Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-08-16 / 33. szám

Nagykároly, 1911. augusztus 16. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre \ Megjelenik minden szerdán reggel. •utcza 4. sz. 2 K. Felelős szerkesztő ós láptulajdonos: ROSENFELD ZSIGWOND. ]i esztendő. A magyar mezőgazdaságnak ezt az esztendejét Deák Ferencz adomájának gaz­dájával lehet illusztrálni, aki amint ismere­tes, a kövér termés konstatálása után igy sóhajtott föl: „mák még sem termett.“ Nem tudjuk, hogy fog kiütni a mák „hozama“, a mint a hivatalos termésjelentések mondani szokták. Az azonban bizonyos, hogy az idei évnek jó termése van: rekord-termés, — ál­lapítják meg a gazdasági körök. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a múlt évnek is igen jó termése volt: ezt a két esztendőt külö­nös jelentőségűnek, szinte egész jövőnkre kihatónak kell tekinteni. S ez a kedvező jelenség nem áll egye­dül a magyar gazdasági életben. A városok­ban az egyre íejlődőben levő építkezési kedv, az uj alapítások szaporodása, amelyek ha nem is pótolnak mind hézagot, de min­denesetre pezsgő tevékenységnek, a koráb­ban lomha tőkének mozgékonyságát, az iparvállalatok iránt fölébredt érdeklődését mutatják; s végül a külföldi, jelesül pedig a franczia tőkének bevonulása a magyar pénz- és hiteléletbe: mindezek együttvéve a nemzeti fejlődésnek és vagyonosodásnak képét adják. Igaz, hogy teljes örömre nincsen ok. A kivándorlás nem szűnt meg, a drágaság még egyre érezhető, az értelmiség eladó­T HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. ,TIVÍlt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. sodottsága még mindig pövekvőben van; de a jobb termés talán ^csökkenteni fogja az uj világ után való vágyakozást s a min­den vonalon növekvő keresőképesség eny­híti a drágaságot, amelyet, ugylátszik, meg­szüntetni, visszaszoritanf semminemű esz­közzel nem lehet. Az általános eladósodott­ság oly régi eredetű, hogy abból egy-két év megváltást nem jelenthet. Sok minden kellene ehhez a társadalmi fölfogás meg­változtatásától kezdve, amit azonban itt részletezni bajos. A panaszok évei, a zúgolódó idők után végre kedvezőbb korszak került a magyar életre. Megvan-e benne az erő, hogy a ter­mésnek érték- és vagyonlöbbletét okosan kihasználja, eredményes befektetésre for­dítsa, azt nemzeti vagyonnak idehaza tartsa, gyümölcsöztesse, hogy a tömeges uj ala­pítás közül mennyi állja meg a helyét, s mennyi tud magának olyan erős alapot verni, amelyen később, a rossz viszönyok között is megállhat és zavartalanul végez­heti a maga hivatását; s hogy a külföldi tőke érdeklődése rövid ideig tartó futó viszony lesz-e, vagy örök időre tartó össze­házasodás kezdete: ezt a jövő fogja meg­mutatni. Az okos előrelátás mindenesetre az egész vonalon azt parancsolja, hogy a jó időket, a kedvező helyzetet a sovány esz­tendőkre való berendezkedésre használják föl. A bank-mérlegeknek van egy ismeretes terminus technikusa: a „latens tartalékok.“ A bőséges nyereségnek azt a részét értik ezalatt, amelyet a falánk részvényesek elő) elrejtenek a további esztendők veszteségei­nek fedezésére, vagy gyöngébb osztaléká­nak kiegészítésére. A magyar társadalmi és gazdasági életben, amelyben eddig nagy haj­landóság élt arra, hogy a napnak egész jövedelmét még az este elköltse, kultuszt kellene teremteni az ilyen tartalékolásra, — mert, hogy a jó konjukturák után a rosszak fognak következni, azt minden bölcseség és minden nemzetgazdai készültség nélkül meg lehet állapítani. Különösen szólnak mindezek a vidék életének. Az általános föllendülés révén a vidék kereskedelmi és ipari középpontjai most kezdenek a valóságban számítani. Bu­dapest nem szorul már arra, hogy mindent belétömjenek s minden ott keresse az érvé­nyesülést ; a vidéken is megindulnak ugyan­azok a jelenségek, amelyek a főváros fejlő­dését annyira siettették. Ipari alakítások, az ingatlanok árának emelkedése és élénk for­galma, régi tervek rohamos megvalósítása és a nehéz községi kölcsönöktől való sza­badulás igyekezete, mindez jobb perspek­tívát kinál és lehet, hogy meg is adja. Ennyi kedvező körülmény óvja meg a gazdasági életet, hogy annak az obstrukczió se ártson. Országos mentő-szövetség megalakításáról tanácskoztak a napokban a budapesti mentő­egyesületben annak a javaslatnak az alapján, amelyet Kovách Aladár dr. igazgató-főorvos B L A K K. Irta: Anna Juciié. Ne menj be messzire Jeanne, meglephet a dagály. . . — Nyugodt lehetsz mama, vigyázok ma­gamra, De különben velem marad Blakk . . . És szikláról sziklára ugorva eltűnt a par­ton az alig tizenötéves leány; egy nagy fekete kutya követte. — Igaz — gondolta az anyja — Blakk vele marad. . . nem hagyja el. . . mint ahogy valamikor Jaques mellett mara,dt. . . még se akadályozhatta meg, hogy. . . Álmodozott. . . Öt év óta ugyanerről álmodozott. Miután özvegységre jutott, felnőni látta a fiút. Szép erős ifjú lett, hasonmása örökké gyászolt ap­jának. . . és azután. A part egyik kanyarulatánál gyermekének fehér ruhája és az óriási újfundlandi kutya fekete szilhueutje tűnt fel. A kutya követte a leánykát, nem hagyta el. Vele mindig jókedvű volt, játékos, ugrándozó ficzkó; az anyja mellett komoly lett és szomorú, órákon át a lábánál feküdt, felnézve úrnője arczába, mintha valami parancsát várná. Talán visszaemlékezett? Maga előtt látta amaz őszi reggelt, amikor azzal a hírrel jöttek el érte, hogy a fiú meg­sebesült. . . Azután elutazás a zuhogó esőben. . . És utána az ut egyik kanyarulatánál, a fal mellett, amely a hetrarési parkot övezi, hirtelenül meg­látta fiát a földön elterülve, mellete féltékeny őrzőnek Blakkot, a kutyát. Rögtön megértette, mielőtt közel jutott hozzá, hogy meghalt. És vele szeretett volna halott lenni ő is. . . Azok az emberek, akik megtalálták Jaques Darvayt, mindent elkövettek az élesztgetósre, hiszen min­denki ismerte és szerette! De Blakk hirtelenül dühöngeni kezdett és elkergetett mindenkit. Amikor az anyja megjelent, Blakk hozzá sza­ladt, ruháját ránczigálta, de nem a gazdája felé húzta, a parkba vonszolta az asszonyt. Ott felemelte első lábait a mohával benőtt kövekre és panaszosan ugatott., A távolból több kutya­hang válaszolt neki. És öt év óta álmában és ébren folyton a fólős kutyavonitást hallja a vigasztalhatatlan anya. . . A vizsgálat nem derített fel semmit. Hom­lokon lőtték Jaques Darvayt. A gyilkos utáni nyomozások eredménytelennek maradtak. A hetraresi kastélyban mitsem tudtak. Bertrand gróf és fiatal felesége, a Darvay család barátai, a gyilkosság éjjelén állítólag távol voltak Hetraresből. A szolgaszemélyzet hallotta a ku­tyák vonítását, de nem törődött vele Bertrand gróf csakhamar eladta kastélyát, amelybe nem tért többé vissza és kivándorolt. Darvayné is elhagyta leánykájával a vidéket és nem akart oda visszamenni többé. A parton elpihentek lassacskán a hullá­mok. Gondolataiba merülve Darvayné egy távol halászbárka füstjét követte szemmel. Lépések zaja ébresztette őt valóságra. Egy emberpár közeledett feléje. Nagy erőteljes férfi mellett egy kis töré­keny asszonyka haladt. Mindketten a tengert nézték és nem látták meg Darvaynót. A férfi rövid, éles és parancsoló hangon beszélt. Anél­kül, hogy megértené, mit mond, Darvayné összerezzen e hang hallatára. Megmozdult, mintha feléjük akarna menni, de aztán önmaga előtt is érthetetlen érzés következtében, egy szikla mögé bujt. — Minthogy nincsen itt senki — mondta a férfi, megfürdök. Hallottad? Miért nem felelsz? — Mit feleljek? — mondta izgatott pana­szos hangon az asszony, — Tégy úgy ahogy tetszik. — így szoktam — mondta durván a férfi maradj itt és pihenj, úgy is mindig fáradt vagy. Láttam itt barlangfélét, ott vetem le a ruháimat. Gyors lépésekkel a sziklák közé ment. Az asszony szemei követték. Amikor eltűnt, kétségbeesett mozdulatot tett, kezeibe temette arczát és hangosan zokogott. Darvaynét egy felfoghatatlan emlék meghatotta és ejtette zavarba, amelyre nem tudott magyarázatot találni. Gyorsan előjött rejtekéből és a zokogó asszonyhoz ment. — Asszonyom . . . A megszólított fájdalmas zokogása köze­pette nem hallotta, hogy szólítják. — Látom, hogy ön szenved asszonyom . . . ha segíthetek . . . Az ismeretlen összerezzent. Felnézett az idegen nőre, aki oly szelíd hangon beszélt hozzá és ineghatottan kiáltott fel: — Óh megőrülök . . . Darvayné asz- szony1 — Óh ismer ... De hiszen ön az a Claire. Szegény gyermek! Ez az a férfi ? Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- ........... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben................... Lá szló mi Nagykároly, Könyök-utcza II. fogtechnikus. NAGYKÁROLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom