Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-20 / 51. szám
X Nagykároly, 1911. deczember 20. VI. évfolyam. — 5I. szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szölö-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K.- [Megjelenik minden szerdán reggel. : E elelős szerkesztő éslaptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Hyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. ft hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. A megváltás lelt Karácsony jön, megkondulnak majd a harangok és felcsendül az évezredes ének,, . . . békesség az embereknek!“. Ez az ének azonban még egy jó darab ideig hiába és czéltalanul fog felcsendülni. Mert mindaddig nem lesz békesség az emberek között, mig a mostani nagy igazságtalanságok meg nem szűnnek és át nem veszi uralmát a demokráczia. Még messze, nagyon messze vagyunk ugyan tőle, de mégis már közeledik az idő, amikor szét- málnak az elválasztó korlátok és az egész emberiség együtt fog ünnepelni. Útban vagyunk az igazi megváltás felé. Évekig tart egy-egy lépés, de ez nem baj. Megindultunk és nincs többé az a fizikai vagy szellemi erő, amely az emberiséget ez útjában megtudná állítani. Egy ilyen lépésnek tekinthető az az egyszerű ujságczikk is, amelyet Návay Lajos a képviselőház elnöke a „Jogállam“ karácsonyi számában a közigazgatásról és a dzsentriről irt. A képviselőház elnöke, aki személyes tapasztalatból alaposan ismerheti a magyar közigazgatást, szokatlan őszinteséggel tárja föl a közigazgatás fonákságait, amelyekből azt a következtetést vonja le, hogy gyökeres közigazgatási reformra van szükség. A reform lényege szerinte abban van, hogy a „helyi“ érdekek köréből kell kiragadni a közigazgatást, azaz: államosítani kell. Pedig a „helyi“ érdekek voltaképpen családi érdekek s ezek köréből maga az állam, a kormányhatalom sem tudott még kiszabadulni. A vármegyei korrupcziót árami korrrupczióval helyettesíteni nem czélszerü és nem hasznos dolog, A megyei autonómiák föntar- tása szükséges, de még szükségesebb a — megjavításuk a demokráczia segedelmével. A demokráczia, a teljes és korlátlan demokráczia az, ami megtörheti azt a dzsentri-uralmat, amelyet Návay maga is erősen kifogásol. A múlt érdemei — írja — nem tehetnek eltogultakká a jelen hiányosságai iránt és a nemzet jövőjét tartva szemünk előtt, nem hódolhatunk egy „anachroniz- mus“ számba menő „konzervativizmusnak“. S hogy mindjárt a „nemzetíöntartó történelmi“ osztály „epitheton ornansánál“ kezdjük, csak azt kívánjuk megjegyezni, hogy egy fejlődő nemzetnek történelme nem állapodhat meg s hogy ellenkezőleg a „jelen“ az, amely a „jövő“ történelmének lapjait eljövendő nemzedékek okulására írja. Minthogy pedig az ember önkéntelenül is saját ügyének inkább lesz ügyvedje, mintsem hogy elfogulatlan bírája legyen, kissé merésznek tartjuk azt a díszes jelzőt, melyet egyesek a maguk társadalmi osztályának csak azért követelnek, mert a múltban kétségtelenek voltak ennek az osztálynak érdemei. Modern társadalmunk azonban a maga sokoldalú és lankadást nem ismerő tevékenykedésével nem ismerhet társadalmi osztályokat sem, amelyeket tisztán a történelmi emlékek alapján a többi osztályokkal szemben, mint „nemzetföntartókat“ különös előnyök vagy megtiszteltetések illethetnének meg. Hogy ma ki a nemzetföntartó: erre nem a „tegnap“, hanem csak a „holnap“ adhatja meg a választ, az a „holnap“, amelynek biztosításáért szabad versenyzés áll fönn a társadalom tagjai és egyes osztályai között s amely versenyben csak az lehet a győztes, aki a jelenben a legtöbbel és a legértékesebbel járul a nemzet etikai, kulturális és materiális fejlődéséhez. És ha a modern élet nagy versenyében történetesen azok lennének a győztesek, akik jelen tevékenykedésük kifejtésében a múltban is közvetlen és személyes buzdítást meríthetnek, úgy bizonyára nem lesz senki, aki a jól kiérdemelt dicsőséget azoktól megirigyelné, akik ellenkezőleg, a jövő nemzedékek hálájára is becsületes munkájukkal rászolgáltak. Hogy azonban a társadalom egyes osztályainak — igy a történelminek és nemzetföntartónak nevezett középosztálynak is — szunnyadó erőit a köznek javára értékesíthessük, ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy az élet szabad versenyében előjogok és elpuhitó előnyök elhagyásával az egyes osztályok nemes mérkőzését tényleg azzá tegyük, hogy győzzön a legjobb, vezessen a legkiválóbb. A mai megyei rendszer e tekintetben határozottan elavultnak, sőt egyenesen káros hatásúnak is látszik, mert hisz a mai megyei rendszerből az úgynevezett dzsentrire még mindig háramló „előnyök“ ennek az osztálynak a tagjaira nem hogy emelőleg é\ haíoíthamvasztás. Budapest főváros tanácsa, a közegészség- ügyi osztály javaslatára nem rég elhatározta, hogy a kerepesi-temetőben 2oO,000 korona költséggel halotthamvasztót rendez be. Ez alkalomból érdekes lesz a modem halottham- vasztásra szolgáló berendezéseket rövidesen ismertetni. A haiotthamvasztás már az őskor népeinél volt szokásban és feltehető, hogy a bronzkorkorban az indogermánokkal került Európába. A haiotthamvasztás akkoriban igen primitív módon történt, t. i. közönséges máglyán. Ez az eljárás természetesen sepr esztétikai, sem közegészség- ügyi szempontból nem felel meg a mai kultúra követelményeinek. Azonkívül az elégetés kezdetleges voltánál fogva a hulla teljes elhamvasztásáról sem lehet szó. A modern halott hamvasztó-berendezések leglényegesebb követelményei : a bulla gyors, teljes és minden szag nélküli elégetése, továbbá, hogy a hulla hamuja minden tiszta bánságtól, az idegen tüzelőanyagok maradékaitól teljesen menten legyen összegyűjthető. A halottak zárt kemenczékben, magas hőfokok mellett való megközelítőleg teljes elégetése az újabb kor vívmánya és kezdeteit a 18. században találjuk, amikor az „Institut de Ekance“ pályázatot irt ki az első használható halotthamvasztó létesítésére. A modern haiotthamvasztás alapját alapját azonban csak Siemens Frigyesnek sikerült megvetnie, az úgynevezett „regenerativ-kemenczék“ feltalálásával. Siemens arra utalt, hogy a tökéletes füstnélküli és teljesen szagtalan halottham- vasztást csak úgy lehet elérni, ha a magas hőfokra felhevitett oxigént a hullával nagymennyiségben benső érintkezésbe hozzuk. Az oxigénnek kémiai affinitása a karbóniumhoz és a hidrogénhoz, más szóval az oxigénnek ama tulajdonsága, hogy a nevezett anyagokkal, amelyek a szerves testek főalkatrészeit képezik, könnyen egyesül, azaz azokat elégeti, a magas hőfokoknál rendkívül nagy. Mivel az emberi test víztartalma nagyon jelentékeny, (körülbelül 60—70 százalék) amely részben szabad, részben pedig vegyileg le van kötve, a Siemens által ajánlott magas fokra felhevitett levegő alkalmazása a lialotthamvasztásra rendkívül czélszerü. Siemens-rendszere után az első krematóriumot a németországi Gothá-ban építették 1879-ben. Ez a telep egy gázfejlesztőből, egy hőt raktározó-léghevitőből, az elégető- és a hamukamrából áll. A léghevitő, amely a kohászatban alkalmazott regeneratív-kamrának megfelel, egy tűzálló táglából, chamotte-kövekből álló kamara, amely sakktáblaszerüen van kiképezve akként, hogy nyílások maradnak a lángok és levegő hozzávezetésére. A gázt a gázfejlesztőből ebbe a kamrába vezetik, ahol a hozzávezetett levegővel minden füst képződése nélkül tökéletesen elég. A fejlesztett hő legnagyobb része a chamotte-kövekben lesz felhalmozva és ezek idővel fehérizzásba jönnek. A léghevitőből elvonuló lehűlt gázok a hamvasztókamrába kerülnek és azt előmelegítik. A kemencze ily módon való felhevitése néhány órát vesz igénybe, amig a hamvasztásra alkalmas. A hullát esztétikai okokból koporsóban szállítják az elégető-kamrába és a gáznak a légbevitőbe való vezetését elzárják, úgy, hogy ez utóbbiban elégés továbbra nem történhetik. A gáz helyett azután tiszta légköri levegőt vezetnek a légbevitőbe, amely az izzó chamotte- téglákon körülbelül 1000 fokra felmelegedik. Ez a felhevitett levegő szolgál azután a halott hamvasztásra. A hulla ily módon a fűtőanyag fütőgázaival egyáltalában nem jön érintkezésbe. A felhevitett levegővel való hamvasztás még ma is lényeges részét képezi az uj és legújabb krematóriumoknak. A levegő felhevitése azonban más, sokkal egyszerűbb módon történik. A többi németországi krematórium Klingenstierna-rendszere, vagy pedig a Schenei- der-féle rendszer szerint vau berendezve. Mind a két rendszernél, amelyek között lényeges, alapvető különbség nincsen, a Siemens-féle hőraktározó, amely a külön kamrát igényel, a kemencze falaiban elhelyezett léghevitő csatornákkal van pótolva. Schneider-rendszere szerinti halotthamvasztók Dresden, Leipzig és Zittau városokban vannak üzemben. Ez a legújabb szerkezetű krematórium három főrészből áll: a gázfejlesztőből, a tulajdonképeni hamvasztóból és a hamukamrából. Az alsó részén rostélylyal elzárt gázfejlesztő, amelyben a fütőgáz, amely lényegében szénoxidgáz, elő Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természetim fogpótlásokat aranyban »HIL és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyNagykároly, Könyök-utcza l< hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben. fogtechnikus. 1 i
