Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-01 / 5. szám
Nagykároly, 1911. február 1. VI. évfolyam. — 5. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szőlő-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. ...... Megjelenik minden szei-dán reggel. -----■■ : Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Hyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. Közéletünk. Mostanság absolut politikamentes időket élünk. Ezt az örvendetes körülményt már évek óta nem lehetett megállapítani. Mert ami abban a góthsitlben épült korcsmában történik, amely oda rúg ki a Dunára, azt nem lehet, nem szabad politikának minősíteni. A Polonyi Gézák és Baros Jánosok szófecsérléseit nem szabad komolyan venni. Azőés hasonszőrű társaiknak a bankvitában tanúsított magatartásuk czélja világosan áll a közvélemény előtt. Nem jegybank kell ezeknek, hanem bankjegy és mert ezt a mai kormányzási rendszer alatt nem lehet panamák utján megszerezni, hát kellemetlenkednek. A legújabb hir, hogy Polonyi Géza és ellenzéki társai indítványt akarnak beadni a házban, hogy a 114. §-ból álló bankszabadalmi törvényjavaslatnak minden szakaszát külön tárgyalásra tűzze ki a képviselőház. A semmi reális eredménnyel nem kecsegtető burkolt obstrukczió szervezőinek azzal kellene hozzájuk méltó választ adni, hogy kipofoznák őket arról a nelyről, ahol a komoly népjóléti munkát megakasztják. A népjélóti munkára pedig most égető szükség van. Rettenetes sulylyal nehezedik az élet azokra, akik nem örököltek őseiktől domíniumokat és akiknek igy a midennapi szükségletüket napról-napra kell megkeresniük. Hasznos alkotásokat^ kereseti alkalmak teremtését követeli ma már a polgárság és valósággal undorodik a negyvennyolcz és hatvanhét feszegetésétől, amivel eddig csak azoknak használt, akik az ő naivitásából, jóhiszeműségéből, becsületességéből és izzadtságos munkájából élnek A politikai szélhámosság aranjuezi szép napjai elmúltak. Ma már nem közjogi czirkusz kell a népnek, hanem csak kenyér. És azt a kenyeret is, amiből megfeszített munka utján se bir annyit beszerezni, hogy jólakhassék belőle, irigylik azok, a kiknek kutyái is húst esznek és akik a nép boldogulását, előhaladását, tisztességes megélhetésének lehetővétételét kötelesség- szerüleg vállalták magukra. Micsoda a népparlament? Ugy-e bár a nép képviselete ? Nem akarunk most arra kitérni, hogy nálunk csak osztályparlamentről lehet beszélni, mert a népesség 2/3-ad része ma még nem választó, nincs tehát képviselve a parlamentben. Ezen az a választójogi reform, amelynek keresztül viteléhez a mostani népszámlálással egyidejűleg szerezték be a szükséges adatokat, remélhetőleg segíteni fog. Ámde az az osztály, amelynek tagjai már ma választójoggal bírnak, nincs képviselve abban a parlamentben, ahol a polonyigézák viszik a főszerepet. Nem kell messzire mennünk, hogy ezt bebizonyítsuk. A nagykárolyi kerület választóit egy Gróf Károlyi József nevű mágnás, negyvenezer hold televény föld tulajdonosa képviseli. Nem régen Pető Sándor demokrata-párti képviselő a parlamentben tartott egyik beszédében azt panaszolta, hogy minden ami a tisztelt Házban történik, kizárólag csak a nagybirtoknak kedvez, amire a nagykárolyi kerület képviselője, érdekeinek szószólója, a polgárság delegátusa közbe kiáltott: — Nagyon helyes! Két szó csupán, de jobban jellemzi a mi képviselőnket egy métermázsa írásnál. Azonban nemcsak Gróf Károlyi Józsefet jellemzi az a közbeszólás, de a nagy károlyi kerület „érett“ választóit és különösen Nagykároly város polgárságát is. Nem-e a saját, sorsával való nemtörődömségnek, az észszerütlenségnek, a polgári önérzet teljes hiányának és a szolgalelkü- ségnek kétségbevonhatatlan bizonyítéka az, hogy a polgárság Gróf Károlyi Józsefet bízta meg érdekeinek a törvényhozásban való képviseletével. A feudális főurat, kinek saját egyéni és osztályérdeke homlok- egyenest ellenkezik megbízóinak létérdekeivel. Ne csodálkozzunk tehát, hogy a fejlődő városok versenyében Nagykároly az utolsó sorokban kullog. Ahol a polgárság úgy gondolkodik, mint nálunk, ezt csak természetesnek lehet találni. Magunkra vessünk, ha a népszámlálás nem hozta meg a kívánt eredményt, mert ennek maga Jön, jön a nap. Jön, jön a nap, már bujkál fönn az égen, Itt-ott a lomha felhők elfödik. Valahonnan — a szivemben már érzem — A tavasz ide szökik. S életre csókolja az aluvó fákat, A földből az aluvó virágmagot, A szivekből kicsókolja a vágj at, Az üde akaratot. Jön, jön a nap. Én gubbasztok alatta S ahogy a felhők mögül rám ragyog, Egyetlen perezre ujongva, kaczagva: Az élet Hérosza vagyok . . . Peterdl Andor. Szent házasság. Az évszázados probléma a házasság isteni eredete emberi vonatkozásában, avagy ha úgy tetszik a házasság, emberi intézmény a valláserkölcsre alapítottam, újra kisért. Most nem az öreg Európából indul ki a mozgalom, hanem az ifjú tettre kész Amerikából, melyek egyik államában egy uj egyesület alakult, amelynek az a czélja, hogy a házassági törvényeknek a válásról szóló szakaszai megszo- rittassanak. Ismételjük, nem uj a probléma. Évszázados. Összeforrott a vallásfejlődéssel s ütközőpontja volt minden liberális haladásnak, a szerint, amint a házasság intézménye a felfogásban, mint szerződéses kötelem avagy mint szentség kezeltetett. Dogmatikai elvont tétel állott szemközt gyakorlati szügségességgel. S kimutatható a gyakorlati szükségesség térfoglalása, amit az egyes modern államok házassági törvényeiben a válási okok kiterjesztettek nem a hit és erkölcs pillérének a megdöntésére, hanem a,szükség, a kényszer erejének igazolásaként. És hova-tovább megerősödik és utat tör az a felfogás, amely elsősorban emberi intézményt ismer fel a házasságban és isteni eredetét csak mint lelki surrogatumot tartja fönn. A minthogy igaz is. Jóhiszemű!eg, tudva, elfogulatlanul csak igy lehet a házasságról beszélni és ha akad mozgalom, amely a válás megnehezítésére törekszik ez csak rosszhiszemű és gonosz ezélzatu lehet, mert jóhiszemüleg érvelni a mozgalom és elv mellett, ha nem is ostobaság, mindenesetre naivitás. Végeredményében pedig szemforgatás és hypokritaság. Már tudniillik azokat illetőleg, akikre vonatkozik. Szemforgatás: hirdetni a házasság szentségét és a bűnt követni, amint hypokritaság a felbonthatatlanság mellett érvelni és lélekben, bensőbben az ellenkezője után sóvárogni. Statisztikát és kimutatást csak a váló- pörökről vezetnek azt is olyan értelemben, amint helyt adnak ennek és a törvény szakasza alapjain. De arról hivatalos irás nincs, hogy hány úgynevezett fiktiv szent házasság áll fon melyben a házasfelek között a lelki, szellemi egy- ség régen elköltözött avagy meg sem volt és akik mégis hordják a szent jármot a világ előtt, mert alakoskodniok kell, vagy nincs szakasz a törvénykönyvben, amelynek alapján elválhatnának. És ez a nagy ostobaság; több : gyalázat kárhozat együttvéve. Oka erkölcsi romlásnak, lelki megtévelj'edésnek, annyi kínnak és szenvedésnek egyaránt. Miért? Mert szent a házasság, amely csak isteni eredetet elválaszthatatlanságot ismer és megtagadja ami emberi vonatkozás benne, pedig emberek czél- ját szolgálná. Nem is volt ostoba ember, aki elkeseredésében igy kiáltott föl : „Miért kellett nekem olyat Ígérni, amiről nem voltam bizonyos, hogy megtarthatom-e ? “ A házassági Ígérettel és esküvel kapcsolatban az örök hűségre és el nem hagyásra vonatkozott a feljajdulás. És mikor tesz a jámbor ember na ilyen Ígéretet. Mikor szerelmes. Már pedig aki szerelmes az beszámíthatatlan. S mi következik ebből ? Nem fűzzük tovább. Azzal végezzük, amivel kezdtük és ami egyedüli kulcsa a problémának : isteni eredet mellett emberi életczélt szolgál-e a házasság vagy emberileg megeons- truált házassági kötelem csupán, mely isteni rendeltetéssel vonatkozásban nincs. Csak igy lehet megoldani a kérdést. És ha a .kérdés vagy jobbra vagy balra meg lesz oldva: csak akkor lehet majd eldönteni vájjon az amerikai mozgalom, amely a válás megnehezítésére törekszik jó — avagy rosszhiszemű. És abból folyik majd az, vájjon a jóhiszeműség csak ostobaság, a rosszhiszeműség pedig gonoszság. Nagykároly, Könyök-utcza Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- ........... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben................... fo gtechnikus.
