Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-16 / 46. szám
Nagykároly, 1910. november 16. V. évfolyam. — 46. szám. a Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGyKÁROLVBflN, Szölő-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. ■ ----- - Megjelenik minden szerdán reggel. — ■ ----Fe lelős szerkesztő és lftptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel.' ,,TlviH-tér“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk viasza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. Szervezzük & munkapártot. „ (Ne ) Régen túl vagyunk a képviselőválasztásokon. Uj választás terhe nem ül a nyakunkon. A Nemzeti Munkapárt bukásától nincsen miért tartanunk. Deák Ferencz politikája erősebben trónol most az ország közvéleményében, mint valaha. Ellenzék sincs. Azok, akik ideális., mindenesetre tiszteletreméltó meggyőződésből perhorreszkálják a hatvanhetediki kiegyezést, csalódottan félreállottak és a koaliczió csalárdságai, Kossuth Ferencz s társainak árulásai miatt, végleg leszámoltak a politikával. S azok pedig, akik kihullott mé- regíogakkal ugyan, de erősen berekedt torokkal még mindig műnegyvennyolczasos- kodnak, igazán nem számíthatnak többé arra, hogy a nemzet bizalmába juthassanak. De azért mi mégis súlyt helyezünk arra, hogy a Nemzeti Munkapárt az ország minden részében és elsősorban is Szatmármegyében szervezett alakban jelentkezzék. Meggyőződésünk, hogy az egyazon gondolkodásuaknak tömör sorfalat kell képezniük. Olyan nagy és erős lán- ezot, amit a legkisebb ellenállásra széjjel szakítani nem lehet. Ahová nem hatolhatnak be a heterogén, széthúzó s mindent abszorbeáló törekvések. De ahol a társadalom minden rendű és rangú tagja, a leggazdagabbtól — a legszegényebbig, a legelőkelőbbtől — a legszerényebb állásúig összetalálkozhat s a maga jogos érdekeinek meghallgatására füleket követelhet. Mert túl vagyunk már azon, hogy súlyt fektessünk a mindenáron való ellenzékieskedésre. Túl vagyunk azon, hogy komolyan vegyük a felelősség nélküli Ígéreteket. Túl vagyunk azon, hogy higyjünk azoknak, akik népszerüséghajhászásból, taktikából s legtöbbnyire pusztán mandátum manőverekért, olyan álláspontok kivédésére, olyan követelések támogatására s olyan kivihetetlen kérdések forszirozá- sára vállalkoztak, amelyeknek a lehetetlenségéről, az állam politikai és pénzügyi helyzetéből folyó abszurditásáról elsősorban voltak meggyőződve. Vagy talán hamarjában megfeledkezhetünk mindarról, amit a függetlenségi párt harmincz esztendőn keresztül Ígért s amiért, a nemzet lelkiismeretlenül félrevezetve, legjobbjait magától eltaszitva csaknem a forradalom szélére jutott ? És megfeledkezhetünk most már arról, hogy ugyanaz a párt hatalomra jutva homlok- egyenest ellenkezőjétcsinálta mindannak, amit hirdetett. Hogy nen rajongott többé az önálló hadseregért, az önálló vámterületért, a delegáczió eltörléséért, a progresz- sziv adózásért, az alkotmánybiztositékok megvalósításáért, az általános választói jogért. Sőt túltette magát a tisztviselőknek, a tanároknak, a vasutasoknak, a kisgazdáknak, az iparosoknak és a kereskedőknek tett ígéreteken is olyannyira, hogy ha a mostani kormány, talán népszerűségének bizonyos mértékben való feláldozása árán is, józanul nem gondolkoznék, akkor éppen a koaliczió improduktív s erőnket sorvasztó politikájáért, pénzügyi csőd elé vihetné az országot. Mindezzel pedig csupán azt akarjuk mondani, hogy — mellőzve már most a közjogi tekintetben szemben állók tömörülésének jogosultságát — a különböző érdekek meghallgatására s kiegyenlítésére nem ellenzéki velleitásokra és semmiképpen sem különálló csoportosulásokra van szükség. Ellenben igenis arra, hogy a Nemzeti Munkapárt szervezetten álljon az egész országban s hogy a párt keretén belül igyekezzék a kormányt a maga erejével és súlyával olyan alkotások s olyan igények jogosult szükségességéről meggyőzni, amelyek a nemzet egyetemének érdekeit vannak hivatva előmozdítani. A választópolgárság ezrei joggal követelhetik meg szemben a koalicziós róluk — és nélkülökkel; a róluk — és velük kormányzást. Meg kell mutatni, hogy a Nemzeti Munkapárt nem csupán kiváltságokból áll, akik egyedül a választások alkalmával keresik a választókkal való érintkezést; hanem magát a pártot a polgárság zöme, egyazon hajóban evező s csak foglalkozásra különbözők tömege képezi. És kifejezésre kell juttatni, hogy nem a polgárok vannak a pártért, de ellenkezőleg : a párt létezik a polgárokért. A szatmármegyei Nemzeti Munkapárt élén — mely úgy tudom csak ideiglenes szervezettel a választások előestéjén alakult meg — olyan férfiak állanak, kik hivatva vannak arra, hogy a pártot állandó életre hívják s akiknek eddigi közéleti működése garancziát képez a párt helyes irányú működésére is. Mert ki nem lenne tisztában Nagy Bélával, ki mintaképe a puritán jellemű, ritka becsületességii férfiaknak; Nemestóthi Szabó Antallal, ki emberfeletti erővel vette ki részét a Nemzeti Munkapárt szatmármegyei sikeréből-; Domahidy Istvánnal, aki fiatalos hévvel és sok lelkesedéssel fáradozott a mostani kialakulás érdekében; s továbbá mindazokkal, kik ott voltak a párt születésénél és ott kell, hogy maradjanak életműködésénél is. Nekünk szemben bármilyen más felfogással, igen is az a nézetünk, hogy a szatmármegyei Nemzeti Munkapártot állandó szervezettel és folytonos funkezió- val kell ellátni. Mindenkinek helyet kell abban biztosítani, aki hive a nyugodt, békés, öntudatos munkálkodásnak. És a párt keretén belül mindenkit figyelemre kell méltatni s jogos igényeivel, mely természetesen közérdekű, komolyan foglalkozni is kell. Ha Szatmármegyében az arra hivatottak, elsősorban Nagy Béla, Domahidy István és Nemestóthi Szabó Antal stb. hozzálátnak a pártszervezéshez, ha a polgárságot állandó szervezetbe fogják meghívni s ha a nagy politikán kívül társadalmi és fontosabb kérdésekben is össze- fogózkodnak a párt tagjai; akkor többet nem leszünk kitéve meglepetéseknek s annak, hogy egyes népszerűséget hajhászó öncsinálta vezérek, anélkül, hogy a polgárság politikai, gazdasági és társadalmi érdekéit szemelőtt tartanák, üljenek a nyakunkon. A Nemzeti Munkapárt szervezése ma még nem szükség, de olyan kötelesség, amivel önmagunknak, saját jól felfogott érdekeinknek tartozunk. Az állami tisztviselők. Rendezik a nyugdijukat. Csak a ezinizmus, meg a rövidlátás nem veszi vagy nem akarja észrevenni, hogy a Héderváry-kormány eddig is mennyi uj üdvös reformot teremtett személyi ügyek terén is. Az állami közigazgatás szervei érzik ezt leginkább s a tanári kar, mely most mozgolódik helyzete javítása érdekében, nyilván őzéit fog érni, mert a Lukács László pénzügyi tudása talál majd utat-módot arra, hogy ez a hatalmas és intelligens testület is kielégítve lássa jogos igényeit. Fővárosi híradások a múlt hét végén örömrivalgva jelentették, hogy az állami tisztviselők nyugdíjügyét legközelebb rendezik. Ez a rendezési munka, mely szintén Lukács pénzügyminiszter müve, sok könnyet fog letörülni, mert hiszen az uj nyugdijszabályzat gondoskodni fog kellőképp az özvegyekről is. Az örvendetes híradás ezt jelentette: „Az állami tisztviselőkuj nyugdijszabály- tervezetét már elkészítették a pénzügyminisztériumban. E tervezet szerint ezentúl nem ezer- kétszáz korona lesz az alapösszeg, hanem ezernégyszáz korona, amelyhez az illető állami tisztviselő fizetésének nagyságához képest, az eddigi húsz százalék helyett harmincz százalékot lógnak számítani. A lakásbér egyrésze is be- számitódik a nyugdíjba. Ellenérték gyanánt évenként a tisztviselők fizetésének négy százalékát levonják a nyugdíjalapba. A szolgálati idő negyven év helyett harminezöt év lesz.“ Ennek a reformtervezetnek a perspektívája könnyen belátható. Nagy és üdvös elhatározásról van itt szó, következményeiben szinte beláthatatlanról. Kevesebb szolgálati idő s mégis nagyobb nyugdíj: oly kuláns eljárás az államtól a saját tisztviselőivel szemben, mely elismerést és hálát érdemel. Egy vezető budapesti sajtó- orgánum ezt a pár sort fűzi a hatalmas tervezethez : Nagykároly, Könyök-utcza II. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban a és (vulkánit) kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- ......... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben................... fo gtechnikus. ¥ NAGYKÁROLY
