Nagykároly, 1912 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1912-01-28 / 1. szám
Nagykároly, 1912. január 28. VII. évfolyam. — 1. szám. NAGYKÁROLY POLITiKAI LAP. A „Szatmármegyei Közlöny' állandó melléklete. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szölő-utcza 4, sz. Megjelenik minden hónap utolsó vasárnapjár Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. Tlyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egv« számok nem adatnak el. Szatmármegyei politikai élet. — Hát ilyen is van? — fogják kérdezni azok a jámbor emberek, akik még nem fásultak el a tpmegcsalásokkal szemben és akiket még éidekel némileg a magyarországi üzletek legjóvedelmezőbbike. A kérdés jogosult. Mert politikai élet két év óta egyáltalán nincs Szatmármegyében. A szatmármegyeiek hosszú időre jóllaktak a helyi politikával. Mi. Men ki el ' van foglalva: kenyeret keresnek és a legtöbbnek az képezi a legnagyobb gondját, ! hogy a maga apró kis panamája napfényre ne kerüljön. Szatmármegyében csak látszólag van politikai élet. Van három-négy ember, akinek érdeke, hogy ez a látszat meglegyen. .Ezek a mozgatói annak a íestett, potemkinpolitikának, amelyet sem költséget, sem fáradságot nem kiméivé tart fenn nehány csalódott akarnok, akik poéta lelküek, mert soha nem teljesedhető színes álmokat álmodnak. Saját sajtóorgánumokkal rendelkeznek ezek, elhanyagolják exisztencziá- jukat, jönnek-mennek, tesznek-vesznek, ahol erre szükség vanstróhmannokat szerepeltetnek és mégis — szomorú sors — még se tudják elérni azt, hogy csak egyetlen alkalommal is komolyan vegyék őket, A szatmármegyei politikai élet — már amenyiben ilyről beszélni egyáltalán lehet — ma a következő: I. Nemzeti munkapárt. Csak papiron létezik, papiros szervezettel. A Khuen- Héderváry-kormány kinevezése után és a választások előtt belefogtak ugyan nagyarányú szervezésébe, volt egy-két gyűlés Szatmáron, választottak két elnököt és a megye minden nagyobb helyiségébe helyi elnököt és bizottságot, kinyomatták a pártprogrammot es ennek megtörténte után az egész mozgalom elaludt. Ha Szatmármegyében a politikai nézetek megnyilvánulására valamilyen komoly alkalom adódna, úgy nyilvánvalóvá válna, hogy a lakosság nyolczvan százaléka nemzeti munkapárti elvű és hűséges hive a nemzeti munka kormányának, amely nem Ígért többet, mint a mennyit megvalósítani képes s igy híveit soha csalódás nem fogja érni. Szatmármegyei nemzeti munkapárt azonban nincsen és az erők eme szervezetlensége sok olcsó sikerhez jutatta már a kevés számú ellenzék konczra leső főko- lomposait és ugyancsak sok kellemetlenséget szerzett a kormányhatalom szatmármegyei képviselőjének és a nemzeti munkapárti vezetőségnek. Ilyen kellemetlen dolog, amely könnyen elkerülhető lett volna — volt legutóbb a közigazgatási bizottsági tagválasztás eredménye. II. A függetlenségi és 48-as párt. | Csupán igy, ahogy ezen alczimben meg- ! irtuk. Kossuth-párti, vagy Justh-párti jel- !i zés nélkül. Erre vonatkozólag a felfogás oly vegyes, mint a koldustarisznya tartalma. Kaczagtató példa erre a nagykárolyi függetlenségi és 48 as párt. Ez a párt Justh- pártinak vallja magát, a diszelnöke azonban Kossuth-párti és a párt a nagykárolyi kerületben egy pártonkivüli függetlenségi képviselő megválasztása mellett korteskedett. Megyei jellegű függetlenségi és 48-as pártszervezet van, tagok is volnának, akik azonban egyáltalán nem törődnek az egész párttal. A látszólagos politikai életet a párt vezetősége csinálja mesterséges utón. Egykét, a nyilvánosság kizárásával megjelenő megyei újságban, amelyek egyszersmind a párt hivatalos lapja czimet adományozták önmaguknak, megszokott jelenni néha egy hirdetmény, amelyben a párt intéző bizottságának tagjait Szatr^árra— mindenkor szerdára, amikor olt hetivásár van — ülésre hívják össze. Ha valamelyik párttagnak dolga van a szatmári vásáron, az a dolga elvégzése után, elszokott menni a Pannónia éttermének egy szeparéjába. A intéző-bizottság ülése 3—4 emberből szokott összejönni. Egy-egy pohár sör mellett egymás egészsége iránt tudakozódnak és ha a legközelebbi megyei törvényhatósági közgyűlésen esetleg valamelyikük magánügye kerül tárgyalás alá, megígérik, hogy támogatni fogják. Azután kezet fognak egymással és az étteremben megebédelnek. A párt néha közgyűléseket is szokott tartani, ugyancsak Szatmáron, az iparos körben. Ezek a pártgyülések nagyon népesek szoktak lenni. Volt olyan gyűlés is amelyiken tizenketten is részt vettek. A gyűlésen az elnök nagy^ beszédeket szokott mondani Bécs ellen. És elhatározzák, hogy a véderőjavaslatok ellen és az általános választójog (amit különben teljes lelkűkből utálnak) megvalósítása érdekében késhegyig menő harczot fognak folytatni. Az ügyek érdekében beadványt intéznek majd a törvényhatósági közgyűléshez és népgyüléseket fognak tartani. Ezeket a határozatokat valakik aztán meg- sürgönyöztetik a fővárosi lapoknak, de a végrehajtásukról soha szó sincsen. Amit a megyei párt csinál, azt csinálják, kevés változattal, az apró helyi pártok is. Vegyük a nagykárolyi pártot, ahol mindenki elnök, alelnök, vagy végrehajtóbizottsági tag. A demokrata elveket valló párt, amikor csak teheti, diszkisérettül szegődik a leggőgösebb arisztokratához, Gróf Károlyi Józsefhez. A határozatait ez se igen szokta végrehajtani. Évek óta adósa már a híveinek egy függetlenségi kör alapításával. III. A néppárt. Hogy stilszerü hasonlatot használjunk: olyan mint a szentelt viz. Se nem használ, se nem árt. Alig 30-40 emberből áll. Vezetője és leglelkesebb hive: Dr. N. Szabó Albert nagykárolyi ügyvéd. A párt sorsa az országos anyapárttal azonos: múltjában nincs öröm, jövőjében nincs remény. VI. A nemzetiségi párt. Ilyen nincs Szatmármegyében. A szatmármegyei román nép soha se politizált. A Szamoson innen élő gör. katholikusok kevés kivétellel magyarul is beszélnek és önérzetesen magyaroknak vallják magukat és csak „oláh- vallásu“-ak. A Szamoson túl pedig, ahol bocskort, tüszőt és hosszú hajat viselnek az oláhok, szintén nem politizálnak. Nem érnek rá ilyesmire. Különösen az Avasban nem-r nagyon cl vannak foglalva sgymás- bicskázásával, meg a szatmári törvényszékhez való bejárással. Nemzetiségi velleitá- sokkal csak az oláhértelmiseg körében találkozhatni. Elfogult, fanatikus pópák, lelkesülő, tüzes temperamentumu fiatal fiskálisok, naiv tanítók ábrándoznak nagy Oláhországról, melynek Magyarország valaha egy kis meghódolt apró tartománya lesz. A felsoroltak legtöbbnyire ideálisták, akiknek nemzetiségi álmai semmi anyagi czélt nem szolgálnak. Nem igy azonban a Szatmármegyében működő nemzetiségi pénzintézetek, a melyek dákórománságokat csengő aranyakra igyekeznek felváltani. Jóllehet Szatmármegyében is sűrűén tartattnak poliíikai czélu román népgyü- lések, mindazonáltal megállapítható, hogy a szatmármegyei román nemzetiségi törekvések nem veszedelmesek. Apró tüszurá- sok, amilyennek mondjuk, egy utszéli kereszt felszentelésének megtagadása, mert magyar felírás is van rajta, vagy a szószékről való izgatás a magyar naptárok vásárlása ellen, vagy egy esetleges kellemetlenkedés a megy egy ülésen, természetesen szóba se jöhetnek. A Szatmármegyében lakó nagy oláh politikus, Dr. Lukácsiu László laczfalusi lelkész is visszavonult az utóbbi időben, de különben ugynevzett helyi, illetve megyei érdekű politikával a múltban is csak nagy ritkán foglalkozott. Nagykároly, Könyök-utcza II. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- .......... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben ..................... fo gtechnikus.
