Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-24 / 21. szám
NAGYKÁROLY vezetőinek a köztp elő gentryt, ha ez az ő gazdasági és vallásos irányelveit képviseli. A múlt század liberális és a merkanti- lizmüssal kaczérkodó Magyarországa helyébe felépülni megkezdődött uj agrár és keresztény Magyarországban megtalálja helyét és vezető szerepét a magyar gentry. Ezzel aztán az unokák és dédunokák reparálják XIX. századbeli elődeik bűneit és folytatói lesznek a hazát karddal fenntartó őseiknek. Aki csak egyszer is elolvasta a magyar történelmet és aki csak egy cseppet is konyit a történelmi materiálizmus tudományához, az előtt felesleges a tanulmányt leczáfolni. A magyar gentry annyira nem volt liberális és önzetlen ideálista, hogy ma se hajlandó kezei közül az uralmát még biztositó vármegyét kiadni. A jobbágyfelszabadítás a franczia forradalom meg- akadályozhatlan következménye volt. Az évszázadokon át elnyomva levő tömegeknek a felszínre való törekvése az isteni eredetű előjogok gaz meséjének szétfoszlásán és azon alapszik, hogy mindenkinek annyi joga van az életben, amennyit kitud vívni. E feltartózhatatlan fejlődési folyamatot a reakczió a vallással akarja megállítani. És bár a klerikális táborba való hi- vogatásnak nem lesz eredménye, a reakczió rövid időre mégis győzedelmeskedni fog. Nincs messze az idő, midőn a klerikáliz- mus szükségszerűen uralni fogja Magyarországot. De csak egy pillanatra, amely idő alatt nem árthat az ország jövendő nagyságának. Ez a hatalma olyan lesz, mint a kialvóban levő gyertyáé. Egy pillanatra egész fényével fellobban, hogy aztán végleg kialudjék és örökre eltűnjön a világ- történelem Nirvánájában. Az uj véderőtörvény és az önkéntesi szolgálat. Az uj véderőtörvény, mint már jelentettük, több lényeges reformintézkedést fog tartalmazni az önkéntesi intézményre vonatkozólag. A leglényegesebb újítások egyike, hogy az úgynevezett „svindlikurzusok“ megszűnnek; ellenben az egyéves önkéntesi szolgálat kiváltságára az uj törvény szerint minden olyan hadkötelesnek joga van, aki valamely középiskola hat osztályát elvégezte. A törvénynek ezzel az intézkedésével a hadvezetőség azt akarja elérni, hogy a kereskedelmi és ipari pályákon lévő intelligens fiatalság is hozzájuthasson az egyéves szolgálat kedvezményéhez, a nélkül, hogy utólag az érettségiért kelljen magát törnie. Rendkívül liberális intézkedése a törvénynek, hogy a művészetek, a müipar, a technika és a tudományok terén működő hadköteleseknek minden iskolai képzettség nélkül megadja az önkéntességi jogot. Nevezetes elvi ujitás, hogy a jövőben minden önkéntes államköltségen szolgál; kivévén a lovasságnál, lovas tüzérségnél és a trainnél szolgáló önkénteseket. Az álíamköltséges önkénteseknek azonban külörl kérelemre megengedik, hogy a kaszárnyán kívül lakjék és hogy a saját költségén élelmezze magát. Az uj törvény az orvosnövendékek katonai szolgálatát is szabályozza és pedig úgy, hogy a katonai szolgálat révén tanulmányaikban hátráltatást nem szenvednek. Az eddigi hat hónapi szolgálat helyett ugyanis, csak három hónapot fognak szolgálni a medikusok és pedig az egyetemi szünidő idején. A második félesztendőt aztán úgy mint eddig, diploma megszerzése után fogják leszolgálni valamely katonai kórházban. Végül igen fontos intézkedése a törvénynek, hogy a tiszti vizsga kötelező voltát megszünteti és eltörli ezzel együtt az úgynevezett büntetési évet is, amelyet azoknak az önkénteseknek kellett leszolgálniok, akik a tiszti vizsgát nem tudták letenni. A tiszti vizsga dolgában ugyanis azt az elvet vallja a hadvezetőség, hogy aki nem akar tiszt lenni, vagy a szükségeseket megtanulni nem tudja, azt büntetéssel kényszeríteni nem lehet sem a tanulásra, sem a tiszti rang megszerzésére. Azt hisszük, hogy az uj véderő törvény imént felsorolt liberális és okos intézkedései széles körben tetszést és megnyugvást fognak kelteni. Slz Sszaüüeleti 2ljság, a liberálismus és Sróf SCároiyi József. Magyarország lakossága nem lehet eléggé hálás azért, hogy megalapittatott a Nagykárolyban megjelenő „Északkeleti Újság“ czimü hírlap. Ha ez a hírlap nincs, soha. se tudtuk volna meg, hogy Kossuth Lajos és Irányi Dániel közönséges csizmadialegónyek voltak, kiknek sejtelmük se volt a függetlenségi Programm tartalmáról, czéljáról és intencziójáról. Halvány befőttjük se volt erről, különben nem hirdették volna, a szabadság, egyenlőség, testvériség tanát. Az Északkeleti Újság szerint ez a tan, egy szóba összefoglalva: a liberálizmus, nincsen benne a függetlenségi programmban. Tudomásul vesszük. Az Északkeleti Újság bizonyára jobban ért ehhez, mint a fentemlitett két nópámitó, akinek tanításai révén több mint hatvan éven át éppen az ellenkezőjét hittük. Hogy Gróf Károlyi József oly értelemben 48-as, mint Apponyi, ezt régén tudjuk. Egyik olyan fekete, mint a másik, mindketten a választók becsapásával szerezték meg mandátumaikat és ezért nem áll az, hogy a nagykárolyi kerület választóinak többsége osztja Gróf Károlyi álláspontját. Ha nyíltan be merte volna vallani érzelmeit, nem választották volna meg. Bizonyítja ezt egy, az Északkeleti Újság előtt jól ismert urnák, Dr. N. Szabó Albertnek kétszeri bukása. Hogy a nevezett újság szerint valakinek „jó kathoíikus“ volta a más felekezetüek elleni piszkolódásban és gyülöltség szitásában nyilvánul meg, ezt szintén csak az Északkeleti Újság tanításából tudtuk meg. Mi az uj testamentum azon mondását, hogy Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, másként értelmeztük. Abban azonban, hogy a nagy károlyi 48 ások megengedik maguknak az „elveikkel“ ellentétes dolgokat, teljesen egyetértünk laptársunkkal. Es azt is feltesszük rójuk, hogy elég gyámoltalanok lesznek és az Északkeleti Újságnak a sorok között elhelyezett fenyegetésétől megfélemlítve, a tiltakozó gvülést — amely Gróf Károlyinak kellemetlen volna — nem fogják megtartani. „Fogjatok meg, mert elszaladok!“ A Kölcsey-Egyesület közgyűlése. A nagyság átka sok embernek keserítette már el az életét. Sőt sok nagy embert még a halála után se hagyja pihenni. Néhai való jó Kölcsey Ferencz is ugyancsak forgolódhatott vasárnap a csekei sírban. Ekkor tartotta ugyanis rendes évi közgyűlését a nevéről elnevezett nagykárolyi — ne tessék nevetni — irodalmi egyesület. De mégis: tessék nevetni 1 Mert úgynevezett kis humorkában nem volt hiány ezen a közgyűlésen, mely a vármegyeháza nagytermében foly le a lehető legcsekélyebb érdeklődés mellett Falussy Árdpád elnök neki gyürkőzött, kiadta a jelszót „no most fogjatok meg, mert elszaladok 1“ és a maga és tiszttársai nevében lemondott. Meg is fogták, de csak gyöngéden. Először csak egy kaesó nyúlt utána, Kacsó Károly kir.'főmérnök kérte, hogy vonja vissza lemondását, mert azt a közgyűlés közepette már-már alig bírom elfojtani vágyaimat, de hát nem... nem tehetem! Becstelen... czéda volnék. — Hát lehet becstelenség az, amit a természet követel? Nem az-e becstelenség, ha mesterséges gátakat állítunk a természetesnek ellenébe ? Oh, benned is csalódtam 1 Azt hittem, hogy a társadalmi forrna, a hazug, szentes közfelfogás tart fogva. Ám, mint vallód, nem az, akkor hát . . . nem szeretsz 1 — Romeo! Romeo . a szerelmemben kételkedel? Ne vétkezzél! És ha van egy csöpp irgalom benned: ne gyötörj . . . még egy pár szó érzem, hogy elbukom. — Bukás volna-e az, ha ölelésbe forrnánk most, ebbe a forró, tüzes, mámoros pillanatban ? Ne tagadd, hogy úgy éget minden csöpp véred, mint egy-egy tűz parázs darab. A te véred oly piros és oly meleg, úgy özönlik át egyik csatornából a másikba, hogy zaját géped kattogása nem bírja elfojtani. Te nem senyvedtél el, mint sok más munkából élő leány. A te arczodról nem hordta el a keserves munka rózsáidat. Te vágyakozol, te kívánkozol, te azt akarod, hogy elraboljalak, hogy leszakaszszalak . . . miért hazudsz hát? Ne gyötörj, de örvendj s pillanatnak, hiszen a házasságban talán sohasem érnek meg ilyet az emberek. Ne ellenkezzél, úgy sincs már erőd hozzá. * Csak egy hónap választotta már el őket a házasság napjától. Ekkor azonban szűkszavú konzuli táviratból Julia — külföldi útjáról éppen hazatérőben levő — Rómeója halálhírét vette. Van-e olyan búvára a lelkeknek, aki eljárni tudna azon az utón, amely e pillanattól Júlia lelkében még aznap esti öngyilkosságáig elvezetett? Hátrahagyott kuszáit soraiból a következőket lehetett kiolvasni: „Meghalok, mert meghalt Rómeóm. Halálom megfoszt téged, beteges, jó anyám egyetlen kenyérkeresődtől. Hidd el nagy okom lehet a halálra, ha téged az éhenhalásnak adlak oda. Nem is tettem volna. Élő halottként robotoltam volna szívesen egész életemen át érted. De hát mélységes titkom van nekem, amit most halálomban sem árulok el. Elégedjél meg azzal, hogy nem voltam érdemes a te anyai szeretetedre. Utolsó nagy kérésem: ne bonczoljanak fel, mert akkor, akkor . . .“ A halottnak vélt Romeo éppen a temetés napjára érkezett haza. A ravatalos szobában odaállott Julia koporsója mellé és szótlanul, hosszan elnézte vértelen arczát, üveges szemeit. Egy-egy könnycsepp gördült ki szeméből, de azt is elfogta. Őt ne lássa sirni senki. Mégis az ajkai reflex-szerüen izegtek-mozogtak, mint mikor valami végtelen nagy fájdalom szorítja össze a szivet. Egy szót sem birt kiejteni, csupán lelkének beszédével fordult drága halottjához. Hiszen még teljesen bizonyos sem lehettél halálomban, miért dobtad hát el életed? A te kételkedő, küzködő lelked . . . igen ez vitt a halálba! Á véred karjaimba hajtott, az eszed azzal vádolt, hogy becstelen lettél, hogy elalja- sodtál. így jártok ti mindannyian, akiknek agyát ócska igazságok járják. Azon szégyenkeztek aminek hiánya miatt még egykor pirulni fogtok asszonyok. Miért is hozott éppen veled össze a sors ? Vagy talán jobb igy ? Kevesebb ideig vergődöm legalább közietek, emberek ! Indulok meghalni! Ám halld meg te . . . te, akinek a füle oly süket, mint mindjárt az enyém lesz, hogy a halált megtalálni nem büntetés az életben leélt becstelenségekért, hanem jutalom. Az ész jutalma ez. Mért éljek én és éltél volna te bár a legnagyobb boldogságban e földön? Messze előttünk lenne még az a harmonikus, végtelen- szerű nagy csöndesség, amelyben te itt most elterülsz. Azt hitted, hogy becstelenül éltél és becstelenül haltál öngyilkosság által meg. El ezzel a gyalázatos hazugsággal! Nincs becstelen élet: csupán az élet maga becstelen! Nem becstelenség az öngyilkos halál: de öngyilkos halál az élet becstelenségeit végigélni! Meghalok én is. Egyet sajnálok csupán azt, hogy a pillanatot nem jól választottam meg. Ne ily keserves perezében vesse el magától az életet az ember, hanem a legvigabb, a legboldogabb perezében. És Romeo is meghalt.
