Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-16 / 11. szám
NAGYKÁROLY veinkbe, hogy Méltóságod sohasem fogja állásának súlyát és erejét egy oly kormányzat érdekének előmozdítására felhasználni a mely kormányzat nemzeti jogaink elfojtására törekszik. Ezzel kifejezést adva azon bizalomnak, a mely Méltóságod személye iránt e vármegyében él, biztosíthatom Méltóságodat arról, hogy a közigazgatási életben kifejtendő tevékenysége elé a legnagyobb várakozással tekintve, mindazon alkotásban, a melyek e vármegye jelenének és modern fejlődésének előbbre vitelére irányulnak, e vármegye közönségében őszinte támogatóra fog találni, hogy egyesült erővel munkálkodva a törvényhatóság érdekében, egy összhangzatos, czéltudatos munkásság áldásos eredményei tegyék emlékeze.- tessé e vármegye történetében Méltóságod fő- ispáni működését. Adja Isten, hogy úgy legyen ! (Általános helyeslés.) Ezután Csaba Adorján mondotta el nagyszabású beszédét, melynek fontosabb részeit itt közöljük. A főispán beszéde. Tekintetes törvényhatósági közgyűlés! Mély tisztelet és a vármegye törvényhatóságával szemben érzett hódolattal vagyok eltelve, mielőtt ezen helyet elfoglalnám, melyre a magas kormány bizalma folytán () felsége, koronás királyunk kinevezett. S ha gondolataim kifejezésére nem találom meg azon szavakat, melyek ezen helyhez méltóak lennének, kérném elnézéssel lenni s annak tulajdonítani, hogy szónoki képességgel egyáltalán nem rendelkezem s a szavaknak és a nagyhangú frázisoknak jelentőséget nem tulajdonítva, azoknak birtokában sem vagyok. ígérem azonban, hogy e téreni fogyatkozásaimat a közügyek terén teljes erőmből kifejtendő munkával és szorgalommal igyekszem elfeledtetni. A vármegye múltjáról, hivatásáról és az önkormányzat elleni modem ostromról szóló fejtegetései közben a főispán kijelentette, hogy a tisztviselők választása szerinte nincs helyes alapra lefektetve akkor, midőn az állások hat évi időközökben automatikus módon üresedésbe jővén, újból kell azok elnyeréséért küzdeni. Majd a mostani politikai és közgazdasági helyzettel foglalkozva, beszédét igy folytatta: Hogy gyenge erőm és tehetségem mellett e nehéz időben ezen gondterhes és nehéz állást elfogadtam, erre bátorságot és erőt adott azon meggyőződés, hogy épen nehéz időkben kötelessége mindenkinek lelkiismerete és meggyőződése alapján ott és olyan szolgálatot teljesíteni, ahova és amilyen szolgálatra rendelik. Lehet, hogy a reám háramló teher alatt vállaim leroskadnak, de addig mig bírom s e hazának, e vármegyének szolgálatot tehetek s a kormány bizalmi t bírom, helyemen megállók. Egyet kijelentek — s e kijelentésemre múltam nyújthat legnagyobb biztosítékot, — hogy soha semmi körülmények között alkotmány s törvényellenes dolgot el nem követek. De hisz ilyet tőlem nem is követel senki, mert ha a kormánynak ilyen szándékai lennének, bizonyára engem e czélra nem tartott volna alkalmasnak. Én nem szándékozom nagyobb szabású működési programmot adni s kérem is enge- met ez alól felmenteni. Annyit azonban kijelentek, hogy a mindennapi élet követelményei, a vármegyei és városi élet kulturális fejlesztése állandó gondoskodásom tárgyait fogja képezni. Egyes, a társadalmi élet fontosabb kérdéseire nézve azonban álláspontomat, ha röviden is, feltétlenül szükségesnek tartom körvonalozni. Felekezeti kérdésben a felekezetek teljes és tökéletes békéjének fentartását tűzöm ki őzéiül. Minden oly kérdés felvetése ellen, mely ezen béke megzavarására alkalmas, úgy a társadalom terén, mint hivatali állásomban teljes erőm és lelkemből küzdeni fogok. Hiszen akármelyik felekezetet gyöngítjük, a nemzeti erőt sorvasztjuk vele. Hiszen e haza boldogulásáért akármelyik templomból száll is az ima a magasba, egy legfőbb lény fogadja azt. Nemzetiségi kérdésben bátor vagyok azon nézetemnek adni kifejezést, hogy nagy részben a magyar társadalom is oka annak, hogy az antagonizmus oly nagy mérveket öltött köztünk és a nemzetiségek között. Nézzünk magunkba, vájjon tettünk-e mi magyarság — társadalmilag — valaha valamit arra, hogy az egyes nemzetiségek intelligens elemeit társadalmi életünkbe vonva az együtt érintkezéssel és működéssel bizalmukat, szere- tetüket felébresszük. Vájjon nem-e sokszor a legnagyobb - bizalmatlansággal néztük működésüket ott is, hol tisztán nemzeti kultúrájuk fejlesztése érdekében szervezkedtek ? Tek. törv. hat. bizottság ! Én nekem egyik legnagyobb czélom ezen kölcsönös bizalmatlanság megszüntetése, társadalmi téren a legbenső- ségteljesebb érintkezés létesítése, mert csak együttesen, kölcsönös egymás melletti munkálkodás és egymás faji jellegének tisztele'te mellett tehetjük egységessé és erőssé e hazát. Szocziális kérdésben a legnagyobb nehézségnek tartom álláspontom körvonaíozását, hisz ezen nagyfontosságu kérdés a vármegyei keretekben úgy sem lesz megoldható s az egész társadalom egységes törekvése lehet csak az, ami e téren lényeges eredményeket mutathat fel. Az általános választói jog ezzel a kérdéssel szoros összefüggésben van, mert ha meg lesz adva a mód, hogy a szoczialisták képviselőiket a parlamentbe küldhetik, a feltárt bajok és körülmények mindenesetre inkább orvosolhatók és teljesíthetők lesznek. Még egy igen üdvös hatást is remélek ettől, t. i. azt hogy a szocziális képviselők hivatva lévén a társadalmi munkálkodás és megélhetés módozataira terelni a közfigyelmet, a folytonos és meddő közjogi viták teréről át kell hogy térjenek a gazdasági és megélhetési tényezők fejlesztésére és ez a nemzeti erők konszolidálására nagy mérvben fog közreműködni. Addig is kijelentem, hogy a kisiparosok s munkások bajait és sérelmeit mindenkor készséggel meghallgatom. Ajtóm előttük tárva áll s igazaikhoz képest oltalmamba veszem őket. A vármegyei adminisztrácziót illetőleg feleslegesnek tartom az általános szokásos kijelentéseket. Hogy a tisztviselői kar a mai modern követelményeknek mindenben megfelel, erre nézve biztosítékot nyújt nekem a nagy tudásu s minden tekintetben kiváló képességű alispán ur személye, de maga a tisztviselői kar is, mely úgy van összeállítva, hogy tisztesség, képzettség és munkásság tekintetében semmi kívánni valót nem hagy fenn. Végül engedje meg a tek. törv hat bizottság, hogy saját igénytelen személyemre is tegyek egy pár kijelentést. Azt hiszem, ezen teremben alig van egyén) aki ne ismerne. Soha egyéni érvényesülési vágy nem vezetett. Isten látja lelkem, ezen állást sem kerestem. Soha pártszenvedély meggondolatlan tettre nem ragadt, hivatalos működésemben egyéni rokon vagy ellenszenv nem irányított. A boszu érzése előttem ismeretlen. Soha senkitől a magam érdekében nem kértem. Most ez alkalommal kérek először a tek. törv. hat. bizottságtól. Kérem azt, hogy ha utaink politikai téren szétválnak is, az ott támadt elvi ellentéteket társadalmi térre ne vigyék át. Kérem azt, hogy ott, hol vármegyénk érdeke s a közérdek kívánja s törvényes téren állok, támogatásukban részesítsenek. Bizalmat előre nem kérek, azt ki akarom érdemelni. Egyet tartok még szükségesnek kijelenteni, t. i. azt, hogy a vármegyei és társadalmi fontosabb kérdések felvetésében a vármegye hivatott férfiaival, tekintef nélkül politikai álláspontjukra, az állandó érintkezést fenn akarom tartani s a közügyek előkészítésében saját önálló nézeteim mellett részükre a legnagyobb befolyást akarom biztositani. Ezek után magamat a tek. törv. hat. bizottság jóindulatába ajánlva s a vármegye közönségére Isten áldását kívánva, a főispáni széket elfoglalom s a folytatólagos gyűlést megnyitom. A közgyűlés a beszédet lelkes tetszéssel fogadta. Üdvözlések. A törvényhatósági bizottsági tagok nevében Szuhányi Ferencz üdvözölte a főispánt. A bizottsági tagok pártkülönbség nélküli üdvözletét tolmácsolta. Nem csak a múltak iránti hagyomány és a törvényiránti tiszteletből, hanem azért is, mert a vármegye közönségének rég idpktőt táplált óhaja nyert megvalósulást, midőn a főispáni székben a vármegye szülőiét üdvözölheti. A főispánnak a megye szolgálatában kifejtett ténykedése, közkedvelt társadalmi egyénisége az, ami mindnyájunk szere- tetét elnyerte és ami mindnyájukban azt a reményt ébreszti fel, hogy működése uj állásában is áldásthozó lesz e vármegyére. A megyei függetlenségi párt nevében Jékey Zsigmond, a munkapárt nevében Nagy Béla és a nemzetiségi párt nevében Lukács Constantin üdvözölte meleghangú beszéddel az uj főispánt. Kovács Jenő indítványára a főispán és a főjegyző beszédét a közgyűlés jegyzőkönyvileg megörökítette. Tisztelgő küldöttségek. Csaba Adorján főispán ezek után a köz- g3riilést berekesztette, majd visszavonult lakosztályába, ahol a tisztelgő küldöttségeket fogadta. Legnagyobb számban a vármegyei pénzügyi tisztviselők és a munkapárt küldöttsége jelent meg. A küldöttségek vezetői által elmondott beszédek közül értékes voltuknál fogva kitűntek Récsey Ede, Asztalos György, Hírth Ferencz, Placlty Gyula, ~Reök Gyula, Bodoky Béla és Dr. Fechtel János beszédei. A küldöttségek a következő sorrendben tisztelegtek a főispán előtt: A nagykárolyi róm. kath. egyház, vezette Récsey Ede plébános. A nagykárolyi ref egyházmegye, vezette Berey József esperes. A nagykárolyi ref. egyház, Asztalos György vezetésével. A nagykárolyi gör. kath. magyar egyház Mitrovits Elek vezetésével. Az ág. evang. egyház, Reök Gyula vezetésével. A nagykárolyi státus quó izr. egyház, Fürth Ferencz vezetésével. M. kir. honvédség és c rendőrség, Foglár József ezredes. Szatmármegyei munkapárt Nagy Béla Szatmár szab. kir. város törvényhatósága, Dr. Fechtel János. Nagybányai kir. bányaigazgatóság, Neupauer János miniszteri tanácsos. A szatmármegyei pénzügyi tisztviselők, Plachy Gyula kir. tanácsos pénzügyigazgató. Nagybánya és Felsőbánya városok Dr. Makray Mihály és Farkas Jenő' polgár- mesterek. A főgimnázium tanári kára, Cseh Lajos. Polgári fiúiskola tanárai, Patek Béla. Vármegyei Gazdasági Egyesület, Böszörményi Emil. Écsedi-láp lecsapoló társulat, Péehy László. M kir. posta- és távirdai tisztviselők, Schnébl Károly. Nagy károlyi pénzintézetek, Reök Gyula. Szatmármegye állatorvosi kara, 'Czilli György. Szatmármegyei kör- és községi jegyzők, Bodoky Béla. M. kir. államvasutak, Aczél Ferencz áll. főnök. Nagykároly város képviselőtestülete és tisztikara, Debreczeni István polgármester. Szatmármegye tisztikara, Ilosvay Aladár alispán. Csaba Adorjár főispán nagy tájékozottsággal és finom érzékkel minden küldöttség üdvözlésére egy-egy kis tömör, szép beszéddel válaszolva, vázolta programmjának a küldöttségeket illető részét. Nagykároly város küldöttségének a város legmesszebb menő támogatását Ígérte meg, a megyei tisztikar előtt pedig kijelentette, miszerint elitéli egyes tisztviselők azon szokását, hogy egy-egy megüresedő állás elnyeréséért valóságosan házalnak a bizottsági tagoknál. Gondja lesz rá, hogy minden megüresedő állásra arra érdemeket szerzett egyén legyen megválasztva és attól kevésbbé érdemes protekcziós pályázók által el ne ültessék. Az ünnepi bankett. Az uj főispán tiszteletére délben fényes bankett volt a Magyar Király szálloda kávéházi helyiségében. Kétszázötven résztvevőre készültek, de a banketten 450 ember jelent meg. A diszebéd külső kerete méltó volt az installáló ünnepség nagyszerű arányaihoz. A bankett 2 órakor vette kezdetét és benyúlt az esti órákba. Az első felköszöntőt Csaba Adorján mondta a királyra. Ezt a tósztot a közönség állva hallgatta végig. Felköszöntőt mondtak még: N. Szabó Antal a főispánra, Kende Zsigmond a főispánnéra, Jékey Zsigmond a főispánra, Helmeczy József szatmári ügyvéd Tisza Istvánra ürítette poharát, B. Kovács Jenő a debre- czeniekért ivott, akiknek nevében Dr. Jászi Viktor válaszolt. Tósztoztak még Dr. Fechtel János, Irinyi István, Brán Dénes, Domahidy István és Domahidy Elemér, utóbbi Debreczeni István polgármester és Nagykároly város közönségét éltette. Díszelőadás a városi színházban. Este fél nyolcz órai kezdettel az uj főispán és a vendégek tiszteletére a városi színházban díszelőadás volt, amikor is a Zeneműkedvelők megismételték a szombaton nagy sikerrel előadott Szerelmi varázsital czimü operette előadását.
