Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-23 / 8. szám
Nagykároly, 1910. február 23. V. évfolyam. — 8. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGyKAROLyBflN, Szölö-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negved évre 2 K. :------ = K egjelenik minden szerdán reggel. - 1 Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. „Tlyilt-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija elő're fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. A ülik Mózese. Fényesebb volt ennek a szombati napnak a sikere, mint amilyennek a barátok remélték, az ellenségek rettegték. A fővárosi Vigadó hatalmas nagytermét, a kistermet, a folyosókat, a lépcsőházat, az előcsarnokot, még az utczát is ellepte az óriási tömeg. Ülés előtt a feszült várakozás, a remény volt az arczokra Írva. Ülés után a közös lelkesedés egyesítette az ország mindé í tájékáról egybegyűlteket. Megalakult a Nemzeti Munkapárt. Megalakult a polgárok spontán elhatározásából. Megalakult, mielőtt az uj kormánynak még főispánok révén a kezében lenne a közigazgatás. Megalakult minden hivatalos apparátus nélkül. Megalakult úgy, hogy egyáltalában nem élt a kormányhatalom előnyeivel, sőt úgy. hogy még az előző kormány hatalmi berendezkedéseit is alig rakta el a maga utjából. Bebizonyult, hogy igazat mondtunk : ezt a pártot a közszükséglet alapította meg. És bebizonyult még több is, amennyit jósolni mertünk*: mert a közszükséglet izzó lelkesedéssel -emelte magasra a Nemzeti Munkapárt lobogóját. Aki szombaton délután két órától félhatig ott szorongott, abban a teremben, amelyben annyi volt az ember, hogy a faburkolatnak minden koczkájára kettő jutott. aki végignézte és maga is végígtapasztalta az összegyűltek testi kiijjait és szellemi élvezetét, aki látta, amint az emberek ott sántán, összepréselt, zúzott tagokkal szaladtak, hogy rekedtre éljenezzék magukat a vezérek körül: — az azzal a meggyőződéssel hagyta el a dunaparti palotát, hogy ez a szombati esemény nemcsak pártalakulás volt, hanem pártgyőzelem, nemcsak kísérlet egy valóban uj korszak megállapítására hanem maga ennek az uj korszaknak hajnala. Héderváry Károly gróf január tizennyol- czadikan lett Magyarország miniszterelnöke. Ezen a napon az ellenségek gunyhahotája, a kétkedők szkepszise, a bará'ok aggodalma fogadta őt. Még Tisza István gróf sem talált elég barátságot elóg önbizalmat, hogy magára vállalja a missziót, melyet Héderváry neki átengedni ajánlott. Másoknak is volt reményük, de csak ő neki volt rendületlen bizalma. És ő neki volt igaza. Győzött a hitével, győzött a cselekedeteivel. Annyira diadalmaskodott, hogy szombaton, egy hónappal és egy nappal azután, hogy vállalkozott, Tisza István gróf már a horvát békére, mint a miniszterelnöknek kormányzati eredményére, mint ennek az alakulásnak első, sikeres erőpróbájára hivatkozhatott. Héderváry Károly gróf csodálatos vegyüléke a törhetetlen erélynek és a lelki jóságnak, sze- retetreméltóságnak. Egyéniségében a kiválóság önbizalma és a mások jelességét tisztelő szerénység, a vállalt ügy iránt való bizodalom és az annak vezetéséhez szükséges tetterő oly szerencsésen találkoznak, hogy ezek a tulajdonságok együtt teszik őt és csakis öt a várvavárt uj korszak hivatott megalapítójává. A szervezés munkájában volt, van és lesz szükség mások közreműködésére, mások erős akaratára, lelkesedésére és zsenialitására is, de amilyen szükségesek ezek, annyira elengedhetetlen és nélkülözhetetlen, hogy a vezetés Héderváry Károly gróf kipróbált, erős kezébe legyen letéve, abba a ké be, meiynek kezdeményezése nélkül mindez a sók zsenialitás, mindez a lelkesedés tettek hiányában nem segíthetett volna az ország baján, nem érlelhetett volna gyümölcsöket. A magyar történelem sohase felejtse el Héderváry Károly grófnak, hogy ő volt az az uj Mózes, aki nekünk ä Frigyládát hozza. Mi- or jött, még azt hittük, hogy midőn az Ur megbízta őt, ő úgy válaszolt: — Nem tudok beszélni a néphez. Erre szólt az Ur: — Vedd magadhoz Áront, a te fivéredet. Az tud beszélni. Te hozd az igét, ő pedig hirdesse. Szombaton láttuk, hogy csalódtunk. Mert szombaton ő lebeszélt a néphez. És szavaiból megismertük * őt nemcsak Mózesnek, de Áronnak is. Nem »részletes programmot adott. Ez^ nem az ő feladata, hanem a párté. De ő adta ennek a-programmnak az alapját. Szifont, szilárd alapot?, amelyen fölépülhet a mtfeyefc nemzet boldogulásának uj korszaka. Semmi jogfeladás benne. Mindenben erő, tartalom, elvhüség. A közjogi önállóság és függetlenség megóvása. Katonai vizmányok. A közös bank, ha olyanná tudjuk tenni, amilyennek nekünk kell Ha ez nem sikerül — önálló bankot csinálunk. A választójog reformja az általánosság elve alapján, demokratikusan, igazán és becsületesen, de a nemzet magyar jellegének sérelme nélkül. A közigazgatás tökéletesítése. Az autonómia védelme. Áz egyesülési és gyülekezési jog. A felekezetek békéje. A városok fejlesztése. A pénzügyi helyzet szanálása. A forgalmi eszközök kiépítése. Á mezőgazdaság érdekeinek ápolása, kereskedelem és ipar föllenditése. A tisztviselő-nyomor enyhítése. Hogy pedig mindez lehetséges legyen : a parlament munka- képességének helyreállítása fölfelé és lefelé; lefelé egységes munkára kész erős többség ki- alakálása, fölfelé nemzet és király egyetértésének helyreállítása által. Az egész programm, melyet Héderváry gróf odavázolt a mindinkább melegedő, mindinkább lelkesedő tömeg reményei elé, egy áldásos, hatalmas, termékeny nemzeti munka komplexumában egyesül. És mikor a beszéd véget ért, amikor per- ezekig zúgott utána a taps és az éljenzés, akkor abban a teremben egyszerre egy nagy dolog történt: akik ott a magyar nemzet képviseletében megjelentek, megismertek egy embert, egy hatalmas konceptióju magyar állam- férfiút, aki egy hónap és egy nap alatt csodákat miveit ismeretlenül és aki ezen az emlékezetes gyülekezeten megnyitotta a nemzet előtt a maga gazdag lelkét és az ő vezetése alatt hétmérfoldes csizmákkal megtett ut első stáczióján betekintést nyújtott nekünk az igéA modern nők. III. Napoleon jelenlétében egy napon azt a kérdést vitatta a társaság, vájjon szerelem tekintetében leinek van nagyobb értéke férfiak előtt, a nagyvilági hölgynek, vagy a courtisane nak ? — Minden asszon}’, bármily társadalmi állása legyen is,szerelmében egyenlő! — jelentette ki végre a császár, a különböző vélemények meghallgatás után. Es véleményét egy igen eredeti hason • lattal támogatta: — Valamely kertben, hová senki sem teheti a lábát, pompás gyümölcs terem, de azt a tulajdonoson kiviil más nem élvezheti. Miért ne teremne épp oly kitűnő gyümölcs olyan kertben is, hová mindenkinek szabad bemenetele van? A császár, mint ravasz diplomata, nem tett különbséget az asszonyok között és az egyik rovására nem tüntette ki a másikat. Pedig különbség