Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-12 / 15. szám
ségessé a választói reform sürgős követelését, most is megvannak. A mai kormányt politikai tisztesség tekintetében össze sem lehet ugyan hasonlítani a koalicziós uralom népcsalóival, a képviselőház erkölcsi és szellemi nívója is magasan felette áll a sárga fenébe kergetett koalicziós panamistáknak: a közszellem azonban a régi maradt. Osztályuralom, osztályérdekek istápolása, a klerikalizmus tultengése, a néppel való nemtörődömség, a tolakodni nem tudó érdem mellőzése, jogosulatlan személyi érdekek előnyomulása sanyargatják ma is az országot. — Mi arra válalkoztunk, — mondotta a miniszterelnök szombaton — kormány és párt, hogy az ország ügyeit nyugalomban vezessük. Ide s tova másfél évig ez igy is volt. Alig hisszük azonban, hogy a jövőben is legyen. Mert úgy látjuk, hogy csak nagy és küzdelmes harczczal lesz lehet ezt a kormányt a választói reform előterjesztésére kenyszeriteni, esetleg egy erre késznek nyilatkozó uj kormánynak helyet csinálni. Vármegyei közigazgatás. Ki lesz az uj közigazgatási bizottsági tag. Nem valami fontos állás, de már hetek előtt megindult a kombináczió. hogy .kivel töltsék be a Luby Géza halálával megüresedett köz- igazgatási bizottsági tagsági állást. Egyes helyi lapok azt Írták, hogy a tisztségre Domahidy István földbirtokos is reflektál. Domahidy István most vasárnap egy helyi lap szerkesztőjéhez intézett levélben kijelenti, hogy a róla közölt hir téves és a jelen viszonyok között semmi körülmények között sem fogadná el a megtiszteltetést. Ilyen körülmények között az egyetlen komoly jelölt Szálkái Sándor marad. Az ököritói ügy a megyegyülésen. Beavatott helyről értesítik a Nagykároly-t, hogy a főispánnak és az alispánnak, az ököritói segélyügyből kifolyólag a fővárosi sajtó által ért alaptalan támadások miatt, — a legközelebbi megyegyülés fényes elégtételt szándékszik adni. Az állandó választmány ülése. Szatmármegye állandó válaszmánya f. hó 20 án d. e. 11 órakor ülést tart. Az ülés tárgya az 1910. évi házi pénztári számadás megvizsgálása. A „Magyar Király“ kávéháziról. — Olvasom, hogy Nagykárolyban befejezték a marhaösszeirást. — Igen. És örvendek, hogy megszaporodtatok. — Elhervadt már rég, mondta aztán a férfi s belenézett az éjszakába. Amikor a báró visszatért, már csöndben voltak. De az emlékezés, mint a tavasz illatos szellője az alvó lombokon, úgy átsuhant a szivükön. Későre jár márt az idő. Az orvos búcsúzott. A báróék kettesben maradva szótlanul ültek. A férj feleségére nézve kérdezte egyszerre: — Mond, boldog vagy-e? Az asszony összerezzent a kérdésre, de uralkodott magán. — Nagyon boldog — susogta . . . Amikor aztán hazaértek és egyedül maradt, elővette egy kis dobozból a hervadt rózsaszálat. — Nézte sokáig és tizenhat éves korának sok gyönyörű álma, bűbájos titka, gondtalan boldogsága egy pillanatra igy föléledt a szivében. Remegő, piczi kezével szorongatta a száraz, fakó virágot, amelyről nem tudott senki csak ő, az a másik- azt hitte, hogy ő eldobta rég. Csak nézte . . . nézte a rózsát s aztán összemorzsolta, porrá zúzta s mialatt elpusztította könnyes szemmel nézett bele az éjszakába. — Halj meg te elhervadt virágszál egészen, úgy sincs fölébredésed, amint hogy tizenhat óvem eltűnt tavasza sem tér vissza sohasem . .. NA G Y K A R 0 L Y Zsidó jezsuiták. Tudatlanság vagy álszenteskedés? A kaíh. Legényegylet házépítéséhez. Az Északkeleti Újság Írja: „A helybeli kath. legényegylet a vármegyei alispántól engedélyt kért arra, hogy házépítés czéljaira hitfeleinél adományokat gyüjt- hessen. Az alispán e beadványt illetékes elintézés czéljából a képviselőtestülethez utalta. A jog- és pénzügyi bizottság az engedély megadását javasolta. Dr. Adler Adolf a javaslatot azzal a módosítással kívánta, hogy csak katholikusoknál lehessen gyűjteni. A képviselőtestület a határozatijavaslatot e módosítással tette határozattá.