Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-09 / 32. szám
Ez az egy-egy állami intézet fentartására fordított ötszörié nagyobb összeg jobban fizetett és ennek megfelelően jobban is dolgozó tanárokat, minden egyes növendékekkel való egyénibb foglalkozást, könyvtárral, tanszerekkel, helységekkel jobban felszerelt iskolát s igy végső hatásában tanultabb, jobban előkészített tanítót jelent. Már most ez a szükségképen, intéz- ményszerüen hiányosabban előkészített liuitó kikerül az iskolákba. Még pedig na<-y általánosságban bemondható, hogy a felekezeti tanítóképzőkből kikerülő tanítókat elsősorban a felekezeti népiskoláknál alkalmazzák. Az anyagi erőknek azt az elégtelenségét, amelyet már a pályára való előkészülés idején szemben talált magával a tanító, most újból szembe kerül vele. Ha előbb nem tanulhatott miatta olyan derekasan, minthogy talán akart és szeretett volna, most ugyanazon okból nem taníthat miatta, még úgy sem, a hogy kedvezőbb viszonyok között kitelne tőle. — Valami készül. . . A szokottnál sűrűbb számban tartatnak az idén Szatmármegyében az úgynevezett „Román bál“-ok. A múlt hetekben Mezőteremen, Nagysomkuton, most vasárnap pedig Krasznaterebesen volt „Román bál“-nak keresztelt nagy oláh összejövetel, amelyen Romániából is sokan vettek részt. Feltétlen hívei vagyunk a gyülekezési szabadságnak, de ezek a gyakran ismétlődő „Román bál“-ok és ezeken az oláh nyelvvel és viselettel szinte kihívó módon való tüntetés, bizonyára jelent valamit és ezért nem ártana ha az illetékes hatóságok a jövőben éberebb figyelemmel kisérnek az ilyen fajta „Román bál“-okat. Vármegyei közigazgatás. Az avasi járás székhelye. Sok vesződést okoz a vármegyének a pár év előtt újonnan rendszeresített avasi járás, amelyre, semmi szükség nem volt és amely Falussy Árpádnak köszöni létezését. A járás székhelye miatt van állandóan kellemetlenség. Ez a székhely először Yámfaluban volt, most Avasfelsőfaluban van, de az avasujvárosiak maguknak szeretnék és eziránt kérvényt is adtak be a belügyminiszterhez. A belügyminiszter pedig felhívta Szatmármegye főispánját, hogy a kérdés be— Azt kívánnám, hogy gyűlöljön! O semmit se felelt, még nem-et sem. — Egy pillanat múlva az arczát is megfigyelhettem, olyan volt, mint egy szoboré. Rózsásabb : mint egy templombeli Madonnáé, amikor kérnek tőle valamit.. . Ekkor megértettem, miről van itt szó : varázslatról. Ha ilyen hideg, ily mozdulatlan, ily idegenszerü maradt, ez azért történt, mert a férje, a boszorkánymester megtiltotta neki, — hogy az emlékétől egy pillanatra is eltérjen, így hát, érted, kis barátnőm, ő nem is tehette, hogy ne gondoljon egyre reá és ezért nem is mosolygott a fivéremre, mikor az hozzá kö- nyörgött. , — És aztán hazatért végre a gonosz Daniel? — Még nem. Hallgass ide. Aztán egy oorridora együtt mentünk. Ö is velünk jött, — mintha fehér árnyékunk volna, úgy követett bennünket, nyitott szemekkel, szórakozottan s aztán leült a lépcsőzetes helyre. Halavány arcczal, és hontalanul nézett körül a vidám emberek között. Én mellette ültem s egyre őt figyeltem. Meg se mozdult a helyén. De egyszerre megrázkódott... Mert az arénában folyt a vér, mint egy szalag... Ekkor az asszony nézett erősen, merően, előrehajolt, hogy jobban lásson és egész lelke a szemébe költözött. Conchinetta I Ö megtalálta önmagát, felébredt 1 Felébredt!.. . A következő pillanatban felfordult egy ló s a nap felhasitott hasára esett. És mialatt a többi asszonyok felemelkedNA GYKAROL Y ható tanulmányozása után adjon ebben az ügyben véleményt. Csaba Adorján főispán vasárnap este Bikszádra utazott, ahol az ő elnöklete alatt az avasi járási székhelyre vonatkozólag tegnap értekezlet volt. A szüzbeszéd. Gróf Károlyi József. Az a csupaszajku, kopaszfejü kövér, szőke fiatal ur, aki a kabátja felső gomblyukából bőrszíjon a szivarzsebébe csiingetve viseli az óráját, aki olyan szerencsés volt, hogy a Károlyi familiába született bele és aki egy pár stréber zsidó jóvoltából a nagykárolyi kerület képét viseli, a héten mondotta el szüzbeszédét. A beszéd maga ugyan szűz volt, de a tartalma, az elmondott frázisok nagy része legalább is olyan kopott volt, mint egy utcza- sarki nő erénye. A politikáról beszélt a „nemes gróf“ — amint a Nagykároly és Vidéke kollegánk mondaná; a politikáról, ami magyarul azt jelenti, hogy a beszéd lényege még a börvelyi pityegő fenét se érdekli. A formájában is középszerű beszédhez hasonlót, bizonyos be- magolás után bármelyik tuczathonatya is képes kiizzadni. Volt azonban a „nagyhatásúdnak titulált beszédben egy néhány mondat, amelyet érdemes leszegezni és amely miatt a groteszk dolgok iránt érzékkel biró emberek ismét jól mulathatnak Nagykároly város rovására. Vagy nem groteszk dolog ha egy gróf Károlyi felemelt fejjel mer valakit árulónak nevezni. Leszármazója Gróf Károlyi Sándornak, Kártévő Sándornak, aki a legendás kuruez- korszak bukását idézte elő. Micsoda, ha nem keservesen, könycsur- gatóan mulatságos dolog, hogy gróf Károlyi József, 40.000 kath. hold televény föld ura, a nyomorról tart megható előadást. Avagy nem érdekes, ha azon osztálybeli latifundiumos panaszkodik a kivándorlás ellen, amely osztály az öthatosos napszám fizetésével maga , nyomja a vándorbotot a munkás kezébe. És van-e groteszkebb valami, mint amikor az az ember kell ki gúnyosan a „galicziai bevándorlás“ czime alatt a zsidók ellen, aki egy néhány, az orránál tovább nem látó nagykárolyi stréber zsidónak köszönheti, hogy képviselővé választották. Hogy stilszerü legyen a beszéd befejezése gróf Károlyi József egy határozatai javaslatot nyújtott be, amely — ne tessék nevetni —igy kezdődik. „Elődeinktől örökölt törhetlen hűséggel... tek helyeiken és tapsoltak, ő is közönséges némberré lett s ő is velük kiabált és velük tapsolt 1 Majd visszaült helyére s mig a lovat kivitték, felsóhajtott: — Milyen messze van, milyen messze is van 1 És amint az espada tőre belemélyedt a bestia húsába, lüktető keze megtalálta a Ne- mecio karját, megszorította azt s ajka gyengéden, extázissal ejtette ki a fivérem nevét... Mikor hazatértünk, megszűnt a régi lenni: — olyan lett, mint a többi asszony. A varázs meg volt törve. Megmenekült, megszabadult! Nem a Szent Szűz csodája ez ? — Igen — szólt Conchita. Felsóhajtott, majd irigyen, elragadtatással szólt: — Eljön egy nap majd, amikor én is oly őrült leszek, mint a többiek 1 — Igen, azon a napon te is, én is megőrülünk 1 Az arezuk rózsaszínűbbre vált, ajkuk még vörösebbé. Zavartan hallgattak el s szemhéjaik leboesátkoztak ragyogó szemeik fölé. — Mintha drága ékszerek volnának, amiket az eljövendő nagy ünnepségekre akarnak megtartani .. . . E pillanatban öntudatlanul is azt a napot várták, ahol az egyetemleges reszke- tés elfogja majd őket is. Ügy tetszett, mintha odakinálnák magukat a napsugárnak, mint egy szőlőfürt, amit megérlel heve, hogy érlelje meg szűz testüket és szivüknek ^sejtésszerü vágyait is az eljövendő forró élvezetek számára, mentői előbb ... MI VAN a szatmármegyei földgáz forrásokkal ? Egy elintézetlen akta. Szatmármegyében az „Avas“ nevű vidéken milliókat érő kincs hever kihasználatlanul. A kincseket az ott levő földgáz források képezik, melyek arra vannak hivatva, hogy Szat- márvármegyét rövid idő alatt hatalmas, ezer és ezer embernek kenyeret adó gyárak színhelyévé avassák. A Nagykároly jelentette annak idején, miszerint Péchy Péter az avasi járás főszolga - birája részletesen leírásban jelentette Szatmár- vármegye alispánjának, hogy az avasi járásban ipari és világítási czélokra kiválóan alkalmas földgáz források és telepek vannak, amelyek kellő kihasználása valóságos áldás volna Szat- márvármegyére. A főszolgabíró részletesen felsorolja azon helyeket, ahol a földgáz források, illetve telepek feltalálhatok. Ezek a helyek Bikszád, Avasfel- sőfalu, Vámfalu és Kányaháza környékén vannak. Egy éve elmúlt, hogy Péchy Péter jelentése beérkezett az alispáni hivatalhoz, ahol a földgáz kihasználása, illetve értékesítése tekintetében még semmi intézkedés nem történt. Miért nem történt? és meddig nem fog még történni ? Vers a fíétrőL Augusztus van, múlik a nyár. ☆ Szabó Bérezi Mainzban jár S itthon nevében — Ránézve szégyen — Apró büzbombákat S nagy bolondgombákat Tálalnak fel hétről-hétre. Pironkodj érte Helyi újságírás ! Itt van a más: A rendkívüli kiadás. Ha nem tűröd a piszkot, Kapsz fenyegetést, szitkot. Van siránkozás, hadd el hadd: Hogy gyermekszájból a falat Kihull, hogyha véded magad. Negyven ev. Egy jegyző ünneplése. Érdekes ünnepség volt tegnap Nagykárolyban. A Szatmármegyei községi és körjegyzők Egyesülete rendkívüli közgyűlést tartott, hogy a közgyűlés keretében ünnepelje meg egyik kiváló munkás tagja, Becsky Géze ér- dengelegi körjegyző negyven éves jegyzői működésének évfordulóját. Negyven év az örök idő végtelenségében sokkal kevesebb, mint az emberi számítás szerint egy másodpereznek a milliomod része, de az ember rövid életében nagy idő amelynek folytonos munkaközben és egészségben való megérése csak nagyon keveseknek adatott meg. Becsky Géza a szatmármegyei községi és körjegyzők nesztora, ezt az időt a köz javára szolgáló hasznos és becsületes munkaközött töltötte el, aminek egyik legszebb és legbecsesebb jutalma az a meleg ünneplés, amelyben az ő sokoldalú munkáját kellően méllányolni tudó pályatársai tegnap részesítették. A jubileumi közgyűlésen, mely f. hó 8-án d. e. 11 órakor a megyei székház nagytermében kezdődött, ott láttuk a többek között: Ilosvay Aladár alispánt, Mangu Béla és Kerekes Zsigmond tb. főjegyzőket. Neupauer János tb. főszolgabíró vezetése alatt a nagykárolyi fő- szolgabiróság tisztikarát, Ilosvay Ferencz árvaszéki elnököt, Dr. Czukor Lajos tb. járásorvost,
