Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-11-01 / 44. szám

Böske nemjölt haza Nagykárolyba, hanem Szolnok felé vette útját. Azonban Szolnokon is megjárta. A szolnoki „Újság“ czimü lap szer­kesztőségét telefonon felhívta egy valaki, aki arra kérte a szerkesztőség egyik tagját, menne ki az Árok-utczába. Az újságíró elment a jelzett utczába, a hol egy karcsú, ele­gánsan öltözött hölgy fogadta és azt kérte, hogy szándékában van egy nagy kabaré-társulatot Szolnokra hozni, csináljanak neki a lapban reklámot. Az újságíró azt felelte, hogy először meg akarja tudni a társulat tagjainak neveit. Hosszabb habozás után elárulta, vagyis magya­rázta, hogy ő Szilágyi Dusi hires színésznő, de mert adósságai vannak, hát kénytelen nagyobb városokban kabaréestélyeket rendezni, hogy tudjon fizetni. Ezzel távozott a hirlapiró, mond­ván, hogy egy óra múlva ismét visszajön. Csak­ugyan vissza is jött, de magával hozta Pólya Tibor festőművészt, ki a, fővárosi művészkörö­ket nagyon jól ismeri. És csakugyan kiderült hogy a közismert szélhámosnő Szilágyi Böske. A csendőrség az „Újság“ szerkesztőségé­nek felhívására elfogta a nőt, azonban egy fő­városi ügyvéd napközben igazolta. A szolnoki rendőrség távirati utón érdek­lődött a nagykárolyi réndőrségnél, hogy Szilá­gyi Böske nagykárolyi illetőségü-e és ide to- lonczolható-e? Rendőrségünk igenlő választ kül­dött. Szilágyi Böske még nem érkezett haza. Itthon meglepetés vár rá. Annak idején a fővárosi újságok megírták, hogy Szilágyi Böske a töb­bek között József főherczeghez is kolduló leve­let küldött. Pénzt kért tőle és mellékesen azt is megjegyezte, hogy ő szép leány és kérte a főherczeget, hogy személyesen fogadja őt. A főherczeg környezete a levelet áttette a buda­pesti rendőrséghez, ahol Szilágyi Böskét til­tott koldulásért négy napi fogházra Ítéltek, egyben pedig örök időre kitiltottak a főváros­ból. — Szilágyi Böske felebbezett a rendőrség ítélete ellen, amelyet a napokban harmadfoku- lag a belügyminiszter is jóváhagyott. A budapesti főkapitányság a jogerős íté­letet a négy napi elzárás végrehajtása végett pénteken leküldte a nagy károlyi rendőrségnek. Sóhaj. Ma este az Appolló-Mozgóban Pékár Gyula darabját, a „Szerelem művészeté“-t adják. Egy őszhaju bácsi olvassa az erről szóló plakátot es felsohajt: — A szerelem művészete . . . Pékár megöregedni! Irodalom, művészei Zeneestély. A Zenemükedvelők-Egyesülete szombati estélye erkölcsileg fényesen sikerült. Anyagi tekintetben azonban kevésbbé, mert a kellemetlen idő miatt aránylag kevesen voltak jelen. Az estély fénypontja a két a szatmári vendég: Hermann László és Kovács Lajosné úrnő szereplése volt. A vonós négyes és az úri zenekar számai is jók voltak, bár a zenekar összjátékán még érezhető volt a hosszú nyári szünet és az a körülmény, hogy a tagok sorában némi változás állott be. A „Közérdek Érmellék“ czimü helyi új­ságban a napokban a következő hir jelent meg: Radványl Dezső festőművész a müncheni festőművészeti akadémia végzett növendéke, aki városunkban telepededik le feltűnően jutá­nyos árban elvállal fotográfia és model után olaj, aquarel és pasted festmények elkészítését. És tényleg látunk a kávéházban egy jól öltözött, borotvált bajuszu, szemüveges fiatal NAGYKÁROLY urat, akiről azt mondják, hogy ő a hírben említett festőművész. Hát jól lesz egy kissé vigyázni erre a festőművészre, akit nem Radványi Dezsőnek hívnak, hanem Rósenberg Mórnak és foglal­kozására nézve fényképész ügynök. A művész ur közönséges csaló, akinek már nem egyszer gyűlt meg a baja a rendőr­séggel. Legutóbb Debreczenben operált. Sorba járta a város lakosságát és arczképekre vett fel megrendeléseket. Az arczképek, színes, életnagyságu olaj- festmények lettek volna és mégis csak potom 60 korona az áruk. Ebből 30 koronát azonnal átvett előlegül, 30 korona az átvétel után fize­tendő. Természetesen az elkészítés határideje fixirozva nem volt s igy, aki türelmetlenkedett, azzal fizette ki, hogy rengeteg a dolga s igy még várni kell kis ideig. — Meddig? — türelmetlenkedtek az ide­gesebbek. — Pár hétig! — felelte a jó Radványi. Mikor aztán a hetekből hónapok lettek és a leghosszabb türelemnek is elfogyott a vége, egymásután mentek a panaszok a rendőrség­hez és bírósághoz, de a százpróbás Radványi mindenkor kivágta magát: — Kérem, pár hét múlva meglesz! Sőt annyira vetemedett a merészségben, hogy nemcsak a nevét változtatta önkényesen Rósenbergről Radványira, de a saját arczképét is meghamisította és ráfogta, hogy az, mely a rovott multuak könyvében van, az unokafivére képe. Közben több helyről érkezett Debreczenhe ellene bizonyiték, hogy csalást követett el, és számtalan város területéről kitiltották. Ám biztos fellépése megtévesztette a hatóságokat s haladékot adtak neki az igazolásra. Ezalatt pedig folytatta tovább üzelmeit, egymásra hal­mozta csalásait. Lejárt a kapott határidő is, de az igazolás nem sikerült. Éppen újabb haladé­kot akart kicsikarni, mikor megérkezett az abádszalóki csendőrőrs köröző levele, mely számtalan szélhámossággal vádolja a „festőmű­vész“ urat. Ekkor aztán nem használt sem a kérés, sem a fenyegetés, lefülelték és elszállí­tották Abádszalókra, ahol — úgy látszik — gyorsan elintézte a dolgát, mert most már itt Nagykárolyban gyűjt megrendeléseket olajfes- tésü arczképekre. \ Kérelem a takarékpénztárakhoz. Bordeaux Pál dr. nagyszöllősi bankügyész a nagykárolyi pénzintézetekhez a következő memorandumot küldte be: Célul tűztem ki a pénzintézeti tisztvise­lők gyermekei részére egy nagyobb szabású pénzintézeti internátust létesíteni. A társadalom különböző állású és foglal­kozású egyénei összetartva a társadalom és az állam segítsége mellett, keresztül vitték már, hogy gyermekeik neveléséről a jövőre is gon­doskodva legyen; igy a katonatisztek, tanítók, vasutasok, jegyzők, postások, kereskedők, iparo­sok s legutóbb is a bírói és ügyészi kar ke­resztülvitte, hogy otthonokat állítsanak fel hoz­zátartozóik részére. Dacára annak, hogy a pénz­intézeti tisztviselői kar már nagyon számottevő, még mindig nem gondoskodott övéinek a jövő­jéről, szerény nézetem szerint pedig éppen a pénzintézeti tisztviselői kar tudná legkönnyeb­ben keresztülvinni egy ilyen otthon létesítését a pénzintézetek hozzájárulása s támogatása mel­lett. Minden pénzintézet az évi tiszta nyereség­ből bizonyos összeget szokott adni jótékony célra, ugyhiszem, legelsősorban is a pénzinté­zeti tisztviselők érdemlik meg, hogy ezen jóté­kony célra adandó összegből részesüljenek, mint akik egész életüket a pénzintézetnél töltik el. Tervem szerint egy nagyobb szabású inter- nátus létesítéséről volna szó, hol elsősorban a pénzintézeti tisztviselők gyermekei ingyen, eset­leg pedig csekély díjazás mellett kellő neve­lésben, tanításban részesülnének. Manapság, mikor a legtöbb szülőnek oly nagy gondot okoz a gyermekek nevelése; ezen internátus létesi- sitése mellett, nagyon sokat segítenénk az amúgy is nehezen megélni tudó “szülőkön. — Azon pénzintézeti szülők gyermekei pedig, kik árván maradtak, teljesen ingyenes nevelésben részesülnének. Azon esetben, ha célom sikerülne és a pénzintézetek által kellően támogatva lennék, esetleg nemcsak a fiuk, hanem a leányok ré­szére is állíthatnánk fel internátust. Mostani kérésemnek célja tulajdonképen csak tájékoztatás, hogy mily módon támogat­hatnának a pénzintézetek, azon esetben, ha sikerülne a pénzintézeteket célom támogatására megnyernem, külön egy 100 tagú pénzintézeti emberekből álló bizottság segítségével dolgoz­nám ki az egész tervet. Azon alázatos kéréssel járulok tehát az összes pénzintézeti tisztviselők nevében a Tekin- letes Igazgatóság elé, hogy engem ezen nemes célom keresztülvitelében támogatni s annak előmozdítását anyagi támogatással segíteni szíveskedjék.. Alázatos szolgája ifj. Bordeaux Pál. Mi a magunk részéről is a legmelegeb­ben ajánljuk e humanáns törekvést az illetékes körök figyelmébe. November 1. Hallják-e kendtek, Mindenszentek! Téves az ünnepjük alapja. Házbérnegyed van, Ez a nap tehát A háziurak napja. HÍREK.-— A társadalom adósságot törleszt. Jön a tél s ilyenkor még krivóbb az a vagyoni el­lentét, amely ember és ember között van. En­nek a csúnya és igazságtalan állapotnak ken­dőzése a jótékonyság, amely nem egyéb, mint a humanizmus nevében üzöttbün, illetőleg a rette­gés miattkényszerültadósságtörlesztés A nagyká­rolyi Nőegylet választmánya vasárnap ülést tartott, amelyen elhatározta, hogy több szegény gyermeket téli ruhával fog ellátni. Az ehez szükséges pénzt gyűjtés utján fogják előterem­teni. Egyben elhatározta a választmány, hogy Debreczeni István polgármestert kitüntetése alkalmából jegyzőkönyvileg üdvözli. — Égő halott. Mátészalkán a napokban meghalt Gábor Józsefné, egy vályogvető czigány felesége. A virrasztóban a gyászolók pálinkát ittak, berúgtak és leverték a gyertyákat a ha­lott mellől. Az egyik gyertyától meggyulladt a szemfedő és később a holttest is, amelyet csak megfeszített munkával tudtak a teljes elégés­től megmenteni. — Becsapták a szatmáriakat. Szatmáron érdekesen naiv módszernél csapta be egy Kiing Sándor nevű ember a hatóságot és sok magán­embert. Két hónappal ezelőtt érkezett Kiing Sándor Szatmárra. Bemutatkozott a városi ha­tóságnál és okmányokat mutatott fel, mely szerint ő, mint kateszteri biztos lett Szatmárra a kataszteri valósítási bizottságba kiküldve a debreczeni kataszteri hivatal részéről. Ebben a minőségben dr. Vajay Károly polgármestertől 200 korona előleget kért és kapott. A város hivatalos helyiséget is adott neki. Kling meg­kezdte működését. Legelsőbben a kataszteri valósítási bizottság tagjaitól 100—100 korona kölcsönt vett fel. Úri barátokat szerzett, kiktől szintén kapott kölcsönöket. Iparosoknál, ven­déglőkben tetemes adósságot csinált, mig aztán a napokban megszökött. — Halálozás. Szabó Izabella, Szabó Dezső csanálosi körjegyző nővére, szombaton Csaná- loson elhunyt. Holttestét Nagykárolyba szállí­tották, ahol vasárnap délután a közönség nagy részvéte mellett a ref, temetőben helyezték örök nyugalomra. — A szerelem története czimü Uránia-da- rabot mutatja be ma este az Apolló-mozgó. Pékár Gyula 3 felvonásban irta meg ezt a gyönyörű munkát, amelyet 170 vetített és 10 mozgógép illusztrál. — Kóborló elmebeteg. A rendőrség hétfőn őrizet alá helyezett egy őrült asszonyt, aki karján egy gyermekkel csavargóit az utczán. A szerencsétlen asszony csak annyit tud magá­ról mondani, hogy Mátészalkára való. Píilffl internátus. Ulciuázztia iönalestó! Ä portréművész portréja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom