Nagykároly, 1913 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1913-07-27 / 7. szám
VIM. évfolyam. — 7, szám. Nagykároly, 1913. julius 27. NAGYKÁROLY íiiwn'íBBnranir-y.n« r POLSTIKAi LAP. A „Szatmármegyei Közlöny * állandó síieiléklete. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAöySÁROLyBflN, Jókay-utcza 2. sz. Megjelenik minden hónap utolsó vasárnapján. Felelős szerkesztő : OR. fcíERTS LÁSZLÓ. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „nyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. i m i ízé. Az egyesült függetlenségi politika ezidőszerinti választott fővezére, gróf Károlyi Mihály, csakugyan utazni megy, az ő politikájával. Mert a Károlyi Mihály gróf személyében egyesülő ujfüggetlenségi politika valóban van olyan, hogy a legnagyobb mértékben érdemes arra a kis körutazásra, melyet a nemes gróf a mai hírlapi közlések szerint, Büdszentmihályból kiindulva, neki szánt. Károlyi Mihály grófnak ezideig sajnos még össze nem gyűjtött vezéri megnyilatkozásai közt azzal a két idézetével foglalkozunk, mely különösen plasztikus formában foglalja magában az egyesült ujíüggetlenségi politika alfáját és ómegáját. Az első idézet eredetije 1910-ben hangzott el a főrendiházban, a Khuenkormány bemutatkozásának napján. Ebben a beszédében gróf Károlyi Mihály annak a gyanújának adott kifejezést, hogy ez az uj kormány talán nem mindenben akarja betartani a törvényt. Épen ezért húzódott is attól, hogy ennek a kormánynak felajánlja támogatását. Azonban hozzátette, hogy amennyiben ez a kormány garantálni találná, hogy nem ereszt be az országba többet, mint 50.000 marhát és 120.000 disznót, annyiban megnyugodnék benne, sőt az akkor dúló obstrukczió daczára is megszavazná neki ja- j vaslatait. A másik idézet, mely nem kevésbbé örökbecsű, egészen közeli múltból való. Ebben a megnyilatkozásában azt fejtette ki az ellenzék egyesült részének nemes vezére, hogy ő csak azt a külpolitikát tartja jónak, mely szomszédainkat, még ha ellenségeink is, olyan hatalmasokká teszi, hogy ne legyenek kénytelenek marháikat és disznóikat minálunk értékesíteni. Sőt, ő még azt se bánná, ha ezek a szomszédok pánszláv gyűrűvel zárnának körül bennünket, íöltéve, hogy ez a gyűrű kifelé csepegtetné a benne marhák és disznók alakjában felgyülemlett mérget. Ez a két idézet foglalja magában azt a politikát, melyet Károlyi Mihály gróf íővezéri egyéniségével együtt most magáévá tett az egyesült függetlenségi és negyvennyolczas párt. És ez a politika, mely a külső és a belső eseményeket egyaránt abból az egyetlenegy szempontból Ítéli meg, hogy drágábbak, vagy olcsóbbak lesznek-e tőlük Károlyi Mihály gróf széles terjedelmű holdjainak eleven termékei, — ez a politika valóban méltó arra, hogy Büdszentmihályon keresztül az egész müveit világba „utazni vigyék.“ Csak aztán a nemes pártvezér mindenütt, ahol kőrútján megállapodik, ennek a politikának az őszinte zászlaját lobogtassa! Mert akinek van annyi bátorsága, hogy a marhaárak által szabályoztassa a függetlenségi politikát, annak annyi bátorságának is kell lenni, hogy mindenütt nyíltan meg is mondja hogy ez a politika az, melynek ő hiveket toboroz! í Púi PÉEiii. A kereskedelmi költségvetés tárgyalása alkalmával feltűnést keltett az a heves támadás, melyet a tárcza előadója, Heltai Ferencz a pbstaigazgatás ellen intézett. Adatokkal bizonyította, hogy sehol a világon nincsen olyan rossz posta, mint Magyarországon és hogy a posta pénzügyei évről-évre leromlanak. Úgy látszik, a posta pénzügyeinek kedvezőtlen alakulása indította arra a lemondott kereskedelmi minisztert, hogy a csomagposta bérbeadását tervbe vegye. Ugyanis maholnap oda jutunk, hogy~ a postaüzemre az állam rá fog fizetni. A posta úgynevezett üzemhányada, vagyis a bevételek és kiadások közti arány ijesztően leromlott. A pénzügyminiszter által most közzétett pénztári kimutatás szerint a folyó év első negyedében a posta, távírda és távbeszélő bevételei 25.1 millió K-t tettek, mig a kiadások ugyanebben az időben 26.5 millióra rúgtak. A kiadások tehát mástél millióval múlták felül a bevételeket. Az 1913-iki költségvetésben a postabevételek 104 millióval, a kiadások pedig 89.4 millióval vannak előirányozva. E szerint ebben az évben 14.6 millió K felesleget reméltek. És e helyett mit látunk? Azt, hogy már az első negyedévben