Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-03-29 / 13. szám

Nagykároly, 1911. márczius 29. VI. évfolyam. — 13. szám. NAGYKÁROLY I' fe V. V Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szölő-uteza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. ______ Megjelenik minden szerdán reggel. Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: RÖSE&SFELD ZSSGfmm HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Tíyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. ft hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. A népszámlálás eredménye az, hogy 1910. deczember 3I-én 20850,700 ember élt a magvar szent korona országaiban. A szaporodás tiz é\ alatt 1.596,000 lélek volt, ami 8.3 százalékos gyarapodásnak felel meg. A megelőző decze- niumban 1.791,000 lélekkel szaporodott a lakos­ság, ami százalékban 10.3. A szaporodás tehát •teljes két százalékkal kisebb volt, mint ennek- előtte, ami komoly és fájdalmas csökkenést jelent. Mindazonáltal jobb az eredmény, mint amit vártunk. Az évtized, amely immár mögöt­tünk van, politikailag és társadalmilag a haroz évtizede volt, ezenfelül rémséges vérvesztesé­get okozott a kivándorlás. A meddő politikai és eredménnyel még mindig nem kecsegtető társadalmi küzdelem éppenséggel nem alkalma­sak arra, hogy fokozzák az ország virulásának tényezőjét, a népszaporodást, a kivándorlás pedig lesújtó hatással van rá. A statisztikai hivatal becslése szerint 800—900,000-re lehető a tiz év alatt kivándorlók száma. Ha tekin­tetbe vesszük azt, hogy csak munkaképes, egészséges többé-kevésbbé módos és értelmes ember képes a megélhetésnek eme radikális eszközéhez nyúlni, nagy körvonalakban meg­becsülhetjük országunk veszteségét, amely vérben óriási és pénzben felbecsülhetetlen. Ha e nemzeti szerencsétlenség nem sújt, ma kerek egy millió emberrel több élne e hármas hata­lom és négy folyó birodalmában ! Az irtóztató numerus, jrtóztató vádként nehezedik az intéző körökre. Ők,' egyedül ők tették azt, hogy igy jött. Politikai harczaikban nem szerepelt a népérdek; a gazdasági politikájukat az irányí­totta, hogy önmagukat erősítsék s az olcsó napszám megmaradjon; a közjövedelmeket a szegénységet sújtó fogyasztási adókból növel­ték, az ipart és kereskedelmet, mely munká­sainak sokkal jobban fizet, mint a földművelés, a látszat kedvéért fejlesztették csak, a szoeziális bajai ellen tömörülő népet vérrel, börtönnel, szolgabirói önkénnyel tartották féken: csoda-e, ha nyolcz-kilenczszázezer ember kőiül nézett a nagyvilágban és úgy találta, hogy odakünn jobb a magyar embernek ? A magyar faj őserejéről tesz tanúságot, hogy a mostoha viszonyok s a kivándorlás da- czara több mint másfél millióval szaporodtunk. A gyarapodás valamivel erőteljesebb, mint a gazdagabb és szoeziális tekintetben összeha- sonlithatlanul kedvezőbb helyzetben levő Ausz­triáé. Az egyke, az angyalcsinálás, az ijesztő gyermekhalandóság, az elmaradt közegészségi viszonyok fölött diadalt arat az erős, szívós magyar fajtának dicső termékenysége. A rossz politika és közigazgatás nem tudott népünkön még annyit rontani, hogy megrontotta volna. Eddig még nem, de mi lesz, ha folytatódik az egytemes néprontás? Nálunknál nagyobb és hatalmasabb népeket is elpusztítottak már bű­nös irányzatok. Felette kedvező jelenség az is, hogy a magyarnyelvű vidékeken a legerőteljesebb a szaporodás. A Duna-Tisza közében, kivált Pest-Pilis-Solt-Kis-Kunvármegyében, melynek lakossága jóval túl van a millión s amely 214,000 lélekkel, 25 perczenttel szaporodott. Kedvező az eredmény Szatmánnegyében is. Az ország gazdasági fejlődésének és kul- turálódásának szempontjából kedvező jelenség az is, hogy mig az egész ország népessége 8. 3 százalékkal, addig a rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal felruházottaké 15. 4 szá­zalékkal szadorodott. Az ország gazdasági ha­ladásának s demokratizálódásának főtényezője a városi lakosság, ezért különös örömmel kell üdvözölnünk a városi tömegek gyarapodását. Vármegyei közigazgatás. Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmárvár- megye közigazgatási bizottsága f. hó 7-én Nagykárolyban, az alispánt kisteremben ülést tart Kereskedők szervezkedése. MEGALAKULT ii üt ni Mi fiija. Oí% SZENDE Pál beszéde. A gyér eseményü és a fejlődésre nem nagy hajlandóságú Nagykároly városban való­ságos kultureseméuykénl kell üdvözölnünk a nagykárolyi kereskedők vasárnapi ünnepét. Mert a magunk részéről ünnepnek tartunk minden olyan alkalmat, amikor akár az egyén, akár valamely testület vagy intézmény a korszellem megértéséről, a tökéletesre való törekvéséről és önérzetről tesz bizonyságot. Nagykároly városnak úgy kvalitásban, mint kvantitásban tekintélyes kereskedő osz­tálya, megértvén a szervezkedésben rejlő ha­talmas erőt és ennek fontos közgazdasági jelen­tőségét, belépett az Országos Magyar Keres­kedelmi Egyesülés kötelékébe és nagy lelkese­déssel megalakította az egyesülés nagy károlyi fiókját. A megalakulás érdekében Brichta Miksa kereskedő és Dr. Vetzák Ede ügyvéd buzgól- kodlak és az ő érdemük, hogy a nagykárolyi kereskedők a jövőben egy hatalmas és az egész országot behálózó szervezet keretében munkálkodhatnak kari érdekeik megvédésében, társadalmi és politikai súlyúk elismerése és méltánylása tekintetében. Vasárnap délután a városháza nagyter­mében volt az alakuló közgyűlés, amelyen Debreczeni István polgármester is részt vett. Az OMKE. központjából az alakulásra lejöttek: marótbi Fürst Bertalan udvari tanácsos, alelnök, Dr. Szende Pál főtitkár. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara Fáik Lajos alelnökkel, Deutsch Samu és Bechert Manó választmányi tagokkal képviseltette magát. Szatmárról Rooz Gyula az ottani fiók elnöke, Dr. Dénes Viktor ügyvéd, Gaszner Mihály és Mátészalkáról László Elek jöttek át az alaku­lásra, amelyről részletes tudósításunk a kö­vetkező: A városháza nagyterme egészen megtelt kereskedőkkel, előkelőbb iparosokkal és érdek­lődő intelligens közönséggel. Az összehívók nevében Brichta Miksa üdvözli a megjelenteket, különösképpen pedig a központi, valamint a vidéki vendégeket. Sajnálattal bejelenti, hogy Schusteritsch Ferencz a nagykárolyi kereskedő társulat diszelnöke, betegsége folytán megjelenésében akadályozva van. Majd indítványozza, hogy a gyűlés veze­tésére kérjék fel Pucser Károlyt. (Felkiáltások: elfogadjuk!). Pucser Károly néhány rövid bevezető mondat után átadja a szót marótbi Fürst Bertalannak. Maróthi Fürst Bertalan valószinüleg német nyelven ad tanácsot az udvarnak, mert magyarul nemjólbeszél. Hálásan köszöni a felszó litást, hogy az egyesület czóljait vázolja éterinek örömmel tesz eleget. Örömmel üdvözli a fele ri­le vők soraiban a város polgármesterét és nősen örül azon, hogy a vidéki szomszédos” kerületek is képviseltették magukat a nagyká­rolyi kereskedők ünnepén, amely egyszersmind a központnak is ünnepe. Csak röviden kívánja ismertetni az egyesülés czélját, amelyet már hírlapokból, prospektusokból és az egyesülés eddigi működéséből ismer a közönség. Kifejti, hogy a múltban a koalicziós kormány idején tapasztalt kereskedelemellenes intézkedéseket, de egyszersmind örömének ad kifejezést azon, hogy a mai kormány, amely eddig csak a múlt romjainak eltakarításával foglalkozott, kellő­képen átérzi és méltányolja a kereskedelemnek nagy gazdasági jelentőségét és nemzeti hiva­tását. Mégis a perrendtartás reformjánál is találkoztunk kereskedelemellenes törekvésekkel. Az OMKE. eddig nem állott a helyzet olyan magaslatán, hogy minden egyes tagjának igé­nyeit kielégíthette volna, a minek okát ő abban találja, hogy a parlamentben a kereskedelem és iparososztály érdekének vajmi kevés szószó­lója volt. Ezért az OMKE. a legutóbbi válasz­tások előtt mozgalmat indított, hogy kereskedők csak oly jelöltre szavazzanak, akik megígérték, hogy a kereskedelem érdekeit a parlamentben megvédeni készek. A választás eredménye nem volt valami kedvező, de mégis sikerült annyit elérni az Óinkénak, hogy ma a parlamentben van egy nehány olyan képviselő, aki a keres­kedelem érdekeit is képviseli. Az Omkénak még igen sok feladata van a jövőben is. így a csődtörvény revíziója, a posta, tavirda és telefon reorganizálása, a vasúti viteldij olcsóbbitása, az ipartörvény reformjának a kereskedelem érde­kében való elkészítése. Beszéde további folyamán szolidaritásra és kitartó munkára hívja fel a jelenlevőket és azon óhaját fejezte ki, hogy OMKE. nagy ká­rolyi fiókjába minél többen lépjenek be. (Éljenzés.) Ezután Dr. Szende Pál emelkedett szólásra és nagyjából a következőket mondta: Az O M K E. alelnökének nagyszabású beszéde után én csak az O. M. K. E. 3 álta­lános czéljával kívánok foglalkozni Az O. M. K. E-nek első általános czélja: hogy a magyar kereskedők, a magyar kereskedelem erkölcsi színvonalát emelje. Csak az az osztály tart­hatja fenn magát, csak az az osztály számíthat társadalmi súlyra, melynek erkölcsi nívója megfelel az erkölcsi kivánalmaknak. Azért az O. M. K. E. mindenkor odatörekedett, hogy a kereskedők erkölcsi színvonalát emelje. Igaz, hogy egyes kereskedők visszaéléseket, súlyos visszaéléseket követnek el, de e szórványos ese­teket : nem lehet az egész magyar kereskedői osztály rovására Írni. Teljes erőnkkel kell til­takoznunk az ellen, hogy egyes kereskedők visszaélései folytán az állam gátló és megszo­rító törvényeket léptessen életbe. Nincs Ma­gyarországon kívül még egy ország, ahol, ha egy izolált visszaélési eset előfordul, ez már tökéletesen elég legyen ahhoz, hogy egyesek az egész kereskedelmet megszorító intézkedé­seket kívánjanak. Maguk a törvények e vissza­éléseket ki nem irtják, nem nekünk ma­Készitek: (a és (vulkánit) gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany­Nagykároly, Könyök-utcza II. hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben. László M fogtechnikus. A igáiig Mii.

Next

/
Oldalképek
Tartalom