“ Ez a kis önmagának ellentmondó, hiányos tudósítás késztet arra, hogy írjunk a nagykárolyi kath. legény egylet házépítési ügyének Nagykároly város legutóbbi közgyűlésén történt tárgyalásáról. Pedig agyon akartuk hallgatni, mert mi szé- gyeltük magunkat az ez ügyben — ami felfogásunk szerint — erősen kompromitált Fürth Ferencz főrabbi és Dr. Adler Adolf ügyvéd helyett. De mert a fent hivatolt újság nem úgy referál a dologról, mint ahogy történt, szégyenérzetünk felett győzedelmeskedett az igazságérzet. A kath. legényegylet engedélyt kért, hogy házépítés czéljaira hitfeleinél adományokat gyüjthessen. A tanács és a jog- és pénzügyi bizottság az engedély megadását javasolta. Ekkor felállott Fürth Ferencz a státus kvó izr. egyház főrabbija és a javaslatnak olyantén való módosítását indítványozta, hogy a legény- egylet ne csak a saját hitfeleinél, hanem bármely hitfelekezet tagjainál gyüjthessen. Fiirthnek azt az indítványát Dr. Adler Adolf is magáévá tette és a közgyűlés ilyen értelemben határozott. Ezért szégyeltük mi magunkat. Fürth Ferencz és Dr. Adler Adolf azt gondolták, hogy most szörnyen liberálisaknak fogják hinni őket. Pedig alaposan komproinitálták magukat. Mert vagy vastag tudatlanságukról, vagy pedig arról tettek tanúságot, hogy mindketten tipikus zsidó jezsuiták. Ha a kathólikus legényegylet egyházi intézmény lenne, egy szavunk se lehetne a gyűjtés általánossága ellen. De a kath. Legényegylet csupán kath. jellegű magántársulat, amelynek működését az intelligens kath. hivő is helyteleníti. A kath. Legényegyleteket a püspökök tartják fenn a saját hatalmi és anyagi érdeküket támogató tábor erősítésére. A legényegyletekben ambicziózus káplánok butítják a jámbor mesterlegényeket és az iparos- és földmivelő osztály leányait. A legényegyletekben fanatizálják a tagokat minden ellen ami nemapapok érdekeit szolgálja. A legényegyletek tagjaiból kerülnek ki a népszövetség tagjai, a keresztény szocziálizmus hívei, Haller István követői és azok, akik a múlt héten tenyérrepedésig tapsoltak Polónyi moeskosszáju, liberalizmus elleni kirohanásának. Husvét felé. — Éneklik: Dr. Gózner Elek, Cseh Lajos, Dr. Kovács Dezső, Dr. N. Szabó Albert és Dr. Vetzák Ede a Szatmármegye megboldogult vezérlő-bizottsága. Hívők vagyunk, buzgón hiszünk És mégis mily csodás ! Nem hisszük és nincs reményünk, Hogy lesz feltámadás! Városi ügyek. A képviselőtestület közgyűlése. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete f. hó 20 án, a városháza nagytermében rendkívüli közgyűlést tart. A főgimnázium állami gyámolitása ügyében tegnapra volt kitűzve a tárgyalások megkezdése. Minthogyazonban a piaristák rendkormánya a tárgyalásra, a nagyhétre való tekin- I tettel, nem tudott megbízottat kiküldeni, a tárgyalások elmaradtak. Az ujabbi terminust a tankerületi főigazgató május 16. és 17-ére tűzte ki. Nagykároly város állatállománya. Az állatszámlálás Nagykároly városban befejezést nyert. Az eredmény a következő: Szarvasmarha 2563 (tavaly 2392), ló 1093 (tavaly 969), sertés 3771 (tavaly 2643), juh 1813 (tavaly 2271). Az állományban tehát a juhokat kivéve, növedék van. A kivándorló mehet, amerre neki jólesik. Khuen-Héderváry miniszterelnök, mint belügyminiszter, a hajóstársaságokkal kötött szerződés alapján rendeletet intézett az összes törvényhatóságokhoz, amely véget vet annak az állapotnak, hogy a kivándorló kénytelen volt gyakran nagy költséggel és időveszteséggel azt az útirányt választani, amely az útlevelet kiállító közegnek tetszett. A rendelet alapján nem szükséges többé megjelölni azt a kikötőt, amelyből a kivándorló el akar indulni, hanem ezentúl a kivándorló maga határozhatja meg, hogy melyik kikötőn át akar utazni. E tekintetben az illető egyén saját aimrata mérvadó. A miniszterelnök ennélfogva hatályon kívül helyezte az 1904-ik évből származó kivándorlási utasítás illető szakaszát, amely sok visszaélésre adott alkalmat és elrendelte, hogy a kivándorlók útleveleiben csak azt kell külön föltüntetni, hogy az utazás czélja kivándorlás. -- így mondja legalább a rendelet, amely régebbi keletű s igy még nincsen szó benne árról a tilalomról, amely megtiltja a Pool-on kívül álló hajóstársaságok hajóin való utazást s például a Havre-on át való kivándorlást. Irodalom, művészet. Egy szatmármegyei iró uj munkái. Móricz Zsigraond: Falu. (Magyarosan. — Mint a mezőnek virágai. — Kend a pap? — Három egy- fel’vonásos. Bemutatta pénteken a Nemzeti színház). Móricz Zsigmond három novelláját szir^ad számára irta át. Az átírás csak egynek, — a másodiknak — vált előnyére, amelyből derűs, de mindig nívós és komoly hátterű vígjáték lett, amelyet kitünően lehetet is, tudtak is a színpadon „kihozni“. Arról van benne szó, hogy egy parasztpár „truccz“-ból elválik, de a hosszadalmas pör alatt kibékül, ikrei születnek, mire hivatalosan szétválasztják őket. A közigazgatás ellen, is kihegyezett darab néhány kitűnő alakja a színpadon még jobban kidomborodik, mint a novellában. A másik vígjáték, a harmadik darab sokat vesztett irodalmi finomságából és hiányzik belőle az a komolyan mosolygó Móricz Zsigmond, akinek hijjával bohózat lett a vidámságból. A sorrendben első darab sikerült kevésbé. Ez a novella, amely novellának súlyos dráma, egy kissé érthetetlenné válik a színpadon. Könnyed és zavaros lesz s az a villám, amely a novellában fekete viharfelhők közül bosszuáló istennyillaként csap le, a szinpadon művilági- tás-szerüen hat. Az összehasonlítás árt neki az eredetivel. Persze ez nem jelenti azt, hogy az egész este együtt nem becsületesen irodalmi látnivalót ad, csak éppen annyit, hogy Móricz Zsigmond nem akart most valami olyat adni, amivel fölülmúlja önmagát, hanem próbálta magát, a nehezebb fejű emberekkel is megértetni. Az a szép siker, amiben része volt, arra vall, hogy ez a próbálkozás mindkét fél hasznára volt. A nagybányai festőiskola a római világkiállításon. Szatmármegye gyöngye, a kies Nagybánya, újabb dicsőséget szerzett külföldön a vármegyének. Márczius 29-én nyílt meg az olasz király, a királynő és Róma elnöksége jelenlétében a római világkiállítás szépművészeti osztályának magyar része. A magyar csarnokban egy egész külön termet foglalnak el az uj irányú festőiskola tehetséges képviselői: Ferenczy, Iványi-Grünvald, Thorma, Réti, Glatz, Nyilassy, Csók. A nagybányai iskola elbírálásában az olasz lapok kivétel nélkül az elismerés és dicséret hangján szóknak.
