Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-11 / 2. szám
Nagykároly, 1911. január 11. VI. évfolyam. — 2. szám.- ■■ — ' — n NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NflQyKAROLyBflN, Szölő-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. .......... ..... Megjelenik minden szerdán reggel. = Fe lelős szerkesztő és lap tulajdonos: ROSENFELD ZSSGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Hyilt-tér" sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. A parlamenti osztáíyharczok és a mindennapi élet szükségleteit a legtávolabbról sem érintő, úgynevezett nagypoli-. tikai kérdések óriási halmazában eltörpült és elveszett egy igen érdekes reform, amelyet Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter vett programmjába. Maga a törvényjavaslat, amely a miniszter inten- cziói folytán a minisztériumban készül, csak az iparosokat és kereskedőket érinti, de érvényesülését jelenti egy olyan elvnek, a melynek elismerését igen sok oldalról, egyre több komoly érvvel sürgetik, A törvényjavaslat szerint ipari bíróságok fognak szerveztetni, amelyek az ipari és kereskedelmi munkaadók és alkalmazottak között fölmerülő vitás kérdésekben fognak dönteni. Kétségtelen, hogy ezek a bíróságok nem jogi képzettségű férfiakból, hanem munkaadókból és alkalmazottakból fognak állani, még pedig annak az osztálynak munkaadóiból és alkalmazottaiból, amelynek tagja fölött Ítélkezni fognak. Szóval : a. választott bíróságnak s a szakembernek ítélkezése van statuálva közigazgatási hatóságok és bíróságok ítélkezésével szemben, a mely lehetett alapos, objektiv, a törvény tudása szerint mérő, de amelynek döntéseit gyakran tette fogyatékossá, sőt igazságtalanná a való életnek, a gyakorlatnak, a szokásjognak, a szakmákkal ősszel; .ggő dolgoknak hiányos ismerete, vagy épen az azokban való teljes tájékozatlanság, S anélkül, hogy a magyar bíróságok objektivitásában vagy alaposságában való hit megrendült, vagy csökkent volna, észrevehető volt, hogy különösen a kereskedelemben és az iparban mennyire keresik a módját annak, hogy szakbiróságok helyett statuált választott bíróság döntsön. A budapesti áru és értéktőzsde választott bíróságának illetékességét annyi és oly sokféle ügyben kötötték ki, hogy a budapesti tőzsde a maga védekezése czéljából végül is kikötötte, hogy csakis tőzsdei ügyekből folyó pörökben hajlandó Ítélkezni. A reform önkéntelen kapcsolatba jut az esküdtbiráskodásnak nemrég is sokat bolygatott problémájával. Véletlen-e, vagy a dolog természetes alakulása; az esküdt- biróság nagyrésze iparosokból és kereskedőkből áll, akik igen gyakran nagy bosz- szusággal hagyják oda két-három héten keresztül mindennap üzleteiket, műhelyüket, irodájukat, hogy Ítélkezzenek olyan bűncselekmények fölött, amelyeknél a bűnösség mérvének, mentségének megállapításához mégis szükséges, bizonyos jogi alapismeret, a büntető tcfvénykuii^v szellemének megismerése. Hiszen a sok es- küdtbirói ítélet, amelyet a közvélemény meglepetéssel, vagy megütközéssel fogadott, bizonyára ezeknek az ismereteknek nélkülözésén múlott. Ellenben olyan ügyekben, amelyekben csak az iparos, vagy a kereskedő ítélkezhet, mert a gyakorlatnak megannyi kérdését, összeütközését csak a paragrafusokkal megmérni nem lehet, — ott nem ők Ítélkeztek, hanem gyakran egy-egy fiatal rendőrhivatalnok, egy-egy többé-kevésbé tapasztalatlan szolgabiró, vagy pedig jarásbiró, akitől a szakkérdésekben való avatottságot várni se lehet s aki előtt az esetleg megidézett szakértő- jól-rosszul elmondott, jól-rosszul reczipiált szakvéleménye a tájékozatlanságot nem pótolta. Kétségtelen, hogy a választott bíróságok elve nemcsak a munkaadók és alkalmazottak közötti vitás kérdésekben fog érvényesülni, hanem a közgazdasági ágak egyéb kérdéseiben is, hogy csak egyet említsünk : a tisztességtelen verseny ügyeiben, amelyeknek igaz elbírálása föltétlenül a hozzáértő zsűrit kívánja inkább, mint a közigazgatás emberének döntését. S ha a nagy politikai ügyek mellett, bank- exlex és más kavarodások között ezzel szinte el is felejtenek foglalkozni, az események mélyére néző, objektiv szemlélőnek jól esik az ilyen kicsi jelből is megállapítani, hogy Hieronymi Károlyban az ipar és a kereskedelem a gyakorlati élet hivatott miniszterét kapta meg. Ä bíráló választmány uj naíarnapja. Szatmármegye birálóválasztmányának f. hó 12-ére kitűzött ülése f. hó 13-án fog megtartatni. A síkvidéki szőlők adója. Az Aradhegyal- jai Szőlögazdák-Egyesülete feliratot intézett a kormányhoz, melyben a síkvidéki szőlőknek a hegyi szőlőkkel szemben való igazságosabb megadóztatását kérik. Kérelmüket azzal indokolják, hogy a síkvidéki kötött talajon történt Én és a hajnal. Vigasztalan, ködös téli hajnal, Szeretlek én izzó szenvedéllyel! Idő, mikor messze még a reggel, Idő, mikor már elmúlt az éjjel. Bizonytalan vagy, miként az élet, Sugártalan vagy, miként a lelkem. Valahányszor veled bandukoltam: Mindannyiszor a másamra leltem. Színes, keserű dáridók után, Amikben halott álmom siratom, Hozzád térek. Nedves ujjaiddal Megsimogatod forró homlokom. És elmegyünk fáradtan, csüggedten, Ha jön a Reggel éhesen, zajjal, Ha felharsan az Élet éneke: Gyötrelmesen, zokogással, jajjal. Rosenfeld Zsigmond. A rab. Irta: Jean Rochon. A gyászruhás fiatal asszony kezénél fogva vezette hét éves fiacskáját a vasútállomásra. ,— Várunk, amig a vonat egészen megáll. Én előbb szállók föl, te pedig ideadod a csomagot. Érted, René? — szól a fiúhoz. A vonat megállt. Az asszony hamarosan kiszemelt egy harmadik osztályú kocsit és fölszálltak. A szakaszban rajtuk kivül csak egy öreg pár ült. Beszélgetésbe elegyedtek. Az öreg asszony megkérdezte: — Maga özvegy ugy-e? — Nem tudom, — mondta a gyászruhás jövevény szomorú mosolylyal. Három évi házasság után a férjem elhagyott. René akkor másfél éves volt. . . Azóta elválasztottak bennünket, de én hírét sem hallottam többé. Egy pillanatra kínos csönd állt be. A fiúcska felhasználta az alkalmat és azt kérdezte : — Mama, szabad kimennem a folyosóra? — Igen. De vigyázz, hogy senkinek se légy az útjában és ne fogd meg az ajtókilincseket. René sietett élni az engedelemmel. De nemsokára visszajött: — Mama, tudod, hogy egy rab is van a kocsinkon ? — Egy rab? — Igen. Az utolsó szakaszban, a folyosó végén. Egy zsandár ül mellette, egy meg szemközt. A szakasz ajtaján egy czédulára az van írva: „Lefoglalva Nizzától Marseilleig.“ Az öreg ur is kiváncsi lett. Kiment és benézett a szakaszba. Amikor visszajött, elmondta, hogy a rab igen rokonszenves külsejű, jól öltözött fiatalember. A kezén levő bilincseket felöltőjével igyekszik takarni. _______________ A fiúcska nemsokára megint kiment a folyosóra. Azután elmondta, hogy a zsandár bőrtáskát nyitott fel, abból kenyeret, sonkát és egy üveg bort vett elő. — A zsandárok ettek és ittak, a rab meg engem nézett —- fejezte be elbeszélését. — Azt akarod mondani, hogy a zsandá- rokat nézi? — kötekedett vele anyja. — Nem. Biztositlak, hogy engem nézett. Sőt azt is mondhatnám, hogy rám mosolygott. — Kis semmibázi. . . Ülj ide mellém. — Nem vagyok fáradt. Hanem ha kedves akarnál lenni, adnál egy darab sonkáskenyeret. Nagy darabot. Hizelkedve csókolta meg anyját . . . — Megkapta a sonkáskenyeret és megint kiszaladt. Most sokáig maradt el. Végre örömtől ragyogó ábrázattal rontott be : — Mama ! A rab megette a sonkáskenyeret. — Hogyan mertél.. . . — Oh so’se félj. Ügyesen csináltam. . . Kopogtattam a szakasz ajtaján. A zsandár megkérdezte, hogy mit akarok. Megmondtam, hogy a sonkáskenyeret akarom odaadni a rabnak. A zsandárok mosolyogtak. Megkérdezték a rabot. Rámmosolygott és megköszönte. Mialatt megette, folyton könyezett. — De hiszen megtudhatom, hogy kicsoda az illető, — mondta az öreg ur — az újság bizonyosan ir a letartóztatásáról. Ezzel elővette a lapot, amelyben nemso- kára megtalálta, amit keresett. A czikk elmondta, Nagykároly, Könyök-utcza II. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- ........... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben................... fo gtechnikus. M íj arairól
