Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-19 / 3. szám
N AGYKÁROLY — Beszélő hallgatás. A Nagykároly múlt heti számában P é c h y István megyei főjegyzőhöz intézett nyílt levelünk eddig válasz nélkül maradt. Mi nem csodálkozunk ezen, sőt előre tudtuk, hogy a válasz nem log megérkezni, mert Dr. F a- lussy Árpád főispánnak Péchy által méltatott állítólagos „érdemei“ nem léteznek s igy azokat taxatíve felsorolni se lehet. Mindazonáltal ez a hallgatás nagyon sokat mond a volt főispánra vonatkozólag és nem árt, ha a közönség ezt jól megjegyzi magának. — Az erdészeti bizottság ülése. Szat- mármegye erdészeti bizottsága ma Nagykárolyban, a megye székházának kistermében ülést tart. — Az amerikai pénz. A belügyminisztérium az Amerikában tartózkodó magyarok pénzének megóvása végett felhívta Szatmármegye közigazgatási hatóságát, tegye közzé a legszélesebb körben, hogy az Amerikából való pénzküldésnek egyedüli gyors, biztos és olcsó módja a posta- utalványon való pénzküldés. Itt említjük meg, hogy Amerikából a múlt évben Szatmármegyébe “220,000 korona érkezett, mely összeget kizárólag a kivándoroltak küldték haza. Az általános, egyenlő, titkos választójogért í A nagykárolyi szocziáldemokrata párt népgyülése A nagy európai átalakulások korszakában, amikor a polgárság forradalma kilökte a hatalomból az arisztokrácziát, két összefort törekvés gázolt keresztül minden ország elavult, középkori intézményén: A demokratikus átalakulás és a nemzetei fejlődés. És ugyanakkor, amikor egész Európában viharnak erejével söpörte el a demokratikus átalakulás a nemzeti fejlődésnek minden akadályát, Magyarországon a forradalom — az európai szabadságharczoknak e korcsszülötte — lefelé az ellenforradalom szerepébe öltözött és a nép széles rétegét kizárta az alkotmány sánczaiból. A világ sokat fejlődött azóta, de Magyar- országon a viszonyok nem változtak. Az uralkodó ma is irtózik osztály a demokrácziától és fázik a nemzeti fejlődéstől is. A magyar uralkodó A szent kaczagott Zarathustrán és igy szólott: Úgy vigyázz, hogy kincseidet el is fogadják. Bizalmatlankodnak a remetékben s nem hiszik, hogy azért jövünk, hogy ajándékozzunk nekik valamit. A mi lépteink nekik nagyon is magánosán konganak az utczákon. És mint mikor éjjel jóval napfelkölte előtt embert hallanak járni, igy szólnak magokhoz ágyaikban: Vajon hova megy a tolvaj ? Ne menj az emberekhez, maradj az erdőben ; inkább az állatokhoz menj. Miért nem akarsz olyan lenni, mint én? medve a medvék, madár a madarak közt?“ És mit csinál a szent az erdőben, kérdezé Zarathustra. A szent válaszolt: „Dalokat költők s elénekelem, s a mikor költők kaczagok, sirok, morgok: igy dicsérem az istent. Dallal, sírással, kaczagással és morgással dicsérem az istent, a ki az én istenem. De mit hozol te nekünk ajándékul?“ Mikbr Zarathustra e szókat hallotta, köszöntötte a szentet és igy szólt: „Mit adhatnék én neked? De eressz el szaporán, nehogy elvigyem valamid.“ így váltak el egymástól az aggastyán meg a férfi, kaczagva mint két gyermek kaczag. De mikor Zarathustra egyedül volt, igy szólt a szivéhez: Lehetséges-e! Ez a vén szent még nem hallott erdejében semmit a felől, hogy az isten meghalt! osztály csak nemzeti osztályuralmat akar, amely a lehetőségig, sőt még azon alul is,, leszorítja a munkabéreket, amely a hatalom brutalitásában túlszárnyalja a rabszolgatartók önkényét, mely ellensége a kultúrának, amely panama- és korrupczió-jövedelmet biztosit. A magyar uralkodó osztály sohasem akarta a nemzeti fejlődést, mindig elárulta, eladta és el is fogja adni. A nemzeti fejlődés egyetlen eszköze az általános, titkos, egyenlő választójog. Ezt demonstrálta az a nagyszabású nép- gyülés a melyet a nagykárolyi szocziáldemokrata párt vasárnap délután 3 órakor a Gr. Károlyi György-téren tartott. A népgyülésre a párttagjai tüntető menetben a Jókai-utczán át vonultak fel. Elnöknek Tóth Gusztáv, jegyzőnek Gál Antal lett megválasztva. A napi rendet: „A politikai helyzet és az általános választójog,“ egy debreczeni munkás, Török Gábor ismertette, ki egy óráig tartó, a hallgatóság által sürü éljenzésektől és helyeslésektől gyakran megszakított beszédet mondott. A népgyülés egyhangúlag elfogadta a következő határozati javaslatot: Nagykároly város munkásainak 1910. január 16-án tartott népgyülése magáévá teszi a magyarországi szocziáldemokrata pártnak azon álláspontját, hogy a politikai válság csakis a törvényhozás demokratizálásával, tehát csakis az általános, egyenlő,, titkos választójog törvénybe iktatásával oldható meg. Kimondja tehát, hogy ezen reform kiküzdése érdekében bármily áldozatot megkívánó harczra készen áll, s hogy állásfoglalását valamennyi politikai tényezővel, — úgy a kormánnyal, mint a parlamenti partokkal szemben — ez idő szerint egyedül a választójog kérdésére való magatartásuktól teszi függővé. Ennek megfelelően kimondja, hogy szervezettségének egész erejével melléje áll e kérdésben mindazoknak, akik az általános, egyenlő, titkos választójog azonnal való megvalósítását teszik programm- jukká és hogy ugyan ezzel az erővel szembe száll mindenkivel, aki bármi ürügy kapcsán, e reform törvénybe iktatását hátráltatni, vagy meggátolni akarja. A hatóságot a - népgyülésen, Csorba Gyula rendőralkapitány vezetése alatt 6 városi rendőr, 4 gyalogos és 4 lovascsendőr képviselte. tfdalék a „nemzethy“ kormány múltjából. A nagykárolyi kerületi betegsegélyző- pénztár átszervezése. Koldussá tévén az országot, a „nemzethy“ kormány kiejlette markából a sokáig szorongatott hatalmat s a húsos fazekakból való lak- mározást az ellenzék keserű kenyerén való rágcsálás váltja föl. A hősök, akik tudvalévőén mérhetlen áldozatot hoztak a bársonyszékekért, orrfintorítva készülnek uj szerepükre és tanakodnak, hogy uj szerepüket ne kelljen sokáig játszaniok. Neki is durálták már magukat, hogy ama mérhetlen áldozatot ismét kénytelenek legyenek meghozni. A természetrajz tudósainak igazuk van: amelyik ragadozó egyszer húst evett, az többé nem éri be kenyérrel A nemzethy hősök sem akarnak sokáig rágódni az ellenzéki keserű kenyéren s már nagyban mesterkednek, hogy a nemzet vissza- segitse őket a hatalom húsos fazekai mellé. Számítanak rá, hogy a nemzet megint felül a hatemeletes Ígéreteknek. Számítanak mindenkire : azokra is, akik a maguk önző érdekeinek védelmét találták meg az ő kormányzatukban s azokra is, akiket kiszipolyoztak, akiket megrugdaltak. Számítanak a legtisztább hangulatokra, de csak azért, hogy hatalmukba kerítvén ezeket, dúsan kamatoztathassák a maguk hasznára. A jóhiszemű polgárságnak, kereskedőknek, iparosoknak gyalázatos becsapása révén szerzett hatalomnak ilyen dúsan való kamatoztatása volt — a többek között — az „Országos Munkásbiztositó-pénztár“ és az „Állami Munkásbiztositó Hivatal“ szervezése is. Ennek a két uj hivatalnak felállítása azért volt szükséges, hogy a „honmentők“ állásnélküli atya- fiságának és sógorságának mindhalálig fényes exisztencziát teremtsenek. A két hivatal tisztviselőinek létszáma: hatvan. És hogy ennek a hatvan kitünően dotált embernek látszólag valami dolga is legyen : annyira összezavarták és olyan komplikálttá tették a gyári, kereskedelmi és ipari alkalmazottak betegsegélyezéséről szóló törvényt, hogy egy olyan munkaadó, akinek 3—4 pénztári tagságra kötelezett alkalmazottja van, ha nem akarja magát folytonos zaklatásnak és büntetésnek alávetni: még egy más alkalmazottat is kell, hogy felfogadjon. Egy olyan szakképzett embert, aki kizárólag csak a 3—4 üzembeli alkalmazottnak a Munkásbiztositó-pénz- tárba való be- és kijelentése körüli dolgokat intézze. A pénztárak átszervezéséről szóló törvény már több, mint két év óta életbelépett, mégis a nagykárolyi kerületi pénztárhoz csak most érkezett le az annak idején felterjesztett alapszabálytervezet jóváhagyása, azon rendelkezés kapcsán, hogy a pénztárt az uj alapszabályok rendelkezéseinek alapján újjá kell szervezni. Ez a rendelet azt jelenti, hogy a nagyká- rolyi kerületi pénztár önkormányzati szerveit a lehető legrövidebb idő alatt újra kell választani. A rendelet szerint legkésőbb január hó 31-én a pénztárnak már meg kell határoznia a választások határnapját és meg kell ejtenie a közgyűlési kiküldöttek választását. Felszállott a páva . . . Felszállón a páva a vármegye-házra! Dús Szatmármegyének szabadulására. Fent az emeleten nagy sürgés-forgás van: Útra készülődnek a nyugati szárnyban. Öröm ez sokaknak, másnak: szivrepesztő — S több lesz egygyel Pesten a szürke pervesztő ! Városi ügyek. — Képviselőtestületi közgyűlés. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete f. óv február 6-án rendes közgyűlést fog tartani. A közgyűlés' főbb tárgya: a városi szervezési szabályrendelet módosítása. A szabályrendelet módosítását az újonnan rendszeresített adóügyi jegyzői és rendőrfogalmazói állások teszik szükségessé. — A városok sérelmei. A rendezett városok polgármesterei orsz. egyesületének tanácsa vasárnap Budapesten ülést tartott, amelyen Debreczeni István nagykárolyi polgár- mester a tanács tagja is megjelent. A tanácskozás főtárgya a városok állami segélyére vonatkozó ügyvivői rendelet s e rendelet mellékletét képező és különösen a városi tisztviselők fizetésrendezésére vonatkozó törvényjavaslat volt, amely nagyon beható és élénk vita anyagául szolgált. A tanács a legszembeötlőbb sérelmeket és azok orvoslását foglalta össze. Javasolni fogja, hogy az egyes városok állami évi hozzájárulás megállapításánál ne az 1905, 1906. évi, hanem az 1908. és 1909. évi zárszámadások átlaga szerint is mutatkozó (tehát öt évi átlag) nemcsak rendőri, (külrendőri is) adókezelési, közegészségügyi és katonaügyi személyi kiadásai szolgáljanak alapul, hanem a gyámügyiek is és valamennyi után a dologi kiadások is figyelembe vétessenek. Az ezen adatokat és az egyéb a szétosztásnál figyelembe veendő a város teljesítő képességét és más viszonyait (adóösszeg, pótadó magassága, adósság, közmüvek létesítése, stb.) feltüntető kimutatás mielőbb nyilvánosságra hozandó. Sérelmes a törvényjavaslat még azért is, mert a képviselőtestületek intézkedési joga a segélyösszeg felhasználására nézve már eleve megköttetett, midőn az ügyvivői rendelet már előre kizárja annak a lehetőségét, hogy községi adókkal túlterhelt városok is, még ha egyéb, — a rendeletben jelzett czélok kielégítéséről már megfelelő módon gondoskodtak is, — a segélyt, vagy annak egy részét a lakosság terheinek könnyítésére használhassák fel. Elhatározta a tanács, hogy a főbb sérelmek felsorolását magában foglaló emlékiratot sürgősen az uj belügyminiszter elé terjeszti.
