Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-06 / 27. szám
Nagykároly, 1910. julius 6. V. évfolyam. — 27. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGyKÄROLyBflN, Szőlő-utcza 4. sz. | Feieissszerkesztőc-iiaptuiajdonos: HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. PDQPNPPI fi 7QIPMDfün „Tlvilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden szerdán reggel. nUoE.rirC.LU LOIUnlUllU- fi hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. Az iskolai vakáczió immár az egész vonalon beállott. E lenben a megalakulási formaságok elintézése után, a parlamentben most kezdődik meg a komoly munka. Ebből az alkalomból, — minthogy a szatmár- megyei képviselők programmbeszédeikből kitü- nőleg, kivétel nélkül az állami népoktatás híveinek vallották magukat — időszerűnek tartjuk a modern világ fejlődéséből előálló azon követelés hangoztatását, hogy a tanítás jogát ki kell venni a papok kezéből. Itt az idő, hogy újból kijelentsük és végre ki is küzdjük : az az iskola nem a papé hanem a tanitóé, a népnevelés nem egyházi, hanem állami feladat. A társadalmi fejlődés kezdetén álló társadalmakban, primitiv népeknél a pap gyógyit, tanit, hadat vezérel s a vallásban torkoiik be az ősi népnek minden gondolata, egész szellemi világa. A törzsfőnök legtöbbször főpap is : minden társadalmi és állami tevékenységnek vallási jellege is van. A tudomány pedig „ancilla theologiae“, a vallás-tudomány szolgálója volt. Klerikalizált, papositott volt az egész állami és társadalmi élet Európaszerte. Ha jó, ha az állami és társadalmi éiet mai fejlődésének is megfelelő volna ez az állapot, akkor nem változott volna meg, mert életrevaló, életképes társadalmi intézmények, berendezések éppen olyan kevéssé pusztulnak el, mint életrevaló emberfajok. Az emberi haladás élén járó nemzeteknél azonban ma már sehol sem igy áll a dolog. Azoknak a nagy feladatoknak, amelyek elé a medern fejlődés az emberiséget állította, helyes megoldását nem tudja az egyház megtalálni. Uj szervet, uj organizmust teremtett magának erre a czélra a müveit emberiség: az államot. Köznevetség volna osztályrésze annak, aki azt követelné, hogy csak az olyan okmányt ismerjék el hitelesnek, amelyet valamely feletkezet papja állított ki. Az emberiség testi épsége ellen intézett merényletnek bélyegeznék azt a követelést, hogy ne a természettudományt értékesítő orvosok, hanem papok gyógyítsanak. Pedig volt idő, mikor ez igy volt. Ma a legtöbb a polgárok egyetemességét komolyan és súlyosan érintő tevékenység állami feladat s minél fontosabb valamely tevékenység az állampolgárok boldogulására nézve, annál erősebb a törekvés mind ezen feladatoknak az állam hatáskörébe való beutalására. Az állami beavatkozás körének, folytonos kitágulása kétségbe nem vonható jellemző vonása minden modern államnak. Az igazságszolgáltatást az állam végzi; a közigazgatást jó részben az állam teljesiti; a forgalmat a postával, vasutakkal, távíróval az állam bonyolítja le; az adókat az állam szabja ki és hajtja jó részt be; az orvosok képzése az állam dolga, a közegészségügynek állami feladattá való kijelentését mindenütt sürgetik s az állategészségügy már nálunk is tisztán az állam védelme alatt áll. Hogy nemesfajta kanczáknak magva ne szakadjon és nemes csikókat élhessenek: ennek biztosítása állami feladatat. Ez mind nagyon szép és derék dolog, de szerintünk: a nemes kan- czánál fontosabb, nemzetibb és emberibb dolog a lélekben nemes, tanult, felvilágosodott kemény gerinczü és nyitott fejű gyermek. Mindezen dolgokról való gondoskodás pedig azért lett állami feladattá, mert az emberek felismerték, hogy az állam nagy hatalmával, erős eszközeivel jobban tudja elvégezni ezeket a dolgokat, mint magánosok, akár személyek, akár intézmények, társulatok. Hát csak a gyermek értelmi és erkölcsi fejlődése az a Csáky szalmája, amelynek számára nincsen vagy csak nagyon kis részben van meg ebben az országban az állami teljesítésnek a bónuma? Csak a tanulás, az ismeret, a művelődés az a mindenki holmija, amelyet titkos szerekk ■] és kongregácziós betegségekkel szabadon lehet megfertőzni? Mindenkinek, aki szivén viseli a nép előreha- ladásánk nagy ügyét, követelnie kell, hogy teljesítse az állam, a nép oktatásának ügyében is azokat a kötelességeit, amelyeket más téren is teljesít Ha az állam jobb megőrzője a magán vagyonnak,mint az egyesek: ha az állam jobb postás, mint a magánosok ; ha az állam jobb védelmezője az ember-és állategészségügynek, mint az egyesek; és ha az állam eme jobban hozzáértésének, nagyobb rátermettségének következményeit levonta és vállalja, végzi ezeket a munkákat: akkor vállalja és végezze el azt a munkát is, amelyet az a tény ró rá, hogy az állam — akármilyen rosszul tanit is — mégis sokkal jobban tanit, mint az egyház, mint a felekezetek. Ezt az állam maga is tudja. Hiszen ezért kizárólagosan állami jog a fontosabb pályára készülőknek tanítása és iőképen megvizsgálása. Ügyvéd, orvos, tanár, tisztviselő, vasúti vagy postahivatalnok s még annyi egyéb nem lehet más, mint az, aki állami tanításban részesült, államtól fentartott intézetekben tanult. Hát az emberi, az állampolgári hivatás nincsen olyan fontos, mir-í ezeknek bármelyike ? Ha az állam nem akarj; teljesíteni ezt a kötelességét, ha nem akar élni evvel a fontos jogával, akkor rá kell kényszeríteni annak a közvéleménynek, amely igaznak ismeri el Arany Jánosnak gróf Széchényi István szájába adott szavait: „Elvész a.v én népem, mivelhogy tudomány nélkül való.“ Gróf Károlyi József. A nagykárolyi választókerület ifjú képviselője — úgy látszik — élénken szerepelni fog a közeljövő közéletében. Legalább erre törekszik. Első és mondhatjuk, szerencsétlen kísérlete erre az a szándéka, amelylyel bátyjával, Mihálylyal együtt a ketté repedt függetlenségi pártot összedrótozni akarja. Próbáljuk megállapítani, milyen haszon és kinek a számára, származnék abból, ha Károlyi Mihály és József grófok akcziója sikerrel járna és a két függetlenségi pártot egyesíteni lehetne ? A Kossuth Ferencz és Justh Gyula elnöklete alatt álló két pártnak minden közössége a 48-as numerusban van. Ez a szám, amelyet mi hatvanhetesek túlhaladottnak, a 67-es törvényekkel kiegészit,tettnek és igy igényeinknek jobban, megfelelőbben átformáltnak vélünk, az egyetlen kapocs, amely, az egy nevet viselő két pártot összeköthetné. "Ám lehet-e összekötő kapocs az úgynevezett 48-as közjogi alap, amelyet a két függetlenségi párt abban a pillanatban hagyott el, amely pillanatban — kormányra jutva, — meggyőződött arról, hogy a modern Magyarországot egy hatvankét évvel ezelőtt jónak talált, de soha ki nem próbált intézménynyel, alkotmányrendszerrel kormányozni nem lehet. Ma a függetlenségi frakeziók ismét az ellenzék szűkös padjaira kerültek és igy mi sem köny- nyebb nekik, mint ismét ráállani a szélsőségek álláspontjára és hirdetni mindazt, amit kormányzásuk idején megvalósítani sem nem tudtak, sem komolyan nem akartak. A merev negáczió álláspontja, a minden belső tartalom, minden előbbre vivés nélküli politizálás: ez az az ut, amelyet Károlyi Mihály és József grófok a két függetlenségi párt elé tűznének. A pattogó kuruezkodás, a frázisoktól csepegő ellenzéki frazeurködés, — mind, mind csupa nem- zetiszinü semmiség következményében negativ eredmény — ez a sorsa annak a függetlenségi pártnak, amely a két gróf receptje szerint egyesülne. Ettől az egyesüléstől azonban nem kell félnünk A két függetlenségi párt is — hinni reméljük — haladt annyira a korral, hogy belássa, hogy egyedül annak a bizonyos 48-as közjogi alapnak a létezése nem elegendő az egyesüléshez, ha egyébként a pártok programmja között egyéb megegyezések nem lennének. Erről pedig — úgy véljük — a két függetlenségi pártnál beszélni sem lehet. Ha a vezér és vezetőség megválasztásának személyi kérdésétől el is tekintenének : a választói jog kérdésében a két frakezió között sokkal nagyobb az eltérés, mint a Justh-párt és a nemzeti munkapárt között E két utóbbi mindegyike az általánosság alapján áll, azzal a különbséggel, bogy mig a Justh-párt ellenzéki programmjába már beiktatta az általános, egyenlő és titkos választói jogot, addig a munkapárt — mint akinek hivatása megfelelő körültekintés mellett a legmegfelelőbb választójogi törvényjavaslatot előterjeszteni -— eddig eléggé ’• \ dicsérhető óvatossággal csupán az alapelves^t állapította meg a reformra vonatkozólag, szabad kezet adva minden tagjának arra nézve, hogy a fontos kérdés anyagához a maga tudásával, tapasztalataival, adataival hozzájáruljon. j^kár mennyire is tajtékzik tehát ma — 3—4 héttel a választások után — az egyhar- madára lefogyatkozott Justh-párt, akár mennyire is köti az ebet a karóhoz, hogy ilyen meg olyan ellenzéke ő a kormánynak : egy bizonyos, hogy mihelyt a kormány az általános szavazati jogról szóló javaslatát benyujtj r, a Justh-párt le- fegyverezetten kénytelen lesz elhallgatni, mert egyetlen támadó fegyverétől is megfosztotta őt a munkapárt igaz demokratikus ténykedése. Erre a bekövetkezhető eseményre pedig semmi szüksége sincs annak a társadalmi osztálynak, a mely az említett Károlyi grófokat vallja vezérének. Ha a választási reformokat illetőleg a kormány az általánosság alapelvén álló javaslatot fog benyújtani a képviselőházban, úgy a nemzetnek a munkapárt iránt érzett szinpathiája csak nőni fog; az általános választói jog ellenzéke pedig minden gyökerét el fogja veszíteni, a mely őt a néppel összefűzi. Károlyi Mihály és József grófok azonban a jövővel nem törődnek. Nekik a választói reform megbuktatása a főczél, minden egyéb mellékes. Pusztuljon a két függetlenségi párt, vesszen el az ellenzék, de rántsa magával a pusztulásba az általános választói jogot is. Mert ez sehogy sem kell a József grófoknak, mert ettől félnek a József grófok, és fél tőle minden érdektársa, akik a demokrácziától a maguk uralmuk megdőlését rettegik. Ezért — és nem holmi egyesült támadás szervezéséért — óhajtják a Károlyi grófok a két függetlenségi párt egyesülését, ügy hiszik, hogy a demokratikus gondolkodású Justh pártot sikerül egyesíteni a teljesen reakeziós színezetű Kossuth párttal: sikerül jókora ellenzékét megterem- teniök az általános választói jognak. Minden jel arra mutat, hogy Mihály és József grófok eme terve nem fog sikerülni. Egyéb sikere azonban már van Károlyi József grófnak. Sikerült ugyanis ebbeli ténykedésével felkölteni választói leikében a politikai működése iránt érzett bizalmatlanságot. Károlyi grófot a nagykárolyi választó kerület munkapárti és függetlenségi és 48-as Justh-párti polgárai jelölték és választották meg. A munkapárt az általános választói jog alapján áll, a helybeli Justh-pártot pedig ez irányban több határozata köti. Kiadta, kitől kapta tehát a megbízást Károlyi József gróf, hogy a két függetlenségi párt egyesítésén fáradjon. Ki adott felhatalmazást Károlyi József grófnak arra, hogy az általános választói jog ellenségeivel egyesüljön ? József gróf képzett, tanult embe* és elég fiatal arra, hogy saját cselekedetein okul% Érni ípohtisl! NAGYKÁROLY
