Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-28 / 26. szám
NA GYKAROL Y Térey-utcza, Blau Sándor Gróf Károlyi István- utcza, Magyar János Luby-tábla. — A városi villamosmü kibővítése. Csak nem rég jelentettük, hogy a városi villamosmüvet kibővítették, illetve egyes gépeket na- gyobbakkal cseréltek fel és máris hasonló újabb terv fölmerüléséről adhatunk tudósítást. A legutóbb eszközölt kibővítés keresztülvitele két évet vett igénybe, amely idő alatt a város lakosságának középosztálya nem remélt nagymérvben veszi igénybe a villamvilágitást. A vasúti állomás bekapcsolása és a tisztviselőtelep keletkezése is erre az időpontra esik, amelyek következtében a kibővítés elégtelennek bizonyult és az üzem zavartalan ellátása ■czéljából még egy 100 lóerős motorra van szükség. A kibővítés előkészületei már folyamatban ^vannak. * — Közegészségügyi tanulmányút. A Polgármesterek Országos-Egyesülete értesítette Nagykároly város tanácsát, hogy a nyugati államokban levő városok egészségügyi berendezéseinek tanulmányozására, tanulmányi utazást rendez, amelyre egy városi szakközeg kiküldését kéri. Minthogy a kiküldendő szakközeg költségeit a városnak kellene viselni, a megkeresés a legközelebbi képviselőtestületi gyűlés elé lesz terjesztve. Juniusvégi strófák. Érett aranykalász a mezőn, Siófokon iubiczkol a nőm, Jómagam csak itthon nyaralok És izzadva váltón nyargalok. Tilos sétálni a Somoson, „Löverdő“-ben virul a szezon S e miatt — bár furcsa a dolog: A Mozgó, az stagnál, s nem mozog. A kultúra Szatmárit kap pofont, A falvak nem kérnek telefont: Disznóság ez, a legjavából, Nem kell hozatni Szerbiából! Szatmáron is a katholiczizmust! Hallerék kiakarják sajátítani Magyarországot, vasárnapi „tiltakozó“ gyűlés. Vágy egy csomó jóltáplált, gömbölyűre hi zott világi papot, egy pár sunyi ábrázatu jezsuitát, egy néhány szereplésre vágyó fiatal strébert, egy tuczatnyi felvilágosodott, de kiváncsi és a burleszk dolgokat kedvelő urat, egy, a papok madzagján rángatott kifejezéstelen arczu, kritikátlan, fanatikus tömeget: vedd továbbá a püspököt keverd össze és megkapod a szatmári kongregácziósok vasárnap délután tartott népgyülésének közönségét. A főbb szónokok közismert legények! Betegek, volnának ha egy hétig nem szidnák a zsidót. És mert másutt, ahol józan és okos dolgokkal lehet csak kiválni a tömegből, észre se venné senki, hogy léteznek, hogy egyáltalában vannak, hát az antiszemitizmus kétes dicsőségű, de kétségtelenül szennyes utján szeretnének a kizárólagos hatalomhoz jutni. Ha nem volna olyan nevetséges, hát gyalázat volna, hogy akkor, amidőn a haladás hívei önzetlen felvilágosító munkával általános népjólétre, az emberi jogok közkincscsé való tételére, a tudás minél szélesebb körben való terjesztésére törekednek ; azok, akiknek a világosság bántja a szemüket, azok a kik a tömegek öntudatra ébredése után nem használhatnák ki azokat többé abendőjiik tultömésére, mürémülettel a katholiczizmus veszedelmével ordítják tele a világot. Veszedelemmel, melynek zsidók az okai. . . Ha nem volna olyan nevetséges, hátbosz- szantó volna, hogy az a Haller István beszél „a mi Magyarországunkról“, akinek mezőpetrii sváb őseit 1750-ben valamelyik Károlyi gróf Schvarzwaldból vagy honnan puttonyba csempészte be Magyarországba, az akkori magyar jobbágy mérhetetlen kárára. A szatmári gyülekezés, amely szigorúan zárt körben, a Czeczil-Egyesület nagytermében folyt le, amint az összehívók jelezték : tiltakozás akart lenni Kelemen Samunak, Szatmár város országgyűlési képviselőjének, a képviselőházban ismertetett congregátiós túlkapások ellen. Vol- taképen pedig azért rendezték, hogy egy kicsit kedvük szerint kikáromkodhassák magukat. Váljék egészségükre. A gyűlést Dr. Lengyel Alajos ügyvéd (van-e ki e nevet ismeri?) nyitotta meg. Azzal kezdte, hogy Kelemen Samu szatmári képviselő az országházban keresztényelieyies botrányt csinált. Ez ellen tiltakozni kell. Beszélt a Galilei-körről stb. Ez Írásunk elején jelzett felvilágosodott, de kiváncsi és a burleszk dolgokat kedvelő urak igen jól mulattak rajta. Ratkovszky Pál főgimnáziumi-igazgató a Congregáeziós oktroj vádját igyekezett lemosni magáról. Szintén a Galilei-kör fájt neki és ezt az egyetemi egyesülést kizárólagos zsidó egyesülésnek tüntette fel. Zboray Miklós, ez a göndör hajú politikai színész, ezúttal a szabadalmazott hazaffy szerepében lépett fel. Hosszú, fehér szakállu, aggkori gyengeségben szenvedő viczczekkel szórakoztatta szánandó hallgatóit és azt mondta, hogy ő nagyon szereti a kajla lábú zsidógyereket, ő barátkozik is velük, csak a galicziai ágat nem szereti. Haller István Szatmáron is statisztikát csinált a katholikusok számarányáról és ott is a szabadkőművesek ellen beszélt. Ezenkívül az összes szónokok — úgy látszik közös megegyezéssel — szidták a zsidót. Igaz, hogy ízléstelenül és szellemtelen beszédek keretében. A furcsaság szempontjából nem utolsó látvány volt, mikor Dr. Boromissza Tibor püspök a szónokokat beszédeik befejezése után meggratulálta, vagy talán megáldotta. A gyűlésen a vidékről, különösen a Nagykároly körüli sváb községekből is sokan voltak jelen. Nagykárolyból Péehy László, Madarassy Gyula, Dr. N. Szabó Albert és Csáky Gusztáv voltak ott. Este a kath. kaszinóban bankett volt, amelyen több szónoklat hangzott el. Általános feltűnést keltett, hogy Szuhányi Ferencz, a csengeri járás képviselője egy pohárköszöntő keretében azonosította magát a gyűlés türelmetlen és gyűlölködő kiszólásaival. Egyéb baj nem történt. Renitens egyházközség. A Nagykároly mai számának más helyén megírjuk, hogy a tiszántúli ref. püspökké Baltazár Dezsőt választották meg. A választáskor a szavazatokat felbontó küldöttség ülésén kínos feltűnést keltett a megyénkben Lázári község református egyházának nyilatkozata, a mely a püspökválasztásban nem kívánt résztvenni. A renitens egyház botrányos hangú levélben fejezte ki tiltakozását a fölött, hogy gróf Dégenfeld József kerületi főgondnok állított püspökjelöltet. — Ne tekintsen bennünket az egyházkerület — úgymond a furcsa irás — rabszolgáknak, a kik a kerület kényurának Ízlése szerint szavaznak. Ha Dégenfeld gróf kinevezte az uj püspököt azzal, hogy melléje állott — nekünk nem lehet részünk a szavazásban. A lázáriak azért haragudtak meg gróf Degenfeld Józsefre, mert Balthazár Dezső mellé állott a jelölő gyűlésen. Régi szokás a kerületben, hogy az a jelölt győz a választáson, a kit a főgondnok támogat, vagy Tisza István pártol. A lázári egyház azzal, hogy nem szavazott, súlyosan megsértette az egyházi törvényeket, de még súlyosabb cselekményt követett el a beküldött tiltakozással s ezért az egyház fegyelmi bírósága a megtorló intézkedéseket meg fogja tenni. ______ Iroda lom, művészet. — Bendiner-estély Nagykárolyban. Junius vége nem éppen hangverseny-szezon. Ilyenkor mindenki szívesebben van a szabad ég alatt, mint a tikkasztó forróságu, fülledt levegőjű hangversenyteremben. És a madarak egyszerű csicsergése intenzivebb gyönyörűséget nyújt, mint a legszebb hangú primadonna éneke. Ilyen körülmények között nem nagy sikert jósoltunk a Bendiner-féle hangversenynek, amely vasárnap este volt a vármegyeháza dísztermében. Tudni illik: anyagi sikert. És ez a jóslatunk félig-meddig be is vált, mert mindössze ötvennégyen voltak jelen. Ez a kisszámú közönség azonban túlnyomó részben képzett zeneértőkből állott, kiknek a változatos és kitűnő zenei ízléssel összeállított programm nem mindennapi műélvezetet szerzett. A Kreutzer szonáta interpretálásával kezdődött meg az estély, E zenemű csodálatos szépségeit Bendiner Nándor zongorán, Hermann László pedig hegedűn mutatta be. Bendiner Heddy, a Király-szinház tagja a Czigányszerelem belépőjét és első felvonásbeli nagy áriáját, továbbá ugyanezen operett valze- rét és több müdalt énekelt. A kisasszony nagyarányú, csengő hangja, művészi színezése és meleg, póznélkül való előadói képessége teljesen érthetővé teszi azt az ünneplést, amelyben őt a főváros közönsége a Czigányszerelem előadásai alatt részesítette. Dr. Lányi Viktor szabadelőadása és Hermann László hegedűversenye méltóan illeszkedtek bele a sikerült hangverseny keretébe. Egy helyi szereplő is volt. Jakobovits Dudus kisasszony. Reinhold Impromtuját ját- szoita zongorán. Közvetlen, jól átérzett előadását sok tapssal honorálták. — Hevesék Nagybányán. Heves Béla színtársulata f. év julius 4-én kedden kezdi meg Nagybányán előadásait. A kiadott jelentés szerint a társulat tagjai ugyanazok, akik legutóbb nálunk voltak. A nyári évad hat hétig fog tartani. A vasúti állomás uj felvételi épülete. Szépséghiba az elhelyezés körül. A m. kir. államvasutak igazgatósága kérvényt adott be a városi tanácshoz a nagykárolyi vasúti állomás uj felvételi épület építési engedélyének kiadása iránt. A becsatolt tervrajzok szerint a felvételi épület — amint már jeleztük — beosztására névé olyan lesz, mint a szatmári állomás, sőt szárnyrészei még hosszabbak lesznek, csupán a külső, ormamen- tális kiképzése lesz egyszerűbb és olcsóbb kivitelű. Ennél azonban nagyobb és feltétlenül reparálandó hiba, az, hogy az épület úgy terveztetik, hogy az nem fog egyenesen az Arany János-utcza tengelyszögébe esni, . hanem, ettől jóval befelé, az utczatorkolat keleti részén fog elterülni. Úgy, hogy a „Kispipa vendéglőtől tekintve az épület csak egy része fog látszani. Ez pedig városszépészeti szempontból súlyos esztétikai hiba, amin úgy lehet és úgy kell okvetlenül segíteni, hogy a Bing-féle fatelep előtt elterülő utcza a nyugoti oldalon tölcsér- szerüen kiszélesítendő. Fürdők mostan a gyönyörben S egy kád jégbehűtött sörben, Szájamban egy trabukkó, Nagyon olcsó, nagyon jó ! Nagyon olcsó, de csak máma, Péntektől kedve már drága. S szól majd holnap Péter Pálnak: — Az államnak sok dohány kell. . . Ezért minket lepipálnak. Megmentették Lázári nem választ píspöliilt.
