Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-20 / 38. szám

NA GYKAROL Y reális és könnyen megvalósítható ideáját. Deb- reczeni István figyelemmel hallgatta meg Va- dayt és megígérte neki, hogy az ügyet komoly tanulmány tárgyává teszi. — A városi közkórház orvos-pónztárnoki állá­sára kiírták a pályázatot. Kérvények Ilosvay Aladár alispánhoz holnaptól számított 30 nap alatt adhatók be. Irodalom, művészet. A Müvészház Nagykárolyban. Szatmárvármegye, mely Nagybánya révén a modern magyar művészet történetében eddig is a legszebb lapot foglalta le magának, a teg­napi napon még szorosabb kapacscsal fűzte magához a magyar kultúra legszebb virágát, a képzőművészetet. Az impulzust erre Budapest legfiatalabb, de agilitásánál és altruistikus tö­rekvéseinél fogva máris legnépszerűbb művész- egyesületének, a Művészháznak nagykárolyi zászlóbontása adta. A Művészháis ugyanis, mely a közízlés fejlesztése, a műpártolás országos szervezése, a művásár fokozása s ez utón a magyar művészet erkölcsi és anyagi érdekeinek hathatósabb istápolása czéljából vidéki fiók­egyesületek, illetve szakosztályok alakítását kezdeményezte, a magyar művészet decentra- lizásának fontos kérdését akarja ilymódon dű­lőre vinni. A nagyfontosságu kulturális mozga­lom irányítását a minden közérdekű ügyünk iránt érdeklődő Csaba Adorján főispán és Debreczeni István polgármester vállalták ma­gukra. A tegnapi alakuló ülésen Debreczeni István elnökölt. A gyűlés lefolyásáról alábbi tudósításunk számol be: Debreczeni István polgármester elnöki megnyitójában őszinte örömének ad kifejezést, hogy a Művészház Nagykárolyban szakosztály létesítését határozta el, ezáltal elérjük azt, hogy lesz a városunkban egy testület, amely támogatója lesz az igaz művészetnek, egyben pedig ellenőrző faktora a művészeti visszaélé­seknek. Köszönetét mond az érdeklődőknek megjelenésükért és fölkéri Kónyay Elemért az egyesület kiküldöttjét, ösmertesse a Művész­házat, annak czéljait, törekvéseit és az alakí­tandó szakosztály működési körét. Kónyay Elemér a Művészház műtárossa részletesep megjelölte a nagykárolyi szakosztály czéljait. Állandó szervezete lesz ez a központ­nak és dönteni fog Nagykároly városában elő­forduló minden művészeti kérdésben. A Mű­vészház budapesti igazgatósága a szakosztály utján úgy a városnak, mint egyeseknek felvi­lágosítással, tanácsadással szolgál, de azt ma­gára is vállalja és elintézi. A szakosztály a maga hatáskörében állapítja meg, hogy a jövőben támogatásért jelentkező művészeknek segédkezetet nyujtson-e vagy sem, a szakosztály előterjesztésére és közreműködése mellett fogja a Müvészház Nagykárolyban kiállításait rendezni. Felsorolja azokat az előnyöket, amelyeket a Művészház tagjainak a csekély 20 K évi tagdíj ellenében nyújt és megemlíti az egyesületnek azon legújabb reformját, hogy a magyar festő­művészek és közönség között a képeladást is közvetíti olymódon, hogy az eladásra beküldött képeket az egyesület művésztanácsa bírálja meg, árait az igazgatóság állapítja meg s ezáltal a közönségnek meg van a legteljesebb garan- czia a vett képek művészi becsét és árait illetőleg. A magyar képzőművészet európai niveujáról beszólt még, megemlítette azokat a kitüntetéseket, azt a sok-sok dicsőséget amint a magyar piktura szerzett külföldön országunk­nak, ösmertette azokat a szomorú állapotokat, omelyek eddig béklyóba szorították és meg­akadályozták az igazi művészet fejlődését, amelynek utat nyitni, az eddigi művészeti klikk-uralmat megtörni, a tehetségeseket