Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-06 / 49. szám
NAGYKÁROLY leszteni és akkor a munkanélküliség, min den egyéb hozzátevés nélkül, automatice meg fog szűnni. A kezdeményezés lépésein túl vagyunk már, de hogy mily messze vagyunk még a vágyódott czéltól, arról a kivándorlás szomorú statisztikája tesz tanúságot. Ficzánkolnak a feketék. A csuhába kapaszkodó „Északkeleti Újság“ a héten ismét „misz- sziót“ tejesitett. Megvédte a keresztet és a róm. katholikus vallást, mi ellenünk, akik — szerinte — támadjuk ezeket. Szomorú dolog volna, ba kereszt és a róm. kath. vallás tényleg az „Északkeleti Újság“ védelmére lenne utalva. De nincs rá utalva, mert ezeket senki se bántja, nincs joga senkinek bántani. Mi is azon írásunkban, amely a jelzett újság eheti pulykamérgét kiváltotta, csupán az olyan üzelmek ellen keltünk ki, amelyek a vallás czégére alatt egyes osztályok hatalmi és anyagi érdekében történnek. Az .Északkeleti Újság“ hosszulére eresztett és kihívó hangú véleméye hidegen hagy minket, annál is inkább, mert nem czélunk, hogy írásaink tetszenek nekik és hogy világnézetünk helyességéről őket meggyőzzük. Csak mint jellemző tünetet említjük fel, hogy mennyire egységes a feketék taktikája. Mihelyest bármelyik oldalról rajtuk ütnek, azonnal a vallás, a kereszt megsértését, az egyház elleni merényletet ordítják a világba. Hogy ez igy van, nyomban be is bizpnyitjuk. A saját kezével veri meg magát az „Északkeleti Újság“. Ugyanis legutóbbi számának vezető helyén közli, hogy Szmrecsényi György néppárti képviselő Budapest törvényhatóságát panamákkal vádolta. Hock János kőbányai r. kath. plébános, aki tagja a megtámadott törvényhatóságnak, kimutatta, hogy a vádak rosszhiszemüek. Ehhez az ügyhöz nincsen semmi köze a vallásnak, az egyháznak, de mert Hock megmerte czáfolni a néppárt egyik tagjának alaptalan és sugalmazott vádját: az „Északkeleti Újság“ Feszítsd meg !-et kiált Hockra. „Hallatlan dolog — azt mondja, — hogy egy katholikus pap vállalkozik egy katholikus oldalról jövő kritika ellensúlyozására“. „Hock János ur büszkén vallja magát liberálisnak. Helyes, ezt teheti, de akkor vesse le a reverendát“. Láthatja az „Északkeleti Újság“, hogy bizonyítani is tudjuk állításainkat. Bizonyítson tehát ő is. Azt Írja: „..ha a „zsidó ifjak köre“, vagy a Sohmidista ifjúság“ (???) építene magánák házat, nem győznénk dicshimnuszokat zengeni a város érdekeit oly nagyban előmozdító nemes egyesüA darab nem remélt sikert aratott. Bármit is vétett ellenem a múltban, soha le nem róható hálával tartozom Önnek mégis, mert a költőt Ön ébresztette fel. bennem. Az ön csalfasága, szívtelensége, az Ön ragyogó művészete. Mert lám, ha akkor meghallgatott volna, nyomára jövök-e annak, ami keblemben szuny- nyadt? Valószínű, hogy örökre eltemetve marad. És én, mint boldog nyárspolgári férj, valahol egy vidéki kis városkában gyógyitgat- nám a páczienseket, tarokkoznám a notabilitá- sokkal a füstös kaszinóban. Mig igy, ami mámort és boldogságot, ami kint és szenvedést az irói pálya csak nyújthat, azt mind átérzem pokoli gyönyörrel. Nevemet ott emlegetik, ahol az Önét. Együtt jelenünk meg a nyilvánosság előtt, együtt tapsolt ki bennünket a lelkes közönség. A szépirodalmi képes lapok megindító naivság- gal hozzák egymás mellett arczképeinket és elneveznek „Páros, csillagának. S ezt mind Önnek köszönhetem. Levele felköltötte bennem a férfihiuság kaján, mámoritó gyönyörét. Veheti-e ezt rossz néven akkor, midőn végre annyi átkinlódott, átküzdött év után, felém röppen a boldogító szó kéretlenül is 1 E kettős boldogságért követeljen tőlem bármit, az életemet, mindent a lábai elé rakok, csak az egykor kigunyolt, meghurczolt, sárba- taposott szerelmemet ne követelje többé vissza, mert azt akkor az a ezé!jatévesztett golyó mégis csak eltalálta és megölte örökre. Egyébként maradtam Nagyságos Asszo- nyvmnak holtig lekötelezett hive Zoltán. lésről.