Nagykároly, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-04 / 1. szám
Nagykároly, 1911. január 4. VI. évfolyam. — 1. szám. t l J f / Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGVKÁROLyBAN, Szölö-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K.----- Megjelenik minden szerdán reggel. == Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetne a f ' ' „Tlvili-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem {fount vissza? A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok njmi adatlak el. ■ SH // n jovo. Itt a perifériákon, Szatmármegyében nem igen van módunk, hogv a jövő közéletére vonatkozó helyi jelentőségű híradásokkal szolgáljuk. Amit az évforduló alkalmából a jövőre vonatkozólag mondhatnánk, az legfeljebb akadémikus fejtegetés lehetne. E helyett közöljük a miniszterelnök újévi beszédének bő kivonatát, amely a leghivatot- tabban körvonalozza a nemzeti munkapártnak a jövőben megoldandó nagy és fontos feladatait és prograramját. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök, Perczel Dezső, a nemzeti munkapárt elnökének üdvözlő beszédére — többek között — a következőket válaszolta: Jó szokás és szép szokás, hogy az újév elején megemlékezünk arról, amiket a múltban teljesítettünk, számot vetünk róla és belenézünk a jövőbe és a múltakra pillantva, kialakit- azt a képet, amelyet tőlünk telhetőleg mentői szebbre kivánuk festeni. És ha visszatekintünk a lefolyt évre, úgy bátran mondhatjuk, hogy az eredményes volt. Eredményes év volt nemcsak pártunkra, hanem mondhatjuk bátran, az országra nézve is. Mert — amint igen jól mél- tóztattál mondani — egy olyan pillanatban álltunk össze, mikor az országban megrendült a hit a saját jövője iránt és igen el volt terjedve a felfogás, hogy alkotmányunk is esetleg veszélyben van. Ez ugyan tévedés volt, mert annak legfőbb őre, királyunk, mindig meg tudta azt védeni bölcsesóggel és nagy türelemmel igen szomorú idők közepette is. De határozottan tévegelygésben volt mindenki a jövőt illetőleg és ha a gondviselésnek valami bálával tartozom, az az, hogy megadta nekem a módot arra, hogy felismertem, hogy mi való a nemzetnek és hogy hogyan lehessen rajta segiteni. Mikor királyunknak kegyéből néhány társammal bátran nekifogtunk ennek a feladatnak, másra nem gondolhatunk, mint, hogy azt tiizziik ki czélul a nemzetnek, amelyet a múltban már jónak elismert volt és amelyről tudhattuk, gondolhattuk, hogyha újra ezen alapot elfogadja, akkor jövőjét is legjobban fogja biztosítani. Ezen feltevésünk bevált, a nemzetnek verdiktje határozott e felett és bizonyságot tett arról, hogy a nemzet komoly pillanatokban józanul meg tudja fontolni saját érdekeit. És azt, amit mi tőle feltételeztünk, bőségesen jutalmazta azzal, hogy nekünk többséget, erőt adott saját ügyének biztosítására és megalapo- zására, adja isten, igen hosszú időre. Es hogy ez igy volt és igy kellett lennie, ezt más nem okozhatta, mint azon feltevés, amelylyel éltem a nemzettel szemben, mert hitem volt, bizalmam volt abban, hogy e nemzet, amely annyi viszontagságon ment keresztül, sokkal nagyobbakon is, mint a legközelebbi múlt időkben, mindig meg tudta azon komoly pillanatokban találni a helyes utat. S azért nem kétkedtem, hogy ha rámutatok arra a helyes útra, igenis, a nemzet igazat fog nekünk adni. A legközelebb lefolyt törvényhozási működés igen rövid időre volt szabva, mert az évnek csakis második felére redukáltatott, s itt is a nyári szünidőnek és a delegácziónak közbenjötte következtében csak rövid, két és fél hónap jutott munkásságra. És ha visszatekintünk ezen működésre, elmondhatjuk, hogy mégis derekasat végeztünk. ____________ Re ndbe hoztuk a múlt esztendőben pénzügyi helyzetünket, rendbe hoztuk az államháztartás igényeit, egy sikeres kölcsön megkötése által elértük azt, hogy államháztartásunkra és feltétlen szükségleteinkre is biztosékot nyerjünk, közgazdasági téren egynémely törvény megalkotása által biztositott.uk azt, hogy remélhetőleg igen gyümölcsöző eredmények fognak azokból következni, a perrendtartás megalkotásával, egy régóta várt és óhajtott berendezést végeztünk be, adja isten mindnyájunknak nagy hasznára, amely közgadaságilag is, de egyébként is okvetlenül sok gyümölcsöt fog teremni: ez talán röviden összefoglalva működésűnk azon kívül, hogy a mostani évnek első pár hónapjára is biztosítottuk a törvényes rendet. Most a legközelebbi jövő még csakis a múltból reánk maradt feladatoknak tulajdonképpen a a véglegesítését várja tőlünk. És hiszek és bizom benne, hogy ezen feladatokat is sikeresen be fogjuk fejezni. Ez pedig nem csekély feladat lesz, mert állami életünk legfontosabb intézményeink újjászervezéséről van szó. Ez az egyik. A másik, ami e kérdések rendezésének jelentőséget kölcsönöz az, hogy tulajdonképpen programmunk sarkalatos tételeinek a megvalósitásáról is van szó. De harmadszor meg a feladatok teljesítésével tulajdonképpen legördül a függöny egy, sajnos, igen kedvezőtlen múlt felett és csak azután leszünk abban a helyzetben, hogy a jövőnek a feladataival foglalkozhassunk. És ha ezen ponton leszünk és a jövőbe nézhetünk, mik lesznek legközelebbi feladataink ? Az, hogy a felszázad -Jatt végbe ment gyors fejlődés következtében olykor mohón alkotott berendezéseinket korrigáljuk, javítsuk és tovább fejlesszük és egyúttal a régieknek tiszteletben tartása mellett, államiságunknak moderni- zilásáról gondoskodjunk. A részletekre, azt hiszem, nem ma az ideje, hogy kiterjeszkedjem. De ezek, bármi nagy feladatok is a jövőben, kicsinyek amellett a nagy feladat mellett, amely tulajdonképpen reánk vár. Mert nemcsak formai törvények alkotása a mi feladatunk. Én úgy nézem és úgy vélem, hogy az a komoly pillanat, amely bennünket életre keltett, sokkal nagyobb feladatokat is bizott ránk. Ezek abban állanak, hogy én szerintem itt az idő, hogy levonva a következtetéseket a múltból, javítsunk azon, ami itt-ott talán fonákságokat is hozott magával. Hiszen tudjuk nagyon jól, hogy nemzeti életünknek nagy átalakulása, amelyen keresztül mentünk, természetszerűleg eltolódásokat idézett fel a társadalomnak tagozódásában. A régi társadalom bomlásnak indult és az uj még nem tudott elhelyezkedni. Sok bajunknak a forrását itt kell keresnünk. Mindenkinek tulajdonképpen újra kell a helyét kijelölni, hogy ott működve, ott dolgozva, bárminő parányi állásban is legyen, ezt, anélkül, hogy túlbecsülje, becsületesen kitöltse és igy hozzájáruljon azon egységes erőnek a kifejtéséhez, amelyre annyira szükségünk van. Azért ez az erőgyűjtés, ez tulajdonképpen egyik legnagyobb feladatunk. Szellemi és erkölcsi erőgyűjtésre van szükségünk, hogy nemzetünket ez uj évezredben újra arra képesítsük, hogy berendezkedéseivel büszkén mondhassa, hogy méltó utódja a múlt ezredév Magyarországának. E tekintetben akármi feladat vár . reánk, annak bizonyos előfeltételei is vannak. És ezen előfeltételek közül, midőn egyet emlitek legelsőnek, itt nemcsak veletek érzem magam egy gondolatban, hanem tudom, hogy az egész nemzet is egyetért ebben velünk és ez a ki- rálylyal való békés és egyetértő munkálkodás. Ez a mi alkotmányos életünknek legfőbb záloga; és ha igyekszünk ennek minden esetben eleget tenni, ez önön erőnknek, önön hatalmunknak fog javára válni. Ez az első előfeltétel. A másik, belső konszolidácziónknak egyik nagy faktora: ez az, hogy a különböző felekezetekre és nemzetiségekre tagolt ebben az országban ezek mindegyikével békében és egyetértésben éljünk, hogy kikerüljük mindazokat a viszályokat, amelyek erőfogyasztásra vezetnek és ezek kikerülésével ismét erőforrásokat nyerjünk arra, hogy az egységes nemzet helyzetét és poziczióját szilárdítsuk. Ma szellemi és gazdasági csaták folynak az egész világon és ha mi szavunkat hallatni akarjuk e nagy csatákban, ha azt akarjuk, hogy szavunknak súlya legyen, e súlyát önerőnkön kivül abból is kell merítenünk, hogy rokonérzést keltsünk magunk iránt a külföldön. És ha mindezek után, amiket felsoroltam, bizalommal nézek a jövőbe, mégis mindezen erőnek, ami ehhez szükséges, egyik alapfeltétele a ti támogatástok, a ti barátságtok, a ti bizalmatok. Egy párt, amely nehéz időben a nemzet akaratából nyert megbízást, nemcsak jogokat nyert ezáltal, de kötelességeket is. És ha erre gondolok és amidőn tudom, hogy mikor mi, józanul állva a nemzet elé, nem hirdettünk szemkápráztató és csábos eszméket, hanem komoly kötelességekre intettük a nemzetet és igy nyertük meg a többséget, akkor tudom azt is, hogy bennetek ez a kötelességérzet meggyőződésetek alapján oly mély gyökeret vert, hogy teljes bizalommal nézhetünk a nehezebb küzdelmek elé is, mert tudjuk, hogy aczélozott sereg követ minket, akik hivatva vagyunk az ország ügyei élén állani és az ország ügyeit vezetni. Népszámlálás. A múlt számban e czimen közölt czik- kecskét folytatnunk szükségesnek látjuk. Szükségessé teszi azt a népszámlásnak jelentős volta s az, hogy a népszámlálók részére is valamennyire megkönyitsük a munkát. Kiemelendőnek tartjuk a következőket: A gyermekek számában még az elhaltak is ki kell, hogy legyenek tüntetve, mivel ebből a szaporodási kimutatást kell elkészítenie majd. A foglalkozásnál az iskolába járó gyermekek ilyenszerüen mutatandók ki: pl. IV. oszt. gimnáziumi (elemi iskolai) tanuló, szolgák ezzel a czimmel: házi cseléd. Minden tisztviselő részletesen kell, hogy kiírja a czimét, pl.: kir. járásbirósági írnok. Aki nyugdíjas oda kell Írnia mi volt azelőtt. Azok a szakácsok, szakácsnők, szobalányok s egyéb cselédek, kik szállodákban, korcsmákban, vendéglőkben vannak alkalmazásban mint üzleti cselédek fognak a foglalkozásnál megneveztetni. A 6 éven aluli gyermekek foglalkozási rovatát üresen kell hagyni. Az a feleség, aki akár üzletben, akár a férje más foglalkozásában állandó segítség, mint segítő munkás említendő meg, igy: kereskedőnek (kisbirtokosnak, szőlőbirtokosnak) segítő családtagjai. Máskülönben pedig a nők háztartásbelinek neveztetnek foglalkozásuk után. ______________________ Na gykároly, Könyök-utcza II. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- ........... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben................... fo gtechnikus. NAGYKÁROLY
