Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-23 / 47. szám
NA GYKÁROL Y semmit a kerülete érdekében és igénybe kell venni mindenkit, akinek csak némi befolyása is van odafenn, hogy Szatmár tervét utolérje a jól megérdemelt kudarcz. Noblesse oblige.r Jó közmondás. A nemesség kötelez. És Szatmárnak igaza van. 0 érzi, hogy őt semmi sem kötelezheti. Csakhogy ilyen esetben és ilyen eljárással szemben minket, akik „nemes“ város vagyunk, minket sem kötelez ennél a határnál semmi. Az utszéli támadókkal szemben nem szokás a fegyvereket megválogatni. Úgy védekezik mindenki ellenük, ahogy tud. Yálasz Szatmármegye hódoló feliratára, I. Ferenez Józsefet, a magyarok ősz uralkodóját, 80-dik születésnapja alkalmából hódoló felirattal köszöntötte Szatmármegye közönsége. Az üdvözlésért a király, a miniszter- elnök utján, köszönetét fejezte ki Szatmármegye közönségének. Az erről szóló miniszterelnöki értesités a következő: Magyar királyi 6391- j gz miniszterelnök. M. E. Nagyságos llosvay Aladár urnák Szatmárvármegye alispánjának Nagykároly. Ő császári és apostoli királyi Felsége Szatmárvármegye közönségének legmagasabb születésnapja alkalmából felterjesztett hódolatteljes diszfeliratát köszönettel fogadni s legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott, hogy ezen diszfelirat a legfelsőbb hitbizományi könyvtárban őriztessék. Erről Nagyságodat, hivatkozással folyó évi szept. 12-én 18,011. szám alatt kelt felterjesztésére, további intézkedés végett értesítem. Budapest, 1910. nov. hó 15-én. A miniszterelnök helyett: Jeszenszky, s. k. államtitkár. Az országos izr. Patronage-Egyesület nagykárolyi bizottságának megalakulása. Hazánk modern büntetőtörvényei megadják a bíráknak azt a jogot, hogy a bűnösöket 18 éves korukig, az úgynevezett fiatalkorú bűnösöket, ne ítéljék el fogházra vagy más szabadságvesztés-büntetésre, hanem megdorgálás vagy feltételes elitélés után (próbára bocsátás) szabadon bocsássák őket. A czélja ennek az intézkedésnek egyrészt az, hogy a gyermekbü- nös ne kerüljön börtönbe, a mely nemcsak egész életére megbólyegzi őt a társadalom szemében s igy jövendő boldogulásának elejét veszi, hanem az is, hogy a gyermekbünös azért ne kerüljön valamely szabadságvesztési intézetbe, mert rendszerint ott romlik el fogékony lelke; idősebb társai, a megrögzött gonosztevők, ott mételyezik meg őt, tanítják ki a bűntettekre és nevelnek belőle gonosztevőt. Másrészt ezek az enyhe intézkedések a büntetőjogtudomány orvosilag és psychikailag felismert azon tényén alapszanak, hogy a gyermekbü- nös rendszerint nem bűnös, hanem körülményei és viszonyai, az, hogy nem- volt miből megélhetnie, az, hogy rossz társaságba keveredett, az, hogy nevelésének hiányainál fogva nem volt a bűnnel szemben elég ellentállási ereje és az, hogy egyáltalán nem tud jó és rossz (bűncselekmény) között különböztetni, viszik reá a bűnre. A gyermekbünösökkel szemben ma tehát az az eljárás, hogy a bíróság, mely nem bűnösöknek, hanem csak erkölcsileg gyengéknek tekinti őket, erkölcsi eszközökké1, dorgálással és fenyítéssel igyekszik reájuk hatni s csak az esetben, ha ezen kísérletek sikertelenek maradnának, szab ki a gyermekbünösökre büntetést. Az országban lévő felekezetek a fiatalkorúakkal szemben azt az eljárást követik, hogyha a biró őket felmentette vagy próbára bocsátotta, saját gondozásuk alá veszik őket patro- nage-egyesületeik utján s nevelésükről gondoskodnak. Gondoskodnak arról, hogy elkerüljenek abból a környezetből, mely rossz hatásával őket egészen a büntetőbíróság elé viszi, gondoskodnak arról, hogy az ily gyermek legszükségesebb életfentartása meglegyen, mert akárhányszor a gyermek csak azért esik a bűnbe, azért lop, mert éhezik. A zsidó gyermekbünösök gondozása végett lett életre hiva az Országos Izraelita Pat- ronage-Egyesiilet. Nem vagyunk ugyan hívei ennek az egyesülésnek, mert a patronage egyesület hivatása felekezetre való tekintet nélkül az állam kötelessége volna, — lévén az állam a legjobb nevelő, — de ha már katholikus patronage is létezik, úgy meg van a létjogosultsága az izr. patronágenak is. De van az izr. patronage-egyesületnek egy másik czélja is és ez az, hogy az állami gyermekmenhelyek által nem zsidó családoknál elhelyezett zsidó gyermekeket zsidó családoknál helyezze el. Ma minden gyermeket, a kinek nincs szülője, vagy ha szülője nem képes eltartani őt, 15 éves koráig felveszik az állami gyer- mekmenhelybe s aztán kiadják a gyermekeket családokhoz nevelőbe és ezért az állam havi 10 korona tartásdijat fizet. Igen ám, de zsidó családok — minthogy a rituális étkezés drágább — ezért az összegért csak ritka esetben hajlandók egy gyermek nevelését magukra vállalni és igy történik, hogy a zsidó gyermekeket kiadják nevelőbe, más vallásu, többnyire paraszt családokhoz. Évente több mint 2000 ilyen zsidó gyermek nevelkedik nem zsidó családoknál. Ezeket a gyermekeket akarja felekezete számára megmenteni. A magunk részéről nem hisszük, hogy ezt a czélt elérje, mert hiszen a patronage-egyesület vezetésétől az igazi vallásos zsidóság távol áll és azoknak nevelő hatásától, akik maguk is megszegik a vallás szabványait, nem sokat lehet várni. Az Országos Izraelita Patronage-Egyesü- let czéljainak terjesztését és általánosítását az ország minden nagyobb helységében helyi bizottságok szervezése által igyekszik megvalósítani. A nagykárolyi helyi bizottság — melynek előkészületeit már jelentettük — f. hó 20-án, délután alakult meg a Chevra Kadisa nagytermében. Az alakuló gyűlésről tudósításunk a következő. : A gyűlést, amelyen a státus-quo izr. hitközség férfi- és női közönségének szine-java jelent meg, Fürth Ferenez főrabbi nyitotta meg, aki felkérte Breuer Soma nagykátai főrabbit, az orsz. izr. Patronage-Egyesület kiküldöttjét, az egyesület czéljának ismertetésére. Breuer Soma kiváló szónoki készséggel felelt meg feladatának. A nagyszabású beszéd kö- nyekig meghatotta a hallgatóságot. Beszéde kapcsán különösen kiemelte Rooz Samuné úrnőnek és Fürth Ferenez főrabbinak az alakuló gyűlés előkészítése körül szerzett érdemeit. A fenomenális sikerű beszéd után megalakult a helyi bizottság. Megkezdődött a taggyiijtés. A jelenvoltak kivétel nélkül tagjai lettek az egyesületnek. Ezután a tisztikar választása következett: Megválasztattak: diszelnökké: Bing Mór, elnökké: Kaufmann Izidor, társelnökké: Fürth Ferenez, titkárrá: Dr. Melinda László és pénztárossá : Singer Márton; továbbá: a 30 nő- és férfi tagból álló választmány. ól forgalom. A: A városházánál szabályrendeletet készítettek a közcsend megóvásáról. B: Mboh ! Mintha nem lenne a nagykárolyi utczákon igy is elég csend. Riadalom a nagykárolyi munkásbiztositó- pénztár orvosai között. Egy érdekes alispáni körrendelet. A nagykárolyi kerületi munkásbiztositó- pénztár orvosi teendőit ez idő szerint Dr. Schönpflug Béla városi tiszti főorvos és Dr. Blum József kórházi orvos látják el. Mind a ketten tehát köztisztviselőorvosok. Ez a két orvos most érdekes kényszer- helyzetbe került. Választaniok kell, hogy mik akarnak lenni: köztisztviselő orvosok-e vagy munkásbiztositó-pénztári orvosok? Mert az egyik vagy a másik állásukról rövidesen le kell mondaniok. llosvay Aladár alispán ugyanis felmerült eset alkalmából tájékoztatásul valamennyi városi, járási, községi, kör- és kórházi orvos részére körrendeletét, adott ki, melyben meghatározza mindazon körülményeket, melyek kizárják azt, hogy a köztisztviselőorvos a kerületi pénztáraknál eskü alatt szolgáló tisztviselője legyen. Ezen indokok alapján felhívja a köztisztviselőorvosokat, hogy tartózkodjanak hivatalos esküt tenni a pénztáraknál, miután álláspontja: hogy köztisztviselőorvos nem lehet munkásbiztositó-pénztár vagy betegsegélyző- pénztár felesketett tisztviselő-orvosa. Az alispán kijelenti, hogy addig is mig a belügyminiszterhez ezirányban tett felterjesztésére döntés nem érkezik, eskü letételére s tisztviselői állás vállalására a betegsegélyző pénztáraknál egyáltalán engedélyt nem ad. Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár által kiadott, a kerületi munkásbiztositó pénztárak orvosaira vonatkozó szolgálati és fegyelmi szabályzat 1. §. szerint, „az orvosi szolgálatot ellátó alkalmazottak, mint a pénztár orvostisztviselői a jelen szabályzat szerint alkalmaztatnak és jogviszonyaik ugyanezen szabályzat szerint birálandók el.“ Az egészségügyi közszolgálatra káros hatást gyakorolna, ha a köztisztviselőorvosok egyszersmind a pénztárak fegyelmi bíráskodása alá tartozó tisztviselők is lennének. Igaz ugyan, hogy az 1908. XXXVIII. t.-cz. 23. §. egyenesen megengedi a községi (kör) orvosnak, hogy egyebek között betegsegélyző pénztári orvosi állást is vállaljon, de sem a törvény intenczióinak, sem az egészség- ügyi közszolgálat fontos követelményeinek nem felel meg, ha a kerületi munkásbiztositó pénztárak erőszakolják a köztisztviselőorvost, bogy az említett állást csak mint pénztári tisztviselő vállalja el. A munkásbiztositó-pénztár szolgálati és fegyelmi szabályaiban foglalt egyes rendelkezések alkalmasak arra, hogy a pénztári tisztviselőorvost összeütközésbe hozzák, nemcsak a köztisztviselő orvosi minőségben vállalt kötelességeivel, hanem a törvényekkel is. Már pedig a betegpónztári intézmény, amely végeredményben törvény alapján létesült magánegyesület, egyetlen orvossal szemben sem arrogál- hatja magának azt a jogot, hogy a törvóny- szabta kötelesség alól való olyan kivételt állapítson meg, amelyet a törvény nem ösmer, de legkevésbbé teheti ezt köztisztviselőorvossal szemben, akinek fokozott kötelessége a törvények tiszteletben tartása. A rendelet érdekelt körökben érthető kons- ternácziót okozott és most türelmetlenül várják a belügyminiszter döntését. Városi ügyek. A közkórház megnyitása. Az átalakított és kibővített nagykárolyi közkórház ünnepélyes megnyitása és ezzel kapcsolatban a kqrház két első nagyérdemű orvosának, néhai Dr. Aldor Adolf és Dr. Doby Zsigmond arczképeinek leleplezése f. hó 27-én, vasárnap d. e. 11 órakor fog eszközöltetni. A városi villamos-müröl. A villamos-műnél elhatározott bővítési munkálatok megkezdőtek. A 300 lóerejü gépcsoport beállításának előmunkálatai serényen folynak. A gép, amely a gyárban most van kipróbálás alatt, kitünően bevált és 15 nap múlva itt lesz. Ezekkel a A hiring lát