támo­gatni és végül pedig a művészeti iparlovagokat lehetetlenné tenni — alakult meg a Művészház. A Művészház elnöksége nevében hálás köszönetét fejezte ki Csaba Adorján főispánnak, Debreczeni István polgármesternek és Jenser Mihály gimn. rajztanár festőművésznek jóindulatú és lelkes támugatásukért, kérte a választások megejtését és a szakosztály megalakulásának kimondását. Elnöklő polgármester a szakosztály meg­alakulását hivatalosan kimondja, lelkes szavak kíséretében emeli ki ennek szükségét és kéri a jelenlevőket, támogassák a Művészház itteni kultur-actióját. Jenser Mihály gimn. rajztanár a szakosztály tisztikarára vonatkozólag terjesztett elő javas­latot. Ezzel szemben Debreczeni István polgár- mester azt indítványozza, hogy a mai ülésből küldessék ki egy szükebb körű bizottság, amely a tagszerzési actiót személyesen vezesse és a Művészháznak itteni zászlóbontását támo­gassa, ha azután kellő számú tagokkal rendel­kezik ez a bizottság, akkor hívjon egybe egy újabb gyűlést amikor megejtsék a végleges választásokat. Az értekezlet a polgármester indítványát egyhangúlag elfogadta és a bizott­ságba a következőket küldte ki: Récsey Ede, Somossy Miklósné, Roóz Samuné, Péchy Lászlóné, Jenser Mihály, Dr. Vetzák Ede, Dr. Jékel László, Jurcsek Béla, Sztarek Dezső és Mitrovics Elek, Húsipari kiállítás van Pesten. Olvasva eztet, majdnem hányát estem! Való-e vagy álom ? Furcsa! Hát van még hús is a világon? Kereskedők országos nyugdíj-intézete. Mit csinál az Omke nagykárolyi fiókja? Az Országos Magyar Kereskedelmi Egye­sülés központi irodája több vidéki kerület felszólítása folytán azzal a tervvel foglalkozik, hogy egy országos kereskedői nyugdíj-intézetet létesít, melyben úgy az önálló kereskedők, mint a kereskedelmi alkalmazottak rokantság, aggkor és halál esetére biztosíthatnák magukat. Hogy azonban ezen nyugdíjbiztosító intézet a kereskedők igényeinek és óhajainak minden tekintetben megfelelhessen, adatokat gyűjt. Előre kell bocsátani, hogy a kereskedői nyugdíj-intézet létesítésénél nem a jómódú kereskedők biztosítására gondolnak, hanem azokra a kisebb kereskedőkre, akik úgyszólván máról-holnapra élnek és akinek a családja nyomorba jutákkor, ha a családfő megöregszik, munkaképtelen lesz vagy meghal. Már ebből is következik, hogy a biztosítható nyugdíj legmagasabb összegét lehetőleg alacsonyra kell megszabni. De szükséges ez azért is, mivel a létesítendő nyugdij-intézet annál könnyebben valósulhat meg és aunál szilárdabb lesz, minél kisebb igényekkel lépünk fel vele szemben. Természetes, hogy a dolog előkészítése nagy előtanulmányokat, igen terjedelmes és körültekintő adatgyűjtést kíván meg és ennek során a következő' kérdések tisztázandók: 1. Kiterjesztessék-e a létesítendő nyugdij- intézet a kereskedelmi alkalmazottakra is, vagy csak az önnálló kereskedőkre szorítkozzék? 2. Mily nagy legyen a nyugdíj ? 3. Mily nagy legyen az özvegyeket meg illető nyugdíj ? 4. Mily nagy legyen az egy árvát meg­illető neveltetési járulék? 5. Mennyi legyen a várakozási idő, vagyis hány évi tagság után kezdődjék a nyugdíj jogosultság ? 6. Hány évi tagság, vagy mely kor elérése adjon jogot a nyugdíjazásra akkor is, ha a tag nem vált munkaképtelenné? (Aggkori ellátás). A szomszéd Ausztriában a kérdést rész­ben, nevezetesen az alkalmazottakra nézve, a törvényhozás már szabályozta; nagyon életbe­vágó kérdéssel foglalkozik nálunk is a Központ, amikor ezen eszmét tárgyalások alapjává teszi. Az Omke nagykárolyi fiókja a legköze­lebbi ülésében fog ezen kérdéssel foglalkozni. Alkalomszerűnek tartjuk itt megkérdezni, hogy voltaképpen mit is csinál az Omke nagyká­rolyi fiókja, amely nagy garral történt megala­kulása óta még nem adott életjelt magáról. A tűzoltó nap. A belügyminiszter — mint jeleztük — megengedte, hogy Magyarország összes helysé­geiben szeptember 24—26. napjain „tűzoltó napot“ tartsanak és a „Tűzoltó Öthon“ javára gyűjtést rendezzenek a Gyermeknap mintájára. Hisszük, hogy közönségünk szívesen rójja le majd adóját a nemes egyesület irányában, amely egyesületnek zászlaján ezt olvashatjuk: „Istennek dicsőség — egymásnak segítség!“ A gondviselésnek eszközei ők, akik oda- állanak az égő zsarátnok romboló tüze elé és odaadással védik meg embertársaik életét és vagyonát. A feladatkör, melyet betöltenek, igen sok esetben igényelné a nagyközönség támogatását, e helyet azonban gyakran lekicszinylóssel, kö­zömbösséggel és félreismeréssel találkoznak. Közönségünk egy része nem képes felemelkedni arra a nézőpontra, ahonnan működésűket a jóakaratu bírálat szemüvegén át nézve erkölcsi és anyagi támogatásban részesíteni a tűzoltókat — indíttatva érezné magát. Egyetlen egy napot kérnek most a tűzol­tók, azok, akik életüket koczkáztatjak érettünk, akik ott hagyják övéiket, javaikat amikor a vésznek lángja kigyul és a félrevert harangok zúgása megüti füleiket. A szeretet melegével vesznek ők körül bennünket a megpróbáltatások napjaiban, támo­gassuk mi is szeretettel az ő törekvéseiket 1 „Amiket pedig akartok, hogy cselekedj enek nektek az emberek — ti is azt cselekedjétek ő vélök /“ ffszt, csendesen járjatok, Zajt ne üssön lábatok. Hallgasson az őszi szél bugása, A hervadó erdő halk zúgása. Legyen csend, amelyben légydongás se hallszik: A Kplcsey-Egylet nyári álmot alszik. HÍREK. — Kitüntetés. A király Csaba Adorján fő­ispán előterjesztésére Kónya István kispeleskei községi bírót, közszolgálati érdemeinek elisme­réséül, az ezüst érdemkereszttel tüntette ki. — Egy amerikai milliomos vállalkozása Szat- mármegyében. Jelentettük annak idején, hogy Schackleton hadnagy Nagybányán egy arany­bányát vásárolt. Ezt a híradásunkat most a „New-York Wold“ czimü amerikai világlap is megerősíti. Ez újság szerint Schackleton had­nagy, a világhírű angol délsarki kutató fél millió koronát fektetett be a nagybányai aranybá­nyákba. Hir szérint Mr. Schackleton legalább egy évet Nagybányán szándékozik tölteni, mig aranybányái teljes üzembe kerülnek. — Rágalmazási per egy pap ellen. Rónai István csanálosi plébános Szabó Dezső ottani közjegyző ellen, ennek felettes hatóságánál fel­jelentést tett, ahol visszaéléssel vádolta. A meg­indított vizsgálat Szabó ártatlanságát derítette ki. Most aztán Szabó Dezső Rónai ellen fordult és a plébánost a szatmári kir. törvényszéknél rágalmazás miatt panaszolta be. — Női anyakönyvvezetö. Holek Andornét, Szatmármegye főispánja a nagyszekeresi anya­könyvi kerületbe anyakönyvvezető helyettessé nevezte ki. Holekné Szatmármegyében már a második női matrikulás. — Valaki éhes volt. Hétfőn virradóra fel­törték Kurtyán Mihály Gróf Károlyi György- téri üvegáru kereskedését. 180 korona készpénzt és dohánygyártmányokat vittek el. — Tífuszjárvány pusztít a szomorú hirességü Ököritón már néhány hót óta. Az iskolákat emiatt nem lehetett megnyitni. — Beteg város. Nagybányán a már szünő- félben volt vörheny és diftéria, újból járványos jelleggel léptek fel. Nagybányai jelentések szerint tegnapig a hatóságnál 24 uj megbetegedést je­lentettek be,

Next

/
Oldalképek
Tartalom