Nagykároly, 1912 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1912-12-01 / 11. szám

— Bankett D^midor ígnácz tiszteletére. — A gyászruhába öltözött Végzet sok­szor repült el már Nagykároly fölött úgy, hogy lángoló pallosával megérintette és lángbaboritotta a zsindely, vagy nádtedelü házak tetőit. Nagykároly város úgyszólván keletkezése óta gyakorta szenvedett a tűz pusztításai által, az 1887-ik évben pedig majd­nem az egész város áldozata lett a rom­boló elemnek. Ennek daczára soha sem volt itt a modern értelemben vett tűzoltó­ság és hogy mégis tétettek némi intézke­dések a tüzveszedelem elhárítására és ma is létezik valamelyes tűzoltóság, az ki­zárólag egy pár lelkes ember és különö­sen Demidor Ignácz hervadhatatlan ér­deme. A czéh-rendszer fenállásáig, 1877 ig semmiféle tűzoltóság nem volt Nagykároly­ban és a tűzhöz a czéhek státumai szerint az iparosok tartoztak oltás czéljából kivo­nulni. Az Önkéntes tűzoltó egyesület 1886- han alakult meg és 1887-év elejéig műkö­dött. Ennek az egyesületnek Demidor Ig­nácz már tagja volt és azóta mindmáig buzgalommal működik gyönyörű hivatásá­ban! Az 1887-iki borzalmas tűzvész után a városi tanács öt bízta meg a tűzoltói in­tézmény újjászervezésével és az általa ala­kított önkéntes egyesület 1888évig állott fenn. Ekkor ielent meg a kormánynak a tűzol­tás rendezésére vonatkozó és az egész or­szágra kiterjedő intézkedése, amelynek folytán a kötelezett tűzoltóságot szervezte meg Demidor Ignácz és vezette egészen 1908-ig. Ez az intézmény sem mutatkozott czélsz'erünek és ezért 1909 évben újból munkához látott és nagy fáradság és után járással sikerült újból megalakítania a nagykárolyi Önkéntes Tűzoltó Egyesületet, mely az ö szakszerű vezetése alatt és megfelelő szerelvénnyel ellátva működik, ma is. A város közönsége mindig mostoha gyermekének tekintette a tűzoltóság ügyét, alig járult ehhez valami anyagi áldozattal és főleg ez volt az oka, hogy a tűzoltó­állt, hogy a fejbőrt vékony jégréteggel borította be és á borogatást többször meg­újította és az igy kezelt fejbőrre alkalmazta az ultraibolya-sugarakat. Igaz ugyan, hogy ez az eljárás kissé kellemetlen és hossza­dalmas volt, hanem már egy hét múlva kedvező jelenségek mutatkoztak, amennyi­ben a gyógykezelt helyen félczentiméter hosszú hajszálak nőttek. Dr. Harris ilyen gyógymóddal kilencz ember közül hétnek újra kinövesztette a haját és csak két esetben nem volt ered­mény. Különösen figyelemreméltó egy ti­zenötéves leány esete, kinek a haja beteg­ség folytán teljesen kihullt és az orvos ultraibolyasugarak segítségével olyan gyö­nyörű eredményt ért el, hogy a leány fejét újra sűrű, hosszú haj bontotta Hat hónap múlva azonban visszaesés mutatko­zott, de csak egy- két folt támadt a leány fején, de újabb kezeléssel ezek a helyek is benőttek. Suszterok alkonya. A czipöipar legújabb szenzácziója az a czipő, a melynek sarkát, talpát kényel­mesen lehet kicserélni. Különleges eljárás­sal végtelenül ellenálló és vízmentessé preparálják a felsőbőrt, a talpat meg a sarkot pedig akkor cserélik ki, amikor éppen tetszik. Sőt kicserélés közben feles­leges levetni a czipöt s ilyen módon a bálteremből nyugodt lélekkel lehet hegy­mászásra indulni. Ezeket a különleges czipőket London­ban máris 20.000 ember viseli és kísérle­teznek vele a hadseregben is. Ha a talál­mány beválik, akkor a czipőszükséglet fe­lére’ csökken és egyúttal hanyatlanak a czipőárak is s végképpen vége a szegény suszteroknak. N" A G Y K Ä R OLY Ságnak 1877 óta a legválságosabb állapo­tokon kellett átmenni, sőt hosszabb ideig szünetelnie. Egyedül Demidor Ignácz voit az, aki soha sem lankadó buzgalommal viseltetett az ügy iránt és nem törődve j azzal, hogy nem méltányolják működését, mindig fiatalos, frissességgel dolgozott azon, hogy Nagykárolyban hivatása magas­latán álló, szakszerűen képzett, modern tűzoltóságot létesítsen, amelyet ha még nem is értünk el, de már útban vagyunk hozzá. Demidor ígnácznak ezt a 34 évre visszanyúló érdemeit méltatta a királyi kegy akkor, amidőn — amint már jelentettük a tűzoltósági arany diszéremmel tüntette ki. A múlt héten tűzte fel ünnepélyesen ezt a diszérmet Demidor Ignácz mellére Debreczeni István kir. tanácsos, polgár- mester a város képviselőtestületének és a tűzoltói egyesület tagjainak jelenlétében. A kitüntetés alkalmából pedig a tűzoltó- testület szeretett főparancsnoka tisztele­tére bankettet rendezett Az ünnepségről tudósítónk a követ­kezőket jelenti: Vasárnap délelőtt a képviselőtestület közgyűlést tartott, amelynek befejezése után az Önkéntes Tűzoltó Egyesület tag­jai felvonultak a tanácsterembe, ahol Deb­reczeni István feltüzte az arany diszérmet Demidor Ignácz mellére és ennek megtör­ténte után a következő beszédet intézte a jelenlevőkhöz: — YTan-e szebb hivatás, mint embertár­sainkat a veszélytől és az anyagi károso­dástól megmenteni s a saját életünk ve­szélyeztetésével. Demidor Ignácz parancs­nok a munkát több évtizeden keresztül teljesítette s hogy a munka eredményes volt, mutatja e legfelső helyről jött kitün­tetés, melyet midőn feltüzük, kívánom, hogy még sok éven keresztül, élvezhesse a jól megérdemelt jutalmat. Önök pedig, kik a tűzoltó-testület tagjai, vegyenek példát és megszokott szorgalommal mun­kálkodjanak a várost és a társadalmat esetleg érő veszélyek elhárításán. Demidor Ignácz főparancsnok röviden válaszolt a beszédre. Megköszönte a pol­gármesternek, a város közönségének a tűzoltói intézmény iránt legutóbb megnyil­vánult jóindulatát és támogatását és foga- dálmat tett, hogy a jövőben még hatvá­nyozottabban fog' a tűzoltói intézmény érdekében dolgozni. A bankett a polgári kaszinóban folyt le és azon az Önkéntes Tűzoltó Egyesület tagjai, Debreczeni István kir. tanácsos, polgármester és Demidor Ignácz tisztelői közül igen sokan vettek részt. Vacsora közben az első pohárkö- köszöntőtt Szolomájer [ános tűzoltó alpa- ranesnok mondottá. Az ünnepelt előtt az egyesület jó kívánságait fejezte ki. Ezután Demidor Ignácz emelkedett szólásra. Rö­viden vázolta az Egyesület küzdelmes múltját és a tagok további lelkes közre­működését kérte. Dr. Vetzák Ede az ün­nepeltet, Luczay János pedig Debreczeni Istvánt éltette. Vacsora alatt a Nagyká­rolyi Dalegyesület énekelt nehány, szép magyar dalt1 az ünnepelt tiszteletére, aki a Dalegyesületnek sok éven át tagja és vezetője volt. Itt említjük meg, hogy Demidor Ig­nácz ez idő szerint egy tűzoltói szabály­rendelet-tervezeten dolgozik, amelyet a jövő év elején fog a képviselőtestület elé terjeszteni. Uram, uram, szállók az Úrhoz! Kívánok Neked minden jókat. E búval bélelt rossz világban Vékával mérd a bankókat! S bár újévre uj adók jönnek, Legyen léted csupa vigadás S addig élj, amíg végleg elkészül A nagykárolyi vasútállomás ! Az uj gór, kath. magyar püspökség és a nagykárolyi egyház. Három jekíéniáig parancsol a pápa. A nagykárolyi gör. kath. rutén hit­község, vagy a mint ők magukat ne­vezni szeretik: a gör. kath magyar egyház kezdettől fogva a nagyváradi gör. kath. román püspökség fenhatósága alá tarto­zott. A rutén hitközség egy pár évvel ez­előtt Somossy Miktós hitközségi elnök kez­deményezésére mozgalmat indított, hogy a román püspökség kötelékéből a mun­kácsi gör. kath. magyar püspökséghez csatoltassék át. A mozgalom hosszas ki­lincselés után és Somossy Miklós törhet- len energiája revén sikerrel járt. A pápa elrendelte a nagykárolyi rutén egyháznak a munkácsi gör kath. magyar egyházba való bekebelezését. A rendelet végrehaj­tásával a pápa dr. Boromissza Tibor szat­mári püspököt, bízta meg, akj ezt a meg­bízatását ünnepélyes tormában hajtotta végre. Az öröm azonban, amely az átcsato­lás folytán vert tanyát a hívek szivében, nem soká tartott. A múlt héten jött a pa­rancsolat, violaszin pecsét alatt. A parancsot a pápa nevében a bécsi nunczius küldte és arról szól, hogy úgy a nagykárolyi gör. kath. magyar egyház, mint a gör. kath. román egyház a hajdudorogi újonnan lé­tesített gör. kath. magyar püspökséghez, lettek beosztva. Ez azonban még csak ha­gyjál! volna; de egyebet is mond a nun- cziusi irás. Azt, hogy az uj gör. kath. ma­gyar püspökség területén tilos a magyar nyelvű istentisztelet. A nagykárolyi rutének e szerint most ott vannak, ahol a mádi zsidó. Nem is szólva arról a groteszk rendelkezés­ről, melyszerint a magyar püspökségben tilos a magyar nyelv. Az elszomoritóan érdekes rendelet leérkezésének hírére felkerestük Somossy Miklóst, a nagykárolyi gör. kath. magyar egyház elnökét, hogy nála a magyarság szempontjából sérelmes rendelet hatásáról érdeklődjünk. A nagykárolyi gör. kath. magyarok nem szívesen veszik - mondotta Somossy ur, — hogy a románokkal újból egy kalap alá kerültek, de hát ezen a tényen vál­toztatni nem lehet. Ami az istentiszteleti nyelvrendeíetet illeti, az teljesen a magyarországi román túlzók aknamunkájának eredménye, kik a magyar nyelv térhódításától félve, esz­közölték ki a magyar nyelvű helyett, az idegen nyelvű istentiszteletet. Eddig a gör. kath. egyházak lithur- giai nyelve az ószláv volt, most aztán ne­hogy valahogy a magyar nyelv diadal­maskodjék, a pápa a lithurgia nyelvéül az ógörög nyelv használatát rendelte el. A nagykárolyi gör kath. magyar egy­házban egyébként a rendelet egyáltalában nem okoz változást. Itt ősidők óta magyar volt az istentisztelet nyelve, csupán az Ur színeváltozáskor mondottak el három jek- téniát ószláv nyelven A pápa mostani rendeletét tehát csak annyiban fogják itt végrehajtani, hogy a fent jelzett há­rom jekténia ezentúl az ószláv nyelv helyett ógörög nyelven mondatik el. A háború. Háborús hírek vadkacséi Szállnak a ködös téli légben, Hápogásuk borzalmat ébreszt A küzdő ember bus szivében. Meleg palotában a Töke Dús profitra számit merészül... a Halál s a Nyomor karöltve Röhög és friss ssákmányra készül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom