Nagykároly, 1912 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1912-06-30 / 6 szám
NAGYKÁROLY beszámolóját, mint másut tesszük, részletesen közreadjuk. Csakhogy a nagykárolyi pénzügyigazgatóságból sem Kelemen, sem Szatmár- Németi nem eszik! A kormány a kellő értékére tudja szállítani az olyan »barátait« és »támogatóit», akik mint a kaméleon a színét, úgy változtatják meggyőződésüket, másrészt pedig, mért a legnagyobb fokú erkölcstelenség volna, ha a pénzügyigazgatóság kérdését, nem a jog és méltányosság alapján döntenék el, hanem politikai tekintetektől tennék függővé. A i ur tir! Faiussy fegyverlársa. „A hatalom édes jármában . . Az a csupaszszáju gyerekember, aki a nagy károlyi választókerület végzetes ballépése következtében az országgyűlésen a nagykárolyi kerületet képviseli, levetette vastag szarvasbőrkeztyüjét — amilyben forró nyáron programmbeszédét tartotta — és czikket irt a barátja és fegyvertársa Dr. Faiussy Árpád szomorú lapjába. Szegény »Szatmárvármegye»! Nem ' elég baj érte már dicstelen léte alatt és most Grót Károlyi József írását is el kell szenvednie! Készséggel elhisszük, hogy a czikk tényleg Gróf Károlyi József munkája. Még pedig bizonyos tekintetben művészi munkája, mert határozottan művészet az, ha va- válaki két teljes laphasábnál többet leír anélkül, hogy írásában valami gondolatot még csak sejteni is lehetne. A gróf írásában csupán egyetlen egy elfogadható mondás van. Az is idézet. Ä svájczi honpolgár jelszava: Senki se bánthat engem büntetlenül ! Az újságírás, sajnos, ezt nem vallhatja. Újságot szerkeszthet Dr.Josits Miklós szilágykrasznai ügyvéd neve alatt Dr. Faiussy Árpád is és az újságba vezérczikket irhát Gróí Károlyi Józseí is. Büntetlenül. Ám azért nem minden tanulság nélkül való Gróf Károlyi József Írása. Megtanultuk belőle, hogy a magyar alkotmány lényege abból áll, hogy Justh Gyula meg Eitner Zsigmond nyugodtan trombitálhasson, hogy Mesümedi Vilmos kéklajbli- zöldlajblizhasson és hogy Gról Károlyi Mihály nyugodtan verhesse a padokat és felelőtlenül sértegethessen a magyar törvényhozás csarnokában. Aki ezt nem hajlandó tűrni, aki úgy véli, hogy a törvényhozóknak becsületesen dolgozni kell a haza érdekében: az az alkotmány ellen tör, absolutizmust teremt, hatalmi "őrjöng ésben szenved s ezért közveszélyes. Ä - rróf Károlyi József által a »Szatmárvár- megyé»-ben elkövetett irás igy végződik: »A XX. században egy alkotmányra íelesküdött király országában absolutizmus ideig-óráig elképzelhető, de állandóan lentartani azt képtelenség. S ha majd üt az elszámolás órája, akkor ne íelejtse el a magyar nemzet, kik voltak árulói, kik állottak a csendőrszurony mögött, a hatalom édes jármában és számoljon el velük érdemük szerint. Én érzem, hogy az események igy fognak bekövetkezni és ha hosszú, talán fájdalmas megpróbáltatások következnek is, ezekből log kialakulni az a jobb kor, melyben egy demokratikus, de minden izében nemzeti állam boldog megelégedettsége lesz, úgy a monarchia, mint a király legerősebb támasza.« Felesleges frázisok. A magyar nemzet e figyelmeztetés nélkül is emlékszik régiekről. Emlékszik Gróf Károlyi Sándorról. És jól érzi Gróf Károlyi József, hogy jön egy jobb kor: a demokratikus állam. De ez csak akkor fog bekövetkezni, ha nem csak grófi cselédek, mindenféle apró érdek által lekötött begyepesedett agyú, gerincztelen hátú nyárspolgárok lesznek választók és a parlamentben a mi véreink, modern tudással fegyverezett valódi nép- képviselők lógnak dolgozni. Nem pedig olyanok, mint ma, kivasalt, bepomáaézott üres fejti grófok, kik, mert ez most divat, a demókráczia nevében ordítoznak, holott valójában irtóznak ettől és izzó gyűlölettel vannak ez iránt. Ami az ő szempontúkból természetes is, hiszen a demókráczia győzelme az ő mostani uralmuk végleges bukását jelentené Színház. Mit csinál a szinügyi-bizottság* ? A Kölcsev-utczai színháznak nevezeti, kis magtár-form a épület még zárva, van csak néha produkálják magukat a színpadon kis iskolás leánykák, meg vándor bűvészek. Még mozinak se tudják kiadni. A színi szezon pedig csak a jövő év január 15-én áll be. Mégis aktuális most a színház kérdése és szükséges vele foglalkozni, nehogy olyan tragikomédia történjék a nagykárolyi közönséggel, mint az év elején, amikor két hónapon át egy válogatott ripacs- társaság állandó izetlenkedését kellett végig szenvednünk. Most egy éve Szatmá'ral színház tekintetében is konfliktusunk támadván, színtársulat után néztünk és a szinügyi-bizottság, amely mindenhez érthet, de a színészetről fogalma sincs, alaposul beleválogatott. Nagykároly város belépett az újonnan létesített „északkeleti szinikerületbe“, amelybe Zsibó, Szilágycseh és más falvak is tartoznak. A nagykárolyi szin- ügyi bizottság három kiküldötte megjelent a választógyülcsen, megválasztottak a kerület színigazgatójává egy Neményi Lipót nevű urat, akitől szükségtelennek tartották megkérdezni, hogy társulatának tagjai kikből fog állani. És ez év január 1-én beállított, Nagykárolyba az északkeleti színtársulat olyan összeállításban, amilyet Szinérváraiján, vagy Fehérgyarmaton se tűrtek volna meg. A társulat jellemzésére elég, ha meg Írjuk, hogy a drámai hősnője Sárvári Nusi kisasszony volt. Neményi Lipótot nem lehetett okolni ezek miatt. A szinügyi-bizottság előzőleg egyáltalán nem érdeklődött nála társulatának szervezése iránt és az igazgató joggal hihette, hogy Nagykároly is olyan minta színi kerület többi helyei: Zsibó, Szilágycseh, stb. A dolgok ilyen ténállása mellett nem Neményi Lipótnál kerestük e művészeti botrány okát és ezért nem akartunk neki és társulatának kárt okozni. Nem mondtunk őszinte véleményt a színtársulat szinjátszási képességéről, ellenben dicsértük a ripacstagokat és az első állandó téli idény feletti örömünkben lelkesen buzditottuk a közönséget a színházba járásra. Buzdításaink eredménmel jártak. Nagykárolyban még soha se volt anyagi szempontból olyan sikerült színházi idény, mint az elmúlt télen. Elnézőek voltunk a csapnivalóan rossz társulattal szemben, mert azt hittük, hogy jövőben rendezett állapotok lesznek. Ugyanis mikor év elején a szinügyi bizottságot újból megalakították, a képviselőtestületi tagok közül sokan kérték a bizottságba való felvételüket. Azt hittük, a színészet iránti érdeklődés, a nagykárolyi színházi állap otok reneszászának megteremtése sarkalja a jelentkező urakat. Rosszul hittük. A jelentkezők csak éppen benne akartak lenni a bizottságban. Egy czimmel több. Legalább erre vall az, hogy a szinügyi bizottság ez idő szerint a füle bojtját se mozgatja. Egyáltalán nem érdeklődik a legközelebbi színi szezon iránt, nem kiváncsi, hogy kikből lesz összeállítva az északkeleti szinike- rület társulatának személyzete és nem érdeklődik a színigazgató jövő repertoárja iránt, nem is tudja, hogy egyáltalán van-e színészet a világon. Ez pedig baj, mert ez a nembánomság a nagykárolyi színházi viszonyok csődjét jelenti. Ha a szilágyesehi állapotok tovább is megmaradnak Nagykárolyban, a közönség bizonyára nem lesz többé arra kapható, hogy Ízlését elrontsa és vásári bohóczkodásokra dobja ki a pénzét. A „Royal kávéház“-böl. — Úgy látom, az ecsedi-láp Kálmánd- utczai villája mán teljesen fel van építve. — Igen. De kellett is egy ilyen villa ahhoz, hogy a lecsap olás pecsenyéjét el lehessen fogyasztatni. Egy zaklatott életű ember halt meg a múlt héten Kispest község határában: Seper Kajetán. Az elhunyt nevét ismernie kellett mindenkinek, ki a lapok törvény- széki rovatát olvasgatni szokta. De különösen sokan ismerték itt Nagykárolyban, ahol sok ideig nyomdatulajdonos, később pedig lapszerkesztő volt. Seper Kajetán nyomdája adta ki először a Nagykároly és Vidékét, amelynek első száma 1884. év nyarán Görbe Géza városi tisztviselő szerkesztésében jelent meg. A Nagykároly és Vidékében kezdte meg újságírói működését Seper Kajetán, amelynek révén neve az egész országban ismert lett. Újságírói működése miatt Seper Ka- l'etán csakhamar háborúságba keveredett Nagykároly város társadalmának akkori vezető elemeivel és a háborúság következménye az lett, hogy nyomdájának jövedelme apadni kezdett, mig végre Seper anyagilag teljesen tönkre ment, nyomdáját elárverezték és nagyszámú családjával együtt nyomorba jutott. Mikor elkerült Nagykárolyból, uj lakó helyein a községi gazdálkodás ellenőrzését tűzte ki feladatául. Sepert jó szándék vezette, puritán szellemet kívánt a községi életben. Több lapot alapított, rengeteg czikket irt és ugyanannyi támadást intézett. Majdnem ugyanannyi sajtópört is kapott. Szegény Sepert, daczára annak, hogy mindig az igazat, akarta, nagyon sokszor elmarasztalták. Élete jó részét a fogházban töltötte. Legutóbb Kispesten telepedett le, ahol a »Kispest—Szentlőrinczi Lapok»-at alapította és szerkesztette; ebben a lapban is folyton támadta a helyi elöljáróságot, úgy hogy sok pervesztése végén ítéletig kitiltották Kispestről. Erre a község köze lében lévő, de már pesti területen vett házat és onnan dirigálta harczias lapját. Ezért újból bíróság elé állították, amely két és félhónapi fogházra ítélte. Á budapesti gyüjtőfogbázban kezdte meg büntetését Seper Kajetán, ám régi betegsége kiújult a fogságban, úgy, hogy feltételes szabadságra engedték. De a "múlt héten Kispest határában levő lakásán meghalt. A fővárosi lapok tudósításai szerint ott volt a temetésen Kispest apraja-nagyja. Elmentek összes ismerősei, barátai, még azok is, akik ellen hosszú időn át küzdött lapjában. Ä „Magyar Király-1 kávéházből. — Olvastad Gróf Károlyi József czikkét ? — Igen és az a véleményem, hogy a grófnak nem újságot írni, hanem — családi tradicziói folytán — újságot árulni kéne. GYAKORNOK kezdő fizetéssel felvétetik a Nagykárolyi Önsegélyző Népbank Áruosztályához. #
