Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-18 / 42. szám
Nagykároly, 1911. október 18. VI. évfolyam. — 42. szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. ■ Megjelenik minden szerdán reggel. ===== Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Hyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza, A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem ada)na|, e|_ í II MM te a vims. Az agrárizmus mindjobban való terpeszkedése fegyverbe szólítja azokat, akiknek érdeke ellentétes az agrárérdekkel. Nem a jogosult agrárérdek elleni küzdelemről van szó, hanem azokról a fojtogató túlkapásokról, amelyeket az agrárizmus lobogója alatt szemérmetlen nyíltsággal követnek el a máról-holnapra elő városi tömegek rovására. Nagykárolyé a szomorú dicsőség, hogy a szegény embgi\<gyomra és zsebe elleni merényletekben,; a/hús- és kenyérdrágitás- ban a Gróf Károlyiak vezetnek. A város országgyűlési’' képviselője Gróf Károlyi József ott munkálkodik, e tekintetben bátyának Gróf Károlyi Mihálynak, az Omge elnökének oldalán. Keservesen köztudomású és bővebb bizonyításra nem szorul, hogy az általános drágaságot túlnyomó mérvben a városi polgárság sínyli meg. És ennek daczára a legutóbbi szatmári gazdagyülésen felháborodással és ökölbe szorult kezekkel volt módunkban hallhatni a hazug panaszt, hogy a városi éi tekek az agrárizmus érdekeivel szemben fcdünő módon nyernek kielégítést. Ezek a kroko- dilus könyvek arra tanítják a városi polgárságot, hogy ne nézze többé tétlenül az ellene irányuló törekvéseket és hogy itt az ideje, amikor az üres jajgatás helyett cselekednie kell. Ha minden angolnak az ő háza, az ő vára, úgy a magyar polgárság jövendő polgárságának várai a kultúrában, az iparban, a kereskedelemben megerősített városok lesznek. Az agrárizmus a régi időket sóhajtja vissza és a falut akarja a régi gazdasági tényezővé visszaállítani. E retrográd törekvésekkel szemben elsőrendű kötelesség a városi polgárság szervezése. Ezt sürgeti a Városok Lapja legutóbbi számának egyik széleskörű érdeklődésre számottartó czikke is. A magyar városok országos kongresz- szusának czélja — mondja a czikk — a magyarországi városok érdekei megóvásán és támogatásán, a várostudomány fejlesztésén és e tudomány eredményeinek, valamint a gyakorlati tapasztalatoknak a városok javára való értékesítésén munkálkodni. Ha e szép czél ellenére a kongresszus eddigelé a városi polgárság körében nem tudott még nagyobb érdeklődést kelteni, vagy ha nagyobb sikerekre még nem hi- vatkozhatik, ennek az okát abban találjuk, hogy a működésé idáig csak az u. n. hivatalos városra szorítkozott. Megbéníthatta ugyan a működését az a körülmény is, hogy rajtakivül még a városoknak más szervezetei is működtek, de legnagyobb hátrányára az szolgált, hogy nélkülözte kebeléből azt az elemet, amelyre az egész szervezet működését alapítani kell, t. i. a városi polgárságot. Ha tehát a jövőben a városok kongresszusa valóban a városok egyedüli és közös szerve gyanánt akar működni és azt akarja, hogy szavának nemcsak a városok előtt, de a politikai életben is súlya legyen, ak kor legelőször is abban keli különböznie a városok eddigi szervezeteitől, hogy ne csak a polgármestereket, a városok tisztviselőit foglalja magában, hanem vonja be működése körébe a városi polgárságot is, fejlessze az összhangot a városi tisztviselő és a városi polgárság között s biztosítsa a kettő szolidáris együttműködését. Amikor látjuk, hogy minden érdekkör szervezkedik, amikor látjuk, hogy olyan irányzat kap lábra, amely nem kedvez a városi polgárságnak, akkor szét kell menni az ország minden városába és meg kell értetni azzal a városi polgárral, hogy az összetartásra szükség van s a városi polgár összetartásában mily erő rejlik. Fel kell verni aléltságából, fel kell világosítani a nagy egyetemes városi érdekekről. Erre nagyon alkalmasak az u. n. meetingek. Ezeken alkalma nyílik a vezető embereknek, hogy az egyes városok polgárságának a felfogásával, gondolkodásával megismerkedhessenek, a polgársággal érintkezhessenek. Viszont a polgárság előtt feltárhatják a legaktuálisabb városi kérdéseket a tudomány tiszta világításában, Oda keli tehát törekedni, hogy a városi polgár megismerje az ő érdekeit, hogy kifejlődjék benne az érzés az általános városi érdekek iránt. A városok szervezkedését úgy kell vezetni és irányítani, hogy az a szervezet egyúttal a városi polgárság szervezete is legyen és az politikai súllyal is bírjon. Oh mily bohó valék . . . Irta: Nemeskéri K. József. Az élet színpadán lejátszódó tragédiák, bármilyen képletesen kerülnek is a nyilvánosság elé, alapjában mégis csak titokzatosak. Hát még azok a mindennapinak látszó szomorú események, amelyen röviden szokás ma már átsiklani, mert hiszen az élet nagy forgatagában az ilyesmi bizony gyakran megesik. A minap egy kis hivatalnokról Írták meg a lapok, hogy öngyilkossá lett, mert szegény volt, vagy szerelmes volt, de boldogtalanul. Mindössze ennyit Írtak róla és aztán napirendre tértek az eset fölött. A szegény fiú tragédiája pedig amilyen megindító, ép oly érdekes. Első pillanatra szinte hihetetlennek látszik, pedig igaz történet. Sokan akik olvassák, azt fogják mondani a tragédia elbukott hősére, hogy bolond. De ezeknek jusson eszébe, hogy megesett már, hogy a csörgőssipkás bolond is lehajtotta a fejét egyszer s mosolyra fordult lisztes arczán megtörő szeméből ott a porondon végig gördült a könny. Vannak, akik komédiázásnak nézték ezt is . . . Az a boldogtalan gyerek, akiről szó van, valahonnan messziről egy csöndes kis faluból került ide a nagy város forgatagába. Nem volt senkije, semmije csak a kis hivatala, meg a könyvei, amelyekbe elmélyedt. Magánosán élt kis szobájában és sokszor láttam elmélázva üldögélni az asszonyi udvaron, amint hallgatta a platánok hervadozó lombjának susogását. Ilyenkor észrevettem, hogy amint a tekintete, úgy lelke is elkalandozik valahol messzi s miközben fönn a magasban a szellő hajtja az ezüstös bárányfelhőket, az ő gondolatai is tova járnak, ott szálldogálnak, ahol a szebb világ ragyogtatja bűbájos tavaszát. Amikor megismerkedtünk tudtam meg, hogy Orlay Sándor a neve, s hogy hivatalnok a minisztérium számvevőségénél. Elmondta aztán, amikor bizalmasabbak lettünk, hogy nincs kedve ahivatalaaoz, shögy készül valami másra, ami boldoggá teheti. Olyan rajongás- szerű meggyőződéssel mondta ezt, hogy valóban nagyon fölkeltette érdeklődésemet. Barátságot kötöttűak s amint aztán meglátogattam, láttam, hogy bizony nem olyasmivel foglalkozik, ami a számfejtés tudomásának gyarapítására szolgál. Versek, regények, de főképen színdarabok köteteinek egész halmaza hevert szerte mindenfelé. A platánokon kívül a könyvtár volt az ő egyetlen társasága. A lakásán meg a hivatalán kivül az egyetlen hely volt a színház, ahová eljárt. Főleg az egyik operettszinházat kultiválta erősen. Az erre való pénzt pedig gyakran a szájától vonta el a szegény fiú. Gyakran voltunk aztán együtt, de bensőjébe nem tudtam teljesen betekinteni, arról azonban meggyőződtem, hogy szivében él egy vágy, amely végtelen boldoggá, de nagyon, végzetesen boldogtalanná is tudná tenni. Egy alkalommal együtt voltunk a színházban. A régi jó LILI-T adták. A primadonna dalolt: Óh mily bohó valék. Én balga gyermek, Ilyen szerelmet . . . A fiú álmatagon hallgatta s amikor a függöny lehullott, észrevettem, miként folyt le egy keserves sóhajtás. Előadás után szokásunk ellenére nagyot sétáltunk s egy kerülővel ismét a színházhoz jutottunk. Az éjféli órában kapui zárva, ablakai setétek voltak. Orlay Sándor megállt; — Nézd ezt az épületet, szólt. Feketén, némán mered előttünk ami előbb oly szép szines volt, most hideg, hangtalan, sötét. S igy van ez igazán jól, mivel hogy ez a ház nem is egyéb, mint egy hatalmas koporsó; tömérdek éves álom boldogságról szőtt ábránd epedő vágy temetője. A ragyogó lánczok kialudtak s a bűvös dalok elhangzottak, most temetői csöndesség, gyászos kietlen sötétség honol ott belül. De az elhagyott üres színpadon, a páholyok bársonyos mélyében a kulisszák festett lombjai között sok keserves sóhaj buj- dosik és fenn a magasban a csillár kialudt lámpái között a szállongó illat összeölelkezik egy egy titkon elejtett könnycsepp tűnő párájával. Nagykároly, Könyök-utcza II. Készítek; (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint; arany- .......... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben ................... fogtechnikus.
