Nagykároly, 1912 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1912-12-29 / 12. szám
NAGYKÁROLY a háborús terveket kidolgozzák, minden eshetőséggel szemben készen állanak s bizon}7 arra is gondolnak: mit teszünk ha a muszka testvérnek sikerül betörni Ve- reczkénél, vagy Máramaros felöl. Ez már nagy baj, az ágyuk s a gépfegyverek a Kárpátok koszorúja alatt mennydörögnek s a jómagyar, a jóromán, a jónémet s a jó cseh fiuk hullatják vérüket a monarchiáért. A veszedelem elsősorban az északkeleti megyékre fekszik s itt kell a legmesz- szebb menő óvatosságot kifejteni. így történt többek között, hogy a nagykárolyi uj indóházra rátette a hadügyi kormány vaskeztyüs tenyerét s addig míg a háborús zivatar a fejünk felett sűrűsödött, le sem vette róla. A dologról tudtunk, de nem akartuk a közvéleményt nyugtalanítani, most, hogy a háborús veszedelem szépen eltakarodik, helyénvalónak tartjuk, hogy ezzel a leleplezés számba menő szenzáczióval a közönséget tájékoztassuk. A szatmármegyei uj viczinális vasutak és az appropriácziós törvény. Ez idő szerint öt h. é. vasutat terveznek Szatmármegyében. A nagykároly-nyir- bátorit, a nagykároly—fehérgyarmatit, a nagykároly—peérit, a bikszád—halmit és a nagybánya—magyarlápost. A nagykároly- nyirbátori kivételével, e vasutakra már az előmunkálati engedélyek régen megadattak és úgy Szatmárvármegye közönsége, mint az érdekelt idegen megyék törvényhatóságai és továbbá az érdekelt községek nagyösszegü támogatást szavaztak meg. Én; nek"daczára e vasutak építkezését anyagi okok miatt még nem kezdhették meg. Most azonban a Lukács-kormány jóvoltából a törvényhozás akként intézkedett, hogy lényegesen meglesz könyitve a h. é. vasutak kiépítése. Az appropricziáczióról szóló törvény 13. szakasza ugyanis megváltoztatja a helyiérdekű vasutakról szóló 1888. évi IV. törvényczikk7. paragrafusát, amely a helyiérdekű vasutak évi támogatását 600.000 koronában állapítja meg. Ez a nagyjelentőségű változtatás elkerülte a közvélemény figvelmét, jóllehet ennek igen nagy hatása lesz a helyiérdekű vasutak építésére nézve. Az eddigi" gyakorlat az volt, hogy a viczi- nálisok államsegélyét évjáradék alakjában folyósította a kereskedelmi miniszter. Ez a forma azonban sokszor egyáltalán nem se- gitet a viczinális vasút helyzetén és vagy történik. Az irók neki írják a darabjukat s az ő kedvéért törlik a többi szerepet. De azért tolyton elnyomásról panaszkodik Jelszava ez: «Különben nem játszom.» És eljön az idő, amikor nem elég neki a saját dicsősége; gyönyörnek, sikernek csak azt tekinti, ha másnak nincs sikere mellette. Nem az a fő dolog, hogy mi történik ö vele, hanem az, hogy mi történik a riválisával. Pedig riválisnak tekint mindenkit, a ki tapsot kap, — még ha az illető férfi is. A primadonna rendesen fényben, ragyogásban, jó módban él. Sok adóssága nem okoz neki fejfájást, a fény felé törekvő pillangó módjára egy-egy nagy ur karjai között égeti el szárnyait, s vénségére na- gyon gyakran kollektára szorul. Az utóbbi tiz év alatt nyolcz világhírű primadonna halt meg nyomorúságban. Az életben levő egykor hires, elöregedett primadonnák közül" egynek virágárus boltja van, a másik öltöztetőnő, a harmadik korcsmárosné, a negyedik egy őrmesternek a felesége, az ötödik harisnyákat foltoz, s vagy negyven komikáné hatvan forint havifizetéssel. Pedig valamikor mind fényeskedett, uralkodott, hivalgott, számozatlan fiakkeren járt adósságot csinált s nagyurakkal pezsgőzött. A ki nem igy élt, az művészi fogalmak szerint nyárspolgár volt s nem primadonna.-g — s. ideiglenes segítséggel, vagy nagy költségekkel járó hitelművelettel kellett a viczinális helyzetén javítani A kereskedelmi miniszter most a törvénynek erre vonatkozó rendelkezést, egyelőre 1913-ra, hatályon kívül helyeztette és kísérletet fog tenni azzal a rendszerrel, amellyel a vi- czinálisok részére folyósítandó segélyt egyszerre, egy összegben fogja a h. é. vasút rendelkezésére bocsátani. Ez intézkedésből reményt merihetünk arra vonatkozólag, hogy a fent felsorolt h. é. vásutak hova-előbb a megvalósulás stádiumába lépnek. á helyzet. — Hála Istennek, hogy végre meghatották a nagykároljfi uj vasúti indóházat. Most legalább majd tisztán megyek . . . — Hová? — Tönkre. Mm Herdes. Keli-e színház Nagykárolynak ? Nehogy félreértés fitymálja le ezt a i czikkecskét, hangsúlyozzuk már az elején, hogy a színészeket nem tartjuk a nemzet napszámosainak. A társadalom bölcs és óvatos előrelátásból reg visszavonta ezt a czimadományt Thália népétől. Ha nem tette volna: ma előállana a tanító, a tanár, a pap, a nótárius, az iparos, a kereskedő, sőt az újságíró is, és bebizonyítaná, hogjr ő is hord egy-egr téglát a nemzet épületébe, tehát szintén jo^ot formál ama kebeldagasztó czimre. S annyi lenne végtére a nemzet napszámosa, hogy ez a nemzet bízvást a napszámosok nemzetévé válna. Tehát: a színészet manapság éppúgy kenyér, mint akármilyen más mesterség, ebből a szempontból aztán helytelennek tartjuk, ha döngeti a mellét, hogy igy meg úgy: az erkölcsöket nemesíti. Az azonban tagadhatatlan, hogy a színészet importálja a külföldi s a fővárosi, tehát, a magasabbrendü kultúrát a vidékre, ez közvetíti a nagyvárost a kisvárossal, ez hoz némi elevenséget, némi erőszakos lendületet a vidéki élet tunyaságába. Nem teszi ingyen, lelkesedésből, holmi szentimentális czimekért, ma már szépen megfizet mindezért a provinczia is; napról-napara halljuk hol itt, hol ott, hogy a közönség pártoló szeretettel emeli a vidéki színjátszás nívóját s hovatovább több az a mag)rar város, ahol szűknek találja a közszükséglet a színházat. Nálunk, sajnos, határtalan blazirtság hálálja meg a színészet törekvéseit. A közönség nem szomjazza a kultúrát, nem érzi szükségét a magasabbrendü ízlésnek és szépen otthoncsücsül. De még azok is kik a színház ügyének, amig arról volt szó, hogy kell, leglármásabb kardcsörte- tői voltak, ma esteről-estére távollétükkel tündökölnek. Pedig mennyit tósztoltak, szónokoltak, előszobáztak és társasvacsoráztak ezek az urak, mig íölépült végre Nagykárolyban a színészek hajléka. S miután fölépült és rendben van ez a hajlék, kiderült, hogy a régi képletességek polturát sem sem érnek, legalábbb nálunk nem, mert a mi színházunk, az itteni színészek hajléka kitünően alkalmas arra, hogy a legrendezettebb viszonyú szinészgárdát is hajléktalanná tegye. Restelnünk kell a dolgot márcsak Szatmár előtt is. Elszakadtunk a régi kerülettől és henczegtünk, hogy nem kell nékünk a rivális város gyámkodása, nincs szükségünk egy uraságoktól levetett szín- társulatra és erősen kötöttük az ebet a karóhoz, hogy eltartunk mi magunk is egy jobbfajta társulatot. És ime: a társulat jobbfajta ugyan, de ami az eltartást illeti, ez csak annyiban érvényesül, hogy eltart nyolcz-tiz napig, mig színészeink egy valamirevaló pumlikumnak játszhatnak. A szinházbamenésre nem lehet kény- szeriteni senkit s nem is ez a szándékunk, de a közönség elé kell görbítenünk nehány szomorú kérdőjelet. Ha nem keli színház, mire kell a színház? Mire való ez a hivalkodó épület? Nem-e jobb volna, ha bérbeadnók ? Nem-e czélirányosabb volna ha krumpli-magazinnak használnák, vagy buzamagtárnak? Nem-e? I Ä városi tanács felirata a kormányhoz. , Szent Pál szerint: püspöknek lenni ! jó. És Szent Pálnak tökéletesen igaza van. Hogy püspöki székhelynek lenni szintén jó volna: erről ugyan nem szól az írás, de van rá tanúság elég. A püspökségek tudvalevőleg, ameny- nyire székhelyükön a vallási bigottizmust terjesztik, annyira segítik elő az illető székhely közgazdasági elöhaladását is. Nagy károlyban a vallási bigottizmus már régen tanyát vert ugyan, de a város anyagikban csehül áll és bizonyára ez utóbbi indította arra Nagykároly város tanácsát, hogy a még mindig állandó hajlék nélkül való uj gör. kath. ruthén püspökség részére székhelyül Nagykároly városát felajánlja. Éppen elegendő számú pap van már Nagykárolyban és ezért a magunk részéről nem nagyon örvendünk ennek az eszmének, különösen, mert az uj püspökség a legszegényebbek közül való lesz, de ha már csupán csak egy püspökség hiányzik a város boldogságához, úgy egy kissé előbb kellett volna felébredni azoknak, akik a mozgalom élén állanak, nem pedig most, mikor Hajdudorog, Debreczen és Nyíregyháza már' agyonveszekedtek egymással. Ilyen elkésve nem sok remény van rá, hogy a mozgalom sikerrel járjon és az nem egyéb, mint a náluk szokásos szalmaláng pillanatnyi fellobbanása. Pedig az uj püspökség-területi beosztását tekintve — legtermészetesebb középpontja Nagykároly város volna és — ha van ennek a püspökségnek magyar nemzeti missziója — ennek kifejtésére Nagykároly város lenne a legalkalmasabb, mint amely városnak környékén veszedelmesen kezd terjedni a dákórománizmus. Nagykároly város tanácsa tegnap délután "ülést tartott, amelyen elhatározta, hogy az uj gör. kath. püspökségnek Nagykárolyban való felállítása érdekében felír a kormányhoz. A feliratban a tanács a város részéről a legmesszebbmenő anyagi hozzájárulást ajánlotta fel.
