Nagykároly, 1912 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1912-02-25 / 2. szám
NAGYKÁROLY Az internátus megteremtésére irányuló mozgalom élén Bodnár György szatmárme- gyei tanfelügyelő állt, mert minden tanfelügyelőnek ambieziója, hogy székhelyén ilyen internátus legyen. A mozgalom keletkezése idején Bodnár kir. tanfelügyelő a felügyelete alatt álló minden néptanítónak egy 20 koronás részjegyet küldött és kérte, hogy e részjegy ellenértékét az interátus czéljaira minden tanító küldje be. Már akkor kifogásoltuk a kir. tan- felügyelő eljárását. Ami felfogásunk szerint ilyen exponált állásban lévő egyénnek nem szabadna alárendeltjeit semmire se kérni, még egy olyan közczél érdekében se, mint amilyen a „Tanítók haza“. A tanító szemében a tan- felügyelő mindenható, akitől a minősítés, az áthelyezés, az előléptetés, a személyi pótlék, stb. függ. A tanító joggal gondolhatja, hogy a tanfelügyelő legudvariasabb kérése is parancs, amelyet ha nem teljesít, esetleg hátrányai lesznek. Szerintünk elég lett volna a részvényeket a tanítóknak megküldeni és minden kérés helyett megjelölni, hogy az azoüból befolyó összeg milyen czélra lesz fordítva Ez annál is inkább jó lett volna, mert hiszen az tájékoztató lett volna arra, hogy a tanítók többsége akarja-e a „Tanítók Házát“ vagy sem ? Úgy látszik, hogy nem akarták, mert a megye 750 tanítója közül mindössze 300 váltotta ki annak idején a részjegyeket. A 20 koronás részjegyet a 450 tanító egy része kötelezvény alakjában megígérte kiváltani, ezek közül 250 tanító egyáltalában nem váltotta ki a részjegyet, a másik 200 tanító pedig a részjegyeket kiváltotta ugyan, de azok ellenértékét most sem fizették meg. A kir. tanfelügyelő ezeket, a napokban kiadott panaszos körlevélben hívja fel a fizetésre, mert különben bírói beavatkozást igér. Pedig hát ezek a tanítók azért nem fizetnek, mert vagy nincs szükségük az intcrnátusra, vagy nincs pénzük. Ez utóbbi a valószínűbb Azoknak pedig, akik már meghozták anyagi áldozatukat, kö-zönetet, hálás köszönetét mond a tanfelügyelő és ismét kéri őket, ne tekintsék az adakozást befejezettnek, az áldozatkészséget szükségtelennek. Arvaalapot is akarnak létesíteni. Erre újabban minden tanítótól évi öt koronát kér a tanfelügyelő ur. Nemes czél nem nagy összeg, csak azt nem tartjuk helyesnek, ho ;y a tan- felügyelő kéri ennek megadására a tanítókat. A „Tanítók Háza“ fejlesztése, az árvaalap a tanítók magánérdekeit szolgálják. Csinál ják meg ők maguk, ha akarjak és csak azok, akik akarják. Az összesség ilyen félhivatalos utón való megadóztatásának gondolatát nem tartjuk szerencsésnek és helyénvalónak. Az til Mifi és s ni Az idő haladásával emberek, szokások, divatok s korszakok változnak s átalakuláson mennek keresztül, de a fizikai törvények mindig ugyanazok maradnak. Egy újabb eset ugyanis ismét beigazolta, hogy a különnemü dolgok vonzzák egymást s hogy a leghidegebb tájak népeinek van a legmelegebben őrző szive. A norvég parlament ugyanis a minap törvényt hozott a nők egyenjogúságáról s e szerint Norvégiában az állami életben ugyanazon hivatalokat vállalhatják, mint a férfiak s velük egyforma javadalmazásban fognak részesülni Óriási tehat az öröm a suffragettek táborában, mert a nők egy lépéssel ismét tovább jutottak a sánczokon s ha hódításaikat igv folytatók, akkor a ma még megközelíthetetlen bástyákon nemsokára kitűzhetik a győzelmi zászlókat. A hírnek örülni lehet, mert a nők eddig csak az olcsó munkaerejüknél fogva tudtak alkalmazáshoz jutni s igazán méltánytalan volt, hogy egy és ugyanazon munkakörben s hasonló értékű produktiv munkaeredményben különbséget tettek férfi s nő között. Az államnak mint legfőbb hatalomnak kell tehát előljárni a nemes példával s neki kell diadalra vinni azon megdönthetetlen elvet, hogy egyenlő kötelezettségek mellett egyenlő jogoíc is járnak. Feltétlen tökéletesség azonban még a törvényben sincs s igy a norvég szocziális alkotásnak is vannak apróbb hiányai, amelyek az örömtelt kelyhekbe keserű izt vegyítenek. A norvég nép képviselői ugyanis kikötötték, hogy miniszter, diplomata, pap és katona a nő nem lehet. A miniszterség indokolható, mert ha a nők beülhetnének a bársonyszékbe, akkor még tágabb tere nyílna a protekcziónak, szeszélynek s az önkénynek. — De már mint diplomaták a nők megállnák a helyüket, mert nincs olyan tizenhárompróbás diplomata, aki a női ész furfangjával s találékonyságával vetekedhetne. Papnak meg okvetlen beválnának, mert közülök a legszófukarabb is többet tud beszélni, mint akár három püspök. Végül a katonaság. Nohát ezt a pályát meg igazán nem kellett volna elzárni előlük. Épen katonai szempontból kiszámíthatatlan előnyökkel járna. A fiatalság nyomban nagvobb tömegeken lepé el a katonai pályát. Tessék csak elképzelni, hogy mi lenne akkor, ha a megvár kormány pl. törvényt hozna arról, hogy a lányok s asszonyok tisztek lehetnek ? Meg- szünné a sok panasz a katonai terhek ellen s az ellenzék most obstruáló képviselői között is bizonyára akadna egy néhány, aki reakti- váltatná magát s sietve emelné a létszámot. De különben is ez volna a természetes következménye az egyenlő jogoknak, aminek az elvét a nők újabban annyira hirdetni szeretik. Szenzációs híradás ! Készül uj százkoronás ! Szerintem e hír hamis. Készül uj százkoronás . . . — Hát van iiyen pénz ma is ? Városi színház. Kapuzárás előtt. (Vége felé közeledik a színi szezon. — Művészi események. — Az ügyes rendezés — Apróbb slendriánságok és ízléstelenségek. — A művésznő trükkje.) Mire a Nagykároly ismételten megjelenik, Neményi sziné-zei már rég Zilahou fognak játszani; befejeződik az első téli színi szezon, a színház átadja helyét a mozinak Kötelességünknek ismerjük tehát, hogy a már nagy részben lefolyt szinhái szezon művészi eseményeiről beszámoljunk. Művészi események. Bármennyire rágjuk azonban a tollat, ilyen művészi eseményekről beszámolni nem tudunk. Nem tudunk pedig azon egyszerű okból, mert a haldokló szezonban művészi események nem is voltak. Némileg csak a Shakespeare előadások mehettek művészi eseményszámban, bár azok értékéből is sokat levont azon körülmény, hogy a vendégszereplő Bakó László úgy Ot- heló, mint Lear király czimszerepét már játszotta tiz év előtt Nagykárolyban. A repertoár háromnegyed részét régi és uj operettek jó és kevésbbé jó előadásai töltötték be. Kiemelendőnek tartjuk ózonban a mindég stilszerii és ügyes rendezést, amilyet vidéki színpadon aligha; Nagykárolyban pedig még sohasem volt alkalmunk látni. Különösen fényes és stilszerü volt a rende és a két sláger operett: a Leány vásár és Kis gróf szinrehoza- tala alkalmából. A színészekről már nagy általánosságban elmondtuk véleményünket. Az operett ensemble elfogadhatóan jó, a drámai feltűnően gyenge. Volt azonban egy-két apró bántó körülmény, amit nem hagyhatunk szó nélkül. Mindenekelőtt az, hogy egy két színész, ahelyett hogy szerepét betanulná és azt adná le, Bródy vagy Molnár humorát saját egyéni kellemesnek vélt szellemtelenségével kibővíti. Hát erre semmi szükség nincs. A közönség X vagy J művész, vagy művésznő egyéni humorára igazán nem kiváncsi. A szinlap is nagyon sokszor hibásan van összeállítva. így az előleges jelentésben a Szerelem gyermeke Bernstein darabnak volt jelezve, holott azt Henry Batallie irta; a Babuskát Lehár operettjévé léptették elő, bár azt Fali Leó szerezte s Guthi Somát a Doktor ur szerzőjéül is megtették, bár ezt a darabot köztudomásúlag Molnár Ferenez irta. Természetesen az ilyes hibák csak apróbb jelentőségűek, a közönség két harmad része nem is veszi észre, de mucsai színezetűek és vigyázni kellene, hogy ilyesmi elő ne forduljon. A kulisszák mügötti élet is meglehetősen csendes volt. Apróbb érdekes dolgok ott sem igen történtek, ha csak a férjes művésznőknek egymásra való félténykedését nem vesszük annak. Pezsgős murik természetesen voltak. Hiába. Nagykárolyban még mindig vannak olyan urak, akik egyéni presztízsük emelésére szükségesnek tartják, hogy a művésznőkkel a nyilvánosság előtt és csak is ennek kedvéért, úgynevezett nagy lumpolásokat rendeznek. Gusztus dolga. Mindössze még csak annyit jegyzőnk meg, hogy a lefolyt első téli sziniszezon a direktorra a helyi körülmények számbavételével anyagiakban is meglehetősen jól végződik. A közönség beigazolta, hogy érdeklődéssel viseltetik a szinház iránt; beigazolta, hogy tud elnéző lenni a társulat gyöngéi felett, de be fogja igazolni a jövőben azt is, hogy a fokozott pártfogással karöltve tud komoly igényeket is támasztani. - km. — HÍREK. Csuhás féktelenkedés. Ä főigazgató beszéde. Szatmáron a Varjas Bandi és Szabó Pista nevű kartársak kétes értékű dicsőségét megiregyelte egy másik csuhás, valami Ra- kovszky Pál névre hallgató. Szatmári jelentés szerint ugyanis kínos inczidens zavarta meg Szatmár városának egy más körülmények között mindig meleg hangú ünnepélyét, a nemrégen megválasztott katholikus plébánosnak: Benkő Józsefnek beiktatását. A beiktatás nagyszabású bankett keretében folyt le s a banketten természetesen egymást érték a felköszöntők is. Minden rendben és ünnepélyesen ment, mig szónoklásra nem kelt a szatmári katholikus gimnázium igazgatója, Ratkovszky Pál czim- zetes főigazgató. A plébános-beiktatáson beszédet mondott a czimzetss főigazgató. A beszéd veleje pedig az volt, hogy csúnya kór pusztít szegény hazánk és a szegény katoliczizmus testén : a judaizmus. Legnagyobb veszedelme ennek a kórnak az, hogy a zsidók minden kérdésben összetartanak. Ez ellen —- úgymond — nincs más védelmi eszköz, csak az, hogy fogjon össze a katholikus ember is a reformátussal és küzdjenek együtt a zsidók ellen. A banketten — ahol a város vezető urainak különös figyelméből minden felekezet képviselve volt, csak a zsidó nem — ennek daczára nagy megütközést keltett az oktalanul harczias beszéd Nyomban felállott dr. Fejes István ügyvéd és felszólalásában tiltakozott Ratkovszky kirohanása ellen. Ugyanilyen értelemben szólalt fel Lengyel János tábornok, dandárparncsnok is, sőt kifejezést adott nemtetszésének maga az ünnepelt plébános is. A dikczió hire természetesen hamarosan kiszivárgott s megütközést keltett, annál inkább, mert a főigazgató előkelő állást foglal el egy pénzintézetnél, melynek klientelája jobbára zsidókból kerül ki. Megkardlapozott katona. A múlt év végén történt. A helyben állomásozó honvédség egy százada a Petőfi-ut- czán át a laktanya-felé tartott, miközben a századnál volt hadnagyok egyike — állítólag •— megkardlapozott egy katonát. Két polgár látta az esetet, közölték azt egy helyi újsággal, amelyik a hadnagy nevének elhagyásával megírta a dolgot. A hírlapi czikk alapján a katonai hatóság vizsgálatot indított. Ebben az ügyben a kassai hadbíróság egyik birája kedden Nagykárolyba érkezik és itt tanukat fog kihallgatni.
