Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-01 / 5. szám

NA GYKÁROL Y 1. N.-károlyi Takarékp.-Égyesület 4.810,830 2. Önsegélyző Népbank 2.123.389 3. Keresk. és Iparbank 5.248,503 4. Központi Takarékp. 4.344,557 5. Hitelbank 1 878,204 6. » Közgazdasági Bank 1.610 142 Összesen: 20.115,625 A fent felsorolt bankok az 1910. évi nye­reségből a részvényeseknek kifizettek összesen 151,000 koronát. Ezen kimutatásba nincsenek belefoglalva a Fillérbank, az Ipari hitelszövetkezet és a múlt év végén megalakult három uj pénzinté­zet adatai. epülögép Szatmármegyében. észvénytársaság a motorra. A harmadik szatmármegyei vonatkozású aviatikái hir. Elsőnek annak idején Jékei Ká­roly tervéről irtunk, aki Szatmáron repülőgép gyárat akart létesíteni. De a terv csakhamar a semmiségbe repült. A második hir anyagát ifj. Széli Imre szatmári építész szolgáltatta, aki egy oly repülőgépet szerkesztett, amely ar­ról lett nevezetes, hogy nem lehet vele re­pülni. Most meg egy harmadik repülőgép hire kering a levegőben. Csak a hir kering, a gép nem, mert még nincs motorja. A legújabb szatmármegyei monoplánt egy Csók Károly nevű, Angyaloson lakó fiatalem­ber készítette. Akik látták, nem a fiatalembert, de a gépet, elragadtatással beszélnek róla. Az illető fel is szállna már ve'e, azonban a mo­torbeszerzéséhez nincs elegendő pénze. Ha az erdődi főszolgabirósághoz egy Írógép beszerzé­sére tár.czmulatságot lehetett rendezni, miért ne lehetne egy motor beszerzésére részvény- társaságot szervezni. Ezt gondolták a feltaláló ismerősei. És megfogalmazták kinyomatták és szétküldték a következő körlevelet: Felhívás ! Az óriási haladásnak, melyet az emberi­ség az utolsó évtizedek alatt a tudomány ér­dekében tett feltalálások terén elért, talán leg­nagyobb vívmánya a repülőgép. Ma már elszánt emberek egész vezérkara hasítja a levegőt gépeivel. Beláthatatlan az a látkör, melyet a jövő ennél a látványnál elibénk rajzol. A tudomány ezen bajnokai tehetségeiket, egész tevékenységöket, sőt életűket készek ál­dozni a repülés magasztos eszméjének szolgá­latában. Megmozdult az egész emberi társadalom, hogy kivegye a maga részét ezen magasztos czél támogatása iránti kötelességéből. Országok és államok vetekednek egymás­sal nemes hazafiság által tüzelve, melyiknek nevéhez fűződjék a legtökéletesebb ilyen al­kotás, melyiknek szülöttje legyen a levegő és a történelem második Ikarusa. Látjuk, hogy a német társadalom rövid napok alatt milliókat hozott össze s bocsátott rendelkezésére Zeppelinnek, hogy gépét töké­letesíthesse s további kísérleteit lehetővé tegye. A kis Románia, mint állam, állandóan támo­gatja kísérletezőit. Sajnos, a magyar kormányzat, a magyar társadalom ez ideig még mitsem tett, amivel nem egy geniális feltalálóját támogatta, czéljá- nak elérésében elősegítette volna, pedig buzdí­tás vezet a dicsőséghez, de a dicsőségnél fon­tosabb általános emberi érdekek fűződnek a repülés eszméjéhez. Ilyen a röghöz való lenyü- gözöttség alól való felszabadulás és ami az emberi fantáziát évtizedek óta izgatja, a ma­gasba való törekvés. Fordítsuk mi is egy pillanatra tekintetün­ket a magasba s a jövőbe! Fogjuk fel mi is kötelesség gyanánt szolgálni ezt a czélt s hozzájárulni anyagi erőnk legkisebbjével is e czél megközelítéséhez, talán eléréséhez. Csók Károly