másfél milliós hiány mutatkozik. Ha a posta üzemhányada folytonos leromlásának okait kutatjuk, rájövünk, hogy a kiadások óriási emelkedését a személy - zet fizetésének a legutóbbi években három ízben is történt feljavítása idézte elő. Ha azt látnok, hogy a fizetésjavitással a posta jövedelme is emelkednék, ami a tisztviselők erősebb és lelkiismeretes munkáját involválja, akkor helyeselnök a személyzeti kiadások növeléseit is. De, sajnos, éppen az ellenkező következett be. A bevételek Az iníormáczió. Kiváltságos embertársaink, akiket sorsuk arra a magaslatra emelt, hogy embertársaik ügyes-bajos dolgában Ítéletet szolgáltatnak, tudják, hogy mit jelent ez a szó: infor- j ináczió. A huszadik század tisztult erkölcsi érzülete már letörölte a papirosról ezt a kelletlen fogalmat. És igy ma már bizonyára nem is ismerik ezt a szót sem a jogszolgáltatásban, sem pedig a közigazgatásban. De régebben, a tizenkiígnczedik században ez a fogalom még nagyon grasszált. A veleje az, hogy az az ember, aki valamelyes módon összeütközésbe került a törvény paragrafusaival vagy pörös viszonylatba került valamelyik ellenfelével, elment ahhoz a fórumhoz, amely a vitás ügyben Ítélkezett és a fórumot négyszem között informálta. Ennek persze többféle módja volt. Lehetett ezek között esetleg jogi argumentum is. Az alföldön történt, jóval régebben a közerkölcsök javulása előtt, hogy Karvay Zoltán járásbiró osztotta az igazságot a községben és a környékén. Az öreg Karvay nem csupán járásbiró, de vagyonos ur is volt, aki sokat tartott arra, hogy ő vele csak par distancze lehet beszélni. Ha a törvényeket és a paragrafusokat úgy ismerte volna, mint a párbajkodexet, bizonyára már régen berendelték volna az uj igazságügy-minisztériumba törvénytervezetek előkészítése czéljából. De hát az öreg ur még abból a régi, tisztes gárdából való egyéniség volt, amely inkább nobille officziumnak tekintette a hivataloskodást, mint latájKereskedésnek, beamterságnak. A járásbíróság területén levő egyik faluban lakott egy Csóka Máté nevű körmönfont paraszt, aki már több ízben jutott összeütközésbe a törvénnyel. Most is valami nagy galibát követett el, mert tárgyalás volt ellene kitűzve. A paraszt nagyon félt az ítélettől. Ezért a tárgyalás előtti esős, téli napon, beállított a járásbiróhoz és előadta istancziáját: — Alásan megkérem a tekintetes császári és királyi járásbíróságot, a dolog sorja annyiban áll, hogy igy meg amúgy történt az ügylet, amely a világ sorján nem változtat, de meg aztán tévedni emberi dolog. Mert ha nem tévednénk, akkor atyauristen volnánk, nem pedig földi porhüvely. A járásbiró észrevette, hogy a szűrös atyafi ékes dikcziója közben nedves szűre alatt nyomkod a bal karjával és hogy perczrőlperczre nagyobb az izgalma. Ezért keményen reászólt: — Mit nyomkod kend folyton a hóna alatt, mint valami dudát? A paraszt hebegett, de aztán kirukkolt a válasszal: — Alásan instálom, egy malaczot hoztam magammal a tekintetes úrhoz, hogy szóljon ő is érettem. De hiába nyomkodom. Nem akar visítani a — disznó. A járásbiró természetesen a malacczal együtt kidobta a szűrös atyafit. Azonkívül feljelentést is tett ellene megvesztegetés vétségének kísérlete miatt. A törvényszék azonban a főtárgyalás után felmentette Csóka Máié kománkat, mert védője, Csavar J. Miksa dr. a következő hatásos érvel erőtlenitette meg a királyi ügyész vádját: — Tekintetes királyi törvényszék! A feljelentő terhelő vallomásán kívül semmi adat nincsen arra nézve, hogy védenczem a megvesztegetés kísérletét elkövette. Maga a feljelentő és egyszersmind terhelő tanú, a járásbíró ur pedig jóhiszemű tévedésben van a cselekmény minősítése szempontjából. Nem megvesztegetésképpen hozta a vádlott a szűr alatt az inkriminált malaczot, amikor bűnügyében a vádlottat megillető védekezés jogával élt. Tudjuk azt jól, hogy a parasztnóp babonás. De még a müveit úri közönség sem ment ez alól. Hiszen bizonyára méltóztatnak azt bölcs, u tudni, hogy minden Szilveszter-esti mulatság igazolja, hogy a nagyközönség véleménye sz jiint a malacz az embernek szerencsét hoz. A vádlott is ezt, csupán ezt a szerencsehozó babonát szorongatta a hóna alatt. — A bíróság a vádlottat ugyanez érv alapján felmentette a megvesztegetés vétsége kísérletének vádja alól. Az Ítélet kissé komikus, de egyébbként jogerős volt.
