Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-30 / 48. szám

kártyát kellett fölszedni az asztal alól, mint amennyi az asztalon maradt és akinek a testi motozás édes kiváltságát megengedték volna, bizony többnyire az asszonyi ruhák zsebjében akadt volna az elveszett makk-alsóra. Az asz- szonyok ma már nem mulatságos időtöltéskép játszanak, hanem a nyerés csúnya szenve­délye hajtja őket a kártya-asztalhoz. És az angénozó, pockerező asszonyt (aki sokszor szintén elvesztette a kouyhapénz;ét) már gyak­ran váltja föl egy igazán századvégi teremtés: a kalábriászozó és tartlizó asszony. Fájdalom, nem túlzás, hogy sok asszony már csak szá­nalmas mosolylyal kibiczel a férjének vagy az udvarlójának, mert a tart lit is jobban játszsza, mint a férfiak. De a tartlizó asszony még nem minden­napi jelenség és a torczászbéla, meg a kontra ezidőszerint még csak szívesen látott vendé­gekként köszön'enek be az előkelő aszszonyok zsurjára. Lehet, hogy soha sem lesznek olyan népszerűekké, mint a poezker, a ferbli vagy az angén, mert a kártyás aszszonyt nem an­nyira a játék izgatja, mint a nyerés lehető­sége és chance-ai. Es a két nem közt való vi­szonyba . mindenesetre pikáns változatosságot fog hozni, hogy az asszony — még pedig a becsületes asszony — ügyesen kifosztja udvar­lóját s oly nyugodt lélekkel nyeri el az ösz- szes készpénzét, mintha csak maga is tagja volna valamelyik előkelőbb kaszinónak. A zsu- rokon ma már épp oly kevéssé játszanak mu­latságból, mint a társaskörök zöld asztalai mellett. A játék ma már komoly munka s nem időtöltő szórakozás. És az a fiatalember, ki az egy hónapi keresetét verejtékes arczczal veszti el a rendes zsurja, teás csészéi között, fájda­lom, már nagyon is közismert alak a társa­ságban. A kávóházak játékszobáiban még ezideig nem igen látni kártyás asszonyt, de a jelek­ből körülbelül sejteni lehet, hogy a nyilváno­san játszó asszonyok kora is mihamarabb el­érkezik. Erről azonban hallottunk már beszólni Nagyváradon. A dúsgazdag, jótékonyságáról hires Rhédey grófné volt, aki a városnak hagyta pompás kertjét. Kevés vidéki városnak van olyan pompás ligetje, mint a nagyváradi Rhé- dey-kert. Az öreg grófné azonban, aki később néhai Bárdossy György piskolti birtokos neje lett és Nagykárolyban is gyakran megfordult, kivétel volt. Az lenne ma is, nemcsak a maga meglehetősen múlt idejében. Kivétel lenne, mert ő tiszta férfitipus volt, csupán a termé­szet véletlen játéka alkotta asszonynak. Telen- kint bekecsben járt, pipázott és köpött. Nem érezte és nem tartotta asszonynak magát. Erős is volt, hatalmas karokkal, izmokkal. Szerette a kártyát. Délután beült a kávéházba, partne­reket, férfipartnereket szerzett és ferblizett há­rom éjjel, három nap Nem egyszer megesett bizony vele az is, hogy olyan partnerre akadt, akinek játékmódját nem okvetlen akczeptálta volna a Nemzeti Kaszinó. Ilyenkor fölkapta a becstelen partnert és úgy kilökte a kávéház­ból, hogy akármelyik főpinczér is megirigyel­hette volna. Mondom azonban, ő kivétel volt. Ma is az lenne, pedig a fürdőhelyek játszó asztalai mellett a szép asszonyok vígan ütik már a huszonegyet s ma a fürdői kávéháztól már csak egy lépésnyire vannak a városi kávéhá­zak : ehhez nem is kell bővebb bizonyítás. A hadaró és veszekedő férfijátékos szomszédjá­ban kedélyesen issza majd a feketéjét a tart­lizó vagy pikettirozó asszony és ha a jó Isten is úgy akarja, ahogy ők, nemsokára a szende és ártatlan nők épp oly gyakran fogják meg- pumpolni a szigorú főpinczért, mint a kevésbé szende és ártatlan férfiak. Bizonyára szép idők lesznek ezek és nincs sok igaza annak a morózus embernek, aki ebben a poézis veszedelmét látja. Az a kor, mely a nőket doktori diplomával látja el, ter­mészetesnek és érthetőnek találhatja, hogy a dolgozó nőnek a dolgozó férfi könynyelmübb szórakozásaiban is része lehet. Miért ne ját­szana kalabriászt az az asszony, aki kenőcsöt ir a rheuma ellen vagy másodfokú egyenle­tekre oktatja a serdületlen ifjúságot? Az agy­velő, mely az anatómia rejtelmeit befogadja, a kártyázás rejtelmei iránt is bizonyára van olyan fogékony, mint az állítólag súlyosabb férfivelő. » NAGYKÁROLY Stilvi rágok. Kis levélkék, furcsa kis levélkék. Das ist die Jugend . . . Már szinte az unalmasságig ismeretes az az affér, amely Csáky Gusztáv lapszerkesztő és Sipos Zoltán színész között egy színházi re- ferádából kifolyólag keletkezett. Csáky Gusztáv lapjának egyik közelebbi számában újabban is foglalkozott az immár Szatmáron működő Sípossal, aki egyik szat­mári lap nyiltterében a múlt héten nyilatko­zatot tett közzé. A nyilatkozatban Sipos utalt arra, hogy ő már megverte, párbajban meg­vágta, bíróságnál feljelentette Csákyt, aki mindezekre sem hagy fel azzal, hogy őt ül­dözze, beismeri tehát, hogy most már tehetet­lennek tartja magát vele szemben. Szatmári tudósítónk jelenti, hogy Sipos erre a nyilatkozatra Csáky Gusztávtól a kö­vetkező tartalmú ajánlott nyílt levelezőlapot kapta: Sipos Zoltán színésznek Szatmár. Nagykároly, 1910. november 24. Tudomására hozom, hogy tegnap f. hó 23-án az alantirt két tanú jelenlétében, mint­hogy minden lovagiasságot nullifikáló viselke­dése mást nem érdemel, Szatmáron tartózkod­tam, hogy vastag bőrét érdeméhez méltóan le- kutyakorbácsoljam az ábrázatáról. Valószinüleg sejtette, mert bujkált előlem. Gyáva 1 Vegye tudomásul, hogy a hol találom, ott minden szó nélkül úgy megkorbácsolom, hogy cafran- gokban fog lelógni a hús a pofájáról. Megér­tette ? Ehhez tartsa magát! K. m. f. Csáky Gusztáv s. k. Előttünk, mint tanuk előtt: Csáky ur a fenti czélból ott tartózkodását igazolhatjuk : (Következik két aláírás.) És még azt mondják, hogy rossz világ van, mikor az emberek ráérnek ilyesmivel is foglalkozni. Városi színház. Heves Béla színtársulatának szombati vendégjátéka iránt városszerte nagy érdeklő­dés mutatkozik. Jegyek Luczay János fodrász üzletében jegyezhetők elő. A szinrekerülő The­odor és társa czimii bohózat-újdonság az idei szatmári szezon sláger darabja. Praktikus tanács. Egy idegen, aki vasárnap a közkórház megnyitó ün­nepségére akart menni az utczán megszólít valakit: — Ugyan kérem, hogy juthatnék ki leghamarébb a közkórházba ? — Hát úgy, kérem, ha a robogó társas­kocsi elé veti magát az ur. HÍREK. — Áthelyezés. A m. kir. pénzügyminiszter Dr. Pinkóczy József nagykárolyi pénzügyi fogalmazót Zomborba helyezte át. — Dr. Jászi Ferencz temetése. A nagyká­rolyi orvosok nesztorát, Dr. Jászi Ferenczet, szombat délután temették a közönség nagy részvéte mellett. A ravatalnál a nagykárolyi orvosok nevében Dr. Jékel László búcsúztatta el a nagytudásu, közbecsülésben állott collegát, akinek haláláról a Nagykárolyi Takarékpénztár- Egyesület külön gyászjelentést adott ki. A ravatalt beborító koszoruhalmaz közül kitűnt a budapesti Martinovics szabadkőmüves-páholy széles vörös szalagos koszorúja. Az elhunytban Dr. Jászi Viktor jogakadémiai tanár, egyetemi m. tanár és Dr. Jászi Oszkár az európai him szociológus, édesatyjukat gyászolják. — Hangverseny, felolvasó estély. A Zene- műkedvelők ezidei első nagyobb hangversenye holnap este 8 órakor a városi színházban lesz megtartva. A Kölcsey-Egyesület felolvasó es­télye, melynek szereplőit már ismertettük, deczember 4-én lesz, szintén a városi színházban. Mindkét estélyen hivatásos művészek is fognak szerepelni, amiért is ezen estélyekre felhívjuk olvasóink figyelmét. — Az ököritóiakért. Nagyküküllőmegye alispánja az ököritói tüzkatasztrófa áldozatainak hátramaradottjai javára 297 korona 03 fillért küldött. — Halálozás. Dr. ,Adler Adolf ügyvédet súlyos gyász érte. Édesanyja Czegléden 92 éves korában meghalt. A magas kort elért matróna holttestét Nagykárolyba szállították, ahol az izr. temető halottas házából hétfőn délután helyezték örök nyugalomra, — A nagykárolyi oltáregyesslet vasárnap tartotta ez idényben második felolvasó estélyét. A változatos, gazdag műsort nagyszámú, igen előkelő közönség hallgatta élvezettel végig. Szőllősy Károly Braneczky kíséretével énekelt igen szép, kellemes hangon. Az ünnepi beszédet Wolkenberg Alajos tartotta ismert szónoki képességével. A kedély, a művelt ember kedélye, a vallásos ember kedélye volt beszédjének tárgya. A lelkes és szivből jövő taps után ügyes pár szó kíséretében nyújtotta át Szent- iványi oltáregyesületi igazgató a „kedves ven­dégnek“ az Égyesület ajándékát, egy ezüst koszorút. Serényi Erzsiké kedves közvetlenséggel egy humoros monologot adott elő, amit a kö­zönség hálás tapssal viszonzott. Végül Tremba Márton szavalta el az előképekkel illusztrált „Szent Imre ravataláét. A közönség alig tudott betelni az ügyes rendezésű előkép élvezésével. Előadás után a szereplők és a rendezők együtt maradtak a „Magyar Király “-ban a hajnali órákig. — Megszűnt a száj- és körömfájás. A száj- és körömfájás járványa a nagykárolyi járásban — nehány község kivételével — megszűnt. Erre való tekintettel a nagykárolyi főszolgabíró értesítette azon községeket, amelyekben a jár­vány megszűnt, hogy tej és tejterméknek a nagykárolyi piaczra való beszállítása akadá­lyokba nem ütközik. — Uj lap Mátészalkán. Holnaptól kezdő­dőleg Mátészalkán Dr. Dienes Dezső szolgabiró szerkesztésében uj heti lap indul meg. A kis Mátészalkán ez a második újság lesz. — Rémes ütés. Megírtuk annak idején, hogy Beke Samu nagykárolyi napszámost f. hó 9-én egy utczai verekedés alkalmával egy hasábfával úgy fejbe verték, hogy be kellett szállítani a nagykárolyi közkórházba. A vere­kedés részleteire vonatkozólag Bekét még nem lehetett kihallgatni és nem is fog lehetni soha, mert az ütés következtében megnémult és hülyévé lett. — Elhalasztott matiné. A nagykárolyi Zenemükedvelők-Egyesülete szokásos vasárnapi matinéját nem most vasárnap, hanem deczember hó 11-én d. u. 5 órakor fogja a polgári leány­iskola dísztermében megtartani. — Pályázat járásorvosi állásra. A szatmári főszolgabírói járásban megüresedett járásorvosi állásra pályázat van hirdetve. Az erre vonat­kozó hirdetmény Szatmárvármegye Hivatalos Lapjának holnapi számában fog megjelenni. Pályázati kérvények a hirdetmény megjelené­sétől számított 30 nap alatt Csaba Adorján főispánhoz adandók be. — Véres lakodalom. Czifra György 47 éves kertész, Penészleken az uradalmi tanyán szol­gált. A napokban lakodalom volt a tanyában, amelyen Czifra György a béresgazdával össze­szólalkozott, aki őt többször földhöz is vágta. A szerencsétlen embernek a jobb karja két helyen is eltört. Súlyos sérüléseivel teguap beszállították ápolás végett a közkórházba. — Eljegyzés. Jakobovits Dezső Nagyká­rolyból, eljegyezte Braun Pepit Nagyszőlősről. — Mire jó az olajütö. Illyés Gyula 7 éves csenged iskolásfiu pénteken iskolából jövet, bement társaival Csáki László udvarára, hol egy olajütő malom van felállítva. A gyerme­kek kíváncsian nézték a gép működését, mely nem volt szabályszerűen elkerítve, miközben a kis Illyés olyan közel talált menni az el nem fedett lendítő kerékhez, hogy az a lábát elkapta és magával rántotta. Mire megállították a gépet, a kerék a szerencsétlen gyermek egész lába- fejét összetörte. Megindították a vizsgálatot, hogy kit terhel a gondalanságért felelősség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom