Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-22 / 12. szám
NAGYKÁROLY királyi kihallgatásáról egy betű értesítést se hozott. Az igazolványos altisztek alkalmazása. Tudvalevő, hogy a honvédelmi miniszter ismételten figyelmébe ajánlotta a törvényhatóságoknak az igazolványos altiszteknek az irnoki és hivatalnokiállások betöltésénél elsőbbségben való részesítését. Somogyvármegye közgyűlése azonban e rendelet ellen most föliratot intézett a kormányhoz és e föliratát pártolás végett Szatmár- megye közönségének is megküldte. Vármegyei közigazgatás. Szatmárvármegye községeinek uj közegészségügyi beosztása. A m. kir. belügyminisztérium a beadott felebbezések mellőzésével jóváhagyta az 1909. évi tavaszi törvényhatósági bizotsági közgyűlésben Szatmárvármegye községeinek uj egészségügyi beosztása tárgyában hozott véghatározatot. E szerint a törvényhatóság az eddigi 27 egészségügyi kör és egy községi orvosi állás helyet a jövőben 30 egészségügyi kör és három községi állással fog rendelkezni. A községek uj beosztása Szatmárvármegye Hivatalos Lapja holnap megjelenő számában lesz közhírré téve. Az uj orvosi körök székhelyét a vmegyei közigazgatási bizottság fogja megállapítani Az Pénteken kezdik meg a segélyek kiosztását. Szatmármegye vezetősége és a fővárosi sajtó. Márczius hó 27-én, hétfőn lesz első évfordulója az egész müveit világon megdöbbenést keltett ököritói rémes tüzkatasztrófának. Szatmármegye mai vezetőségének titokban bujkáló ellenségei gondoskodtak róla, hogy ez az évforduló ne múljék el a szomorú alkalomhoz illő csendben és ezért inscenirozták az „ököritói botrányának elkeresztelt hírlapi mü- felháborodást. Jellemző, hogy még a szatmári lapok is elferdítve és a fővárosi tendentiózus közlemények nyomán Írnak a botrány szószával körülöntött ujság-felfujtról. A „Szamos“ például azt Írja, hogy Ilosvay Aladár Szatmármegye alispánja pénteken kiszállott Ököritóra, ahol megkezdte a segélyérdekeit alattomosan kijátszva húznak hasznot, azaz csalnak, hanem hogy megsértették a kegyeletet, hogy kíméletlenül kiragadták a még meleg testet halálos ágyából, odadobták mint holmi lim-lomot, letakarták, beburkolták, mintha még egyszer megakarnák fojtani. — Már a halottakat sem tisztelik. Elfelejtik, hogy ők is meghalnak egy napon és hogy a túlélők könyei az egyetlen vigasz. Sajnálta, hogy nem érinthette meg a holttestet, meg mert volna esküdni arra, hogy még meleg. * Megkezdődött a rettenetes jelenet. Az ember tintával, tollal, papírral jött vissza. Rondeau jól megnézte. De csak olyan volt, mint bárki más. Nem lehetett több harminczöt évesnél. — Hisz ez rettenetes! Segítség! Bárcsak jönne valaki! — diinnyögött magában a közjegyző. Egyedül hagyták. Az ágyban fekvő ember feléledt, lélekzeni kezdett. Rondeau mester hálás volt, hogy legalább nem sóhajtozott, hörgött, hogy nem játszotta túlságosan a haldoklót. Beszélni kezdett. A hangja tiszta volt. Semmi különöset nem lehetett látni rajta. A végakaratát mondta tollba. Minden vagyonát szeretett unokanővére, A.