Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-09 / 45. szám
M Nagykároly, 1910. november 9. V. évfolyam. — 45. szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szölő-utcza 4. sz. Előfizetési árak; Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K.----- megjelenik minden szerdán reggel. - - - Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. ,,nyilt-tér‘‘ sora 60 fillér. —- Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. Aki a szatmármegyei közélet megnyilvánulásait figyelemmel kiséri, az tudhatja, hogy úgynevezett politikai élet most nincs Szatmármegyében. A tömegek megundorodva a letűnt rendszer népcsalásaitól, közönyössé váltak az őket közvetlenül nem érdeklő országos kérdések iránt. Meg aztán nincsen is idejük a nagy politikával foglalkozni. A létfentartás gondjai minden időknél nehezebb sulylyal szakadtak rájuk. Az élelmi czikkek, a lakás, a ruházat napról-napra drágul, mig a kereseti viszonyok ezek arányában nemhogy javulnának, hanem tetemes csökkenést mutatnak. Ennek egyik oka a tőke kon- czentrálása és ennek következményeként a kisipar, a kiskereskedelem és a kisgazda tervszerű elnyomása. Az egész vonalon, a társadalom minden rétegében elkeseredett kenyérharcz folyik. És ennek semmi köze sincs a politikához. Hiszen azok, akik a politikában vezérszerepet visznek: jóllakott emberek és különös fülberendezésük van. Csak az aranyak csengését hallják, de az éhező gyomor korgásának hangjait dobhártyájuk nem fogja fel. Az embereknek maguknak kell a maguk boldogulásáért küzdeniük, mert a megváltók csak a hitregékben élnek. A jövőre nézve biztató jelenség, hogy Szatmármegyében ezidő szerint nem politizálnak az emberek, hanem dolgoznak. Annál is inkább, mert a politizálásra most semmi szükség sincsen. A kormány, bár zajtalanul és mellveregetés nélkül, szintén dolgozik és fokozatosan váltja be azon feladatokat, amelyek megoldására vállalkozott és amelyek teljesítésére az ország a választások révén megbizta. Szatmármegyében is nyoma van már ennek a munkának és bár minket közelebbről érdeklő nagyobb jelentőségű dolgokról nem tudunk még beszámolni, viszont azonban nepellenes törekvésekkel egyáltalán sem találkozunk, ami a múlt rombolásait tekintve, már magában is nagy érdem. Ami gyenge politikai mozgás mégis van Szatmármegyében, az minden komolyságot nélkülöz. Egy pár derékban letört stréber szánalmas feltápászkodási kísérlete az. Az operet.te politikához nehány helyi lap szolgáltatja a bicskanyito- gató zenét. Ilyen fülsértő muzsikának tartjuk az „Északkeleti Újság“ legutóbbi számának két közleményét is, amelyek Dr. Falussy Árpáddal foglalkoznak. Ezeket Dr. N. Szabó Albert szerkeszt i irta. Dr. N. Szabó Albertet mi — bár politikai elv és társadalmi világnézet tekinteteben egy világ választ el bennünket — okos és joizlésü embernek tartjuk. S éppen ezért különösnek találjuk, hogy jelzett czikkeiben Dr. Falussy Árpáddal foglalkozik és vehemensen támadja őt. Olyas valakit támad, aki —• nincs. Hiszen ez a szerencsétlen Falussy, mikor még a főis- páni méltóság nimbusza ragyogta be, akkor is olyan szürke volt, mintegy kiselejtezett bakaköpenyeg. Most pedig még kevesebb, mert politikai nullává lett. Mire való tehát őt, mint politikai faktort a . csendes homályból felidézni Nehogy félreértessünk, sietünk megmondani, hogy miért kifogásoljuk a néppárti újság közleményeit. Azért, mert Dr. N. Szabó Albert eljárása által a helyi újságírás hitelét látjuk megszégyenítve és veszélyeztetve, Emlékezzünk csak régiekről. A rózsanyilás idejéről, a koaliczió mézesheteiről. Amikor Dr. N. Szabó Al- • bért a néppárti, Dr. Falussy Árpáddal, a „Hátha ennénk“ pártival a népszerűség tűzhelye közül együtt kavargatták a „Szat- márvármegye“ czimü lap rántott levesét, amibe most Szabó dr. ur minden héten bele szokott köpni. És emlékezzünk csak a Falussy uszályára, melynek egyik legkitartóbb hordozója Dr. N. Szabó volt. Pedig Falussy akkor is olyan volt, amilyen ma. Rosszabb volt, mert hatalom volt a kezében, amivel élt, sőt visszaélt, ártani tudott és ártott is. A Nagykároly hónapokon át kiáltotta, ordította, hogy kicsoda Falussy, de ezt az ordítást tulharsogta a Szabó dr. ur dicshymnusza. Miért volt akkor a magasztalás és miért van most — eső után köpenyeg — az ócsárlás ? A végeladás. Elragadó volt a jelmezestély melyet de Chermeutrey gróf és a felesége egy enyhe, szép májusi éjszakán fényes szalonjaikban és kivilágított parkjukban tartottak. A gróf és a grófné egy velenczei dozse pár gazdag, pompás jelmezeiben fogadták legfantasztikusabb kosztümökben érkező barátaikat. De az idő múlt és grófnő nyugtalankodott de Niévres Jaques késedelme miatt. Egy időben gyöngéd viszony fűzte az elmés, de végtelenül szeszélyes, hol borongós, komor, hol kicsapongóan vidám és mindenesetre neurasz- téniós ifjúhoz, akit most már jó ideje nem látott, de aki ma estére biztosra ígérte eljövetelét, sőt azt is, hogy valami fantasztikus meglepetésben fogja részesíteni. Egyszerre nevetés, örömtelt felkiáltások hangzottak a tömegben. De Niévres Jacques lépett be, sugáran, sápadtan és szépen, rongyos házalónak öltözve, vállára erősítve bőrszijjon egy kosár lógott a mellén, melyből portékáit kinálgatta. — Ab, ez a Niévres! Milyen eredeti! — De Jaquesl Milyen ötlet? — Mit árul ? — Kártyát is vett ? Jövendői is ? — Adjon két sousórt fehér czérnát, hogy összefoldozzam a férjem malicziáit. — Nekem egy zsebtükröt. — Uraim, szép hölgyeim! — kezdé el éneklő hangon Jacques. Vegyenek, vásároljanak, mindent adok, mindenkit kielégitek. Él voltak ragadtatva és gyűrűktől csillogó apró kis kezecskék nyúltak a kosár felé. Jacques súgta Chermeutrey grófnő — kedves, hogy eljött... Ami, a belépését illeti, rendkívül mulatságos volt. És a meglepetés? — Majd meglátja — hangzott a különös hangú válasz. — íme — kezdé most fenhangon. Kit elégítsek ki előbb ? E bájos, aranyszőke Desde- monának nincs-e kedve egy kis csipkekendőre. Pótolhatja majd azt, amelyiket,elveszített s a féltékeny Othelló megtalálta. O, csak finom portékát tartok s e kis csipkekendő . . . A szép Simeusenónek nyujtá, aki őt egy időben kegyeiben részesité, de azután nagyon rövid idő múlva és csúnya módon megcsalta. — íme, signora Deedemona, ez az öné. Fizetni csak akkor kell, ha az áru már nem tetszik. Hangja szitirikusan csengett és Simeusené sápadtan vette át a kis csipkekendőt, amelynek hímzését és a csipkéjét megismerte. Ő adta barátjának az utolsó találkán. S mögötte sut-' togás, sőt elfojtott nevetés hallatszott. — Ki akar egy szentimentális emléket. Peusóe alakjába font hajfürtöt. íme, szép asz- szonyom, e vöröses csillogásu haj, egészen egyezik az ön hajszínével . . . És a karcsú Morsange bárónőnek nyujtá, ki a haragtól vörösre vált. ______________________ — Ez a másik hasonló ahoz, csak éppen aranyszőke . . . — Jacques — súgta feléje hajolva Chermeutrey grófnő mit csinál? Vigyázzon. — Ezt a bájos dozsenénak, Chermeutrey grófnőnek ajánlom fel, ki ime halk hangon kéri tőlem . . . És átnyújtotta egykori kedvesének. Most már érezni kezdték a tréfa merész fenyegető voltát. De Jacques gesztikulálva folytatta: — Vegyenek! Liquidálok ! . . . Egy fél keztyüt, szép asszonyom, éppen az ön kezére illik . . . S a sápadtan hátráló Rocheboisené felé nyujtá. — Égy csinos névjegytartót? Látom e csillogó szemű odaliszknek megtetszett, engedje meg, hogy felajánljam . . . Chestamyné, akinek átakarta adni nem akarta elfogadni, de a férje, aki mellette állt, gyorsan a fülébe súgta: — Vegye át kedvesem, megismerem, az öné. De mikor elveszítette, azt mondá a vasúton vesztette el s nem egy házaló lakásában . . . Majd metsző hangon szólt Jacqueshez: — A névjegytartóba névjegy is való. Tegye az önét ebbe és ime, itt az enyém. Remélem elfogadja a cserét a következményeivel együtt. A házaló igent intett és folytatta: — Tovább uraim, szép hölgyeim! Vég- eladás 1 Van itt egyéb is, ime egy finom, csipNagykároly, Könyök-utcza II. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- ......... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben................... fo gtechnikus. \ Eső ülőn köpenye!!.
