Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-18 / 3. szám

NA GYKÁROL Y

Főszolgabíró a községe ellen.

A forrongó Mátészalka.

Deputáczió a főispánhoz.

A legelkeseredettebb országgyűlési képviselőválasztás se lehet olyan izgalmas, mint a milyen izgalmas a Mátészalkán f. hó 11-én lefolyt községi biróválasztás volt.

A „Mátészalka“ czimü újság híradása szerint, „vérforraló volt az az eljárás, amelyet Péchy László főszolgabíró a községi bírói jelöléseknél tanúsított, mert Mátészalka polgárságát rég ütötték, úgy arczczul, mint a szerdai biróválasztáson. És ha a rég nem látott kavarodásban a tettlegesség terére nem léptek és képesek voltak megállani a fogcsikorgatások közötti fenyegetéseknél, úgy ez igazán csak a polgárság józanságának köszönhető.“

A kavarodást az okozta, hogy Jeszenszky Sándort, a most lelépett községi bírót, ki Mátészalkának 12 év óta bírája, a főszolgabíró diszkreczionális jelölő-jogával élve, nem kandidálta. Nem kandidálta annak daczára, hogy a közhangulat Jeszenszky mellett olyan mértékben nyilatkozott meg, amilyen foka az óhaj kifejezésének teljesen szokatlan a mátészalkai publikumnál.

Személyes és a közügygyei össze nem függő okkal magyarázzák azt, hogy a főszol- gabiró a község úgyszólván teljes egészének óhajával szembe helyezkedett, hogy nem vette tekintetbe a nép szavát — és hogy a Jeszenszky jelölése érdekében történt, napokig tartó baráti és kartársi puhitásoknak, hivatalos és küldött- ségi felkéréseknek csökönyösen ellentállott.

Csizmadia Kálmán megválasztása és Jeszenszky mellőzése mindenütt az elképedés, a felháborodás és a megbotránkozás hangját váltotta ki.

A még most is forrongó és önérzetében megsértett mátészalkai polgárság az egyesülésben rejlő erő fenségével fog állást foglalni a választás ellen. Megfelebbezik a választást. A községi lakosság legközelebb hatvantagu deputácziót küld Csaba Adorján főispánhoz, akinek egy ötszáz választó aláírásával ellátott kérvényt fog átnyújtani. Ezenkívül több mátészalkai megyebizottsági tag a legközelebbi törvényhatósági bizottsági gyűlésen fogja szóvátenni azt a személyeskedő eljárást, amellyel Péchy László, a koalicziós idők alkotta főszolgabíró diszkreczionális hivatali jogát kezelte.

ERŐ5S püspök

a Borromaei encziklikáról.

A tiszántúli ref egyházkerület püspöke, dr. Erőss Lajos, most adta ki éves jelentését, amelyben foglalkozik a Borromaei-enczikliká- val. A jelentés keményen Ítéli el azt a békétlenséget okozó irányzatot, melyet a Vatikán az utóbbi években követ. Erőss Lajos püspök nyilatkozata nagy feltűnést kelt az egész egyházkerületben, amely helyesli és méltányolja a püspök felfogását.

Erőss püspök nyilatkozata igy szól:

— A Vatikán gondoskodott arról, hogy a világ keresztényei között ne legyen béke s valamiképpen meg ne értsék egymást azok, akik különben atyafiak volnának az Ur Jézus krisztusban. A nyár elején jelent meg a Borro- maeus-féle encziklika, ismeretes a tartalma, valamint az a vihar is, melyet az encziklika, protestáns körökben és országokban világszerte felkeltet. Egy Ízléstelen iránytani anakronizmus volt az arról a helyről, ahonnét kevéssel ezelőtt a „Netemere“ is kikerült. Engem azonban, aki a római egyház elfogultságának, türelmetlenségének s mindenekfelett a reformátorok iránt érzett gyűlöletének s a protestáns fejedelmeket sújtó kiszólásainak irodalomtörténeti maradványaival évek hosszú során át hivatás- szerüleg foglalkoztam, s jól ismerem azt a hangot és formulát, mellyel például egy róm.

kath. lelkészt hivatalába, vagy amint ők mondják, plébániai javadalomba ma is beiktatnak, őszintén mondom, ez az encziklika sem meg nem lepett, sem fel nem ingerelt. Nem lepett meg azért, mert megszoktam, hogy századokon át mindig ilyen hangon Írtak felőlünk s nem ingerelt fel azért, mert a reformáczió világtörténeti nagy jelentősége a hit, erkölcs, szabadság és kuítura terén századokra kiható és csodálatosan átformáló teremtő ereje ma már, Istennek hála, sokkal erősebb és tisztább meg-» világításban áll a történelem itélőszéke előtt, minthogy annak fényét ilyen kiszólásokkal elhomályosítani lehetne. Mint keresztény magyar ember sajnálom, hogy megjelent, de mint református, megérem az egyszerű tiltakozással.

Városi ügyek.

— Az uj rendőrkapitány. Nagykároly város képviselőtestülete f. ho 15-én, vasárnap a második rendőralkapitányi állás betöltése czéljá- ból llosvay Aladár elnöklete alatt közgyűlést tartott. Az állásra Dr. Falussy Alajos, Leitli János és Sikolya István pályáztak, kik mind a hárman jelölve lettek. A választáson Sikolya 17, Leitli 43 és Falussy 67 szavazatot kapott és igy Dr. Falussy Alajos lett megválasztva. Az uj rendőralkapitány tegnap foglalta el állását. Az összes kihágási ügyeket fogja intézni.

— A városi szinház fötökészüléke. Renitens egy jószág ez. Egyáltalában nem respektálja a tanács határozatát, azét a tanácsét, akinek a szenét eszi. A városi tanács ugyanis felmerült panaszok alapján határozatilag kimondotta, hogy a panaszok alaptalanok, mert a fűtőkészülék jól működik. Nekem ugyan határozhatsz — gondolja a dei ék fűtőkészülék és juszt sem ég. A tanács és a fűtőkészülék közötti véleménykülönbséget szombat este, a Zenemű- kedvelők szinielőadásán is dideregve tapasztaltuk. A közönség nagy része télikabátban hallgatta végig az előadást. Mi lesz már ezzel a fűtőkészülékkel ?

Szépségszemle

a színházban.

Kelemen Lili — legszebb.

A „Szamos“ írja:

A képviselőség, — vagy alkalomszerűen helyesbbitve a szót: a kép-viselés Kelemen Sa- muéknál — úgy látszik — családi jellemvonás. Terjed, apáról-íeányra.

És ha ahhoz a képviselőséghez, a melyet Kelemen Samu szótöbbséges mandátum alapján gyakorol, a politikának, a pártdifferencziák- nak van is néha szava, az a képviselet amelyet Kelemen Lük mandátum nélkül, de utólagos és tiszta választás alapján gyakorol, kétségtelenül örömet kelt a szatmári leányok körében, akiknek javára mi sietünk Kelemen Lili sikeréből levonni a megfelelő glóriát.

Az eset történeti része az, hogy a Magyar Színpad czimü fővárosi színházi lap minden premiére-re zsűrit, küld ki, amely zsűri elfogulatlanul megállapítja, hogy a premiére nézőterének szépei között ki a legszebb.

Az operaház legutóbbi premiérjén : a Her- czegkisasszony előadásán, ahol, mint a Magyar Színpad Írja, ugyancsak sok szépsége volt jelen a fővárosi társaséletnek, igazi szépségfelvonulás volt úgy, hogy a zsűrinek valóban nehéz ■föladata volt kiválasztani a premier sok asz- szony és leány szépe közül a legszebbet — a zsűri Kelemen Lilit, Kelemen Samu képviselő fiatal leányát ítélte legszebbnek.

Mi pedig Szatmár város leányai nevében nem csekély önzéssel sietünk belemagyarázni Kelemen Lili hódításába, hogy ha az apja Szatmár város választópolgárait képviseli, akkor Kelemen Lili viszont Szatmár város leányának képét kell hogy viselje.

És nem veheti rossz néven az apa, ha azt is kijelentjük, hogy a szatmári leányok sokkal könnyebben belemennek abba, hogy Kelemen Lili viselje a képüket, illetve, hogy a Kelemen Lili győztes képének dicsőségéből saját képük javára is profitirozzanak, sokkal könyebben, mint a hogy a választó polgárok belementek abba, hogy Kelemen Samu viselje a képüket.

Irodalom, művészet.

— Piros bugyelláris. A Zenemükedvelők- Egyesületének piros bugyellárisa teljesen megtelt szombat este a városi színházban. Az egyik rekesz csengő koronákkal, a másik rekesz az erkölcsi elismerés bankóival. Nagyszámú előkelő közönség nézte végig a jól sikerült előadást és sok tapssal és meleg elismeréssel hálálta meg a szereplők önzetlen fáradságát. A népszínmű főbb szerepeit özv. Ticsénszky Lajosné, Demidor Ignácz, Vörös Tibor és ifjú Somossy Miklós játszották teljesen kifogástalanul. Állandó derültségben tartotta a közönséget Tremba Márton kitünően alakított huszárkáplárja. Jenser Mihályné bájos czigányasszony volt. Kisebb szerepeikben Popity Károlyné, Kelemen Alajos, Szentgyörgyi Elek is derekas munkát végeztek. A zenekiséretet az úri zenekar látta el.

— Emlékkönyv. A szatmári tanítók háza ünnepélyeiről díszes kiállítású emlékkönyv jelent meg 52 nyomtatott nagy lapon, képekkel díszítve, Kótay Lajos és Marosán János szerkesztésében. A mű Kótay előszava után hozza az egész ünnepély és gyűlés részletes leírását. Az összes adakozások sorozatát, a tanfelügyelő beszédét Halász Ferencz felett. Az egyes lapok véleményét az uj intézményről. Az internátus szervezetének ismertetését, közöl finom képeket az intézetről, Halász Ferencz- ről, a tantermekről, játszó térről, ebédlő, szórakozó teremről, hálószoba, kórházról, fürdőszobáról. Hogy mi az ára a műnek, nem tudjuk, azt sem, hogy könyvárusi utón kapható-e? de, hogy igen sikerült, csinos és érdekes munka, azt kénytelenek vagyunk elismerni.

HÍREK.

— Aranyérdemkereszt. Jelentettük annak idején, hogy a király Medvey Lajos vármegyei iktatót az aranyérdemkéreszttel tüntette ki. A közbecsülésben álló öreg urnák, aki 1871 évi január 1. óta áll a vármegye szolgálatában, Csaba Adorján főispán a f. hó 26-án tartandó megyegyíilésen fogja az aranyérdemkeresztet ünnepélyesen átadni.

— Előléptetés. A pénzügyminiszter Pintér Mihály nagykárolyi pénzügyőri főbiztost főfelügyelővé léptette elő és ilyen minőségben Budapestre helyezte át.

— Egy polgármester ünneplése. Dr. Makray Mihály nagybányai polgármester tiszteletére abból az alkalomból, hogy a városban létesített vízvezeték átadatott a közhasználatnak, továbbá, hogy több nevezetes alkotása elkészült, a város közönsége f. hó 21-én az „István Király“ szállóban díszvacsorát rendez.

— A kaszinókba tessék elmenni! Egy városvégi korcsmában vasárnap este több mesterlegény tiltott kártyajátékot: huszonegyet játszott. Két rendőr rajtuk ütütt, lefoglalták a pár krajczárt kitevő bankot és felírták a játékosok neveit. Kérdjük: miért nem mennek a kaszinókba bankokat és bankókat lefoglalni ? Ott lenne csak aratásuk, amúgy istenigazában. A múlt hét végén is — mint rendesen — óriási kártyajáték folyt az egyik kaszinóban. A bank járta és egyik helybeli játékos rövid pár óra alatt több ezer koronát veszített. Miért nem mennek a kaszinókba a rendőrök? sok családot menthetnének meg az előbb-utóbb bekövetkező tönktől. Ja, persze, erről megfeledkeztünk : onnan kirúgnák a hívatlan vendégeket.

— Tánczestély. A nagykárolyi kereskedő ifjak köre február hó 4-én, a Polgári Olvasókör összes termeiben zártkörű tánczestélyt rendez. Kezdete 9 órakor.

— Kettétörték a hadnagy ur kardját. Egy

részeg katonatiszt botrányáról van szó. Augusz- tini Érnő, a szatmári 12-ik honvédgyalogezred egyik hadnagya pénteken délután ittasan tért be a szatmári „Viktória“-kávéházba. Ott egy közös hadseregbeli őrnagyba kötött bele. De mielőtt komoly veszedelem kerekedett volna, tiszttársai elvezették. A hadnagy ur azonban nem maradt otthon, visszatért a kávéházba, ahol szembetalálkozott Yeszelovszky Géza mérnökkel. És nekitámadt. A mérnöknek segítségére siettek a pinczérek és leakarták fogni a hadnagyot, aki erre kardot rántott, hogy alaposan vagdalkozzék. Csakhogy póruljárt, mert a kardott kicsavarták kezéből és daraI$!1S Wlffitás. !

n