-néra hagyja . . . pénzek kiosztását. A nevezett lap szerint, a kiosztásnál Farkas Ernő községi jegyző segédkezett, aki kijelölte azokat, akiknek azonnali segélyre van szükségük. A Nagykároly tudósítója szombaton felkereste Ilosvay Aladár alispánt. Az alispán tudósítónknak elmondta, hogy pénteken kiin járt ugyan Ököritón, de egy fillér segélypénzt se osztott ki. Egyrészt azért nem, mert erre a saját elhatározásából joga sincs, másrészt pedig azért, mert a hivatalához begyült 104,678 korona 98 fillér a nagykárolyi Hitelbanknál gyümölcsözik és csak a betéti könyvet őrzik a kir. adóhivatalnál. A belügyminisztériumtól aznap kiutalt 58,009 K 03 fillért pedig még nem kapta kézhez. (Most hétfőn érkezett meg.) A szombaton érkezett belügyminiszteri rendelet szerint a segélypónzek haladéktalanul kiosztandók s igy Ilosvay Aladár alispán a kiosztást a helyszínén f. hó 24-én és 25-én, illetve pénteken és szombaton fogja eszközölni. * Csaba Adorján Szatmárvármegye és Szatmárnémeti szab. kir. város főispánja az ököritói ügyből kifolyólag a következőleg nyilatkozott: —Tendencziózusráfogás az, mintha akár én, akár a szatmármegyei alispán a belügyminisztériumot akarnák hibáztatni s az ódiumot a belügyminisztériumra iparkodnánk hárítani a kése- delmeskedésért. Az alispán az első perczben nyíltan magára vette a felelősséget a belügyminisztériummal szemben, a miért a kellő időben nem tette meg a közbevető intézkedéseket, de teljességgel valótlan, hogy az emberek ott nélkülöznének, mert a község elöljárósága utasításba kapta és a főszolgabírók is utasítva voltak, hogy ellenőrizzék, nincs-e valaki Ínséges és ha jelentkeznének egyesek, azonnal utaljanak ki ideiglenes segélyt. — Nálam február 12-én egy küldöttség járt s én akkor megmondtam, hogy a belügyminisztériumnál megsürgettük a dolgot, a kiutalás rövidesen meg fog történni, ha azonban valakinek rögtönösen van szüksége segítségre, akkor én utalok neki. A küldöttség azonban azt felelte, hogy egy összegben akarják megkapni a segítséget s addig nincs szükségük külön segélyre, mert meg tudnak élni. Csaba Adorján. _______ ___________________főispán._____ Si pponyi. 'Nagykárolynak díszpolgára, Szép szakálla, hős Appony, Tizentulról a gólyákkal Érkezett meg egy napon. Tizenkilenczedikén Jött meg a hires legény. Tökéletes boldogság, hej, Nem volt még a nap alatt: Őszkor elszállnak a gólyák, De Apponyi itt marad! Rondeau mester szerette volna, ha nem tud írni. így gondolkozott: — Gyáva vagyok. Rosszat cselekszem. Feleségem van és két gyermekem. Ha szerencsétlenségek érnek az életben, — nem panasz- kodhatom — megérdemeltem. Engedelmeskedett a bűn szavának, mint ura és parancsolójának. A legbecsületesebb ember életében is megtörténik egyszer, hogy nem tud ellentállni a kisértésnek. Egyetlen gondolata ez volt: — Félek. Gyáva vagyok. Rettenetesen szenvedett, amig irt. Hullaszagot érzett az orrában és mintha emberi csontok, koponyák vennék körül. Görcsösen kapaszkodott egy uj ideába. — Nem tehettem másképp. Ezek,gonosztevők. Ha egy szót szólok, megölnek. És végre is családapa vagyok. A nyakamon van a kés — ismételgette magában. Engedelmeskedett. Csak akkor mutatott némi bátorságot, mikor — végzett dolog után — kocsin akarták hazaszállítani. Azt semmi áron sem fogadta el. Dühösen rohanta végig az öt kilométert az otthonáig. Ha elfáradt, igy szólt: — Siess nyomorult! Nem evett. Rögtön ágyba feküdt. Az álom világába menekült a valóság bűnös, szégyenteli gyáva világából. A nagykárolyi gyorsvonatok a keleti-pályaudvarra futnak A máv. igazgatóságának újítása. A koalicziós kormány egyik legsérelmesebb intézkedése volt az északkelet-magyarországi és az erdélyrészi lakosságra, hogy a gyorsvonatok érkezését és indulását áttették a nyugati pályaudvarra. Forgalmi és kényelmi szempontból egyaránt súlyos hibát követett el a Kossuth-rezsim, hogy ezt a reformot csaknem tisztán Czegléd kedvéért behozta. Az államvasutak igazgatósága most, mint értesülünk, vissza fogja állítani a régi rendet és intézkedik, hogy májustól kezdve a nagykárolyi gyorsvonatok ismét a keleti-pályaudvarra fussanak be. Erről következőket jelentik nekünk: A magyar államvasutak májusi menetrendjében nevezetes változás lesz. A Budapestről Érdélybe s Erdélyből Budapestre érkező gyorsvonatok, melyekhez Püspökladányon a nagykárolyi gyorsvonatok csatlakoznak, május első napjától kezdve újra a keleti pályaudvarból indulnak, illetve oda érkeznek. Ezek a gyorsvonatok két év óta állandóan Czegléden keresztül közlekednek s az indulási és érkezési állomás a nyugati pályaudvaron volt. ügy látszik azonban, hogy ez az intézkedés nem köny- nyitett annyira a keleti pályaudvar forgalmin, hogy állandósítása czélszerü lett volna. Ezért aztán a Máv igazgatósága úgy intézkedett, hogy májustól kezdve ezek a gyorsvonatok ismét Rákosujszászon keresztül közlekedjenek. Ugyanekkor a nagykárolyi és az erdélyi személyvonatok útirányát is megváltoztatják; ezek a vonatok május elsejétől a nyugati-pályaudvarról indulnak, illetőleg oda érkeznek, mert nem Rákosujszászon, hanem Czegléden át fognak közlekedni. A nagykárolyi és az erdélyi személyvonatoknak a nyugati-pályaudvarra tervezett áthelyezése nem ütközik akadályokba, mert a szénrakodónak az Angyalföldre történt áthelyezése által a nyugati pályaudvaron annyi terület szabadul fel, amennyire az er.lélyi személyvonatok indítása és érkezése czéljából szükség lesz. Miniszterek véleményei a sajtóról. VÁLASZ a sajtóreformért ordiíozóknak. Szép ésbensőségteljes ünnep volt vasárnap Budapesten. A Hirlapirók Nyugdíjintézete ülte meg 30 éves fennállása jubileumát. Az intézet közgyűlésén megjelent a képviselőház elnöksége és az egész kormány, hogy ezzel is megvilágítsák azt a kapcsolatot, amely a sajtó és közélet vezető szervei között kell, hogy legyen és van is. A közgyűlésen és az azt követő lakomán elhangzott beszédekből közöljük az alább kiszakított részeket, amelyek — a mai sajtóellenes hangulatú időkben -— általános érdekiiek. A Dr. Székely Ferenez igazságügyi miniszter beszédéből közölt rész azért is nagyfontosságu, mert határozott válasz azoknak, akik félnek a sajtó napjának fényétől és ezért a sajtó meg- rendszabályozása után ordítoznak. Gróf Khuen-héderváry Károly: — A sajtó szellemi erőket nevel és azokat a haza javára gyümölcsözteti. Egy hosszú közéletben töltött idő benső viszonyt fejlesztett ki nálam a sajtóval. Sokszor volt rám panasza a sajtónak, de ón ezeket a panaszokat panaszszal sohasem viszonoztam, ellenkezőleg, a legélesebb támadásban is találtam termékenyítő gondolatot és mondhatom, hogy az életben éppen a sajtónak, köszönhetek igen sok szép eredményt. Szivém sugallata szerint őszinte hálámat nyilvánítom a sajtó munkásainak, a mire eddig ritkán volt alkalmam. Kívánom, hogy az az eredmény, a mely kicsiny kezdetből nagy sikerre vezetett, továbbra is növekedjék, gyarapodjék és pedig nemcsak azok javára, a kiknek ni Mii till Mull.
