Nagykároly, 1913 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1913-09-28 / 9. szám
Heves- és Szatmárinegye imponáló bizalmi nyilatkozatai, melyek nyomon követték az Andrássy-párt megalakítását, elég jelentős bizonyítékai annak, hogy az ország közvéleménye rendületlenül, sőt egyre lokozódó mértékben kitart a kormány mellett. Andrássy grófnak a szükebb hazája Zemplén megye is bizalmat szavazott a Tisza-kormánynak. De még ha sikerült volna is Andrássynak nagy agitácziója folytán egy pár szavazatnyi többséggel kierőszakolni a bizalmatlanság kimondását, meg az sem jelentett volna semmit azzal az elkedvetlenedéssel és azzal az elkeseredéssel szemben, amely az ellenzék végzetes taktikája miatt most már országszerte menyilvánul. A hajdudorogi püspökség. Balthazár Dezső dr. debreczeni református püspök a hajdudorogi püspökség székhelyének Debreczenbe helyezéséről ezeket mondotta egy újságírónak: Az uj püspökség Debreczenbe helyezését amint már előbb is kijelentettem, nyílt provokácziónak tartottam a protestántizmus ellen. Ez épp oly dolog lenne, mintha a kálvinisták kezdeményeznék Esztergomban a protestáns püspökség felállítását. Nem hiszem, hogy még csak kezdeményeznék is a göröghatolikusok a debreczeni székhelyet olyan nyílt visszautasítás után, mint a milyen a nagy harczok idején érte őket. Hiszen emlékezetes, hogy Debreczen törvényhatósága kimondotta, hogy a görög katholikus püspökség czéljaira sem most, sem a jövőben áldozni nem kíván. Ha ennek ellenére tárgyalásba bocsátkoznának Debreczen várossal, okvetlenül akcziót fogunk indítani ellene. NAGYKÁROLY MAGYAR KIRÁLYI ÁLLAMVASUTAK IGAZGATÓSÁGA. Ä ni. kip. államvasutak téli menetrendje 1913—1914. évre. A m. kir. államvasutak vonalain és az általuk kezelt magánvasutakon f. évi október hó 1-én átéli menetrend lép életbe, mely a jelenleg érvényben levő nyári menetrenddel szemben a következő lényegesebb változásokat tartalmazza: A budapest-nyugoti pályaudvar—esztergomi és a buda-császárfürdő—óbudai vonalon. A Piliscsabáról Budapestre este 9 ó. 25 p-kor érkező vasár- és ünnepnapi vonat szept. 30-án, a Budapestről Piliscsabára d. u. 1 ó. 65 p-kor induló és a Piliscsabáról Budapestre este 8 ó. 15 p-kor érkező vasár- és ünnepnapi vonat pedig nov. 10-én megszűnik. A budapest-keleti pályaudvar—hatvanruttkai vonalon a Budapest Józsefvárosra Gödöllőről reggel 5 ó. 50 p-kor érkező és a Budapest-Józsefvárosról—Gödöllőre este 7 ó-kor induló vonatok vasár- és ünnepnapokon nem fognak közlekedni. i\. vasár- és ünnepnapi vonatpár Budapest—Gödöllő között megszűnik. A budapest-keleti p-udvar- lawocznei és a miskolcz-kassai vonalon a Budapestről Kassa felé d. e. 9 ó. 55 p-kor induló és a Budapestre Kassa felöl este 6 ó. 25 p-kor érkező idény gyorsvonatpár szept. 30-án megszűnik, decz. 15-től tebr. 28-ig azonban ismét forgalomba helyeztetik. A máramarossziget—aknaszlatinai vonalon a Máramarosszigetről d. u. 3 ó. 40 p-kor induló és oda d. u. 4 ó. 30 p-kor visszaérkező idényvonatpár megszűnik. A budapest-keleti p-udvar—predeáli vonalon a Nagyváradról Kőbánya felső p-udvarra minden hétfőn reggel 6 ó. 32 p-kor érkező vonat forgalma kiterjesztetik Budapest-keleti p-udvarra, ahova reggel 6 ó. 40 p-kor fog érkezni; a Budapestről— Nagykátára d. u. 3 ó. 25 p-kor induló és a Budapestre Nagykátáról este8 ó. 10 p-kor ! érkező vasár- és ünnepnapi vonatpár megszűnik: a Predeálról Budapest-nyugoti p-udvarra reggel 7 ó. 35 p-kor érkező gyorsvonat Apahida állomáson szept. 16-tól kezdve feltételesen meg fog állani; a Budapest-nyugoti p-udvarról este 9 ó. 35 p-kor és az este 10 ó. 50 p-kor induló gyorsvonatoknál a megállás Kolozs-Kolozskázán szept. 15-töl kezdve megszűnik; a a Kolozsvárról Budapest felé d. u. 1 ó. 13 p-kor induló gyorsvonat Sztána állomáson okt. 1-től kezdve nem áll meg; Zichy-barlangnál a vonatok a téli évad tartama alatt nem állanak meg. A Budapest-nyug. p-udvar—Kolozsvár között közlekedő, Budapest-nyugoti p-udvarról d. u. 2 ó. 25 p-kor induló, valamint az oda d. u. 1 ó 50 p-kor érkező gyorsvonatpár III oszt. utasokat nem fog szállítani; helyette a Budapest-nyugoti p-udvar—Székelykocsárd— Marosvásárhely között közlekedő, Budapest-nyug. p-udvarról este 10 ó. 50 p-kor induló, valamint az oda reggel 6 ó. 50 p-kor érkező gyorsvonatpár lesz III oszt. utasok számára berendezve. A nagyvárad—püspök (Félix-) fürdői vonalon a íürdőévad vonatok megszűnnek. A ezegiéd—kupái—kovácsmajori vonalon a Czeglédrői Csemő felé éjjel 3 ó. 39 p-kor induló és a Czeglédrői Csemő felé reggel 6 ó. 10 p-kor érkező vonat a nov. 1 -töl febr. 28-ig terjedő időtartamra megszűnik. A Czeglédre Kupái—Kovácsmajor felől este 9 ó. 36 p-kor érkező vonat nov. 1 tői ápr. 30-ig az egész vonalon, a Czeglédrői Kupái—Kovácsmajor felé este 6 ó. 40 p-kor induló vonat pedig Gerjétől Kupái—Kovácsmajorig megszűnik; ellenben a Czeglédre Gerjéről este 8 ó. 15 p kor érkező vonat a fenti időcartamra ismét forgalomba helyeztetik. (Utánnyomás nem dijaztatik.) Az igazqaíósag — Modern fényképezés czimii könyv úgy a kezdő, mint a haladó amatőröknek kitűnő tanácsadó, receptkönyv stb., melyből a legújabb eljárások a művészi amatőrképek előállításához bennfoglaltatnak lakónikus rövidséggel. Ára 1 K 80 f. Megrendelhető csak a szerzőnél, Leopold Kornél Budapest, VII. Erzsébet-körut 4L, ki azt utánvéttel, illetve a pénz előzetes beküldése mellett küldi. sokkal beszélt, ám felesége meglátta az írást és falfehér lett a rémülettől. Fel akart állni, hogy Klára mellé lépjen, hogy védje, bátorítsa, erősítse, ám a másik percben örömmel látta, hogy a leány nyugodtan futja át a tentafoltos, görbe sorokat, mikor átolvasta, összehajtja s még keze sem remeg közben. Most hirtelen fölemeli szemét és pillantása találkozik Kádáráé remegő, riadt, esengő tekintetével. Klára gyöngéden, szeretettel mosolyog az anyja szeme közzé. Az asszony lelke felszabadul, vígan repül megint fölfelé, mintha rabláncokból szabadu t volna meg. Mikor a vendégek eltávoztak, megszólítja a leányt: — Klárikám, levelet kaptál . . . — Igen, — felelt elfogulatlan hangon a leány — éppen beszólni akartam róla veled. Apának szólni sem kell, csak ingerelnénk, idegesítenénk a dologgal. Nyugodtan beszélt, mig Kádárné egész testében remegett. — Ő irt? — Igen. Az asszony, akitől örökbefogadtatok, aki írásban adta ki a nyilatkozatot, hogy egyszersmindenkorra lemond rólam. Azt Írja, hogy beszélni akar velem, de ón jobban tudom, hogy mit akar . . . — Mit? ... — kérdezte Kádárné, lélegzetét visszafojtva. — Pénzt, — felelt nyugodtan a leány, —- már többször irta, hogy meghal, ha nem lát, de mindig megelégedett azzal a kisebb, vagy nagyobb summával, amit levelére küldtem. Most azonban nagyon eseng utánnam, hát több pénzre lesz szüksége, mint amennyi zsebpénzemből futná. Hozzád fordulok hát, anyuskám . . . — Oh szívesen . . . ezer örömmel . . . — hadarta Kádárné boldogan, — amennyit akarsz . . , De miért nem montad soha, hogy levelet ir neked? — Nem akartalak nyugtalanítani téged. sem apát. Ti mindentől úgy rettegtek és nem akarjátok megérteni, hogy ő az életemben nem jelent semmit. Ti neveltetek, gondoztatok, szerettetek és a tietek vagyok egészen. De olyan lealázó rámnézve, hogy ezt még bizonyítgatni kell. — Nem, — nem, kis lányom, ne beszélj ! igy, ezt nem bírom hallgatni . . A többi ; már csókba és könnybe fuladt. Klára oly gyón- j géden simogatta az asszonyt, mint az okos, fő- j lénves anya a csacsi, érzékeny, ok nélkül síró j gyermekét A pénzt elküldték s azonfelül még igen j sokszor küldtek pénzt, de Klára nem látta i anyját soha. Sehogy sem tudta megérteni, ! hogy miért kelljen neki azzal az uszonnyal j találkozni, aki annak idején leJencház'oa adta kis leányát, mert a szeretője igy kívánta. Pénzért lemondott a gyermekről idegen emberek javára, s pénzt fogadott el kárpótlásul, valahányszor közeledését visszautasították. Nem haragudott, nem volt fölháborodva, csak közömbös volt a lelke legmélyéig. Egyszer aztán pénz sem kellett többé a szerencsétlen, elzülött toremtesnek. Meghalt elfelejtették, nem beszólt róla senki. A doktorkisasszony közben férjhez ment s igen boldog asszony lett. Mikor aztán a kis fia is megszületett, úgy érezte, hogy mindent megkapott az élettől, amit halandó ember csak várhat. A betegágy után azonban nagyon ideges lett. A férj, a szülők remegve nézték a fiatal asszony sápadt, börongós arcát. Ha kis fiára nézett, mindig megnedvesedett a szeme és lelkében különös, titkos gondolatok röpködtek : — Vájjon mit érezhetett ő, mikor én megszülettem? Szenvedett-e ilyen halálosan, ujjongott-e ilyen földöntúli örömmel?! Akkor, ott, abban a szent pillanatban nem volt ott a nyomorúság, a pálinka, a szerető . . . Akkor mindez semmit sem jelentett számára. Anya volt, mint én, ki ott vonaglik az életet adó, halálos fájdalmak alatt . . . Akkor én az övé voltam, a testéből kiszakított darab és senki hozzá oly közel nem állott, mint én ... Az ő kebléből szívtam az élet első forrását s az ő tekintete alatt pihentem, aludtam el, hogy aztán ne lássam és ne akarjam látni soha. Pedig mi egyek voltunk valaha, s nekünk nem lett volna szabad örökre elszakadnunk egymástól. S ha ő vétetett is ellenem nagyot, halálosat, vájjon nem nagyobb-e az én bűnöm, amit ellene követtem el? Hiszen ő szegény volt, tudatlan, elhagyatott; rabja vágyainak, alacsony szenvedélyeinek. Én pedig ember voltam, erős, tanult, független, egész ember. Es nekem kellett volna tudnom az eszemmel, amiről az 5 szive elfelejtkezett. És mentői többet nézte gyermeke arcát, annál többet gondolt anyjára. S gondolataiban egyre több lett a megértés és a részvét. A gyermek arcára néha meleg könnyek hulltak. És ezek a könnyek egy szerencsétlen, elzüllött teremtést gyászoltak, aki valaha szive alatt hordozta, aki fájdalmai árán vásárolta meg számára az életet. És egyszer, egy őszi délután, mikor senki sem volt otthon, kocsit hozatott és kihajtatott a temetőbe. Hosszas keresgélés után meg is lelte a szegény asszony sírját. Ott állt zokogva a sir előtt és lelkében elmondta mindazt a gyöngéd, szánakozó, megbocsátó szót, ami leánykorában eszébe sem jutott volna. Mire hazament, már megkönnyebbült a lelke és derülten nyújtotta csókra homlokát az urának, meg a vacsora után mindig pontosan beáüitó Kádáréknak. Ott ült a nagy karosszékben és mosolyogva nézte, amint férje fel s alá sétál a pólyás kis fiúval és kedveli dalát énekli neki nagy buzgalommal és felette hamis hangon: Ha én nekem száz forintom volna, A kilincsem vert aranyból volna! De mivel hogy nincsen, Fából van a kilincsem, Madzag a húzója . . .
