Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-05 / 40. szám

NAC/YKÁROLY

Október 6-ára.

Sok időnek kell elmúlnia, amig kellő megvilágításban fogja látni a magyar nép október 6-ikát és mindamaz eseményeket, amelyek megelőzték. Mert, hogy megértsük ezt a napot és teljesen uralkodjunk a szabadságharcz nagyszerű témája fölött, ahhoz nem elég ha elolvasunk néhány históriás könyvet és végig hallgatjuk az ünnepi szónokokat, akik többé- kevésbbé sikerült frázisok tüzénél élénkítik az emlékezést és hevítik a hazaszeretetei.

Dembinszky, akit 1849 tavaszán a magyar hadak fővezérletével bízott meg a forradalmi kormány és aki ellen erre egyöntetűen foglaltak állást Görgey, Klapka, Aulich és a többi magyar tábornokok, megjósolta, hogy a magyar ügyet nem külső ellenség, hanem a magyar egyenetlenség fogja megbuktatni. A lengyel szabadsághős mielőtt hozzánk jött volna a saját hazájában is látott visszavonást, itt is megérte az eszme bukását, itt is megtanulta, hogy nép, amely egy akaraton lenni nem tud, szabadságát ki nem vívhatja.

Lassan-lassan eloszlik a fátyol, amely a szabadságharczunk története fölött terjeng és eddigelé akadályozta a mai nemzedék tisztán látását. Meglátni kezdjük a hibákat és gyarlóságokat, melyek az ügy bukását idézték elő. Ha Kossuth nem féltékenykedett volna Gör- geyre, ha nem történt volna meg a debreczeni nagy templomban a trónfosztás, ha a dicsőséges tavaszi hadjárat után nyomban Bécs ellen vonult volna a magyar hadsereg ... mi lett volna a szabadságharcz vége, hol állana ma Magyarország? Ezek a kérdések, tépelődések, a kritikának szavai játszanak most bele a szabadságharczról való emlékezésbe és amikor gyászoljuk, dicsőítjük az aradi tizenhármat, bugán gondolunk arra, hogy az a visszavonás, amely a magyar szabadság ügyét a bukásba, hőseit a bitófára vitte, ma is csak úgy pusztít közöttünk, mint annak előtte.

A magyar nép ma szakadozottabb, mint valaha volt. Hajdanta csak a nemzetiségiekkel láttuk magunkat szemben, ma azonban jogos és indokolt osztályharcz is pusztítja a magyar egységet és gyűlölködő ellenségként, harczos ellenfélként állnak egymással szemben nemcsak a társadalmi rétegek, de még az egyes foglalkozási osztályok is.

Mind jobban kiélesednek az ellentétek. A hatalmon levő osztályok görcsösen ragaszkodnak privilégiumaikhoz, a közügyeket tisztára hatalmi szempontokból intézik és a hazafiasság fogalmával födik a maguk érdekeinek fogalmát. A nyíregyházai gazdagyülésen pl. azt hirdették hazafiasságként, hogy körömszatott körül a szállodán s melyre az .amerikai nő hálószobája nyílt. Az ablakait mindig félig nyitva hagyta éjszakára, erről már korábban meggyőződött Artur. És nagyon mélyen kellett neki aludnia, miután derekasan hozzá szokott látni a vörös oportói borhoz s két éjszakával ezelőtt nem ébredt fel egy pisztolylövésre, melyet valaki véletlenül tett a parkban.

Artur a szobába zajtalanul fog becsúszni és egy kis kloroform segélyével még biztosabbá fogja tenni a milliomosnő álmát. Azután könnyű szerrel megtalálja majd a gyémántokat és a gyöngyöket, visszatér a lakására, miután az egyik göbös kötelet az erkélyhez erősítve, lecsüngeti egész a földig, mig a másikat karikába szedve, messzire kidobja ablakából, le a parkba. Zsákmányát pedig elrejti a cipője talpába, melyet e célra ő maga kettős talppal látott el úgy, hogy az igy képződött üregben szépen elférhettek a vatta közé göngyölendő ékszerek.

