Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-09 / 32. szám
Nagykároly, 1911. augusztus 9. Z:Jc. VI. évfolyam. — 32. szám zn NAGYKÁROLY Wp?*, \ Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K.- Megjelenik minden szerdán reggel. : Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. ,.f*l „Tlyiit-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vis^d^ A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak Szinte kétségbeejtő, hogy nálunk az alapvető ismereteket tanító népiskolákról csupán ilyenkor, augusztusban, a vakáczió lejárta felé esik szó. Pedig a népiskola kérdése, az emberiség boldogulásának is a kérdése. Ma sötétek és szomorúak az állapotok. A tömegek tudatlanok, a hit által elvakitottak, gerincztelenek, önérzet nélküliek, szolgalelküek, a saját baromi helyzetüket fel nem ismerők. „Ismerd meg önmagadat!“ Ezt eddig nem tanították a népiskolában, különösen nem a felekezeti iskolában. A népnek ez az önmagához való idegensége az oka a nagyot akarásra való képtelenségnek. Ezért vannak még ma is elnyomó és elnyomott társadalmi osztályok és ezért van, hogy a tudománnyal rendelkező kevesek minden téren megnyergelve tartják az analfabéták millióit. Ennek a sötét helyzetnek a megállapításával, az ellene való panaszkodással, az ezeket előidőzők gyűlöletével azonban semmit se érünk. A mai nemzedékben a haladás apostolai nem nyernek aktiv munkatársakat. Segíteni csak a jövő nemzedéken lehet és a segítés egyetlen eredményes eszköze: az iskola. Az iskola, amely kikerül a felekezetek kezéből. A mai tömegbutaság annak az eredménye, hogy a magyarországi népoktatás háromnegyed részben még ma is, de kevéssel ezelőtt teljesen a felekezetek kezében volt. És a felekezeti iskolákban vannak olyan történelmi tankönyvek, amelyekben meg sem említik a franczia forradalmat vagy a gőzgép feltalálását. Természettudományi oktatatásban jóformán egyáltalán nem részesül a népiskolai tanuló; a geológiai korszakokról nem hall semmit, ellenben kitünően el tudja sorolni a hét főbűnt, a Szent Lélek elleni hat bűnt, az égbekiáltó négy bűnt és a kilencz idegen bűnt. Kellően van informálva Mózesnek, Szent Antalnak, Józsuának cselekedeteiről, de nem hallott semmit Darvinról, Pasteurről, Edisonról, Bleriottról, Marconiról, sőt némelyik Guttenbergről sem. Uj iskolai év van küszöbön. Adjuk tehát gyermekeinket lehetőleg állami iskolákba. Aki Magyarországon a felekezeti népoktatás hátrányait és az állami népoktatás előnyeit akarja kimutatni, annak nem kell a bölcsészet világából, a felvilágosult- ság gondolatköréből vagy a politika területéről szedni az érveket, hanem megmaradhat az iskolai életnek, a művelődési törekvéseknek a körén belül. Aki a felekezeti iskola helyettfaz állami iskolába való tanulást javasolja, az úgy is kifejezheti ezt a gondolatot: hogy rossz iskola helyett jó iskola, vagy igy: a nagyon rossz iskola helyett kevésbbé rossz iskolát ajánlok. Vagy igy is mondhatja: olyan iskola helyett, amelyben alig és rosszul tanítanak, olyan iskolát ajánlok, amelyben többet és jobbat, behatóbban és jobban tanítanak. A magyar népiskolák túlnyomó részéről — hiszen 16.974 népiskola közül A csoda. Henri Barbusse. Az utczán történt, forró napsugárban. Az aranyozott lóczán, mely az aranyos ház falához támaszkodott, két leányka pihent. Mind a kettő remegett. Fekete selyemhajuk összebogozódott, szemeik fénylettek s ajkuk oly kicsi, oly vörös és oly nedves volt, —■ mint a gránátalma. — Igen, van csoda és én láttam azt — mormogta Tomasita halkan. — Csoda? És te láttad? — ismételte a másik, a Conchita éles hangja és a mig beszélt kiegyenesítette hosszú, kecses nyakát s apró sárga kezeivel, melyeknek körmei feketék va- lának, megsimogatta gyászoló haját. Tomasita, aki tizenegy esztendeje látta már a május hónapot meleggé érni, a Madonnát hívta tanuul arra, hogy igen, látta a csodát. E megátalkodottságra Conchita nem tehetett egyebet, mint hogy a szemét félig bezárta s az ajkát félig kinyitotta és szinte természetfölötti várakozással nézett társnőjére. — Egy szép napon... Gondold el csak. Igen, nagyon szomorú dolog volt ez... Volt egy... A túlságosan gazdag történet elvette a szavát: nem tudta hogyan fogjon hozzá. Becsukta a száját, összehúzta homlokát, aztán erőszakot tett magán, hogy a sok, sok agyába toluló szó közül kiválassza a kezdő szavakat. — Igen, szép nő volt, édes galambocs- kám. Doloresének hívták. Dolores Mallocá- nak ! De a név az semmi! Ha nem látta az ember, el sem képzelheti, milyen gyönyörű, milyen szép volt. Azt hitte volna az ember, hogy ragyog, mint a csillag. Mondtam, ugy-e bár, hogy eljött hozzánk, Llassaába, a Mausanilla másik oldalára. Llassa olyan, mint ez a vidék, de fehérebb és vörösebb, olyan, mintha itt mindig vasárnap volna. Férje, Dániel, elment utazni. Ezért maradt nálunk. Szép volt mint egy angyal. Oly szép volt, hogy mikor bejött, nem mertem közeledni hozzá és ha mellette voltam, nem is mertem hozzá beszélni. De elmenni se bírtam mellőle. De nagyon különbözött a többi asz- szonytól, mondtam ezt már neked? Komoly volt, nagyon komoly. Nem sokat beszélt, — csak amikor kénytelen volt vele és sokáig azt hittem, hogy nem is tud nevetni. Sok ruhája volt. Nos, pünkösdkor szürke ruhát öltött magára. — Szürke ruhát! — Igen, szándékosan szürke ruhát vett magára. Tudom, miért volt ilyen: mert a férje távol volt tőle s csak ősszel kellett visszatérnie. Rá gondolt, róla beszélt, ha megszólalt. Egy napon úgy mormogott, mintha imádkoznék és meghallottam, hogy az ő nevét mondta. Ha másról beszéltek hozzá, — nagy szemeivel — nagyobbak voltak, mint a szája — úgy nézett az emberre, mintha nem értené, mit is mondanak. Igen, a miért a férje messze volt tőle, azért maradt szomorú s azért nem szerette a vöröset, a kéket, a lilaszint. .. — És aztán ? — kérdezte Conchita. — És aztán még két dolog van: az első az, hogy folyton szomorú maradt s senki se értette, miért és tulságba vitte azt. A másik dolog pedig az, hogy a fivérem, Nemecio, vonzódni kezdett hozzá, hogy folyton őt kereste, hogy szinte életszükségévé vált. — Ah 1 — jegyezte meg Conchita s fiatal testében előre érezte a dadogó szerelemnek örök történetét. — Az asszony pedig egyre busongóbb, s egyre halványabb lett és némább. A Daniel távolléte miatt. Mintha gyászolná. Mintha betegség gyötörné. Még reggel is, amikor a nap ígéreteket tesz az embernek, vagy délben, a mikor a vidék az arczunkba lehel, vagy amikor az este ránk támaszkodik, mindig szinte beburkolózik ebbe az egy gondolatba, mint egy apácza, s úgy járt-kelt, mintha nem látna, nem értene semmit, nem nyúlt semmihez és nem kóstolt meg semmit. De Nemecio egyre boldogtalanabb lett. Az öklébe harapott s a szemei lángoltak. Úgy húzódott el a szögletekbe, mint egy megsebesült kutya. Egyszer észrevétlenül közeledtem hozzá s láttam, hogy zokog, hogy könnyei lefolynak arczán, mintha a szive vérzenék belül. Máskor beszélt hozzá. Láttam a hátát, a mely meg-megrándult és láttam az asszonyt is, aki egyenesen, hajthatatlan állt, mint valami égi jelenség. Nemecio azt kiáltotta neki: Nagykároly, Könyök-utcza II. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- ........... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben................... fo gtechnikus. 'U- **A MU is ills! Mi 12.691 a felekezetek kezén van ma?is -r nyomós, beszédes okok nélkül ennyire elvető, ennyire megbélyegző Ítéletet mondani léha és lelkiismeretlen dolog volna. Csak a tényeknek meg nem czáfolható, le nem tagadható, kétségbe nem vonható beszédével okolhatni meg ezt a kemény és megalázó Ítéletet. Nem szorul semmi nemű bizonyításra az, hogy a jó, kellő mennyiségű és minőségű ismeretet terjesztő oktatásnak egyik legfontosabb tényezője a jó tanító. Minél műveltebb, ismeretekkel felszereltebb, megfelelőbben előkészített a tanító, annál eredményesebb lesz tanítása. A felekezeti népoktatásnak az államival szemben való alárendeltebb volta a felekezeti tanítónak hiányosabb, rosszabb elő- készültségébén van elsősorban megalapozva. Nem azt mondjuk ezzel, hogy a felekezeti tanító egyéniségében, az ismeretek iránt való közönbösségében van a hiba, hanem azt, hogy a felekezeti tanítót pályájára előkészítő intézmények hiányosabbak, rosz- szabbak, mint az államiak. A tanitás tárgyi eszközeivel hiányosabban felszereltebbek, mint az államiak. Magyarország 89 tanító és tanitónőkép- ző intézete között 61 felekezeti és 27 állami intézet van. A 27 állami intézet fentartási költsége 2,059.024 K a 61 felekezeti tanítóképző intézet fentartási költségi ellenben 1,109.667 K. Egy állami tanítóképzőre átlag 81.192 koronát fordítanak, egy felekezeti képző intézet fentartására 18.191 koronát! Egy állami tanitónövendék évente 513 koronába, egy felekezeti tanitónövendék 193 koronába kerül.
