Nagykároly, 1912 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1912-04-28 / 4. szám

Baranyában 761, Aradmegyében 711-gyel, Bi­harban 399, Fejérmegyében 737, Gömörben 692, Hunyadban 802, Sárosban 412, Somogy­bán 354, Szabolcsban 380, Szilágyban 557, Temesben 1014, Tolnában 799, Torontálban 657, Zalában 892, Zemplénben 889 választó­val. Zólyomban a választók száma sem nem szaporodott, sem nem fogyott, változatlanul 8432 maradt. Észrevehetően a kivándorlás miatt'fogyott meg a választók száma a székely kerületek­ben : Csik, Háromszék és Udvarhely várme­gyékben. A kivándorlás hatása látszik meg Borsodban a dédesi, a mezőkeresztesi kerüle­tek választóinak apadásában; Szaímármegyé- ben a csengeri kerület választóinak száma 282-vel, a fehérgyarmatiban 444 gyei, a máté­szalkaiban 292-vel, a nagysomkutiban 228-czal apadt a választók száma. Nagyobb apadás van Vasmegye kisczelli, Veszprémmegye som- lyóvásárhelyi és Bácsmegye ókanizsai kerüle­tében. A városi választókerületek közül Budapest kilencz kerületében a szaporodás 3734. A leg­nagyobb a szaporodás a Józsefvárosban : 874, a legkisebb a Belvárosban: 90, a Terézváros­ban 14-gyel fogyott a választók száma. Szapo­rodás mutatkozik Debreczenben 698, Szabad­kán 605, Pécsett 548, Aradon 474, Kassán 281, Kolozsvárott 242, Szatmárnémetiben 191, Eger­ben 190, Temesvárott 156, Szegeden 146-tal szaporodott a lefolyt egy év alatt. Legnagyobb az apadás Baján, ahol 150-nel, Kiskunhalason, ahol 138-czal, Zomborban 119-czel, Székesfe­hérváron 58-czal fogyott egy év alatt a válasz­tók száma. Komáromban és Jászberényben 1-gyel kevesebb a választók száma ezidén, mint volt tavaly. A legnagyobb választókerületei az ország­nak, a választók számát véve figyelembe, a következők: Budapest VII. (Erzsébetváros) 17.453 Budapest VI. (Terézváros) 17.027 Budapest VIII. (Józsefváros) 13.325 Gödöllő 11.153 Homonna 8.935 Budapest IX. (Ferenczváros) 8.841 Karánsebes 8263 Budapest V. (Lipótváros) 7.257 Fiilöpszállás 7.016, Budapest I. kerület 6.208 Bobró 6.416 Ozora 6.365 Pancsova 6.148 Ötezren fölül, de hatezren alul van a választók száma a hódmezővásárhelyi, nagy­váradi, alsókubini, gyomai, orosházai, tiszaháti, szolnoki, nagyszorlenczi, ökörmezői, alsódabasi, dunapataji, ráczkevei, muraszombati és nagy- mihályi kerületekben. Vannak kerületek, ahol 17 ezer a választó, de van olyan is, ahol 114 választó van! A leg­kisebb kerület H4 szavazójának ugyanannyit ér a joga, mint a legnagyobb kerület 17.453 választójának, azaz Berecken, ebben az isten- hátmögötti kerületben 153-szor annyit ér egy választó, mint Budapesten, az „országszivében“! 153-szoros pluratás is van érvényben a mai „egyenlő“ választójog mellett és éppen az Írás­tudatlan, elmaradt vidékek javára, a városi népesség kárára! A tudatlan és jórészt nemze­tiségi választók ilyen előnyben részesítésén nem háborognak a jelenlegi rendszer vadmagyar hívei, bár a legnagyobb kerületek jórészt ma­gyarok és a legkisebb kerületek majd mind nemzetiségiek. A legkisebb választókerületek ugyanis ezek: Bereck 114 választóval (az előző évhez képest szaporodott 9-czel), Szék 121 választóval (apadás 2), Oláhfalu 166 (apadás 8), Erzsébet­város 271 (szaporodás 5), Abrudbánya-Veres- patak 290 (apadás 22), Vízakna 418 (szapo­rodás 26), Szamosujvár 470 (szaporodás 11), Kézdivásárhely 624 (apadás 8), Körmöcz- bánya 651 (szaporodás 9), Gyulafehérvár 713 (szaporodás 3), Sepsiszentgyörgy 767 (szapo­rodás 24), Beszterczebánya 970 (szaporodás 9), Csongrád 996 (szaporodás 6), Szarvas 994 (szaporodás 14). A mai választórendszer az analfabéta, a nemzetiségi, korrumpált választókat százszo­roson több joggal^ ruházza föl, mint a városi magyar polgárt. És még az intelligenczia ne­vében merik védeni a mai állapotot! NA G Y K Á R O L V Mii s limits. — Intimitás egy tanítóképző intézet A Szatmáron megjelenő „Tanügyi Értesítő“ (Hivatalos Lap) legutóbbi számának vezér- czikkében olvassuk ezt az intim leleplezést: . . . van Magyarországon egy oly tanító­képző intézet, amelynek tanulói, ha nem is mind, de az 50 százaléka igen, a papnevelő intézetbe járnak ebédre és vacsorára. Ez ugyan nem volna olyan nagy hiba, csakhogy az az eminens a dologban, hogy ezek a tanítójelöltek azt eszik meg ebédre és vacsorára, ami a pap­jelöltektől megmaradt, ha megmarad. Szóval a papasztalról lehullott morzsákkal, ételmaradé­kokkal táplálkoznak, jobban mondva azon éheznek. Amig a papjelöltek a refektoriumban, kényelmesen megebédelnek, megvacsorálnak, a tanítójelöltek kiszolgálják őket, fölhordják az ételeket, vizet töltögetnek, ebéd után a cziga- tettához gyufát adnak s gyújtanak, szóval az inasi teendőket látják el. Ezen szolgálatok alatt nézik, bámulják mint lakmároznak a teológusok, szinte kinézik a tanítójelöltek a papjelöltek szájából az ételt, mit kapnak fön­tebb említett inasi szolgálatukért. . . Azt hisszük, a Szatmáron megjelenő lap­ban ismertetett klerikális tanitónevelés fészkét nem szükséges Szatmár falain kívül keresnünk. Könnyen elképzelhető, hogy az ilyen papi cselédeknek nevelt tanítók mekkora veszedelme a kulturárak és hogy a progresszív tanítóknak milyen nehéz dolguk van a szerencsétlen pap­cselédekkel szemben. A ÜííölHÜiliin mt. Komoly előkészületek a megvalósításra. Jelentettük, hogy Ilosvay Aladár alispán a múlt héten értekezletet hivott össze a Nagy­károlytól—Nyírbátorig tervezett vasúti vonal kiépítése tárgyában. Az értekezlet nem várt nagy érdeklődés között folyt le és annak eredménye, hogy a megjelentek egyhangúlag kimondták, hogy a vonal mielőbbi kiépítéséhez szükséges előintéz- kedéseket megteszik és ennek foganatosítására egy bizottságot küldtek ki. Részletes tudósításunk a következő : Az értekezleten, mely Nagykárolyban a vármegyei székház kistermében folyt le mintegy ötvenen vettek részt és Ilosvay Aladár alispán elnökölt. Nagykároly r. t. város, Nyírbátor nagyközség és Csanálos, Fény, Vállaj és Nyir- vasvári községek hivatalosan is képviseltették magukat. Ilosvay Aladár alispán elnök hosszabb beszédben indokolta meg az értekezlet össze­hívásának szükségességét és rámutatott a ter­vezett nagykároly—nyírbátori vasút fontos közgazdasági jelentőségére. A vasúti vonal Nagykárolyból kiindulólag Fény, Csanálos, Vállaj és Nyirvasvárin át haladna Nyírbátorig és igy ez gazdag, dustermésii vidék immár halaszthatatlan szükséget elégítene ki. Az uj vasúti vonal által különösen Nagykároly nyerne sokat, mert a nyirvidék nagy részének kereskedelmi forgalmát, a távolabbi Nyíregy­háza helyett, Nagykárolyba irányítaná. A vasút- engedményes czég főmérnöke előadta hogy a tervezett vasút hossza 39 kilo­méter és teljes felépítése 3 millió koronába kerülne, amely összeghez az érdekelt városnak és községnek csupán 600,000 koronával kellene hozzájárulni. Ezután az értekezlet kimondotta, hogy a vasút közszükségletet képez és megállapí­tották a nagykároly—nyírbátori vasút érde­keltségét. A szükséges előmunkálatok végzésére az érdekeltség egy bizottságot küldött ki. A húsz I tagú bizottság elnökévé Ilosvay Aladár alispánt, alelnökévé Debreczeni István polgármester és Jurcsek Béla uradalmi intézőt, jegyzőjévé Kende Béla Nyírbátor község főjegyzőjét vá­lasztották meg. A vasút építésének megkezdését az 1914. elejére tervezik. Ni lesz a Gyeritafil? Nem akad rendező! A belügyminiszter meleg figyelmébe aján­lotta a polgármestereknek és az" alispánoknak az Országos Gyermekvédő Liga törekvéseit és felhívta őket, hogy a Liga által rendezni szo­kott Gyermek-napok megtartását az idén is segítsék elő és ennek sikeréhez — mint eddig tették — közreműködésükkel most is járulja­nak hozzá. A rendelet Nanykároly városhoz is meg­érkezett és Hetey Ábrahám h. polgármester, főjegyzőnek osztották ki. Hetey Ábrahám fő­jegyző, aki mindig buzgalommal és a látszó­lagos humánus czélhoz méltó lelkiismeretesség­gel oldotta meg ezt a feladatát, ezúttal is nyomban megtette a szükséges előintézkedé- seket. A gyarmek-napok megtartásának határ­idejéül május hó 3-ik és negyedik napját tűzte ki és egyben felhívást intézett több úrasszony­hoz a gyermek-napok rendezésének elvállalása iránt. , És itt jön a bökkenő. Az első felkért úr­asszony, kijelentette, hogy a rendezés vezeté­sét nem hajlandó magára vállalni, de az egész dologba egyáltalán nem kíván befolyni. Ha­sonló válasz jött a másodiktól, a harmadiktól is. Eddig hat úrasszonyt kért fel Hetey főjegyző eredménytelenül és most úgy áll az ügy, hogy jóllehet május 3-ika és 4-ike már a kertek alatt jár, még mindig nincs senki, aki hajlandóságot mutatna a rendezés elválla­lására. Világos bizonyítéka ez annak, hogy az asszonyaink se törik már magukat az olcsó népszerűség és az áljótékonyság fitogtatása után. Belátják, hogy nem éppen kellemes do­log megsarczolni, vagy megsarczoltatni a jó­kedvű adakozásra nem mindig kész embereket, annál is inkább, mivel az ilyen jótékonyság csak áljótékouyság és a gyermek-védelem különben is minden kulturországban az állam egyik legfontosabb kötelessége. A vasutak nyári menetrendje. Változásod Szatmármegyéően, A magyar királyi államvasutak vona­lain és az általuk kezelt vasutakon f. év május hó 1-én a nyári menetrend lép életbe, mely a jelenleg érvényben levő téli me­netrenddel szemben Szatmármegyére vo­natkozólag a következő lényegesebb vál­tozásokat tartalmazza: A püspökladány—kőrösmezői vonalon. A Püspökladány-felöl Szatmár-Néme- tibe d. e. 8 óra 28 perczkor érkező, vala­mint az onnan Püspökladány-felé d. u. 3 órakor induló személyvonatok Királyházáig, illetve Királyházától fognak közlekedni. A szatmár-németi—felsőbányái vonalon. A múlt évben junius 1-től szeptember 30-ig Felsőbányától Nagybányáig közleke­dett esti vonat az idén május 1-töl szep­tember 30-ig ismét forgalomba helyeztetik. A szatmár-németi—kossuthkert—bikszádi vonalon. A múlt évben május 1-től szeptember 15-ig naponta közlekedett fürdővonatpár

Next

/
Oldalképek
Tartalom