Nagykároly, 1912 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1912-09-01 / 8. szám
Nagykároly, 1912. szeptember I. VII. évfolyam. - 8. szám. POLITIKA! LAP. A „Szatmármegyei Közlöny* állandó melléklete. 5zerkesztöség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlö-utcza 4. sz. Megjelenik minden hónap utolsó vasárnapján. FeieWs szerkesztő és íaptuiajdonos: HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. RíiSENFFLIl 7<iinwnfón „űyilt-tér'* sora 60 filler. - Kéziratokat nem adunk vissza. nUOCI ILLU LúlulnUiiU. hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egves számok nem adatnak el. Szatmármegye közgyűlése? Beteg ország vagyunk. A legcsunyább önzésből hatalmi czélokra törő, Kossuth Lajos glóriás szellemét inegcsufoló „ellenzék“ üres közjogi baczillusokkal fertőzte meg. Ha valaha, úgy most időszerű Tompa Mihály siralma: pusztulunk, veszünk! A már szinte évek óta tartó drágasági viszonyokat meg súlyosabbá tette a folyó év elején beköszöntött pénzválság. Földbirtokost, iparost, kereskedőt, hivatalnokot egyaránt gyötrik a megélhetés problémái és egy pár jóllakott tizezerhol- das és ezek uszályhordozói — ahelyett, hogy módot nyújtanának a becsületes munka kormányának a nehéz viszonyok szanálására — sérelmi politikát folytat és rosszon töri a fejét. Beteg ország vagyunk. Azonban a közállapotok gyógyulási folyamata, mely a miniszterelnök nagyenyedi beszámoló beszédével oly örvendetes módon megindult, az elmúlt héten ismét előre haladt. A munkapárt tagjai beszámolókat tartottak az ország legkülönbözőbb részeiben mindenütt a választópolgárok lelkes helyes-- lésétől kisérve. Ismét kiderült, mily hitelt érdemel az ellenzék állítása, hogy a többség nem tud és nem mer a választók ele lépni! S ismét kiderült, hogy a nemzet óriási zömét nem bolonditja el semmi üres szólam s hogy nemcsak a törvényhatósági gyülé- j seken, de a nép gyűlésein sincs a sípoló i és doboló komédiának, vagy sérelmi és bosszú-politikának tábora. A multheti munkapárti beszámolók kiváló nagy sikere után igazán kiváncsiak vagyunk, hogy minő uj valótlanságot találnak ki majd ellenzéki részről, hogy népszerűségük látszatát a sajtóban fentarthassák ? Amily nevezetes a multhét fényes külső sikere, oly fontos az a nagy belső siker, melyet a munkapárt aratott. Nemcsak arról beszélünk, hogy a munkapárt szónokai a meggyőző érvek hatalmával sorra megsemmisítették a kisebbségnek a múltra vonatkozó hamis vádjait, nemcsak arról, hogy a jövőre vonatkozó nemzeti programm dolgában is megszégyenítették az elvtelenül és eszme nélkül gyűlölködő ellenzéket: — hanem szólunk arról a belső sikerről is, melyet a munkapárt a múlt héten a maga egysége, egyöntetűsége tekintetében aratott. A legkülönbözőbb munkapárti szónokok a legkülönbözőbb helyeken ugyanazzal az erős hittel, ugyanazzal a hatalmas meggyőződéssel, teljes programmbeli egyöntetűséggel s a kormányhoz való elvi és személyi ragaszkodás egyforma határozottságával nyilatkoztak, — s ezzel ismét kellő értékére szállították alá azokat a koholt híreket, amelyek a többség és kormány soraiban állítólagos ellentéteket akartak felíedezni. Azoknak, akik önmagukban nem bízva, erőtlenségük siralmas tudatában mindig csak mások meghasonlottságától remélnek maguk czámára sikert, — teljes kiábrándulásul szolgálhat majd Szatmár- vármegye törvényhatósági bizottságának a jövő héten megtartandó közgyűlése is, amely — a vármegye közhangulatát ismerve — meleg rokonszenvvel és spontán lelkesedéssel fog megnyilatkozni a kormány mellett. Ennek a már előre is bizonyos nagy lelkesedésnek hatásait próbálja lerontani egy még vonagló politikai hulla, aki a tulajdonát képező álhirlapban, egyszilágy- ! krasznai ügyvéd háta mögé bújva, a mult- j héten a még megse hozott megyegyülési i határozat ellen hajigálta megszokott, tar- ! talmatlan, de nemzetiszinü frázisait. Ál- j latiasan gyanúsít, valótlanságokat állít, sőt nyíltan és íelreérthetlenül fenyeget is azzal, hogy a kormány mellett szavazók a névszerinti szavazással, s, vármegye jegyzőkönyvében meglesznek bélyegezve. Ám ez az erőlködés hiábavaló. A vármegye közönsége szánakozva és részvéttel nézi ezt a szomorú játékot, egy, a hatalomba véletlenül belekóstolt, de onnan csakhamar és örök időkre kibukott ember utolsó vergődéseit. Mezőgazdaságunk és városaink. A magyar városok közéletében, ameny- nyire hinni lehet egyik kiváló statisztikusunk legújabban megjelent városi statisztikai müvének, munkás fejlődés indult meg. Szinte tömegesen látnak neki a városok a vízvezeték és csatornaépítésnek, az utczaszabályozásnak és modern burkolásnak. fürdők, kórházak és egyéb középületek emelésének, világitásmüvek létesítésének. Olyan nagy arányúnak mutatkozik ez a fejlődés, hogy pénzzel való ellátására egy nagy pénzintézet alakult, amelynek igazgatóságában a városokra hivatalból felügyelő belügyminisztérium is képviselve van. Ez a fejlődés örvendetes jelenségszámba menne, ha nem kellene joggal káros kísérő jelenségektől tartanunk.' Ha ugyanis nem országos áttekintéssel és kellő beosztással megy a dolog, munkás- és pénzválságra vezethet. Kötelességünknek tartjuk erre az illetékes köröket már jó előre figyelmeztetni. Hasonló rohamos fejlődés ment végbe a múlt század nyolczvanas éveiben Angliában. A városok egyszerre tömegesen írták ki a különféle városfejlesztési közmunkákat. Ä vállalkozók mindenütt megkötötték a szerződéseket és mivel természetesen sok munkásra is lett szükség, ügynökök lepték el a falvakat s csapatostól vitték el a mezők munkásait a városok falai közzé. Ebben az időben néptelenedett el az angol mezőgazdaság s bár a nagy városi közmunkák megszűntek, még ma sem lehet a városi életbe belekóstolt munkásokat a mezőre visszakapni. A városi munkásság nyomora pedig folyton nő és csak közjótékonysági ! alapon szervezett mezőgazdasági munkástelepek utján lehet ezt a nyomort egészséges földmivelésre váltani. Ami mezőgazdaságunk igen nagy híján van most is munkaerőknek. Pedig olyan időben élünk, amikor a mezőgazda- sági munka igazán jutalmazó kezd lenni s amikor valóságos mulasztás a föld termőerejének bármi kis részét is kihasználatlanul hagyni. De ha megindul a városi munkástoborzás, a falvak mezőgazdasági népe még jobban megritkul. Mert a városi munkák legnagyobb részének íőidénye éppen összeesik a mezőgazdasági fömunka- idénnyel. Ez igen fontos körülmény és kár lenne figyelmen kívül hagyni. Városaink fejlesztési munkáit fel kellene használni Amerikában és Romániában nem boldoguló magyar munkások vissz.a- hozatalára. Ki lehet képezni egész csatornaépítő, vizvezetéképitő stb. csapatokat, amelyeket lehet vinni városról-városra s akár tiz esztendeig is folyton ellátni munkával és keresettel. De ha a vállalkozók munkás- szerződtetői kellő beosztás nélkül utazzák be az országot, olyan munkáshiányt és mezőgazdasagi munkásválságot hozhatnak létre, amelynek káros következményeit megérezheti az egész ország. A munkabérek egyszerre óriásit szöknek, a városok tuldrágán fognak építeni, a mezőgazdasági termelés pedig ahelyett, hogy növekednék, erősen csökkeni fog. Ez a csökkenés kétszeresen lesz érezhető, Mert egy nagy tömeg ember nemcsak, hogy megszűnik termelni, hanem városi fogyasztóvá" is lesz. A drágaság még gyarapodni íog anélkül, hogy mezőgazdaságunk termelési képes- ' ségét fejlesztené. " ■ Egyáltalában nem óhajtjuk városaink fejlődésének visszamaradását, sőt természetszerűleg szükségesnek tartjuk. De éppen Magyarország agrárállami' természetének megfelelőleg vigyázni kell arra, hogy a városok fejlesztése ne menjen a mezőgazdasági termelés rovására. t\ „Magyar Király“ kávéházból. — Naiv ember az a Papp Béla. Mikor már kihúzták alóla mind a két széket — az ügyészit és a képviselőit — akkor sürgeti a törvényszéket. — Bah ! Minek az neki ? Koalicziós barátai jellemét törvényszék nélkül is megítélheti. Fflltáuafi müfaram Készitek: (a 9yökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban I «jfnllí I U3UŰLII1I SímiClCilia és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- UflUulU Nagykároly, Könyök-utcza II. ........... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben.......................... fogtechnikus.