jogszigorló angyalosi (Szat- mármegye) lakos egy repülőgépet (monoplán) szerkesztett s épített, amely sajátszerü alkatá­nál, biztonsági készülékénél fogva meggyőző­désünk szerint hivatva van a repülés problé­máját a tökéletesedés terén előbbre vinni. A gép Angyalosban egybealkotva készen áll, csu­pán csak a hajtó-erőt szolgáltató (ma már bár­mely ilyen gyárban beszerezhető) motor hiány­zik még hozzá, hogy a magasba szálljon. Anyagi erői azonban kimerültek ahhoz, hogy gépét ezen legfontosabb alkatrésszel is elláthassa. A szatmármegyei társadalomhoz fordu­lunk tehát oly czélból, hogy egy részvénytár­saságot alkotva, teremtsük össze azt a csekély tőkét, mely egy ilyen motor beszerzését néki lehetővé teszi. Alantirottak elhatároztuk, hogy Csók Ká­roly vállalatának pénzügyi biztosítása czéljá- ból Szatmárvármegye társadalmát megnyerve, 250 darab — egyenként 20 (húsz) korona név­értékű — részvény kibocsátásával a szükséges 5000 (ötezer) korona tőkét előteremtjük. A részvénytőke egyelőre a gép értékében, továbbra pedig a kiállítások és nyilvános fel­szállásokból eredt jövedelemben fogja fedeze­tét és jövedelmezőségét találni s ezzel az ala­kítandó részvénytársaság czélját és rendelteté­sét is röviden jeleztük. Alulírottak, mint alapítók, részvénytőke jegyzése után kötelezettsegünknek fogjuk is­merni a részvényeseket alakuló közgyűlésre annak idején összehívni. Az aláírások zárideje 1911. április hó 1. A jegyzett részvények összegét egészben vagy annak legalább 20 százalékát Nagyságos Domahidy Viktor földbirtokos urnák, Angya­los, u. p. Pátyod, Szatmármegye czimre bekül­deni sziveskedjék. Kelt Angyalosban, 1911. évi január hó. Alulírottak, mint alapítók: Domahidy Viktor, Szuhányi Ferencz, Teleki László, berenczei Kováts Géza, Damokos Ferenc. Közöltük a felhívást, mint érdekes kul­túrtörténeti aktát — vármegyénkből és azért is, hogy rámutassunk, miszerint a Csók Ká­roly ügyét nem éppen csókolni való gavallé­rossággal akarják elősegíteni a felhívást aláíró gazdag urak. dkar Ön LŐNI? Nem vágyiktábornokságra? Kedveli-e a müt? Ha igen : úgy fáradjon el a parancsnoksági irodába Kölcsey- utcza 10. szám, vagy az egye­sület igazgatójához Kölcsey-utcza 10. szám. Igazolja ott, hogy jó magaviseletü, hogy a 16, illetve 14. életévet betöltötte és a havi tagsági dij lefizetése után lőhet, tábornok lehet és műkedvelhet. Ha netalán nincsenek nagyra törő ambicziói és nem akar tábornok lenni, csak kapitány vagy őrnagy: ez baj, mert ezek a rendfokozatok már bevannak töltve Különben tessék elolvasni a következő két hirdetést, amiket a Nagykárolyban megjelenő „Közérdek Érmellék“ czimü újság szombati számából ollóztunk ki. ÉRTESÍTÉS. Van szerencsénk szives tudomására hozni városunk közönségének, hogy a „LÖ\?É5Z-EGyLET“ Nagykárolyban megalakult. Czélja: tagjainak katonai szolgá­latra való kiképzése, tagjai testi és szellemi fejlődése előmozdítása, a fegyverkezelés és lö­vészet gyakorlati és elméleti ismertetése, test­edző tornajátékok és katonai gyakorlatok, haza­fias férfias előadások tartása, a testen kívül az értelem és tudás , hazafias érzés, fegyelem és helyes közszellem fejlesztése stb. Beiratkoz­hatnak minden jó magaviseletü 16 évet betöltött férfiak, kik az ipar, kereskedelem vagy más pályán mint önálló, vagy segéd működnek, továbbá az összes katonai csapattesteknél kiszolgált, vagy tartósan szabadságolt katonák a rendfokozatjuk megtartása mellett. Bővebb értesítést ád a parancsnoksági iroda Kölcsey- utcza 10. szám. A Lövész-egylet parancsnoksága Nagykárolyban. Blum József Páll Gáspár lövész-kapitány. lövész-őrnagy. ☆ Értesítés! Van szerencsénk szives tudomására hozni városunk ifjúságának, hogy a „Nagykárolyi Első Ifjúsági a Műkedvelő Egyesület“ e megalakult. Czélja: tagjainak szellemi önképzése, a művészi szellem fejlesztése, énektan, előadások, hangversenyek, a színművészet minden ágának tanítása, Operette, dráma, vígjáték, színmű és népszínmű daraboké által. Beiratkozhatnak, férfiak és nők, kika 14. élet évöket betöltötték. Beiratási dij 40 fillér. Havi tagsági dij 30 fillér. Beiratkozni lehet az egyesület igazgatójánál Kölcsey-utcza 10. sz., ki bővebb értesítést ád. A „Nagykárolyi Első Ifjúsági Műkedvelő Egyesület“ választmányának megbízásából Réthy Lajos Páll Gáspár titkár. igazgató. Baróthy Erzsiké pénztárnok. A közönség méltán kiváncsi, hogy ki légyen ez a Páll Gáspár. Erre nézve szintén idézzük a „Közérdek Érmellék“-et, amelynek hírrovatában a következő olvasható: „Lövész Egylet.“ Városunkban egy szép jövőjű humánus egylet alakult a „Lövész Egylet“ czimen, melynek czélja az lesz, hogy az ifjúságot a hadi szolgálatra kiképezze. Ezen egylet élén Páll Gáspár táncztanár áll, aki különösen az iparos nemzedék érdekében kifej­tett rendkívüli agilitása által osztatlan tisztelet és elismerést érdemel.“ Ezzel irae, módot nyújtottunk a közön­ségnek, hogy Páll Gáspár urat, aki különösen az iparos nemzedék érdekében rendkívüli agilitást fejtett ki, megismerje, sőt elismerje és osztat­lanul tisztelje. Fagy-dal. Hófelhős az ég, Fehér a vidék. Orrom pírban ég. Lesz mostan már jég, Csak vágni győzzék! Mit sejtettem rég: Ezzel itt a vég A jég­Gyárnak, a mék Még Meg se születék. HÍREK. — A nagykárolyi népszámlálás felülvizsgá­lata serényen folyik. A négy felülvizsgálóbiz­tos csak négy nap óta dolgozik és már is kö­rülbelül 800 olyan egyént találtak, akik az összeírásban nem lettek felvéve. Egyik szat­mári lap a felülvizsgálat elrendelését közlő hírhez a következő megjegyzést fűzi: Részünk­ről nagy érdeklődéssel várjuk a nagykárolyi népszámlálás revíziójának eredményét és öröm­mel fogjuk konstatálni, ha az bármily jelenté­keny gyarapodást mutat. Mert mindenki téved Nagykárolyban, a ki azt véli, hogy a megye- székhelye hanyatlása nekünk örömet okoz. Mi első sorban Szatmár érdekeit tekintjük ugyan, a mint ez kötelességünk is, de az igazán tá­vol áll és fog állani tőlünk mindenkor, hogy Nagykároly gyarapodása felett szomorkodjunk, vagy hanyatlását óhajtsuk. — Hát Szatmármegye hol maradt? Az Or­szágos Közművelődési Tanács a napokban igazgatósági ülést tartott, amelyen a titkár jelentette, hogy a tanács 1908. deczember 1-től a mai napig 1210 tanfolyamban 30255 analfa­bétát tanitott, 4240 községben rendezett az iskolán kívüli oktatás keretében népszerű föl­olvasásokat, amelyekre az anyagot ingyen kül­dötte meg a tanítóknak, úgyszintén ingyen tan- és írószerekkel látta el az analfabétákat is. Ez a tanács, úgy látszik, elfeledkezett arról hogy Szatmármegye is létezik, mert működé­sének e megyében semmi nyoma nincs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom