Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-20 / 16. szám
/ Ngykároly, 1910. április 20. V. évfolyam. — 16. szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szölő-utcza 4. sz. ■\ Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. . = Megjelenik minden szerdán reggel. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel.« ... „nyilt-tér*'* sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vts^a. ft hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak y I B—— .. ri—ii n .......i ’ .fr . Falra hányt borsó. Tavasz van, a munka ideje. A hasznos, intenzív munkát egy kicsit megzavarja ugyan a már folyamatban lévő választási készülődés. Nálunk Nagykárolyban azonban ez sincsen. Gr. Károlyi Józsefnek még ez idő szerint nincsen ellenjelöltje s amint mi a nagy- károlyiakat ismerjük, nem is lesz. Csak beszélni tudnak itt, de cselekedni nem. Beszédről lévén szó, úgy találjuk, hogy most a tavaszi munka idején, illő és helyénvaló lenne egy némely városfejlesztési kérdés megbeszélése. Illő volna, helyénvaló, de hiábavaló. Mert úgy járnánk ezzel is mint a többi, városfejlesztési kérdésekről szóló Írásainkkal jártunk. Megírtuk az Írást, kinyomattuk, elolvasták, azt mondták rá: okos dolog, életrevaló eszme és — napirendre tértek felette. Később aztán más városok megvalósították és húzzák a hasznát az általunk felvetett ideáknak. A fejlesztéssel, fejlődéssel és a haladással kapcsolatos dolgokkal nálunk nem érdemes foglalkozni. Konzervatív gondolkodású Nagykároly város polgársága. A forradalmi szellem nem tud lelkében tanyát verni, még akkor sem, ha ezt a szellemet az idő, az események igazolják, megérlelik és érdemessé teszik a befogadásra. Az ősi tradicziók vezetik Nagykároly város polgárságát Mint a sir felé haladó aggé, szeme nem a jövőbe tekint, hanem a múltban révedez. A jövő iránti érzéktelenség és a múlthoz való szerelme vezeti a mostani képviselővé lasziusnái ís. jeloltok ^iü, ,va r o 1 y í Józsefet, hogy Nagykároly város a Gróf Károlyi család révén a megye székhelyét megtarthassa. Holott Szatmármegye székhelyének örök időkre Nagykárolyban való meghagyását Szatmár város folytonos versengésével szemben csak Nagykároly város gyors, folytonos és czéltudatos fejlesztésével lehetne biztosítani., Ám még a múlthoz való szerelmében is lanyha, fásult Nagykároly város közönsége. A haladástól irtózik, azonban a múltban szerzett csekély javait se tudja megtartani, megvédelmezni. A vasárnap tartandó képviselő-testületi gyűlésen igazolni fogja ezt Debreczeni István polgármester azon bejelentése, hogy a szatmár—bikszádi és a nagykároly—somkuti vasút fuzionált. Nagykároly város annak idején azzal a kikötéssel jegyzett 60.000 korona értékű törzsrészvényt, hogy a vasút Nagykárolyból induljon ki és Nagykárolyba fusson be ; továbbá, hogy a vasút üzletvezetőségének székhelye Nagykároly legyen. A vasút felépült, de Gilvácstól indul ki. Üzletvezetősége egyideig Nagykárolyban volt, de csakhamar elvitték. És Nagykároly város nem akadályozta meg. Mindazonáltal azonban a jelzett vasút forgalma erre, mifelénk volt irányítva. De most, hogy a jelzett fuzionálás megtörtént; a som- kuti vasút forgalma Szatmáron fog konczent- rálódni. Vajay szatmári polgármester eme bejelentését Szatmár város törvényhatósága kitörő örömmel vette tudomásul. A szatmáriaknak ez a kitörő öröme Nagykároly város polgárságának 60000 koronájába kerül és ezenkívül a mi rovásunkra megerősítiSzatmár város pozi- czióját. Az utóbbi betekben egy praktikus terv merült fel Nagykárolyból. Á Széchenyi-utcza szépítése és a kereskedelmi élet fellendítése. Megvalósítható Jett volna pedig ez azáltal, ha — amint tervezték — a. grófi kastélynak a Deáktéri oldalán üzlethelyiségeket építenének. Mert Nagykárolyban nincs elég üzleti helyiség és ami van az méregdrága Az eszme publikálása városszerte köztetszést tölteti. És még se lett és nem lesz az építkezésből semmi, mert az érdekelt körök — úgy látszik —'alaposan leintették a terv propagálóit. És Nagykárolyban nagyon tudnak félni az emberek. Városi Takarékpénztár pedig — amint a NAGYKÁROLY már megírta, — szintén nem lesz. Nem lesz pedig azért, mert a jogügyi és pénzügyi bizottság nem javasolta. Miért nem javasolta? Azért kérjük alássan, mert a jogügyi és pénzügyi bizottság tagjainak nagyobb része már benn csücsül az összes nagykárolyi pénzintézetekben. Ezért nem lehet aztán csodálkozni, hogy Nagykároly város napról-napra visszafejlődik, hogy Nagykárolyban az idén nem fogják választani, mert már jóelőre kinevezték az ország- gyűlési képviselőt és ezért falra hányt borsó az, ha valaki itt komoly városfejlesztési kérdésekről beszél. TISZi István Szatmár on. Előkészületek a vasárnapi fogadtatásra. A Nemzeti Munkapárt gyűlése. Dr. Ke reszt szeghy Lajos a szatmárnémetii munkapárt képviselőjelöltje f. hó 24-én, vasárnap tartja meg Szatmáron programmbeszédét. Keresziszeghy jelöltségének támogatásiba vasárnap gróf Tisza István is Szatmárra érkezik és ott nagy beszédet fog tartani. A szatmárnémetii Nemzeti Munkapárt vasárnap délelőtt Szatmáron a Pannónia kistermében gyűlést tartott és gróf Tisza István fogadási ünnepének részleteit állápitotta meg. A fogadás nagyarányú lesz, ünnepies formában fog megtörténni és azon nemcsak szatmáriak, de a* megye minden részéből sokan fognak részt venni, ami érthető, ha megtudjuk, hogy Bibarrnegyén kívül gróf Tisza Istvánnak sehol sincsen annyi hive, mint Szatmármegyében. — A parlamenti tisztesség. Szatmármegye közönségéhez szombaton átirat érkezett Szol- nokmegye törvényhatóságától. Szolnokmegye egyik legutóbbi közgyűlésén a képviselőház (\ st. louisi Fair. Irta: Vértesi Károly. Az amerikai városok évenként szoktak vendégnapot tartani, a melyen ünnepélyességek rendezésével, pénzszerzés okából csőditik magukhoz az idegeneket. St. Louisban, október 4-én vasárnap, jelen voltam egy ilyen hangos vásárnapon. Alkonyat tájon riasztó harsonással az elfátyolozott prófétát kocsin hordozzák körül, meg-megállnak vele a népes utczákban. Kocsikra teszik a st. louisi iparágaknak a termékeit is. Mikor az estszürkület ráborult a városra, minden épkézláb ember az utczán volt, látható volt minden tipus, fehér, fekete, ifjú és öreg, férfi és nő, csitri leány, a társadalom minden osztályából,összeverődnek a nagy néptömegek s teszik szindussá a képet, este. Tropikus gavallérokban, néger missekben nem volt hiány. Látok a tömegben egy igazán rézvörös katonatisztet, bátor -vonásokkal, valóságos indiánt. Néztek a lányok a kirívó sajátságra. Látni elspanyolosodott indiánnőt, Kreol-t is, európai fehér szülőktől származó benszülöttet, nyugatindiait. Trombitáltak, kolompokat zörgettek, ujjongó öröm szállta meg a lelkeket a színes, szép ünnepélyen, melyen tengernyi ember verődött össze. Az asszonyok éles rikácsolása hangzott többlielyütt a tompa morajlásba. A tömegek növekedtek, miként a hólabda, gördülő útjában. A rendőrök kirendeltsége erősödött, mikor az utczák egész szélűikben voltak elállva. Szép volt az őszeleji est, holdfényes, csendes volt a levegő. Mintha varázsütésre a föld szülte volna, ontotta volna magából a sok embert. Felvidult az utcza képe teljesen, utat alig lehetett szorítani az élet utáni feltartóztathatlan hajszában. Ennél sűrűbb emberrajt sehol sem láttam Amerikában, a világkiállításon sem. Az eleven élet zakatolt és zúgott s a hömpölygő tömegek perczek múltával teljesen megakadályozták a közúti-, vasúti kocsik járását. Az ablaksorok tele voltak fejekkel, az emberek csillogó szemekkel néztek. Mindenki a kezében tartott egy rövid nyelű kis tollporlót, madárnak a különböző szinti-, hosszú-, finom tollából. Vásárolhatók voltak ezek a tollbokféták lépten-nyomon. Vele férfiak a nőit arczát, ezek a férfiakét érintgették, simogatták rang-és Uorkülönbség nélkül, szemközt jövéskor, oldalról, észrevétlenül hátulról. Volt .mosoly, a fejnek ide-oda kapkodása, vidám nevetés, kaczagásba lehet fűlni. A hideg- nyugodt tekintet is derültre válik. Egyik a másiknak kezéből igyekezett elkapni a tollporló- féle eszközt, miáltal még változatosabb, mulatságosabb lett a séta. Egy göndörhaju szerecsen leány, az én tollbokrétámnak csak a fogantyúját törhette el, de a kezemből ki nem csavarhatta azt. Volt még színes selyempapir-pikkelyekkel való dobálás, pillangó csata, confetti, mikkel közöröm-, hangos nevetésre fakadás között az, álarczosok azonmód szoktak dobálózni Nizza, Róma, Velencze és más olasz városokban farsangkor, a hamvaszkodás napja előtt. Özönével, amerikai dussággal repültek a gömbölyűre-, borsószem nagyságra metszett, sokszínű kis papirdarabkák. Gyenge fuvallat támadt, segített azokat szétszórni. A nők haja, kalapja, válla, csipkéje, ruhája, a pillangók lengésekor, azután, tele volt színes pöttyökkel, a férfiak szakák, bajusza, gallérja, kabátja. A földön, fénylő, szent János-bogárkáknak látszottak. Éjestéig vettem részt a mulatságban és sok szép amerikai nőnek, virágzó pretti girl, ragyogó szemű szép kis lánynak, bájos érintetlenségnek, édes-, friss menyecskének eziró- gattam meg finom tollal a bársonyos, puha orczáját, derítettem mosolyra az ajakát. Mulattatott ez a dolog a sok komoly dolog után, melylyel jár a tanulmányutazás. Minden órádnak leszakítsd virágát, igy valahogy, de jól mondja a költő. A valóság pedig azt, hogy visszaifjodni nem lehet. Ez a felejthetetlen este, melyről írni sokat lehetne, volt a st. louisi tartózkodásomnak a fénypontja. Yes! Yes! Amerikai jellegzetes sok szép arczot lehe- tett látni valóban, bájos leány fejeket, monOrosházi házilieiiér (alföldi) módszer szerint, orosházi nők által sütve, fehér és barna, naponta frissen Nagykárolyban kizárólag csak Fischer Vilmosnál kapható. Honvéd-utcza 7. szám. Vidéki megrendelések is elfogadtatnak. A kenyérelőállitás tisztaságáról és a készítési módszer- : ről bárki meggyőződhetik.
