Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-08 / 10. szám
Nagykároly, 1911. márczius 8. VI. éwfolyarnj — 10. szám. NAGYKÁROLY------------------------- _ , !_-■.=■—L. k) Sz erkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKAROLyBflN, Szőlő-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. ■ Megjelenik minden szerdán reggel. ===== Felelős szerkesztő és iaptulajdonos: ROSENFELD Z3IGM0ND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „nyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. Az iparfejlesztés és a társadalmi kérdés. Társadalmi kérdés csak ott van, osztály- harczok csupán ott jelentkezhetnek, ahol a társadalom a gazdasági fejlődés magasabb fokán áll, ahol a gazdasági tagozódás már kifejezettebb alakot öltött. Eltekintve azoktól az esetektől, midőn a jogaitól megfosztott és kiaknázott osztályok az ugyanazon termelési ágban uralkodó és jogi privilégiumokat élvező osztályok ellen fordultak, — mint az ókor rabszolgalázadásai, vagy a középkori paraszt- és jobbágymozgalmak — a társadalmi kérdések ott válnak aktuálissá, ahol a társadalmi gazdaság stukturájatöbb termelési ágnak a jelenlétéről tanúskodik, nevezetesen ott, ahol a társadalom a mezőgazdasági termelés mellett ipari termelést is képes felmutatni, ahol a nemzet indusztrializálódik. A tisztán mezőgazdaságból élő társadalmakban csupán egy uralkodó osztály van: az agrár-feudális nemesség, mely görcsösen ragaszkodik jogaihoz. A kulturális fejlődés egy magasabb fokán az iparüző és kereskedő városi lakosság is részt kér a hatalomból s megindul az az osztálybarcz, mely legtragikusabb alakjában a franczia forradalom példájában áll előttünk. A „bourgeois“ a paraszttal szövetkezve megdönti az „ancien régimét“ és hatalomra juttatja az iparüző és kereskedő polgárt, a fejlődés egy következő fázisában pedig a negyedik rend, az ipari munkásság támad egykori fegyvertársának, a bourgeoisienak. A hatalmi viszonyok ezen erőparallelog- rammjának egyik legfontosabb tényezője az ipari fejlődés. Mivel pedig az indusztrializálódás nyomán bizonyos szocziális eltolódások is várhatók, időszerű most, hogy az iparfejlesztésnek a társadalmi kérdésre való hatását megismerjük. Magyarország társadalma egy erős nagy- birtokos, gyengülő, bár társadalmi súlyát megtartani törekvő Középbirtokos, nagy, de öntudatlan kisbirtokos osztályból áll, melyekkel az ipar, kereskedelem és ipari munkásság állanak szemben. Az arányszám ma még kedvezőtlen a kereskedelmi és ipari érdekek képviselőire, mégis tagadhatatlan, hogy ezen osztályok — főleg bizonyos intellektuális körök vezetése alatt — máris öntudatos életjelt adtak magukról, hogy felemelik — bár gyenge — szavukat és agilitással, energiával törekszenek pótolni számbeli inferioritásukat. Amely arányban azonban az iparfejlesztés e merkantilis rétegeket erősiti, ugyanolyan arányban fogják az ipar és kereskedelem képviselői társadalmi és politikai súlyúkat kifejezésre juttatni s minden újabb ipari üzem, minden újabb gyárkémény egy-egy nyert csatát jelent a merkantilis érdekeltségnek. Ezeket szem előtt tartva, vizsgáljuk meg, mennyiben kívánatos és mennyiben hátrányos az agrárius táborra a magyar ipari fejlődés előmozdítása. A magyar birodalom népének állandó kivándorlása gazdasági struktúránk fogyatékosságának egyik következménye: a nép kivándorol, mert nem lel idehaza tisztességes megélhetést. Ezek a földmives-esapatok, melyek nagy számban kelnek át az Oczeánon, a nagy- és főleg a kötött birtok legékesebb hangon szóló vádiói. A földműves népesség kénytelen Amerikában a legnehezebb ipari munkát vállalni, mert idehaza nincs módjában földhöz juthatni, a hazaérkezők pedig alig tudnak megbarátkozni a hazai gazdasági és tájradalmi viszonyokkal. A kivándorlás két irányban veszedelmes a földbirtokosságra, nevezetesen a nagybirtokra. Mindenekelőtt veszteséget jelent olcsó, igénytelen munkaerőben, ami a termelési költségek emelkedésében jut kifejezésre. Azután olyan eszmék, felfogások terjesztésére alkalmasak, melyek a földnélküli proletáriátus elégedetlenségét szítják a birtokosság ellen. A kivándorlás ellen a legradikálisabb gyógyszer a kisbirtok számának növelése, a kötött birtok mobilizálása, egyszóval a földszerzés lehetőségének megadása volna. Semrrfi sem köti a parasztot annyira a hazához, mbit épen a föld. Ámde ezen radikális gyógyszertől félnek azok, akik a nagy- és középbirtokosság társadalmi súlyát féltik s ezért inkább a másik eszközhöz nyúlnak, az iparnak a fejlesztéséhez s annak is azon alakjához, amely a kisipar konzervatív tömegeit van hivatva életben tartani. A kisipart gyámolitó „Mittelstandbewegung“ konzervatív-agrárius izü politika, melybe gyakran az antiszemitizmus hálás motívumait is belekeverik. Igen alkalmas hangulatkeltésre, választótömegek megnyerésére. Gazdasági értéke ellenben semmi, mivel a fejlődés törvényei negligálásával született meg, sőt azok ellen irányul. A nagyipar, a modern gyári üzemek alapítása ellen többször kifakadt már a földbirtokososztály, nevezetesen azok a birtokos katergóriák, amelyek bérmunkásokra szorulnak. A gyáripar jobb "munkabéreket fizet, ennek folytán emelőleg hat a földmives-munkások bérére. A birtokos, hogy el ne veszítse munkásait, kénytelen felemelni a munkabéreket, ami a termelési költségek drágulását idézi elő. S ugyanakkor, midőn a megdrágult termelési költségek csökkentik a földjáradékot, társadalmilag és gazdaságilag mindnagyobb súlyhoz jut az az osztály, melynek érdekei homlokegyenest ellenkeznek a földbirtokosság érdekeivel. A gyári termelés kapitalistákat, kereskedelmi alkalmazottakat és ipari munkásokat ad az országnak, melyek nem állíthatók az agrárius-konzervativ politika szolgálatába, hanem liberális, sőt radikális alapon óhajtják reformálni gazdasági és társadalmi életünket. A kisbirtokosság nem lehet ellensége az iparfejlesztésnek. Hiszen az ipar fogyasztást jelent, hazai piaezot, mely sokkal biztosabb, mint a politikai esélyektől függő exportterület. A földnélküli munkásság pedig kenyéradóját Szent Bürokratizmus. Szín : egy postahivatal. La Brige: Kérném, egyik barátom, aki száz frankkal adósom, ma megküldötte a pénzt. A nevemre küldötte — és ajánlva. — de a belügyminisztériumhoz czimezte, ahol főtitkári minőségben működöm. A levélbordó akkor hozta a hivatalomba, amikor még nem voltam ott . . . A hivatalnok: És újra elvitte a pénzeslevelet. Ez a kötelessége. La Brige: Igenis. Yisszavitte a postahivatalba. A hivatalnok : És a levél itt van nálunk . . . La Brige: Kérném tehát, adja ki nekem. A levelem . . . A hivatalnok: La Brige ur ? La Brige: (kissé elcsodálkozik): Úgy van, de kérem, honnan tudja? A hivatalnok: Már nem emlékszik reám ? La Brige: Az igazat bevallva . . . A hivatalnok: Ezelőtt többször volt szerencsém Crontemoillardéknál összetalálkozhatni önnel l La Brige: Crontemoillardéknál ? A hivatalnok: Igenis. La Brige : (erősen nézi): Persze, persze! Segítsen kérem eltalálni a nevét! Laksz ur, vagy Flunder . . . A hivatalnok : Hering. La Brige: Épp ezt akartam mondani. Önnek nővére is van? A hivatalnok: Van. La Brige: Hirtelenszőke? A hivatalnok: Hirtelenszőke! La Brige: Bájos fiatal leány! Sokszor tánczoltam vele! Bocsánatot kérek, hogy nem ismertem fel rögtön! Nem tudtam, hogy ön itt van alkalmazásban, de különben is, a világítás sem jó l Örvendek, hogy ily jó színben látom 1 Kedves nővére hogyan van? A hivatalnok: Köszönöm kérdését, pompásan érzi magát. La Brige: Szíveskedjék átadni kérem hódolatteljes üdvözletemet. A hivatalnok: Köszönöm, átadom! La Brige: Tehát önnél van a száz frankról szóló pénzes levelem? A hivatalnok: Igenis, itt van. (Megmutatja.) La Brige: Köszönöm! (Benyúl érte.) A Hivatalnok: (visszahúzza a kezét:) Bocsánatot kérek 1 La Brige: Ugyan? Hát nem akarja átadni nekem a levelet? A hivatalnok: Szívesen átadnám Önnek a levelet, de előbb legitimálja magát. La Brige: Kivel szemben ? A hivatalnok: Velem szemben. La Brige: Önnel szemben? A hivatalnok : Természetesen. (Kis szünet.) La Brige: Ez igazán mulatságos! Bebi- zonyitsam, hogy La Brige vagyok, noha rögtön felismert, minthogy vagy húsz esetben találkoztunk Crontemoillardéknál. A hivatalnok: Bocsánat uram, én önre ismerősi minőségemben ismertem rá, — hivatalnoki minőségemben ma látom először. La Brige: Tudja kérem már sokat hallottam a bürokratizmusról, de ilyet . . . A hivatalnok: Ezen csodálkozik ? Én állami hivatalnok vagyok. Rendeleteket pontosan be kell tartanom, ha nem akarom kitenni magamat annak . . . (La Brige beszélni akar.) Ne felejtse el uram, hogy engem terhel a felelősség. Tegyük.fel, hogy Ön nem a levél tulajdonosa és én Önnek adom ki a levelet. Mi történnék. Az történnék, hogy először nagy dorgálást kapnék, azonkívül a saját zsebemből téríthetném meg a száz frankot. La Brige: De az ördögbe hát, mit akar ezzel mondani uram! La Brige vagyok, vagy nem vagyok az? Mindentől eltekintve, az vagyok- e ? A hivatalnok: Biztos vagyok benne, hogy Ón az. La Brige : Tehát ? A hivatalnok: Kérem a legitimácziót és Öné a levél. La Brige: (égre emelt szemekkel.) Nem bánom hát. (Tárczát vesz elő.) Tessék, ezek itt nevemre czimzett borítékok. A hivatalnok : Ez nem elegendő. Talán a katonakönyve is itt van a zsebében? La Brige; Az nincs, ellenben megmutatNagykároly, Könyök-utcza II. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- ........... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben................... fo gtechnikus.
