Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-13 / 37. szám
NAGYKÁROLY A kerületi munkásbiztositó a szolgálati és fegyelmi szabályzat elfogadására azzal akarta kényszeríteni a pénztár orvosait, hogy ellenkező esetben fizetésük redukálásával, illetve teljes beszüntetésével fenyegette meg őket. A pénztár orvosai erről jelentést tettek a szatmárvár- megyei orvosi fiókszövetségnek, amely a pénztári orvosokat szeptember elsejétől kezdődőleg az írásbeli teendőktől eltiltotta, azonban a betegek további gyógyítására utasította. Egyidejűleg a közönség tájékoztatására a következő nyilatkozat közlésére kérte a helyi lapokat: A nagykárolyi kerületi munkásbiztositó pénztár f. évi augusztus hó 28-án felhívta összes orvosait, hogy augusztus 31-ig egy olyan szerződést Írjanak alá, amelyben alávetik magukat a pénztár által alkotott fegyelmi és szolgálati szabályzatoknak, mert máskülönben eddigi fizetésüket redukálni fogja, sőt a redukált fizetésből is levonásokat feg eszközölni. A pénztári orvosok ügyüket a szatmár- vármegyei orvosi fiókszövetség elé vitték, mely augusztus hó 30-án és folytatólag szeptember 7-én tartott ülésein hozott határozataival eltiltotta a pénztári orvosokat attól, hogy a sérelmes, s az orvosi önérzetbe ütköző fegyelmi szabályzatokat magába foglaló szerződést aláírják, s attól is, hogy a pénztárnál hivatalos tevékenységüket mindaddig, mig a pénztár sérelmes követeléseitől el nem áll, folytassák. — A pénztári tagok érdekében azonban úgy határozott, s azt a pénztárral azonnal közölte is, hogy a pénztári orvosok a pénztári betegek gyógykezelését zavartalanul folytatják a megszokott rendelési időben, — sőt a pénztári betegeknek a magánorvosok is készséggel nyújtanak elsősegélyt. — Erre a pénztár ahhoz a sértő és törvénytelen módhoz folyamodott, hogy a pénztári betegeket nem a készséggel rendelkezésre álló pénztári orvosokhoz, hanem a magán orvosokhoz utasítja. Nehogy tehát a valóság elferdítésével bárki is azt hihesse, hogy az orvosi fiókszövetség határozata inhumánus, ez utón is értesítjük a nagyközönséget s különösen a betegsegélyző pénztár tagijait, hogy Nagykárolyban a három eddigi pénztár orvos naponta d. e. 9—10-ig a városházán rendel kivétel nélkül minden egyes pénztári betegnek, s hogy hívásra a fekvő betegeket is készséggel meglátogatják s igy egy perczig sem maradhat egy pénztári tag sem orvosi segély nélkül. Nagykároly, 1911. szeptember 8. fl szatmármegyei orvosi fiókszövetség. A fenti nyilatkozat azonban időközben tárgytalanná vált. Vasárnap ugyanis az Országos Munkásbiztositó hivatal képviseletében Groszmann Miksa aligazgató és Szegfi Ferencz titkár Nagykárolyba érkeztek, hogy a béke helyreállítása érdekében a szatmárvármegyei orvosi fiókszövetség helyi választmányával tárgyalnak. Vasárnap és hétfőn folytak a tárgyalások, amelyeknek eredménye egyelőre annyi, hogy a harczoló felek két havi fegyverszünetet kötöttek. Ez idő alatt a pénztár a fegyelmi szabályzat aláírását nem szorgalmazza és igy az orvosok a pénztári tagokat a régi feltételek mellett kezelik. A háborúságnak tehát két hónap múlva folytatása lesz. __________________________ Vár osi ügyek. Nagykároly város parlamentje. Reklámtükrök az utczán. Rövid lélegzetű közgyűlést tartott vasárnap Nagykároly város képviselőtestülete. Mindössze három ügy volt a tárgysorozatba felvéve, ezeket a tanácsi és szakbizottsági javaslatok alapján felszólalás mellőzésével intézték el. A rendkívüli közgyűlésről tudósításunk a következő: A város ingatlant szerzett, igaz, hogy csak három holdat. Ezt az ingatlant Szabó Lászlótól vette a város és az erre vonatkozó szerződést a közgyűlés jóváhagyta. Weinberger Ferencz nagykárolyi terménykereskedőnek megengedtetett, hogy a „Magyar Király“ és a „Royal“ kávéházak előtt — 100 korona évi bér fizetése ellenében —■ reklámtükröket állíthasson fel. A közgyűlés elrendelte, hogy mindazok, akik négy óv óta a városban laknak és itt adót fizetnek: a község kötelékébe felvétessenek. Komorzáni népdal. Egyszer mentem el a bálba, Belekerült három oldalbordámba. De legalább — ihaj-csuhaj! — Kimutattam magamat: Lejött a fejemről a haj, Kiütötték a harminczkét fogamat! Éhes falusi farkasok. Százezer koronánkat akarnak elnyelni. Merénylet Nagykároly város ellen! Vigyázz, ha jönni akar a vonat! A soha le nem rakódó sínek mentén tá- tott szájú, falusi farkasok ólálkodnak Nagykároly város verejtékszorgu pótadófilléreire. És kisértetek is járnak! Egy régen eltemetett, ravaszul kieszelt, önző czélokat szolgáló terv fehérleples árnyai hívogatnak bennünket a vesz- tésthozó lidércztüz felé. Mindezeket egy, a napokban Nagykároly városhoz érkezett s külalakjában humorosnak látszó kérvényből tudtuk meg. A derék iktató, Andó Ferencz, majdnem nevető görcsöket kapott, amig a vakmerő Írást beiktatta. A kérvényt Dr. Farkas Imre budapesti ügyvéd küldte. Ez a viczczes, illetve vicziná- lisos pesti fiskális a méltóságos Dr, Falussy Árpád ur régen eltemetett, néhai Mezőterem— peéri vasutját akarja halottaiból feltámasztani. De csak abban az esetben ha mi 100,000 koronát, szóval százezer koronát fizetünk ezért a produkczióért. Csekély 100,000 koronát kér tőlünk Dr. Farkas Imre, hogy _ Mezőteremtől Vezend, Iriny, Érdengeleg és Érendréd községek érintésével Peérig vasutat csináljon, amelyen majd a mostani tengelyen való szállításnál hektoliterenkint egy-két fillérrel olcsóbban fogja Dr. Falussy Árpád a peéri szőlőjében termett borait eltránszporálhatni. És e fontos közgazdasági körülmény nekünk — ókéjek kéje! boldogságok boldogsága! — csupán rongyos 100,000 koronánkba kerülne. * A Falussy Árpád Mezőterem—peéri va- sutjának — amely Kende Zsigmond szerint, eddig csak 1 iv papírból és egy 50 krajczáros bélyegből áll — története ismeretes. Dr. Falussy Árpád még fővárosi ügyvédsége idejében egy Nagykárolytól—Margittáig vezetendő h. é. vasút előmunkálataira kért és kapott engedélyt. Mikor főispánná lett kinevezve, a vasúti előmunkálati engedélyt a forma kedvéért átruházta Dr. Farkas Imre budapesti ügyvédre, aki, ügyvédi irodáját is átvette. Dr. Falussy Árpád főispánsága idejében a vármegyével 150000 koronát, Nagykároly város képviselőtestületével pedig 45,000 koronát szavaztatott meg a Nagykároly—margittai vasútra. Minthogy azonban Margittá és a többi biharmegyei községek — eszük lévén — egy fillért se voltak hajlandók áldozni erre a kizárólag magánérdekeket szolgálandó vasútra. Falussyék ezért az épitési tervet megváltoztatták és kimondták, hogy a vasutat csak Mezőteremtől Peérig csinálják meg. A belügyminiszter ez okból megsemmisítette Nagykároly város képviselőtestületének a 45,000 korona hozzájárulásra vonatkozó határozatát és ezzel beigazolta, hogy jobban őrködik Nagykároly város lakosságának érdekei felett, mint a képviselőtestület. A miniszter megsemmisítő határozatát mindenki örömmel vette tudomásul és ezzel az ügy befejezést nyert. * Azaz hogy nem nyert, mert Falussyék ime újból felélesztik. Most már nem 45,000 koronát, hanem — bizonyára az általános drágaságra való tekintettel — 100,000 koronát kérnek. Hjha! mindennek feljebb száll az ára ... A kérvény a képviselőtestület deezember 2-iki rendes közgyűlésen kerül tárgyalás alá. Addig várjanak csak nyugodtan Falussyék, sőt azután is, mindörökké ... Ámen 1 HÍREK. — Erzsébet királyné halálának évfordulója. Vasárnap volt tizenharmadik évfordulója annak, hogy elvetemült gonosztevő tőre Genfben kioltotta Erzsébet királyné életét. A szomorú évforduló alkalmából Nagykárolyban valamennyi középületre kitűzték a gyászlobogót. A r. k. templomban gyászistentisztelet volt. A hivatalos lap az évfordulóról emlékczikket közölt. — A rendőrkapitány szabadsága. Demidor Ignácz rendőrkapitány szeptember 17-től október 8-ig szabadságra megy. Távolléte alatt a rendőrség vezetését Csorba Gyula rendőralka- pitány veszi át. A tűzoltó főparancsnoki teendőket Demidor távolléte alatt Szolomáyer János helyettes parancsnok fogja végezni. — Fráter-hangverseny. Október 21-én, szombaton Fráter Lóránt országgyűlési képviselő Nagybányán, a Lendvay-szinházban hangversenyt rendez. — Nem volt leeresztve a vasúti sorompó hétfőn éjjel Nagykároly alatt a csanálosi országúton. Csőkör Sándor és ifj. Papp Sándor gubásmesterek szekeren Vásárosnaményból hazafelé igyekeztek. A szekeren elszunyókáltak és nem vették észre a Debreczen felé menő személyvonat közeledését. A vonattal egyszerre érkeztek az átjáróhoz és a vonat az egyik lovat halálragázolta, a másik kettőt pedig súlyosan megsebesítette. A szerencsétlenségben is szerencsés gubásmesteremberek a szekérről leestek a vonatmenti árokba s igy nem történt semmi bajok. — A szatmári versenyek. A Szatmármegyei Lóversenyegylet október 1-én, vasárnap Szatmáron lóversenyt rendez. Nevezési határnap 19ll. szeptember 24 esti 8 óra. — Vasárnap este a tanyán. A nagykárolyi határban lévő Klára-majorban vasárnap este megöltek egy legényt. Pálinkás György és Molnár Sándor béresek este felé harmonikaszó mellett tánczoltak. Később összeveztek és Molnár Sándor, hogy a további czivakodást elkerülje, ott hagyta a tánczot és a lakására távozott. Pálinkás oda is utána ment, de vesztére, mert a megijedt Molnár felkapott egy fejszét és azzal Pálinkást tejbe vágta. Pálinkás nyomban összerogyott. Pálinkás, aki most haldoklik, egy pillanatra se tért magához s igy a rendőrség ki sem hallgathatta. — Egy kis fiú tragédiája. Nagybányáról Írják: A kereszthegyi bányatelepen a minap nagy és végzetes szerencsétlenség történt, mely egy szegény kis fiú életébe került. Hir szerint úgy történt a dolog, hogy Kollár István 10 éves gyermek, Kollár bányász-kőmivesnek a fia bejutott a II. számú zúzó gépházába reggel 8 órakor, amikor a munkások reggeliztek és senki sem volt a helyiségben s ott véletlenül megfogta a hatalmas villamos vezetéket, amely a gyermeket abban a pillanatban agyonsujtotta, úgy, hogy élettelenül hullott a gépek közé. — A bál után legényháboru. Részleteiben erősen nagyított és kiszínezett tudósítás jelent meg több fővárosi újságban a megyénkbeli Komorzán lakóiról. Ebben a faluban a múlt hét egyik napján templom után 4—5 óra tájban bál volt, amelyen azért tört ki a verekedés, mert egy legény tánczolás közben éles bicskát rántott elő és úgy tartotta, hogy tánczolás közben valaki beleforogjon. A bicskanyitást pofon követte, a pofont pedig általános kavarodás, amelyben öreg emberek és asszonyok biztat- gatták fiaikat, hogy szúrd, vágd. Követ hordtak oda, hogy azokkal verjéK egymást. A csendőrök tehetetlenek voltak az összekavarodott, egymást bicskázó, furkókkal verő, a fővárosi lapok szerint mintegy 300 főnyi, a valóságban csak 20—30 tagból legénycsapattal szemben és addig tartott a háború, mig csaknem mindenki kapott sebet. A harcztéren senki sem maradt, de legalább 5—10 ember kapott oly súlyos sebet, hogy most élet-halál között lebeg. A faluban nincs orvos. Ha volna, se menne hozzá a komorzáni nép, mert az maga gyógyítja a sebét kékköves pálinkával, istállótrágyával és más egyébbel. így történt most is. — Rajtakapott buzatolvajok. Az olcsvaapátii gazdák portáiról egyre-másra eltünedezett egy- egy zsák búza. A meglopott gazdák éber figyelemmel lesték a tolvajokat, akiket sikerült végre is megcsipniök. Kosa József, Bende Béla és Balogh Lajos olcsvaapátii magyarok voltak a búza tolvajok, ezek most vizsgálati fogságban nyögik, hogy agrárország vagyunk.
