Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-13 / 28. szám

V. évfolyam. — 28. szám­í Nagykároly, 1910. jlilius j5. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGyKAROLyBflN, Szölö-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. Megjelenik minden szerdán reggel. - ~ ­felelős szerkesztő és lapttilajdonos: • ROSENFELD ZS^GMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Tlyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. 22. Ez a szám csak a legutóbbi napokban nőtt ilyen nagyra ésvált ez által vezérczikk thémává; eddig jóval kevesebb volt és sze­rényen húzódott meg Nagykároly város foglalkozási statisztikájában. Ma kilép a rideg numerusok világából és önkéntelenül is felkivánkozik é czikk tetejére és a hol eddig országos politikáról szoktunk írni, ott most e város egyik, ijesztő „fejlődésé­ről“ akarunk elmélkedni. A nagykárolyi ügyvédek száma újab­ban huszonkettőre szaporodott. Szorgal­mas, igyekvő, jó eszü fiatal emberek, hosszú és fáradtságos tanulás, ügyvédje­lölti munkálkodás után ügyvédi diplomát nyertek. Itt születtek ebben a városban, családi száljaik ide kötik őket, itt — és csakis itt — ismernek mindenkit és ismeri őket mindenki; szinte természetes volt te­hát, hogy ebben a városban fogják irodá­jukat megnyitni, itt, ahol legtöbb feltétele van meg képességük értékesithetésének. Városunk fiainak — az uj ügyvédeknek — eme elhatározása, ha különösképen nem is indokolt, de mindenesetre érthető. Ifjaink látó szemmel figyelik Magyarországon az ügyvédi foglalkozás tultengését. Látják: mily nehéz széles ez országban az ügyvédi pályán való megélhetés. A legkisebb szel­lemi vagy vagyoni előny, a legkisebb csa­ládi, baráti, vagy érdektársi összeköttetés kihasználatlanul nem marad. Egy-egy ügy­véd letelepedését a legtöbb esetben hóna­pokig tartó körültekintés, puhatolózás, adat­gyűjtés, összeköttetés szerzése, apró, alig látható érdekszállaknak összekötözése, erő­sítése előzi meg. És ha igy — papiroson — az előtanulmányok és munkálatok elég eredményre vezettek: akkor jön a fiatal ügyvéd, akkor kerül fel a bérelt lakás hom­lokzatára az uj czégtábla és kezdődik meg a törekvő fiatal ember számára az életnek egy az előbbinél jóval nehezebb része : a küzdelem a kartársakkal, az előítélettel szemben, a harcz a jogkereső közönség pártfogásáért, támogatásáért. Nagykároly uj ügyvédei sem kerülik ki sorsukat. Az uj helyet, amelyet elfog­laltak, csak küzdelmek árán tarthatják meg maguknak. Az ügyvédkedés nem a régi, tiszteletet és vagyont hajtó foglalkozás többé, de nehéz kenyérkereseti pálya, a mely' ma már sem babérkoszorút, sem nagy vagyont nem nyújt a reá lépőnek. Az ügyvédkedés nem tőke többé, amelyet rövid évek során tiszteleti jelekben és va­gyoni értékekben busásan kamatoztatni le­het, hanem olyan foglalkozás, amely min­denütt, még a legkisebb bírósági székhé- lyen is, túltermelést produkál, mert nincsen meg a közgazdasági életnek az a fejlettsége, amely a fiskálisok szaporodását indokolttá tenné. Nagykárolyban a közgazdasági pangás ijesztő mértékben tapasztalható. Nézzük meg az ipartestületi lajstromkönyvet, néz­zük meg a bejegyzett fereskedő ezégek kimutatását: sehol a legkisebb gyarapodást nem tapasztaljuk. Messze • vezetne most annak kutatása, hogy ennek a bajnak okai hol keresendők, tény az, hogy Nagykároly közgazdasága viszonylag oly kis jelentő­ségű, hogy evvel szemben az ügyvédek szaporodása nem indokolható. Némi vigaszt csak az nyújthat az uj ügyvédeknek, hogy városunknak tiz évvel ezelőtt is volt már tizenhét ügyvéde és igy egy decennium alatt a szaporodás csak 35°/o, a mi az or­szágos gyarapodást nem haladja túl. Egyik, uj ügyvédünktől azon kijelen­tésünkre, hogy Nagykároly közgazdasági élete stagnál, hallottuk a minap, hogy az ügyvédeknek nem első sorban való érdeke, hogy a gazdasági élet egészséges legyen. Bármennyire is becsüljük a jogász nemze­dék eme fiatal tagját es bármilyen nagy jelentőséget is tulajdonítunk a kielégítési végrehajtásoknak egy ügyvédi irodára nézve, mégis — úgy hisszük — hogy egészsé­gesebb állapot volna az ügyvédekre nézve az egészséges közgazdasági fejlődés, amely­ben mi egyedüli indokát látjuk az ügy­védség száma emelkedésének. Egészségte­len gazdasági viszonyok, irreális kereske­delem, ipari stagnáczió ideig-óráig adhat­nak dolgot egy ügyvédi irodának, de ál­landó, szilárd praxist csak a fizetésképes fogyasztásra alapított termelés és az igy induló közgazdaság által igénybe vett ügy­védi ténykedés nyújthat. Megtudjuk érteni uj ügyvédeink ama elhatározását, hogy szülővárosukban: Nagy­károlyban telepedtek meg és nyitottak iro­dát. Ide vonzotta őket a szülőföld iránti szeretet — amely talán a legnagyobb von­zóerő a világon — ide a családi összeköt­tetések és — ami mindezekből folyik — az a jóleső tudat, hogy, ha nehéz is, ha rögös is ma már az ügyvédi pálya, de a legtöbb segítő társat az uj ügyvéd mégis csak a saját „pátriájában“ nyerhet. Nem a hóditó Napoleon, nem a nyughatatlan vérü, karierre törő emberek gondolkodása, hanem a józan polgáré, akinek legnagyobb vágya a nyugodt családi boldogság, a nem nagy keretű, de rendezett vagyoni viszo­nyok, amelyben, ha nincs is magasra nyúló elmélkedés, de nincsen váratlan esés, zök­kenés sem. Ha többet nem, de ennyit min­denesetre biztosíthatnak maguknak az uj ügyvédek Nagykárolyban. Ezzel a legkisebb eredménynyel azon­ban nem szabad beérniük. Fiatal és tanult elméjük minden erejével azon kell lenniük, hogy ennek a városnak fejlődését előbbre vigyék. Ahol uj kereseti alkalmak nyílnak, ahol uj vállalaton gondolkodnak, ahol ter­veznek, ahol társulni óhajtanak, ott meg kell jelenni a fiatal ügyvédi generácziónak ta­nácsadásával, segítségével, fölényes tudá­sával, sokszor anyagi erejével is. Ahol kultúráról van szó, ahol tanítani, ahol magyarázni, ahol kioktatni kell, ahol a társadalmi széttagoltságot enyhíteni, ahol modern eszméket hirdetni lehet, ott legyen a fiatal ügyvéd is és értékesítse mindazt a magán-vagy kötelezett szorgalom utj^fO_ szerzett tudását, amit e város társad^lm^ uj intelligencziájától, uj vezető elmétől ' joggal megkíván. Sok szinpatiát, sok jó akaratot elő­legez e város lakossága az uj ügyvédek­nek. Rajtuk áll, hogy ezt a szinpatiát ki is érdemeljék. Vigyenek be némi ide­alizmust is foglalkozásukba, hassa át őket az a tudat, hogy az ügyvédi kart a legtöbben ez országban a vezető intelli- genczia első elemének tekintik és akkor meglátják, hogy foglalkozásaikak némi­leg ideális felfogása az élet reális részeinek: a megélhetésnek, a vagyongyűjtés lehető­ségének is előnyére válik. A Kis Szalmái weitn. Augusztus elején megtartják. Amennyire a parlamenti pártok hangula­tából következtetni lehet, valószínűnek látszik, hogy ebben a hónapban megszavazza az ország­gyűlés az úgynevezett államszükségleteket s kifogunk lábalni az exlexes állapotból, amely temérdek kárt okozott az országnak. Ezzel aztán elmúlik az a fenyegető veszedelem is, hogy ujonczállitás hiányában a családfentartó póttartalékesokat hívják be a szükséges lét­szám kiegészítésére, mert a jövő hó elején már kezdetét veheti a sorozás. Sz atmármegyé- ben már hónapokkal ezelőtt elkészítették a sorozási tervezetet s miután az már el nyerte a kormányhatósági jóváhagyását, csak a táv­iratra várnak, amely az ujoncz-javaslatok tör­vény erőre emelkedését jelentse s hozzálátnak a katona-állitáshoz. A Szatmármegyére megállapított és az ille­tékes hatóságok által jóváhagyott és elfogadott terv szerint a sorozást augusztusban a következő napokon tartják meg: Nagykároly város: 4. 5. Nagykárolyi já­rás: 6, 7, 8, 9, 10, 11. Szatmár város: 6, 7. Szatmári járás: 9, 1Ö, 11, 12, 13. Erdődi járás: 1, 2, 3, 4. Mátészalkai járás: 22, 23, 24. Avasi járás: 1, 2. Csengeri járás: 22, 23, 24. Fehér­gyarmati járás: 13, 16, 19. Nagybánya és Felsőbánya városokra, valamint a nagybányai, szinérváraljai és nagy- somkuti járásokra vonatkozó tervek, minthogy jú­liusra szóltak, tárgytalanná váltak s igy az utóbb felsorolt öt hely sorozási idejét újabban fogják meghatározni. Tűzoltó veudégek Nagykárolyban. A Szatmármegyei Ttizoltószö­yetség közgyűlése. Méreteiben nem nagy, de tartalmánál fogva jelentőséges ünnepély színhelye volt va­sárnap Nagykároly város. A Szatmármegyei Tűzoltószövetség, ez a humánus czélu intéz­NAGYKÁROLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom