Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-09 / 45. szám

M Nagykároly, 1910. november 9. V. évfolyam. — 45. szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szölő-utcza 4. sz. Előfizetési árak; Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K.----- megjelenik minden szerdán reggel. - - - ­Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. ,,nyilt-tér‘‘ sora 60 fillér. —- Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. Aki a szatmármegyei közélet meg­nyilvánulásait figyelemmel kiséri, az tud­hatja, hogy úgynevezett politikai élet most nincs Szatmármegyében. A tömegek meg­undorodva a letűnt rendszer népcsalásai­tól, közönyössé váltak az őket közvetle­nül nem érdeklő országos kérdések iránt. Meg aztán nincsen is idejük a nagy politikával foglalkozni. A létfentartás gond­jai minden időknél nehezebb sulylyal sza­kadtak rájuk. Az élelmi czikkek, a lakás, a ruházat napról-napra drágul, mig a ke­reseti viszonyok ezek arányában nemhogy javulnának, hanem tetemes csökkenést mutatnak. Ennek egyik oka a tőke kon- czentrálása és ennek következményeként a kisipar, a kiskereskedelem és a kisgazda tervszerű elnyomása. Az egész vonalon, a társadalom min­den rétegében elkeseredett kenyérharcz folyik. És ennek semmi köze sincs a po­litikához. Hiszen azok, akik a politikában vezérszerepet visznek: jóllakott emberek és különös fülberendezésük van. Csak az aranyak csengését hallják, de az éhező gyomor korgásának hangjait dobhártyájuk nem fogja fel. Az embereknek maguknak kell a maguk boldogulásáért küzdeniük, mert a megváltók csak a hitregékben élnek. A jövőre nézve biztató jelenség, hogy Szatmármegyében ezidő szerint nem poli­tizálnak az emberek, hanem dolgoznak. Annál is inkább, mert a politizálásra most semmi szükség sincsen. A kormány, bár zajtalanul és mellveregetés nélkül, szintén dolgozik és fokozatosan váltja be azon fel­adatokat, amelyek megoldására vállalko­zott és amelyek teljesítésére az ország a választások révén megbizta. Szatmár­megyében is nyoma van már ennek a munkának és bár minket közelebbről ér­deklő nagyobb jelentőségű dolgokról nem tudunk még beszámolni, viszont azonban nepellenes törekvésekkel egyáltalán sem találkozunk, ami a múlt rombolásait te­kintve, már magában is nagy érdem. Ami gyenge politikai mozgás mégis van Szatmármegyében, az minden ko­molyságot nélkülöz. Egy pár derékban letört stréber szánalmas feltápászkodási kísérlete az. Az operet.te politikához ne­hány helyi lap szolgáltatja a bicskanyito- gató zenét. Ilyen fülsértő muzsikának tartjuk az „Északkeleti Újság“ legutóbbi számának két közleményét is, amelyek Dr. Falussy Árpáddal foglalkoznak. Ezeket Dr. N. Szabó Albert szerkeszt i irta. Dr. N. Szabó Albertet mi — bár po­litikai elv és társadalmi világnézet tekin­teteben egy világ választ el bennünket — okos és joizlésü embernek tartjuk. S ép­pen ezért különösnek találjuk, hogy jel­zett czikkeiben Dr. Falussy Árpáddal fog­lalkozik és vehemensen támadja őt. Olyas valakit támad, aki —• nincs. Hiszen ez a szerencsétlen Falussy, mikor még a főis- páni méltóság nimbusza ragyogta be, ak­kor is olyan szürke volt, mintegy kise­lejtezett bakaköpenyeg. Most pedig még kevesebb, mert politikai nullává lett. Mire való tehát őt, mint politikai faktort a . csendes homályból felidézni Nehogy félreértessünk, sietünk meg­mondani, hogy miért kifogásoljuk a nép­párti újság közleményeit. Azért, mert Dr. N. Szabó Albert eljárása által a helyi újságírás hitelét látjuk megszégyenítve és veszélyeztetve, Emlékezzünk csak régiekről. A rózsanyilás idejéről, a koaliczió mézesheteiről. Amikor Dr. N. Szabó Al- • bért a néppárti, Dr. Falussy Árpáddal, a „Hátha ennénk“ pártival a népszerűség tűzhelye közül együtt kavargatták a „Szat- márvármegye“ czimü lap rántott levesét, amibe most Szabó dr. ur minden héten bele szokott köpni. És emlékezzünk csak a Falussy uszályára, melynek egyik leg­kitartóbb hordozója Dr. N. Szabó volt. Pedig Falussy akkor is olyan volt, amilyen ma. Rosszabb volt, mert hatalom volt a kezében, amivel élt, sőt visszaélt, ártani tudott és ártott is. A Nagykároly hóna­pokon át kiáltotta, ordította, hogy kicsoda Falussy, de ezt az ordítást tulharsogta a Szabó dr. ur dicshymnusza. Miért volt akkor a magasztalás és miért van most — eső után köpenyeg — az ócsárlás ? A végeladás. Elragadó volt a jelmezestély melyet de Chermeutrey gróf és a felesége egy enyhe, szép májusi éjszakán fényes szalonjaikban és kivilágított parkjukban tartottak. A gróf és a grófné egy velenczei dozse pár gazdag, pom­pás jelmezeiben fogadták legfantasztikusabb kosztümökben érkező barátaikat. De az idő múlt és grófnő nyugtalankodott de Niévres Jaques késedelme miatt. Egy idő­ben gyöngéd viszony fűzte az elmés, de vég­telenül szeszélyes, hol borongós, komor, hol kicsapongóan vidám és mindenesetre neurasz- téniós ifjúhoz, akit most már jó ideje nem lá­tott, de aki ma estére biztosra ígérte eljövetelét, sőt azt is, hogy valami fantasztikus meglepe­tésben fogja részesíteni. Egyszerre nevetés, örömtelt felkiáltások hangzottak a tömegben. De Niévres Jacques lépett be, sugáran, sápadtan és szépen, rongyos házalónak öltözve, vállára erősítve bőrszijjon egy kosár lógott a mellén, melyből portékáit kinálgatta. — Ab, ez a Niévres! Milyen eredeti! — De Jaquesl Milyen ötlet? — Mit árul ? — Kártyát is vett ? Jövendői is ? — Adjon két sousórt fehér czérnát, hogy összefoldozzam a férjem malicziáit. — Nekem egy zsebtükröt. — Uraim, szép hölgyeim! — kezdé el éneklő hangon Jacques. Vegyenek, vásárolja­nak, mindent adok, mindenkit kielégitek. Él voltak ragadtatva és gyűrűktől csillogó apró kis kezecskék nyúltak a kosár felé. Jacques súgta Chermeutrey grófnő — kedves, hogy eljött... Ami, a belépését illeti, rendkívül mulatságos volt. És a meglepetés? — Majd meglátja — hangzott a különös hangú válasz. — íme — kezdé most fenhangon. Kit elégítsek ki előbb ? E bájos, aranyszőke Desde- monának nincs-e kedve egy kis csipkekendőre. Pótolhatja majd azt, amelyiket,elveszített s a féltékeny Othelló megtalálta. O, csak finom portékát tartok s e kis csipkekendő . . . A szép Simeusenónek nyujtá, aki őt egy időben kegyeiben részesité, de azután nagyon rövid idő múlva és csúnya módon megcsalta. — íme, signora Deedemona, ez az öné. Fizetni csak akkor kell, ha az áru már nem tetszik. Hangja szitirikusan csengett és Simeusené sápadtan vette át a kis csipkekendőt, amelynek hímzését és a csipkéjét megismerte. Ő adta barátjának az utolsó találkán. S mögötte sut-' togás, sőt elfojtott nevetés hallatszott. — Ki akar egy szentimentális emléket. Peusóe alakjába font hajfürtöt. íme, szép asz- szonyom, e vöröses csillogásu haj, egészen egyezik az ön hajszínével . . . És a karcsú Morsange bárónőnek nyujtá, ki a haragtól vörösre vált. ______________________ — Ez a másik hasonló ahoz, csak éppen aranyszőke . . . — Jacques — súgta feléje hajolva Cher­meutrey grófnő mit csinál? Vigyázzon. — Ezt a bájos dozsenénak, Chermeutrey grófnőnek ajánlom fel, ki ime halk hangon kéri tőlem . . . És átnyújtotta egykori kedvesének. Most már érezni kezdték a tréfa merész fenyegető voltát. De Jacques gesztikulálva folytatta: — Vegyenek! Liquidálok ! . . . Egy fél keztyüt, szép asszonyom, éppen az ön kezére illik . . . S a sápadtan hátráló Rocheboisené felé nyujtá. — Égy csinos névjegytartót? Látom e csillogó szemű odaliszknek megtetszett, engedje meg, hogy felajánljam . . . Chestamyné, akinek átakarta adni nem akarta elfogadni, de a férje, aki mellette állt, gyorsan a fülébe súgta: — Vegye át kedvesem, megismerem, az öné. De mikor elveszítette, azt mondá a vasúton vesztette el s nem egy házaló laká­sában . . . Majd metsző hangon szólt Jacqueshez: — A névjegytartóba névjegy is való. Tegye az önét ebbe és ime, itt az enyém. Remélem elfogadja a cserét a következményeivel együtt. A házaló igent intett és folytatta: — Tovább uraim, szép hölgyeim! Vég- eladás 1 Van itt egyéb is, ime egy finom, csip­Nagykároly, Könyök-utcza II. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- ......... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben................... fo gtechnikus. \ Eső ülőn köpenye!!.

Next

/
Oldalképek
Tartalom