Artur pontról pontra követte a programját. Beosont a szobába, hallotta a mély csöndben az alvó asszony erős, szabályos lélekzését, közeledett az ágyhoz a legcsekélyebb zaj nélkül ... és hirtelen a villamos világítás el- vakitotta, a fekvő alak felegyenesedett, egy buldogrevolver szegeződött a betörőre és egy idegen kiejtésű, kemény hang mordult rá:

— Meg ne merj moccanni, mert különben lövök!

Simpson Auróra volt, ki álmából felriadva, az ágyán felülve hajtalanul, szemöldök és fogak nélkül, rózsaszín szallaggal átkötött éjjeli pongyolában; valami ismeretlen zsírtól cseppegő, undorító és fenyegető arccal meredt előtte,

Artur rémülten, borzadva hátrált és halálos gyötrelmében a menekülésnek egy halvány gondolata villant meg agyában, annyira badar, hogy csak egy olyan ember őrültségében folyamodott hozzá, aki haldoklik és a szalmaszálba is belekapaszkodik.

— Bocsánat, bocsánat . . . annyira szeretem önt, asszonyom! hebegte miközben térdre rogyott és elgondolta magában: még inkább fel fogom őt bősziteni, mert azt fogja hinni, hogy bolondot űzök belőle.

De nem igy történt. A pongyolás alak magatartása hirtelen megváltozott. Apró szemeinek a csillogása megszelídülni látszott s édes mosolyra nyíltak kopasz ínyei.

— Kedves fiú, sóhajtotta, hát mért nem mondta már előbb ? . . . Milyen regényes, mint betörő jött be hozzám . . . Nos, megbocsátok . . . Jöjjön közelebb ! . . .

Artur magából kikelve ugrott fel. Sajuálta a menekülést. Hideg verejték omlott végig a hátán s minden hajaszálla égnek állott.

— Lehetetlen, nyögte magában. De látta a botrányt, a letartóztatást, a börtönt, a világ megvetését, letört életét.

Két lépést tett rémülettől tántorogva s a karokba esett, melyeket a szörnyeteg tárt feléje.

És ez a kaland volt az utolsó bűnös pályáján, mert nőül vette Simpson Aurórát és a harmincz millióját.

van, az könnyen elképzelheti, hogy a főszolga- birák mikor fognak majd a községekkel tárgyalni.

SzébJCCLO

IX 6: a vértanuk kiszenvedtek 60S i a vérbajosok meggyógyulnak.

Városi ügyek.

íVlegfelebbezett választás. A f. év szeptember 11-én tartott adóügyi aljegyzőválasztás ellen több képviselőtestületi tag felebbezést adott be.

Szinüfjyi bizottsági ülés. A szinügyi bizottság szombat d. u. ülést tartott. A bizottság az országos Szinószegyesület kérelme alapján megengedte, hogy a városi színházban a jegyek után nyugdijintézeti pótlék szedessék. A pótlék jegyenként páholynál 10 f., támlásszéknél 6 f., a többi ülőhelyeknél 4 f, karzatnál 2 f. és bérleteknél a bérleti összeg 2°/o-a.

A zenés botrány utolsó akkordjai.

A nagykárolyi főgimnázium igazgatósága és a „Szatmárvármegye“ szerkesztősége között felmerült konfliktussal foglalkozó múlt heti czikkünk végén jeleztük, hogy az ügyben uj, érdekes és szokatlan fordulat állott be, melynek kimenetelét legközelebbi számunkban fogjuk megirni.

Sajnálattal jelentjük, hogy ígéretünket nem válthatjuk be, mert a valóban rendkívüli érdekesnek és módozataiban bizarrnak Ígérkezett affér csúnyán ellaposodott és az obiigát nyílttéri nyilatkozatok posványába fulladt.

A felek kibékültek és a kölcsönös sértések visszaszívásával az ügyet a nevetsegesség szabályai szerint intézték el. A világszenzáeziora számottartó szerzetesi párbaj tehát elmaradt.

Rosszmájú emberek azt beszélik, hogy a hadakozott felek valamelyikének ereiben zsidóvér csörgedezhet. És a nagy kibékülés azért történt, mert Ros Hasonó (zsidó újév) előtt állottak, amikor a vallásos zsidó még a legnagyobb ellenségének is megbocsát

Nem tudjuk van-e valami alapja ennek a feltevésnek, de ha már kibékültek, reméljük, hogy a kibékülés a főgimnázium jóhirneve és a zenernűkedvelők egyesületének zavartalan működése érdekében komoly lesz és nem olyan, mint a Selivartz és Braun békülése.

Ez a két hitsorsos halálos ellenségeskedésben élt. Ros Hasonó előestéjén a templomba menetel előtt azonban megkérték egymást és kibékültek. Később, mikor a templomból kijöttek Schvarcz odamegy Braunhoz, kezet nyújt neki:

— Az újév alkalmából kivánom neked mind azt a jót, amit te kivánsz nekem. — Braun erre felháborodva válaszol:

—- Te Schvartz 1 már megint kezded ?

Jegyzők réme.

Pavella ur üzelmei.

Szolgabiró és éjjeli őr.

Több helyi lap megírta, hogy a főispán Pavella Zsigmond tb. szolgabiró. közigazgatási gyakornokot állásától felfüggesztette és ellene a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot rendelt el. A felfüggesztés és a vizsgálat elrendelésének okát azonban az illető lapok — ők tudják miért — elhallgatták.

Pedig ez az ok nem egészen érdektelen.

Pavella Zsigmond tb. szolgabiró, közigazgatási gyakornok legutóbb a nagysomkuti jáPax,

Halló! Halló!

A iü Mnlizat

ismét a levegőbe lóg.

A megyei telefonhálózat ügye a napkban ismét hatalmas lépésekkel haladt — visszafele. És ha igy megy tovább akkor talán még öt év múlva is csak a tervezésnél fognak tartani. Holott egyes Szatmármegvénél kisebb és és szegényebb vármegyében, mint pl. Szilágy vármegyében már évek hosszú sora óta élvezik a megyei telefonhálózat úgy közigazgatási, mint közgazdasági szempontból egyaránt fontos előnyeit.

Vármegyénkben a megyei telefonhálózat ügye már körülbelül 2 év óta van napirenden és úgy volt, hogy az idei őszi közgyűlés már érdemlegesen dönteni fog a kérdésben. A belügyi kormány megigérte hathatós támogatását, sőt az előmunkálatokra 20000 koronát ki is utalt és mindezek daezára az alispán csak a napokban, 2 héttel az őszi közgyűlés előtt tartotta szükségesnek ez ügyben a fószolgabirá- kat értekezletre hívni.

Az értekezlet megtörtént és ezen elhatározták, hogy a községekkel való tárgyalások után majd határozni fognak.

Az alispán a 13-iki közgyűlésen tehát csupán ennek a bejelentésére fog szorítkozni.

Aki pedig tudja, hogy most vadászidény

kadtig kell védekezni a hús olcsóbbodása ellen. Amikor a vezetőosztályok, amelyek közvetve ma is az ország sorsát intézik és a hatalom eszközeivel rendelkeznek, ilyen álláspontot foglalnak el a közérdekkel szemben, akkor természetesnek kell találni azt az elkeseredést, mely a nép és a munkásosztály széles rétegeiben támad.

A szabadságharcz csak úgy vált lehetővé, hogy jogokért való harez volt De hogy képzeljük el most, hogy a magyar nép milliói a vérüket is föláldozzák adott esetben a veszélyeztetett hazáért? Hol az energia, a veszedelem, az akarat és az érdek, amely nélkül ily nagyszerű tömegmozgalom el sem képzelhető ? . . .

Az aradi vértanuk arra intenek, hogy csak egyetértéssel és a jogok és kötelességek arányos megosztásával érhet el nagy czélokat a magyar nemzet. Ide s tova hatvan esztendő óta áll az ő tanításuk, él nagyszerű emlékezetük, de példáikon nem okult még a magyar nemzet.