még mielőtt a kapitány magához tudott volna térni fájdalmas meglepetéséből, két lövés hangzott fel kisérő ballonjairól arra való fel-B - - - • - -----------------------------m Modern ruhafestés bar- jjju lOT || Jj ifcjl í jam Modern és tartós pMssézés mily diyatszinre wJL JSlT ^Jgp gS guowlérozás NAGYKÁROLY, Széchengi-uicza 43. szám, a i>óm, kafh. elemi fiúiskola melleit. ........ - ———-______- ------------1.......... ............

Next

/
Oldalképek
Tartalom