Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-29 / 48. szám
M.Í JL Nagykároly, 1911. november 29. ‘ M * 1 A r -----VI . évfolyam. — 48. szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szölő-uteza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K.------ Megjelenik minden szerdán reggel. Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Tlyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. ^ Hol i iiizkóii ? .../szatmári kir. törvényszéknél a napokban ért végett az őszi esküdtszéki cziklus. Mindössze három ügy került tárgyalás alá: mind a három ügyben az esküdtek marasztaló verdiktet hoztak és a gyilkosság miatt perbe idézett vádlottakat elég súlyosan megbüntették. A szatmári esküdtszék Ítéletei megnyugtató hatásúak, mert már-már úgy látszott, mintha az esküdtszéki intézmény általában a csőd szélére jutott volna. Soha annyi rettenetes tragédia nem tartotta izgalomban az újságolvasó közönséget, mint a legutóbbi pár hónapban. Nagyon is jól tudjuk, micsoda hálátlan mesterség az esküdtszéki intézmény megkritizálása. Hiszen ez is egyike azon nebántsvirágoknak, melyek a közvélemény szerint felül állnak minden bírálaton és amelyek frázisok csillogó vértjével és valami balga, indokolatlan előítélet pajzsával hárítanak el magukról minden kritikát. És még sem mellőzhetjük hallgatással, hogy az esküdtszéki intézmény meghonosítása óta valóságos járványként pusztít országszerte a gyilkossági ösztön. Hogy ez az intézmény mennyire nem felel meg a mi társadalmi és törvénykezési rendünknek, legjobban igazolják azok a sokszor és mind gyakrabban megújuló panaszok, melyek, epen, az Ítélkező birák és a kir. ügyészek körében kelnek szárnyra. A ki a bűnösök pszihiológiájával tisztában van, az tudakolás és magyarázat nélkül is belátja, hogy a bűnöst nem rettenti vissza a fenyegető halálbüntetés, hiszen egyre gyakrabban akadnak esetek, mikor az esküdtek vagy nemmel szavaznak a bűnösség kérdésében, vagy pedig a mellékkérdésekre adott válaszokkal enyhítik a főkerdésben kimondott bűnösséget. Pedig a humanizmusnak tulhajtása, sőt valami kóros álhumanizmus hajtása az a széliében elterjedt hit, hogy az esküdtszéki intézménynek az a hivatása, hogy a bűnösöket, az elesetteket az eddiginél fokozottabb védelemben részesítse a törvény szigorú paragrafusaival szemben. Dehogy is! Legelsősorban is a társadalom érdekei részesüljenel«.' védelemben, igazán nincs szükség arra,;. tlJjjjgy újabb és újabb kedvezményekkel támogassuk a köz érdekeivel szemben &*J®|^Ialom kiközösitett- jeit, a gonosztevőkét!'! Hiszen, már,, kész komikum, hogy valaiVl^ldseW^Rnosztett elkövetése a vétkesnek a^äfli^Bsetben sokkal jobb és biztosabb mrcfpBBést biztosit, mint amilyenben ad’dij^ reRB volt, amignem került Juszticzia kfrzeilBzé. Az ártatlan, a büntelen, a tisztességen dolgozni akaró ember sokszor hónalokon át tengődik munka és kereset hijji|> didergős télszakon hajléktalanul, a legnagyobb nyomorúságban, —• a bűnösnek hajlékot, ellátást biztosit büntette, családját gondja alá veszi a patronázsegyesület s ha kiszabadul, külön rabsegélyző egyesület szerez neki foglalkozást, biztos keresetet — s gondoskodik jólétéről. E komikum maró gúnnyá válik, ha az esküdtszéki Ítéleteket kisérjük figyelemmel. Soha annyi felmentő itelet főbenjáró büntettekkért el nem hangzott, mint a legutóbbi néhány pár hónapban. És aligha tévedünk ha mindaddigra a véres gonosztettek nagyarányú elszaporodását jelezzük, mig radikális rendszerváltozás nem fogja végét vetni az esküdtek álhumanizmusának. Mert álhumanizmus és tudatlanság jellemzik a legtöbb esküdtszéki verdiktet. A Haverda Máriákat és a Zsilinszky-fiukat felmentik, mig jelentéktelen, semmi ügyekben, a nem bűnösség legkétségtelenelfb eseteiben bűnösségét állapítanak meg. A magyar polgárság, a parasztság, amelyből az esküdtek túlnyomó többségben kikerülnek még nem eleg intelligens arra, hogy az esküdtszéki intézmény kigondolóinak nagyszerű intenczióit megérthesse. Kivándorlási statisztika. Szatmárvármegye területéről a folyó november havában’ 200-an kértek Amerikába szóló útlevelet. Az alispáni hivatal azonban csak 180 embernek engedte meg a kivándorlást. A novemberben visszavándoroltak száma 40. A mátészalkai képviselőválasztás. A Szálkái Sándor mátészalkai képviselő megválasztása ellen a bukott ellenfél, Szúnyog (Strasszer) Miska által beadott peticzió tárgyalását a m. kir. kúria deczember 2-ára tűzte ki. Vármegyei közigazgatás. Szatmármegye novemberben. Szatmármegye közigazgatási bizottsága rendes havi ülését deczember 7-én fogja megtartani. A fegyelmi választmány ülése. Szatmárvármegye fegyelmi választmánya deczember hó 7-én d. e. fél 12 órakor az alispáni kisteremben ülést tart. A N y A M. Anyám, hajad már fehér, hófehér, S barázdák szántják sápadt arczodat. Oh nagyon sokat szenvedtél anyám, Kegyetlenül sokat! Szegényes fészkünkben már más lakik És mi, mint a vándorló madarak Széjjelszóródva kóborolunk be Idegen tájakat. Mostoha párnán, mostoha helyen Pihenteted le elfáradt fejed És azt a párnát, de megkönnyezi Két szomorú szemed. Egyik fiad, tán a legkedvesebb, Már elpihent, a munka ölte meg, Fejfája sincs; szebben temetnek el Egy úri ölebet. Bitang egy élet, ‘ami életünk 0, én jóságos, szenvedő anyám, Az életemmel a te sorsodat Szászor megváltanám! Cselédsorban kell tengődnöd neked, Ki egy sas lelkét csókoltad belém, Hogy fönt kerengjek büszkén, szabadon Az égbolt tetején I Ó, megjártad már a kálváriát És hajlik már föléd az alkonyat, Hogy sugarakkal ragyogtassa be Mártiri arczodat. De én anyám még fiatal vagyok S lelkem keserű gyűlöletben ég, Hogy megbosszuljam érted magamat. Van rá erőm elég! Készül egy jobb kor és Krisztusait Nem szülték hazug mese-Máriák, Az uj megváltókat ti külditek: Szent proletár anyák ! Peterdi Andor. SMC A JÓ TERV. Irta: Szederkényi Anna. André dühösen kergette el az asszonyt, mikor rájött, hogy megcsalja. — Ezt nem hittem volna rólad. Susette, ezt nem hittem volna rólad. Egy perczig sem tűrlek tovább a házamban — mondta keserűen. — Légy szives, világíts, mert leesem a lépcsőn — felelte Susette nyugodtan. — Bárcsak leesnél. — Igen, legalább eszedbe jutna máskor, mikor el akarsz tőlem válni, te ostoba. — El is válók, érted! Holnap megindítom a válópört. Érted — ordított le André, mert Susette már két emelettel volt lejebb. — Majd meggondolod te még holnapig. Juliettebez megyek aludni. Ha azt akarod, hogy visszajöjjek hozzád, odajöhetsz utánam bocsánatot kérni. A kapu bevágódott. Andre visszament a lakásába. Az asztal még nem volt leszedve, ott hevertek az ételmaradékok a tányérokban. Az ágy sem volt elkészítve és nem kérdezte senki: „André forrázzak teát?“ Kellemetlen lett a csend. Susette ilyenkor szokta elmesélni az egész nap történteket. Jött-ment, sürgölődött- forgolódott, egyszei egy törlővel, majd egy csomó tányérral, vagy egy stoppolófával és olyan bosszú czérnával a tűjében, hegy a jövő tavaszig kellett tartani, amig kihúzza, állt meg André előtt és csevegett . . . — Képzeld csak kérlek, ezt már igazán nem hittem volna. ... Es te még velem nem vagy megelégedve. Csak azt szeretném tudni mit csinálnál, ha én is úgy tennék, mint — és ezután következtek a kis történkék, amelyek Nagykároly, Könyök-utcza Készitek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- .......... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben................... IÁ IÉ líl fogtechnikus.