nagyon is létezik közöttük! Ha a második császárság előkelő asszonyait szembe állítjuk a mai nagyvilági hölgyekkel, csodálkozva tapasztaljuk a szokásaikban, életmódjukban és egyéni Ízlésükben rejlő óriási ellentétekét. A második császárság asszonya csak tetszeni vágyott. Erre a czélra szentelte életét és szalonjának szokásait is e szerint rendezte be. A szerelem, mely lázban tartotta az akkori társadalmat, nem engedett neki időt, hogy más iránt, például: irodalom, művészet vagy sport iránt is érdeklődjék, mely szenvedélyek a mai nőt jellemzik. Az a világ, hol Pailleron szerint unatkoznak, még nein létezett És ha újonnan épített palotáik boudoir- jaiban, vagy ünnepélyeiken szívesen láttak is Írókat és művészeket, inkább azt kívánták tőlük, hogy mulatságosak, szellemesek legyenek, semmint azt, hogy műveiket ismertessék. Azóta minden megváltozott. A mai nagyvilági hölgy legfőbb jellemvonása az, hogy szívesen fitogtatja irodalmi és művészi hajlamait. Igen valószínű, hogy manapság is szövődik éppen annyi szerelmi kaland, mint azelőtt, de ugylátszik, hogy a mai nagyvilágban csak azoknak van joguk szeretni, vagy szerettetni, kik valamely hires könyvkiadó vagy képkereskedő czéggel vannak összeköttetésben. Madame de Ghasseloup Laubat szalonja, a második császárság alatt és T . . • grófné szalonjai napjainkban példaként állnak előttünk. Ismeretes, hogy férjének tengerészeti minisztersége alatt madame de Chasseloup- Laubat milyen pompát fejtett ki és fényes estélyeit, melyeket az udvar és a párisi társaság tiszteletére rendezett, az utókor még ma sem felejtette el. Nem állitom, hogy termeiben szabadabban találkoztak a társasághoz tartozó szerelmesek, de az való, miszerint mindenkit ázivesen látott és mindenki örömmel fogadta az estélyeire szóló meghívást, hol fesztelenül és vigan lehetett mulatni. T . . . grófné estélyeit már nem jellemzi ez a fesztelen jókedv, bár hozzá is a társaság szine-java jár. Termeiben tanácsos a komoly és feszesebb magaviselet. A meghívottak nála előkelőbbek, kétértelmű társalgás és különösen a tánczvigalmai helyett tudományos kérdésekről vitatkoznak és szellemi élvezetük fokozására komoly zenét és félreismert Írónők végnélküli költeményeit kell hallgatniok. A második császárság mondaine-je nyilvános szereplését, sokszor szinte merész kalandjait, mindig bizonyos jóizlóssel párosította. De mindenekfelett értett ahhoz, hogy otthonát saját maga és barátai számára is kellemessé tudta tenni. A nagyvilági hölgy ekkor későn feküdt és korán kelt. Éjjel bálok, mig dólelőttjeit a rue de la Paix fényes kirakatai, szabónői és divatos modiste-jei vették igénybe. A Boisban reggel ritkán mutatta magát, miután a császár és császárné szokásba vették, hogy csak délután szabad megtenni a „tour du lac“-ot. Szinte jelszó volt, hogy ott csak négy óra után szabad megjelenni. A második császárság idejében a mondaine fogadónapja eseményszámba ment. Ha az illetőt a vagyon, név, előkelőség a közönséges halandók fölé helyezte, fogadónapján kapuja előtt kiváncsi embertömeg bámulta az érkező „nagyságokat“. Ma már semmi vonzereje sincs a nagyvilági hölgyek fogadónapjának, miután a mostani demokratikus világban bérkocsikon, még pedig legtöbbször egyszerű egyfogatun érkeznek Tompa-utcza 17. — Különlegesség: HIDEG HÚSÉTELEKBEN és SAJTOKBAN. — Kitűnő §p§§r* B 0 R 0 K. Világos és barna üveges SÖR. — Éjfélig nyitva. NAGYKÁROLY
