Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-05 / 14. szám
Nagykároly, 1911. április 5. VI. évfolyam. — 14. számi NAGYKÁROLY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szölö-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K.----- ---- Sfíegjeienik minden szerdán reggel. - - : Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek felV,«,-y .Tlyilt-tér" sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vt^S|% A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak eiN^t Valóban : bámulatraméltó az a munkásság, amit Tisza István gróf kifejt. A parlamentben csaknem minden fontosabb kérdéshez hozzászól, még pedig nagyarányú beszédekben ; utazásaiban másfelé is agitál; publiczistikai tevékenysége is óriási. Most a szabadgondolko- dásróUp czikket, a mely bennünket kivált ivója egyéMBógénél fogva is rendkívül módon érdekel. rA czikk a Magyar Figyelő-ben jelent meg és bevezetésébeh rámutat Tisza István gróf, hogy a modern magyar radikálizmus mennyire hátat fordított a nemzeti ideáloknak s ami még tegnap szent utópia volt, azt ma a naczionálizmus sötétségével bélyegzik meg. Atheista és materialista világnézetet prédikálnak az ifjúság prófétái. Majd igy folytatja: Ki beszél ma már Rákócziról, szabad- ságharczról, nemzeti nagyságról, a nemzetért való önfeláldozásról? A mai „fiatalokat“ a létért való küzdelem sivár ösztöne hevíti. „A Talpra magyar-t“ nem lehet üres gyomorral szavalni, kiáltja a magyar ifjúság idealizmusának hivatásos ápolója. (Micsoda lángostorral vágna, ha élne még közöttünk e mondás szerzőjén végig Petőfi! ü bezzeg jobban ismerte az üres gyomrot, de kevesebbet törődött a statusrendezéssel, mint ez a méltatlankodó tanár ur.) Micsoda elmaradott ember az, aki még ma is nemzetről beszél ? A felvilágosodott modern ifjúság ajakán emberiség, világpolgárság a czégér, az egyén, a minden közczól szolgálata alul felszabadított és minden kötelességérzet nyűgétől megmentett egyén jóllakása a lényeg. Ez magva annak a hitvallásnak, amely az eszmélni kezdő magyar fiatalság lelkét a maga egyedül üdvözítő dogmái számára kívánja lefoglalni. Folytatva czikkét, elismeri azonban, hogy e törekvések nem mind hitvány rosszhiszeműségből fakadnak, sőt iparkodik megmagyarázni a békés fejlődés, a gazdasági és társadalmi berendezkedésünk átalakulásából, a tudomány fejlődéséből, az emberi vívmányokból azt a jóhiszemű emberi önérzetet, amely egyénenkint a világ közepének képzeli magát s elsősorban az egyén érvényesülését követeli. Azonban e jóhiszemű törekvéseket, úgymond, éppen a szabadgondolkozók diszkredi- tálják. Az igazi szabadgondolatnak az emberi lélek évezredeken át áhított kincsének éppen a hypermodern jelszavakból táplálkozó félmü- veltség a legnagyobb ellensége. Nekünk — úgymond — a gondolkodás szabadságát a „szabadgondolkodók“ ellen kell megvédenünk. A léleknek azt az igazi szabadságát, amely minden ember számára biztosítja az igazság kereséséhez való jogot és megbecsül az igazság felé törekvő minden becsületes munkálkodást, amely megérteni, tárgyilagosan értékelni kívánó jóakarattal fogadja az emberi elme minden őszinte törekvését; a mely nem divatos áramlatok szabad mérkőzésétől várja haladásunkat, a felvilágosodást. Itt aztán az egész emberiség uj világnézetének kialakulását félti s beismeri, hogy az egész emberiség egy nagy kérdőjel előtt áll, de hozzá teszi: e kérdőjel ránk legveszélyesebb. Mi nemzeti alapon állunk s nem bánjuk az emberiség boldogulását, ha az a magyar nemzet haladásával nincs egybekötve. Már pedig a magyar nemzet sorsát az biztosította egy viszontagságos évezreden át, hogy elsajátította a nyugati kultúra összes vívmányait, de annak csak egészséges hajtásait ülteite át a nemzeti élet talajába. Kultúránk jövő fejlődésének nemzeti ii'ányát csak azáltal fejleszthetjük, ha a gondjainkra bízott uj nemzedék leikébe beleültetjük nemzeti életünk és irodalmunk nagyjainak kultuszát, a magyar nép lelki világának s a magyar kultúra örökbecsű alkotásainak ismeretét és szeretetét. Hihetetlen — úgymond — minő fogékonysággal bir a magyar közönség a dekadens irányzatok iránt. Óva inti a magyarságot a franczia dekadens hatások majmolásától, mert az egy dicsőséges nemzeti kultúra bomlásának a tünete. Ez ellen a mérgezés ellen kell védekeznie a magyar kultúrának s csak kritikával kell nyugat nyomába lépnünk. Ez a kritikával gondolkozó józan haladás az igazi szabadgondolat útja. * Mindez igy, ahogy Tisza István Írja, megtévesztően nobilis jóhiszeműségnek látszik. Azonban ne felejtsük el, hogy a gazdasági és társadalmi rend átalakulása s ennek követke- zésekép az egész emberiség gondolkozásánál megváltozása egy természetes folyamat, amelynek kritikája a történelemé. Aki útjába áll a fejlődésnek, azt elsepri a haladás, az emberiség nagy szelleme, még ha a legszentebb naczionálizmus is az az eszme, amely szembe akar helyezkedni az emberiség közszellemével. Magyarországot és a magyar kultúrát nem lehet megállítani Európa közepén és a XX-ik század elején, arra várva, hogy csak azt és annyit tanuljanak fiaink a szabad gondolkozásból, amennyit Tisza István kritikája jónak és elégnek Ítélt. A szabadgondolat kicsirázik, minden katedráról hirdetett józan középút ellenére s a fejlődés mindig a két összeütköző erő: a múlt és a jövő eredőjének irányába történik. Különben nem kell félteni Magyarországot uj eszméktől: a magyarságnak a történet tanúsága szerint mindig meg volt a maga nagy áthasonitó ereje. így leszünk a modern nyugati eszmékkel is, amelyek szárnyat adnak Magyarországnak: mig azok nélkül sorsa a maradiság, az elsorvadás lenne. y. — Kivándorlási statisztika. Szatmármegye alispáni hivatala márczius havában 164 Amerikába szóló útlevelet adott ki. Az 1911. év első negyedében összesen 524 útlevél lett kiállítva. Amerikai szállodák. Amikor a pénzzel felszerelt európai ember átrándul Amerikába, hogy megtapasztalja az uj világ csodáit és kissé körülnézzen a határtalan lehetőségek országában, először akkor hül meg benne a vér, amikor a szállodában a clerk mondjuk az 1785-ös számú szobát, amely tudvalevőleg a 17-ik emeleten van, írja a vendégkönyvben a neve mellé. Szent Kleofás! Hisz valósággal Istenki- sértés a tizenhetedik emeleten lakni! De az elszörnyedés nem tart sokáig. Egy-két nap alatt még az európai ember szeme is hozzászokik az ottani méretekhez és elször- nyedós helyett csodálat fogja el valahányszor a felvonó gép szélsebesen felrepiti a 17-ik emeleten lévő szobájába. Az amerikai szállodák tényleg csodaépit- mények. Megelenevedett csodái a képzelet álomvilágának. A felhők közé nyúló hatalmas épületek óriási méhkashoz hasonlítanak, rajzó emberektől nyüzsgő méhkashoz. És ha most képzeletben odaállítjuk a mai szállodaóriások mellé az ötvenes évek szerény, földszintes vendégfogadóit, még a képzeletünknek sem akarunk hinni. Negyven esztendő alatt ily csodás, hihetetlenül nagy átalakulás! A szálloda épitkezés és berendezés terén az uj világ szédületes gyorsasággal szárnyalta túl a kultúrájára annyira büszke ó-világot. Az ember azt hihetne, hogy épp Európában, ahol sok a kényelemhez, fényűzéshez, előkelőséghez szokott arisztokrata, ahol királyi családok, főherczegek és főherczegnők veszik néha igénybe a szállodák vendégszeretetét, a hotelek úgy berendezés, mint kényelem és nagyszerűség szempontjából lefőzik a demokrata Amerikát. Pedig nem úgy van. Az amerikai nagy városok szállodáihoz hasonlót sehol másutt a világon nem lehet találni. Egy olyan amerikai szállodában, mint például a newyorki Plaza, Astor, Saint Regis, vagy a chicagói Blackstone, a pittsburgi Shanley a kényelem, praktikusság és fényűzés minden kelléke megvan. Csak röviden fogjuk körülírni, hogy mi minden van egy nagy és előkelő szállodában: Szoba fürdőszobával, a szobában telefon, pneumatikus postagyüjtő szekrény, szabó, aki a gyűrött ruhát kivasalja, fodrász, manicure, czipőtisztitó műhely, gépiró és gyorsíró leány, szinházjegyiroda, újság és szivarelárusitó üzlet, vendéglő, dohányzó, férfi és női olvasó terem, férfi és női fogadóterem, fehérnemű tisztitó intézet, vasúti és hajójegy iroda, virágkereskedés, sürgönyhivatal, pálmakert, tornaterem és kert a szálloda tetején. __________________ A ki azonban azt hiszi, hogy ezzel a szálloda elérte a fejlődés legmagasabb fokát, nagyon csalódik és nem ösmeri a szállodatulajdonosok kifogyhatatlan ötletességót. A mit ma a jövő álmának tartunk, azt tiz-husz év múlva valóra fogja váltani az amerikai szálloda, amelynek megteremtése már is izgatja a művészi fantáziákat. Normális számítás szerint húsz év múlva a repülőgép csakolyan közönséges közlekedési eszköz lesz, mint ma az automobil. A szállodákat tehát nemcsak magasra kell majd építeni, hanem gondoskodni kell majd széles és nagy felületű háztetőkről, a hol biztosan és kényelmesen köthessenek ki az Európából vagy Ausztráliából repülőgépen érkező utasok. Az óczeán fölött lebegő és drótnélküli távíróval ellátott repülőgépről távirati utón lehet majd a szállodai szobát megrendelni. Minden nagy szálloda gondoskodni fog sok ezernyi vendége művészi szórakozásáról is. Minden szállodának meg lesz a maga színháza. A ki pedig a vendégek közül nem akar a színházba lemenni, a mozgófénykép és fonográf összetétele segítségével a szobájában karosszékén kényelmesen hátradőlve nézheti végig a legújabb színházi sláger előadását. Egyéb újítások is lesznek a jövő szálloKészitek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban Nagykároly, Könyök-utcza II. és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás ........... hidak, koronák, csapfogak a né lküli fogpótlások úgy mint: arany- legművésziesebb kivitelben................... fo gtechnikus. Iia Mo írói a szftiiätötffiiol.
