Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-30 / 35. szám
Nagykároly, 1911. augusztus 30. (\* >Á VI. évfolyam. — 35. szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGyKAROLVBflN, Szölö-utcza 4. sz. Előfizetési árak! Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. .. Megjelenik minden szerdán reggel. ......Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „HylIt-tér" sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési díja előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. Hát a polgárság mikor kerül sorra P Az általános drágaság, mely különösen az élelem és egyéb szükségleti czik- kelc árának emelkedésében nyilvánul, a haladó korral, vagyis a népek szaporodása mellett a modern élet fejlődéséhez viszonyított életigények természetszerű növekedésével jár. Tehát abba bele kell nyugodnunk, hogy a drágaság nem múló jelenség és nem csupán a hatóság indolen- cziája az oka annak, hogy például Nagykárolyban 1 kor. 70 í illért fizetünk egy olyan kiló sovány marhahúsért, melyben 50 százalék csont van. Az életet a valóságban nem ismerő, a theóriával dolgozó szobatudósok azzal intenek le bennünket, hogy a drágaság daczára sincs okunk kétségbeesni, mert a drágaság emelkedése magával vonja az emberi cselekvés, a munka, a tudás értékének növekedését is. Szerintük ilyentén- képen kiegyenlítést találnak az életigények követelte pénzáldozat s az arra fedezetül szolgáló munka értékének mértéke között, a drágaság által előidézett differencziák. Azt mondják továbbá, hogy a független munka emberének joga, sőt módja van munkája értékét az életszükségleti czikkek konjukturája arányában megszabni és ezzel életigényeit kielégíteni, miután őt ebben semmi hatalom, sem törvény nem korlátozza. Ezek a tudósok azonban hazánk intelligens társadalmába tartozó állami és közigazgatási tisztviselőit nem tartják független osztálynak és azt hangoztatják, hogy az általános drágaság elsősorban őket érinti, mint akiknek a meghatározott íixfizetésen kívül más kereseti forrás rendelkezésére nem áll, de ilyet nem is vehetnének igénybe, mert azt a törvény tiltja. Igaz, hogy az állami és közigazgatási tisztviselők létkérdése évszázad óta vajúdik, megoldva mai napig sincs, mert az általános fizetésrendezés a mai stádiumában, tekintettel a sokkal terhesebbé vált életviszonyokra, anyagi bajaikon nem segített. Ezt a hibát azonban úgy az állam, mint a közönség állandóan reparálni igyekszik s igy a köztisztviselők helyzete korántsem olyan elszomorító, mint amilyennek festik és általánosságban hirdetni szeretik. Az állam által újabb időkben a városoknak adott segély teljes egészében a tisztviselők fizetésének javítására forditta- tik. Ugyannyira, hogy nemcsak semmiféle közczélu városi intézmény nem részesülhet ebből a pénzből, de még az éhbéren tartott rendőrség és más szolgaszemélyzet fizetésére se szabad egy fillért se fordítani belőle. Az állami és megyei tisztviselők folytonos drágasági pótlékokat kapnak és éppen a Nagykároly mai számában is olvashatjuk, hogy a városi tanács a jövő évi költségvetés keretében több, eddig is méltányosan javadalmazott állás dotáczió- jának felemelésére tesz javaslatot. Távol áll tőlünk, hogy a köztisztviselők helyzetének előmozdítására irányuló törekvést helytelenítsük, vagy hogy a részükre nyújtott csip-csup segélyeket irigyeljük. Ellenkezőleg: elismerjük, hogy a fizetésükön való toldozás-foldozás csak átmeneti jellegű lehet, ez végre-valahára a mai megélhetési viszonyokkal számoló alapos rendezésre szorul. Tudjuk, hogy minden tisztviselői állás, még a legkisebb is, a közré nézve fontos és magunk is hangoztatjuk, hogy a köznek kötelessége arról gondoskodni, hogy a szolgálatában álló tisztviselő munkájával arányban álló javadalmazást élvezzen. Azonban a midőn ezt tesszük, megállapítjuk azt is, hogy a közönség, Magyarország lakosságának az a része, amely nem áll közszolgálatban, az adóalany se kutya! Minden fillér, ami a köztisztviselők helyzetének javítására fordítanunk az adóalany rovására megy, minden segítési törekvés a kisemberek zsebe és gyomra ellen irányul. Theóriában nagyon szép az, hogy a független munka emberének joga és módja van munkájának értékét megszabni. De a legtöbb esetben nincsen kivel szemben, mert az is csak theoretikus igazság, hogy a drágaság emelkedése magával hozza a munka értékének növekedését is. A valóság az, hogy a drágaság következtében a munka kereslete a legtöbb vonalon csökken, aminek elmaradhatatlan következménye: a tömegnyomor. És nálunk talán még soha se volt olyan * nagy, mint most a tömegnyomoruság. Az úgynevezett czifranyomoruság, mert külsőleg még eddig takargatni lehetett és mostanáig csak a gyomor sínylette meg; a gyomor, amelybe nem lát senki és amelynek állítólag mindegy akármivel tömik tele. Ilyen körülmények között elérkezett a tizenkettedik órája annak, hogy az állam- hatalom ne csak a köztisztviselő, hanem az adófizető kisemberek helyzetéről is gondoskodjék, uj kereseti forrásokat létesítsen és ezért most már joggal kérdhetjük, hogy ránk mikor kerül már a sor? Domahidy Viktor jelöltsége. Szombaton emelkedett jogerőre a budapesti kir. törvényszéknek az a végzése, mellyel Papp Eleket a nádudvari kerület képviselőjét aggkori gyengeség miatt gondnokság alá helyezte. A végzés jogerőre emelkedésének az a következménye, hogy Papp Elek kénytelen lemondani mandátumáról, illetőleg a képviselőház megszűntnek fogja nyil- vánitani Papp Elek képviselői megbízását. A kerület nemzeti munkapártja, mely a tavaszi általános választások idején hatalmas táborrá szervezkedett, már megállapodott abban a kérdésben, hogy kinek a nevével bocsátkozik a közel napokban meginduló választási hadjáratba. A nádudvari nemzeti munkapárt Domahidy Viktor szatmármegyei nagybirtokost óhajtja képviselőjelöltül megnyerni, akinek nevével most esztendeje dicsőségesen hordozta elveinek lobogóját s akihez a választókerület polgárságát azóta igen szoros kötelékek fűzik. Befagyott népgyülós. Lám, történnek még csodák. A legújabb szatmármegyei csoda például az, hogy a rendkívüli meleg daczára Nagybányán befagyott egy — népgyülés. A tervezett gyűlést az általános választói jog czégére alatt a hatalomnak való kellemetlenkedés czél- jából akarták rendezni A kudarcz azonban előre látható volt s igy az összehívók a népgyülést nem tartották meg, illetőleg — amint ők maguk ellegánsan és pirulva kifejezik — bizonytalan időre elhalasztották. Vármegyei közigazgatás. Szatmármegye augusztusban. A vármegyei közigazgatási bizottság szeptember 8-án Nagykárolyban ülést tart. Városi ügyek. 97 °|0-os pótadó. Nagykároly város jövő évi költségvetése. — város szabályozási térképe. — Részleges csatornázás. A múlt hét végén terjesztette be Feifer Ede számvevő Nagykároly város jövő évi szükségleteiről és azok fedezetéről szóló előirányzatot, amelynek lényege a pótadónak egy százalékkal való csökkenése, amennyiben a számvevő a szükségletek fedezésére a jövedelmeken felül 97 százalékos pótadót javasol. A számvevő erre vonatkozó jelentése, amely a tisztviselők fizetésjavitásáról, a város részleges csatornázásáról is szól, bő kivonatban a következő : Tekintetes városi tanács! Nagykároly r. t. város 1912. évi költség- vetés tervezetét az 1896. évi XXII. t.-cz. 125. §-a rendelkezésének megfelelőleg beterjesztem, hogy az szakosztályi elbírálás után a képviselőtestület elé megállapítás végett beterjesztessék. A költségvetési szükséglet 368719 K 56 f. fedezet ............................ 16987 * „ 57 „ a fedezetlen hiány tehát: 198844 K 99 f. mely összeg 205000 K adóalapot véve, 97 százalékos községi pótadóval nyer fedezetei. Összehasonlítva ezen költségvetési tervezetet az 1911. évre megállapított költségve- téssol* a bevételi rész .... 3453 K 12 f-el a kiadási rész................... 25292 K 99 f-el töb b, igy tehát a fedezetlen hiány................... 21839 K 87 f-el több mint 1911. évre megvan állapítva._______________________________ Na gykároly, Könyök-utcza II. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- ........... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben................... fo gtechnikus.
