Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-18 / 3. szám
Nagykároly, 1911. január 18. VI. évfolyam. — 3. szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGyKAROLyBflN, Szölő-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K.------------ Megjelenik minden szerdán reggel. . . —----------------M* Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. Tlyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. Az élelmiszerdrágaság kérdése amennyire országos kérdés, éppen olyan helyi érdekű is. A drágaság súlyosan nyomasztó hatását ma mindenütt érzik az országban, ahol csak emberek laknak. Ezért — meggyőződésünk szerint — nem végzünk felesleges munkát, amikor e helyütt Tisza Istvánnak a „Magyar Figyelő“ második számában megjelent a „A drágaság körül“ czimü tanulmányával foglalkozunk. Ipari és kereskedelmi köreink a drágaság kérdésében elfoglalt álláspontjának behatása alatt a magyar gazdasági egyletek országos szövetsége barczias határozati javaslatot fogadott el s a szövetség kiadmányában megjelent Rubinek Gyulának, a közismert papirosagrárnak, e határozati javaslatot indokoló tanulmánya. Mélyen elszomoríthat — Írja Tisza — e tanulmány hangja mindenkit, aki a társadalmi béke fenntartását és az osztályok különböző érdekeit érintő kérdéseknek közmeg- nyugvásra való megoldását valóban szivén viseli. Általában mentői igazabb ügyet védelmezünk annál kevésbé van erős kifejezésekre szükségünk és a nagybirtok ügyét igen rosz- szul védi Rubinek, ha titkos kezek gyűlöletes agitácziójáról, á fogyasztó kiuzsorázióinak kro- kodil-könyeiről, a parvenii tehetetlen dühéről és gyűlöletéről beszél, vagy éppen odáig ragadtatja magát, hogy a politikai hatalom kezelését és irányítását a földbirtokosok számára vindikálja, mert ezek ragaszkodnak röghöz és hazához és állanak nemzeti alapon. Ilyen harczmodor által megszerezheti valaki egyes arisztokrata körök jóindulatát és arathat olcsó tapsokat, de a szivünkön fekvő ügyet előre nem viszi és újabb torlaszokat emel a nemzeti fejlődés egyetlen biztos alapja, a kölcsönös megértés, a kölcsönös méltányosság elé. Szerencsétlen és káros Rubineknek a „Városok“ czimü fejezetében az ipar és a városok elleni kirohanása. Tisza szerint — igaz, hogy a mezőgazdaság támogatása hozta létre az ipart és ennek továbbfejlődése a mezőgazdaság vásárló képességében találja legbiztosabb forrását. De akkor, amidőn a mezőgazdaság az ipar megteremtéséhez fogott és támogatására siet, saját érdekében is nagyon helyesen cselekszik, mert a reánk zuduló világverseny konjunktúrái között európai államban virágzó mezőgazdaság csakis oly területen képzelhető, amely megfelelő számú helybeli fogyasztó közönséggel rendelkezik. A mi zsenge iparunk ép úgy rá van a mezőgazdaságra utalva, mint ahogy a mezőgazdaságnak is az ipar fejlődése s a városi lakosság szaporodása képezi legerősebb támaszát. A dolgok mélyét ez az egymásra utaltság, a jól felfogott érdekeknek ez a harmóniája dominálja, ezt nem szabad felednünk soha s objektiv igazságosság és kölcsönös méltányosság utján kell egyensúlyba hoznunk a felmerülő konkrét érdek ellentéteket. Ennyit Rubinek harczmodoráról ir Tisza. A tanulmány objektiv fejtegetéseivel azonban nagyrészben egyetért. Megállapítja, hogy a kereslet és a kinálat közötti viszony különböző körülmények összejátszása folytán ezidő sze- szetint kedvezőbben alakul a mezőgazdaságra nézve. Ennek okát abban találja, hogy a tengerentúli termelés állandóan emelkedik, de ez emelkedéssel szemben az utolsó évtizedben o-y rohamosan emelkedik a munkabérek és oly örvendetesen emelkedett ennélfog va a nagy tömegek fogyasztó képessége, hogy ezzel a termelés fokozása lépést nem tarthatott s a helyzet a termelőre nézve ideig-óráig kedvezőbbé alakult. De a gazdasági kultúrának megnyert terület évről-évre feltartózhatatlanul növekszik. A jobb árak újabb lökést adnak e processusnak és nem kell prófétaképessóg annak megjóslására, hogy a világpiaczon jelenleg észlelhető magasabb árak újabb csökkenése csak viszonylag rövid idő kérdése lehet. Tévedőnek mondja Rubineket akkor is, midőn ez az aranytermelés fellendülését állítja úgy oda, mint a jelenlegi drágaság leglényegesebb okát. Elavult teória az, amely a forgalomba lévő érczpénz mennyisége és az összforgalom közötti inechánikus arányra fektette az árképződést és azt hirdette, hogy' a nemesércz termelésében beálló minden változás az áraknak megfelelő emelkedését vagy esését vonja maga után. Tisza az élelmiszerek drágulását a véd- vámos rendszer behozatala által beállott általános drágulással összefüggő jelenségnek tekinti, amely — szerinte — egyenes szükség volt azért, hogy a mezőgazdaság hozama egyensúlyba jusson más kereseti ágak emelkedő keresetével. Statisztikailag igyekszik kimutatni, hogy a marhaárban beállott emelkedés az általános áremelkedés mértékét meg nem haladta és azt mondja, hogy közgazdasági politikánk irányelveinek a földművelés kárán való megváltoztatása az osztó igazságba és a jól felfogott közérdekbe ütközik. Végül a mészáros ipar helyzetét vizsgálja és azt látja, hogy teljes középkori elmaradottság uralkodik abban s feltalálhatjuk benne a legprimitívebb kisiparnak egész erőpocsékolását. Ez a körülmény is nagyban hozzájárul a husdrágasághoz. Ami bennünket a Tisza István czikkéből leginkább érdekel: az annak beismerése és leplezetlen mogállapitása, hogy drágaság tényleg van. A baj akut és nincs idő arra várni, hogy a „magasabb árak újabb csökkenése viszonylag rövid idő alatt“ bekövetkezik. Amint nem lehet ráolvasással belegel gyógyítani, úgy nem lehet a drágaság kérdését pro- és kontra tanulmányok írásával megszüntetni. Tisza István is megállapítja, hogy a Donna Unna palotája. Irta: Serao Matild. A tengerből nagy, szürke palota emelkedik ki, magas, széles ablakai, hiányzó üvegtábláival,, gondolatnélküli szemekre emlékeztetnek. Óriási előcsarnokába mosollyal lopózik be a napsugár, melyben egész az udvarig tánczolnak a porszemecskék. A palotára éjjel mélységes sötétség borul, fölötte a derült égről millió csillag ragyog, a messzeségben foszforfénytől világit a tenger. Posilipo mellett és az erdő közé rejtett nyaralókból, mandolinpengéssel kisért, édes szerelmi dal hallatszik. De a palota azért sötét marad és a tenger hullámai csapkodják falait. Időről-időre azonban termeiben lassan haladó, szurok fáklyák at lehet látni, melyeknek fényétől fantasztikus árnyak rajzolódnak az ablakok mélyedéseire. De ez nem ijesztő. Talán hazatérő lelkek, kikről mosolyogva szoktunk álmodozni, mert szeretjük őket. * Egy este a palota minden ablaka fényárban úszott. A tengerhez vezető lépcsői előtt vigan himbálóztak a virágokkal, lámpákkal és szőnyegekkel díszített gondolák. Az egész nápolyi nemesség megjelent a fényes ünnepélyen, melyet donna Anna Carafa, Medina-Ooeli herczeg felesége posilipói palotájában rendezett. A termekben rózsaszín vagy szürke selyem diszruhás apródok és szolgák, valamint aranylánczos udvarmesterek sürögtek, forogtak. Remek ruhákba öltözött és fejedelmi ékszerektől csillogó szép asszonyok érkeztek férjük, karján. Donna Anna di Coeli ezüsttel átszőtt, biborszinü ruhában és ajkain nyájas mosolylyal állt a nagyterem bejáratánál. Büszke fejét alig hajtotta meg az érkező hölgyek előtt és csókra csak azoknak az uraknak nyújtotta leereszkedő mosolylyal finom kezét, kik spanyol grandok is voltak. Saséhoz hasonló, villogó, szürke szemeivel elárulta .dölyfös, hiú lelkének teljes megelégedését. Örült, hogy őt halmozzák el minden hódolatttal, dicsérettel és imádattal, hogy az egész társaságban ő volt a legelőkelőbb, a leghatalmasabb, a leggazdagabb, a legszebb, a legjobban kitüntetett és a leginkább rettegett, s hogy ő volt az asszonyok közt a „grande dame“, a báj és a királynői tekintély megtestesülése. Teljes élvezettel szitta magába a kielégített ambiczió forró lehelletét és trónszerü emelvényéről önelégületlen tekintett körül, mert tudta, hogy vendégei születés, rang„és vagyon tekintetében mind alatta állnak. Ő volt az egyedüli, a legnagyobb, a páratlan! A nagyterem mélyén szinpad állt. A társaságot először színdarab, azután egy mór ballet volt hivatva szórakoztatni, mig ezek után reggelig tartó táncznak kellett következnie. Az előadás fő vonzereje abban a Fran- cziaországban eredő szokásban rejlett, bogy a szereplő színészek a társasághoz tartozó hölgyek és urak közül kerültek ki. Donna Anna di Modina-Coeli ugyan megvetette a könnyű, franczia erkölcsöket, melyek már a szigorú spanyol szokásokat is megmételyezték, de népszerűségét meg akarta tartani. Tehát belátta, hogy alkalmazkodnia kell e kedves szokáshoz, melyet mindenki lelkesen fogadott. Csakis ebből a szempontból adta beleegyezését, hogy a darabban unokahuga, a spanyol donna Mercedes is szerepeljen. Donna Merczedes fiatal, barna szemű, fekete hajú, igazi spanyol szépség volt. A darabban egy szerelmes rabnőt kellett személyesíteni, ki fiatal, nemes urát saját élete árán mentette meg a neki szánt gyilkos tőrdöféstől. Olyan hévvel, olyan szenvedéllyel játszott, hogy a szép Mirza, a szerencsétlen rabszolganő, az egész hallgatóságot meghatotta szerelmével. Mindenki elérzékenyült, Gaetan Casapessena kivételével, ki mint a nemes szerepelt. Ezt azonban a költő rendelte igy. Hősének szájába ő adott jéghideg szavakat, hogy híven jellemezze a fiatalember rideg, közömbös és lelki- ismeretlen egyéniségét. Midőn a halálra sebzett, szerencsétlen Mirza gyengéd és szerelmes szavakat suttogott ahhoz, ki neki élete és halála volt, az ifjú szemeiben megvillant az igazság. Meghatottam a mélységes szerelem által, letérdelt a leány teste előtt és sápadozó arczát forró csókjaival halmozta el. Oly szenvedélyesen borult melléje, hangja oly fájdalmasan remegett és mozdula- taiban oly féktelen volt, hogy a néző közönség Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- ........... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben................... Na gykároly, Könyök-utcza II. László lan fogtechnikus. A Aránál hirül.
