Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-12-20 / 51. szám

NA GY KAROL Y Irodalom, művészet. A Zeneműkedvelők hangversenye. Talán helyesebb és találóbb lett volna, ha azt imók czimü], hogy: Kulturbotrány. Mert tényleg az volt Nagykárolyban szomba­ton este. Benne vagyunk a szezon közepében. A ta­vasz óta nincs színházunk. Egy-két gyenge felolvasóestély-félében volt részünk csupán. És e sivárság közepette elő áll a Zenemükedvelők Egyesülete, ez az altruista müvésztársaság, nagy fáradtsággal egy kiváló zenei magaslaton álló műsort állít össze, hangversenyt hirdet. Hét idegen közreműködőt, túlnyomó részben művészembert hoz le és a hangverseny estéjén a fényesen kivilágított, elegáns vármegyei nagy­teremben husz-huszonöt főből álló közönség jelen meg, amely alig tölti be a két első széksort. Pedig maga a hangverseny jóelőre hirde­tett programmja olyan volt, hogy minden más nagyobb városban előkelő és nagyszámú kö­zönséget vonzott volna a hangversenyterembe. Például Mendelsshon Es-dur vonósnégyesét még csak nem is minden nagy városban van alkalma a zeneértő közönségnek élvezni. A hangversenyről éppen azok hiányoztak, akik egyébként társadalmi téren Nagykároly város vezetőinek tartják magukat. Nem lehet mondani, hogy az a néhány zsur, a mi mos­tanában volt, kimerítette volna anyagi vagy fi­zikai erejüket. Nem. Egészen más az ok, a miért nem jöttek el. A helyi „elit“ és nem izraelit közönség ez idő szerint nagyobb gyö­nyörűségét leli a kártyázásban, mintegy hang­versenyben. A kártyázások középpontjában egy már élelmedett korú asszonyság áll. Azaz, hogy inkább ül. Sokszor esti 8 órától reggel 6 óráig ül és kártyázik. A nagykárolyi úri tár­saság, most e tisztes néni körül forog; boldog, hogy vele kártyázhatik és az ily módon elért nagy előkelőség nem engedi meg, hogy a helyi hangversenyeken megjelenjék. Előkelőknek képzelik magukat, pedig va­lójában szánalmas helyzetben vannak és sze­replésük tipikusan kisvárosi. A fentemlitett matróna ugyanis mig fiatal volt és más szóra­kozást talált: ilyenkor, télen csak a legritkább esetben volt itthon és akkor is csak éppen néha napján és tessék-lássék módon állott szóba azokkal, akikhez most — öreg napjaira — unalomból leereszkedett. De ez elvégre csak azok dolga, akik most az „udvaronczok“ mo­solyra késztető szerepét játszák, mi csak a hangverseny néptelenségének okaira akartunk rámutatni. A hangverseny lefolyása minden tekintet­ben kifogástalan volt. Mendelsshon Es-dur vo­nósnégyesét a szatmári Zenemükedvelők filhar­monikusai : Hermann László, Pifalcz Emil, Ferencz Ágoston és Szarukán Zoltán interpre­tálták mesteri összjátékkal. Szarukán Zoltán, aki még egészen fiatalember, egy önálló gor­donka versenyt is bravúrosan játszott el. Az estnek valóságos szenzácziója volt. Dr. Hermann Lipót ismert szatmári ügyvéd két leánykájának fellépte. Mindkét leányka valóságos virtóza a hegedűnek. A 13 éves Mili élénk, mosolygós, temperamentumos gyermek, aki alig birta el a részére felnyujtott virág­csokrot, de háromnegyedes hegedűjét megle­pően könnyen kezeli és a közönség lelkes, őszinte tapsaira készséggel toldja meg programm- számát egy hangjegy nélkül elmuzsikált bájos poloneisel. Ella már 15 éves nagy leány, az ébredő nőiesség elragadó bájával. Játéka ra­gyogó technikájú és átgondolt. Teljesen bele­mélyedt a d-moll hegedűverseny szellemébe, nem úgy mint kis húga, aki — maga beszélte el — játéka közben a megyei tanácsterem rózsaszinü kályhájába gyönyörködött. A szatmári férfivendégekkel kiegészített úri zenekar Schubert Varázshárfa czimü nyi­tányát adta elő, nagy élvezetet szerezve a hallgatóságnak, melynek hálája frenetikus tap­sokban nyilvánult meg. A magas nívójú hangversenyen Dr. Barna Jánosné úrnő Szatmárról, művészi szavalattal működött közre. Egy helyi politikus naplójából. Fenyőfaág, ájtatos hangulat . . . Reám nem hat, ha jön a Karácsony. Nekem a Béke, mindaddig smafu, Amig ki nem sül puha kalácsom! Rendőrtisztviselők kongresszusa. Jön az államsegély! A Magyarország Rendőrtisztviselők Or­szágos Egyesülete vasárnap, Budapesten a Royal - szállodában tartotta ez idei rendes évi közgyű­lését. Kucsera István helyettes elnök a közgyű­lést megnyitva, jelentette, hogy a kormány tagjai a rendőrség államositását a közel jövőben kilá­tásba helyezték. Köszönetét mond Győrffy Gyula országgyűlési képviselőnek, az egyesület jelen­volt ügyészének azért, hogy az ellenzéket meg­nyerte az államosítás eszméjének. Győrffy Gyula válaszában hangoztatta e szervezkedésben lévő hatalmas erőt. Szilárd Rezső titkár fejtegette azt a nagy erőt, amely a sajtóban rejlik. A közgyű­lés két előző választmányi határozat folytán meg- biztaa titkárt, hogy czikksorozatokat tegyen közzé a sajtóban. A közgyűlés az indítványok folytán el­határozta, hogy hatodik évi rendes közgyűlést 1912. májusában tartja meg Kassán, amelyre az alispánok és polgármesterek utján a törvényható­ságokat is meghívja. A gyűlés megbízott, két törvényhatósági és négy rendezett tanácsú városi rendőrkapi­tányt, hogy az egyesület által az államosításra vonatkozó javaslatot sürgesse meg a belügymi­niszternél, A küldöttséget — melyek egyik tagja Demidor Ignácz nagykárolyi rendőrkapitány volt — vasárnap délben a miniszter másirányu elfoglaltsága miatt, Dr. Némethy belügyi állam­titkár fogadta és az államosításról, már mint befejezett elhatározásról beszélt. Kijelentette egyúttal az államtitkár, hogy a késedelmes egy millió államsegély még a folyó évben szétosztatik a városoknak. A fel­osztás az eddigi módszertől eltérően úgy fog történni, hogy azok a városok, amelyek telje­sen vagyontalanok, az eddig élvezett segélynél jóval többet kapnak Levél idegenből. T. Kereskedő Társulatnak Helyben. Azt halljuk, hogy tánczmu/atságot tet­szenek rendezni, Okos eszme, de a mulatság ne legyen zártkörű. Jegyzünk tisztelettel: Fried, a bőrös és Fried, a vasas. HÍREK. — Előléptetett postahivatalnokok. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter a nagykárolyi posta- és távirdahivatalnál Schnébl János hi­vatalfőnököt posta- és távirda-felügyelővé és Jezsik György posta- és távirda-tisztet főtisztté nevezte ki. — Nesze neked szabadtanitás! Egyik szat­mári újságban olvassuk, hogy a szatmári Köl- csey-kör szabadiskolát rendezett be, amelyen 10 héten át sorozatos előadásokat fognak tartani. Hogy milyen ez a szabadiskola, arról mindenki fogalmat szerezhet abból, hogy az egyik elő­adó bizonyos nevezetű Varjas Endre. Szegény Kölcsey szelleme! Hogy ezt is meg kellett neki érni 1 — Az Országos munkásbetegsegélyzö és balesetbiztosító pénztár közgyűlése. Vasárnap tartották meg a közgyűlés utolsó napját, a melyen elhatározták, hogy hetvenöt ágyas baleseti poliklinikát létesítenek, továbbá hogy 250 ágyas tüdőgyógyitó intézetet állítanak fel. Felhatalmazta a közgyűlés az igazgatóságot, hogy Baldócz gyógyfürdőt megvásárolja és ott 230 beteg számára gyógytelepet létesítsen. Elhatározta ezután, hogy a pénztár tisztviselői­nek és alkalmazottainak drágasági pótlékot adnak. — Beteg járás. A nagykárolyi főszolgabí­rói járás olyan most, mintha az összes epidé­miák kongresszust tartanának benne. Kanyaró, hasihagymáz, roncsoló toroklob, skárlát tartják izgalomban a járás lakosságát. A pusztító jár­ványokkal a hatósági orvosok — mindössze kettő van — alig tudnak megbirni. — Sajtóper. Az „Északkeleti Újság“ leg­utóbbi számában lapunkra vonatkozólag egy sértő közlemény jelent meg, amely miatt a nevezett újság ellen sajtópert indítottunk. — A szent házasság. Polcz Mihály erdődi lakos összekülönbözött a becses élete párjával, Leitli Gertruddal, akinek veszekedés közben a férj tőből leharapta a mutató ujját. Ennek megtörténte után pedig Gertrud felk apót 1 hasáb fát és azzal Polcz gazdát úgy fejbe kólintotta, hogy az 30 napig nyomta az erdődi kórház ágyát. Kölcsönös feljelentés alapján a szatmári kir. törvényszék elé kerültek, ahol a férjet két hónapi és a feleséget tizennégy napi fog­házra ítélték. — Öngyilkos lakatossegód. Hermann István 25 éves lakatossegéd Nagykárolyban Orosz István műlakatosnál dolgozott. Vasárnap este gyalog hazament édesatyjához, a Kismajtény alatt levő 60. számú vasúti őrházba és ott egy hatlövetű revolverrel fejbe lőtte magát. A sú­lyosan sérült embert szülei a nagykárolyi kór­házba szállították, azonban már útközben meg­halt. Az öngyilkos lakatoslegény zsebében egy kuszáit irásu czédulát találtak. Az írásban bo­csánatot kér szüleitől, hogy szomorúságot oko­zott nekik, kéri továbbá, hogy ha azonnal meg nem halna, úgy apja lőjjön bele még vagy 3 -golyót és tettének okát ne kutassák, mert azt úgy se fogják soha megtudni. — Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, kik néhai József fiam temetésén megjelentek és elhunyta felett részvétüket fejezték ki, továbbá a temetésen közreműködött dalárdának hálás köszönetét mondok. Nagykároly, 1911. de- czember hó. Ozv. Helmeczy Józsefné. — Házasság. Propper Vilmos, a Szatmári Bankegyesület r. t. tisztviselője e hó 26-án d. u. 3 órakor tartja esküvőjét Guttman Gizivel Nagykárolyban. — Az „őszinte barát.“ Egyik szatmári újság nyiltterében jelent meg a következő irás : Kedves Zelinger barátomnak, Helyben. A „szá­mos“ napilapból folyó hó 16-án olvastam tánczvizsgára szóló hirdetésedet, melyben nyil­vánosan „táncztanárnak“ nevezed magad. Bo­csáss meg, hogy e szerény kérdést intézem hozzád ? Hol és mikor szerezted a táncztanári oklevelet ? mert tudtommal vannak: 10 évi működés alapján vizsganélküli okleveles táncz- tanitók, azután vannak: vizsgázott oki. táncz- tanitók és okleveles tánczmesterek. Az utób­biakhoz tartozom Szatmár városában egyedül én, mint kitüntetéssel képesített oki. táncztanitó és oki. tánczmester. Táncztanári oklevél nincs, mert,ilyen ez ideig a mi pályánkon nem léte­zik. Én úgy tudom, hogy az ilyen czimet csak rangkórságban szenvedő táncztanitók, esetleg tánczmesterek szokták felvenni. Az, hogy mink intézeteket tanítunk, , az nem jogosít bennünket táncztanári czimre. Őszinte barátod: Rád Ru­ben, oki. tánczmester. — Czókusné szabadlábon. Czékus Ká- rolyné nagykárolyi bordélyosnőt, amint a múlt héten megírtuk — a szatmári kir. törvényszék vizsgálóbirója kerítés bűntettének vádja miatt vizsgálati fogságba helyezte. A debreczeni kir. Ítélőtábla vádtanácsa a napokban 10,000 ko­rona óvadék ellenében elrendelte Czékusné szabadlábra helyezését. Kereskedelem, ipar, közgazdaság. A Központi takarékpénztár rendes közgyű­lése. Az idén is az összes helyi pénzintézetek között legelőbb a Központi takarékpénztár tartja meg rendes évi közgyűlést. A közgyü-

Next

/
Oldalképek
Tartalom