“ Mire alapítja a nevezett újság ezt a feltevését ? Bizonyítsa be, mikor dicsértünk mi zsidó egyházi, vagy vallási, vagy egyáltalában bármiféle egyházi intézményeket. Bizonyítsa be, mert különben azt leszünk kénytelenek az „Északkeleti Ujság“-ról gondolni, hogy tudatosan traktálja hazugságokkal olvasóit. Fráziszsonglőrök Nagykárolyban. A vasárnapi beszámolóról. Ha a Nagykároly hat évi fennállása alatt egyéb eredményt, mint a vasárnapi népgyülés hangulatát nem is ért volna el — pedig itt az előnyös, pozitív előnyös eredmények és magvető munkálatok egész légióját sorolhalnók fel — akkor se dolgoztunk hiába I Mert önérzetesen valljuk, hogy a vasárnapi beszámoló iránt tanúsított közöny és érdektelenség a mi munkánk eredménye. Nagykároly városra határozottan örvendetes kulturjelenség, hogy nálunk is kezdenek kinyílni a szemek és a fülek. Valakinek a grófi állapota már nem olyan vonzó, mint ezelőtt volt és a nemzeti színben pompázó frázisok is kezdenek vesziteni hatásaikból. Kezdünk bízni a város sorsában és kezdjük reményleni, hogy eljön az idő, mikor valaha Nagykároly város is belekapcsolódik az anyagi és kulturális fejlődés robogó expressvonatába. Gróf Károlyi József, Nagykároly város országgyűlési képviselője vasárnap egy népgyülés keretében beszámolót tartott. A népgyülés a városháza nagytermében folyt le és mintegy 800 főnyi közönségből állott, akik hidegen, a lelkesedés minden látszata és megnyilatkozása nélkül hallgatták az elhangzott beszédeket. Csupán a Désy Zoltán felszólalása tetszett némileg, de annak se a tartalma, amely számokkal, statisztikával volt megspékelve, hanem a szónok vézna, törékeny alakjával ellentétben álló férfias előadási módja. A népgyülést Dr. Adler Adolf ügyvéd nyitotta meg, kinek ajánlatára Reök Gyula vezetése alatt küldöttség hívta meg a nagyterembe Gróf Károlyi Józsefet, ki addig a polgármesteri hivatalban tartózkodott. Gróf Károlyi József másfélévi képviselői működésről számolt be. Ezt a működést az újságolvasó közönség a lapokból ismeri s igy feleslegesnek tartjuk a beszéd reprodukálását. Az aktuális közéleti kérdésekről és a maga elvének szempontjából mondta el véleményét a hagyományos frázis-frazeológia szerint. A városra vonatkozólag azt mondta, hogy ellenzéki párt- állásu lévén, a kormánytól a város részére semmit se kérhet. Egyszóval: Gróf Károlyi Józsefnek nemcsak a gyűlésen viselt ruhája volt zöld. Nagy, barnaszinü lovaglókeztyüt. viselt. Ha szellemeskedni akarnánk, azt mondhatnánk, hogy — a mint igaz is — keztyüs kézzel nyilatkozott a választójogról, vagy hogy — és ez is igaz — megakarta nyergeim a,közönséget. Beszéltek még Dr. Falussy Árpád, Désy Zoltán és Preszly Elemér. Délután 1 órakor a „Magyar Király“ szálloda éttermében bankett volt, amelynek hangulata hasonlított a közgyűléséhez. A vidékről bejött választókkal együtt összesen hatvanötén banketteztek. Deczember. Ibolyát tűzök gomblyukamba, Fölhúzom fehér nadrágom. A Karácsonyt, a tavasz ünnepét Félczipöben vidám kedvvel várom. De szól Babits s megszivelem én is: Herczeg, hátha megjön a tél is ! Ilyenre volt példa rég is. Megtörténhet ez most az idén is. ElÉüedetlenséü a kálvinista Rómában. Bajok az északkeleti egyetem körül. Szatmármegye közönsége is képviseltette magát abban a monstre küldöttségben, amely a kormánytól Debreczen részére egyetemet kért. A kérelemnek foganatja volt, de olyan hogy a debreczenieknek nincs köszönetük benne. Debreczenből jelentik: Két nap óta valóságos forrongás van Debreczenben. Azóta amióta nyilvánvaló lett, hogy a debreczeni egyetem nem lesz telyes és amióta tudják, hogy a kétuj egyetemen közzül csak Possony egyetemén lesz orvosképző tanszék. Debreczen a teljes egyetemért hozta meg 15—16 millió koronányi áldozatát, de az, amit a kormány juttat a városnak, nem áll arányban a hozzájárulás ily óriási összegével. Valóságos népvándorlás van a városházán. Bizottsági tagok, magánosok, ügyvédek kereskedők érdeklődnek Kovács József polgármesternél, hogy teljes vagy csonka lesz-e a debreczeni egyetom. A város vezető emberei megnyugtató kijelentéseket tesznek a kérdezőskö- dők előtt, de a nyilatkozatok sejtetni engedik, hogy a kormány Debreczennel nem járt el nyíltan az egyetem kérdésében. A milliókat a kormány teljeskaru egyetem czéljaira kérte, s a tiszántúli református egyház- kerület is csak ilyen egyetemért hozott áldozatot, éppen azért érthető az elégedetlenség és keserűség, amely egyértelmüleg jut kifejezésre a városban. A törvényhatósági bizottságnak számos tagja tegnap értekezletet tartott, s elhatározta, hogy indítványt nyújt be a város rendkívüli közgyűlésének összehívására. Erre különben nem lesz szükség, mivel e hó 11-én tart a város rendkívüli közgyűlést, amelyen foglalkoznak a szükséges tennivalókkal. Ma a hangulat az, hogy amennyiben a kormány az orvosi fakultás létesítésére biztosítékot nem nyújt, úgy Debreczen város, mint a tiszántúli református egyházkerület visszavonják ajánlataikat mert csonka egyetemre Debreczen- nek nincs szüksége. Városi ügyek. Nagykároly város parlamentje. Vasárnap délelőtt Nagykároly város képviselőtestülete rendkívüli közgyűlést tartott, melynek egyedüli érdekes tárgya egy(régóta vajúdó vicziná)is vasút, a Nagykároly—peéri vasút ügye volt. A városi képviselet már egy ízben foglalkozott ezzel a vasúttal, illetőleg az ezen vasútépítési segélyezés kérdésével és akkor 45.000 korona hozzájárulási összeget szavazott meg. Az illetékes minisztérium azonban az erre vonatkozó határozatot nem hagyta jóvá. A vasút engedményese most megismételte segélyezés iránti kérvényét. A Nagykároly— peéri vasút czéljaira törzsrészvények ellenében 100.000 korona hozzájárulási összeget kér; a kérelem a vasárnapi közgyűlésen nyert érdemi elintézést. A jog- és pénzügyi bizottság javaslatát emelték határozottá. A javaslat a Nagykároly—peéri vasutat, — ha az úgy létesül, amint a képviselőtestülethez benyújtott kérvényben részletesen körül van Írva, t. i., hogy Mezőteremről indulna ki és Peérig haladna — nem tartja a város érdekében valónak és ezt a vasutat semmivel se kívánja segélyezni. Ellenben, ha az érmelléki vasút Nagykárolyból indulna ki és legalább Szalacs községig vezettetik, úgy erre a vasútra megfelelő számú törzs- részvények ellenében 100,000 K hozzájárulási összeget megszavaz. A javaslat támogatására Nemestóthi Szabó Antal, Csipkés András, Dr. N. Szabó Albert, Dr. Vetzák Ede és Dr. Adler Adolf szólaltak fel. A felszólalók egyértelműen a vasút, mint itt a ali!
