Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-19 / 42. szám
. Nagykároly, 1910. október 19. V. évfolyam. — 42. szám. NAGYKÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szölő-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. ------------ Megjelenik minden szerdán reggel. ===== Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosán vétetnek fel. . „nyilt-tár“ sora 60 fillér. — Kéziratokat nem adunk vissza.' A hirdetések közlési dija előre fizetendő. — Egyes számok nem adatnak el. Szatmárvármegye veszedelemben. A klerikális sajtó a liberálizmusnak Magyarországon való tultengéseről jajgat állandóan. A tény pedig az, hogy Magyar- országban a liberálizmus ügye soha se állott még oly rosszul, mint éppen manapság. Az átkos emlékű koalicziós uralom alatt nőtt nagyra és erő^pdött meg az a fekete sereg, amely a modern kultúra nagyszerű vívmányait pusztulással fenyegeti. Különösek az idők változásai. A tudományt terjesztő Igazságos Mátyás király idejében a világhírű fdkete sereg védte meg az országot a külelünség ellen. Ma pedig a tudomány, a felvilágosodás ellen harczoló fekete sereg minden külellenség- nél ádázabban tör az ország jövendő fejlődése, az ország belbékéje ellen. Mert, hogy milyen sors vár az olyan országra, amelyben a klerikálizmus jut hatalomra, azt a spanyolországi és a portugáliai példák mutatják, És a klerikálizmus Magyar- országon a legfelsőbb hatalomra törekszik. Ezek a törekvések nem újak, de soha olyan vehemensen és olyan veszedelmesen meg nem nyilatkoztak, mint éppen napjainkban. Amióta X.-ik Pius ül a pápai trónon: Rómából jön erre vonatkozólag a parancsolat. Fekete színű pecsét alatt jön és égő vörös gyűlöletet hirdet. Tomcsányi páter szereplése és a nagymüveltségü, kiváló modern tudós Prohászka püspök esete tanúság reá, hogy a klerikálizmus harcza nemcsak a szó világos értelmében vett „eretnekek“, illetőleg a nem katolikusok ellen, hanem a minden téren való haladás, a tudás és a fejlődés ellen irányul. A materealista irányzatok szédületesen nagymérvű terjedése fáj Rómának, amelyek nap-nap után szélesbedő rést ütöttek a konzervatizmus gyermekes és esetlen spritualizmusán. Az intelligens ember, bár milyen vallásos lelkületű legyen is, már nem hiszi el, amit a jólétben dúskáló, gömbölyűre hizott pap az aranyczirádás szószékről hirdet, hogy minden ami van és ahogy van isten, akaratából van. Azért van szegény és gazdag, kizsákmányolt és kizsákmányoló, azért halnak meg egyesek éhen, mig mások abba pusztulnak bele, hogy nem tudják megemészteni azt, amit megettek, mert az isten akarta és szentségtörés volna, ha akármit megakarnátok változtatni rajta és vétek volna akármit javítani a teremtő munkáján, akinek utjai kífürkészhetetlenek. Ellenben az eddig a porban tetrengő elnyomott, lerúgva c butaság vámszedői által reá kényszerűéit alázatosságot, felemelt fővel mond ellent és igy szól: ti magatok mondtátok: a íöldi javak veszendők és megvetendők, mig a menyei javak végtelen gyönyörűséget és boldogságot adnak. Nos hát, az utóbbiakat nem vitatjuk el tőletek, de hagyjátok az előbbieket nekünk, annál inkább, mert könnyű lesz nekünk a földből paradicsomot csinálni. A gyűlölet helyet ad a jóságnak és a gyötrelemnek völgye egy édennek. ö Elérkezett az idő, hogy ezt ne csak mondják, hanem meg is tegyék. Ez az idő pedig a klerikálizmus hatalmának közeli porbaomlását jelenti. Jól értsük meg: nem a minden anyagi folttól mentes eszményi vallás ideje járt le, de a klérusnak a lelkek felett való uralma ellen indult meg világszerte az elkeseredett küzdelem. Jól tudják ezt azok, akikeket közelebbről érdekel és ezért érthető elkeseredéssel igyekszenek évszázadok előtt elfoglalt pozicziókat minden vonalon fentartani, sőt megnövelni. A vezetők a jezsuiták táborából kerülnek ki. És ezek nem válogatják meg küzdő fegyvereiket, mert hiszen ősi jelszavuk a spanyol inkvizitorok- nak, hogy : a czél szentesíti az eszközöket. A harcz kimenetele nem lehet kétséges. A természet törvényei elé nem lehet gátat emelni. Hatalmuk már csak ideig- óráig tartó. De szenvedelmes haláltusájuk is a veszedelem csiráit rejti magában. A felvilágosultság és a sötétség élet-halál harczában megismétlődhet a magyar történelméből ismert Dugonics Titusz esete. Ha már veszni kell a jezsuita hatalomnak, készek arra is, hogy ellenségüket: a fejlődést is magukkal együtt rántsák le a mélységbe. . . . Szatmárvármegye közélete eddig ment volt a klerikálizmus garázdálkodásaitól. Ősidőktől fogva béke honolt e vármegyében, amely ha nem is halad előre a fejlődés utján, de visszafele se haladt. A liberalizmus szelleme lebegett él szabadkőművesség. Lapunk mai számának más helyén röviden hirt adunk, hogy Nagykárolyban mozgalom indult meg egy szabadkőmüvesi páholy létesítése iránt. A szabadkőművesség még az úgynevezett intelligens emberek nagy része előtt is ismeretlen fogalom. Ördöngős, rejtett czélu szövetkezésnek tartják, mert magasztos hivatását évszázadok óta mindenkor csendben, minden külső hivalkodás és vásári lárma nélkül teljesiti. Hivatása az összes emberi szövetkezéseknél önzetlenebb és szentebb. Az egész müveit világon egységesen szervezve, az egész emberiség javáért küzd. A középkor vak sötétségébe ragyogó világosságot gyújtott. Terjeszti a tudást, harczol az emberi jogokért, megteremtette és diadalra jutatta a társadalmi tudományokat. De ezúttal nem akarunk a szabadkőművesség lényegével a tárgyhoz méltó alapossággal foglalkozni. Ezt máskorra hagyjuk. Hanem a fent jelzett nagykárolyi mozgalom, alkalmából időszerűnek tartjuk a „Világ“ legutóbbi vasárnapi számának egyik czikkét leközölni, amely czikk arról szól, hogy honnan ered a szabadkőművesség elnevezése. A közlemény a következő: A középkorban, mikor a keresztény vallás legnagyobb virágzásban "volt, a XII. század végén s a XlII-ik elején, mint az már szinte bagyományszerü, a királyok, nemzetek életében is, építkezésekben fejeződött ki a cselekvés, a teremtés akarása. A phoeniciaiak, a zsidók, Salamon, az egyiptomi királyok, a görögök s rómaiak, mikor hatalmuk, fényük teljességében voltak : építkezés volt úgyszólván a lelki szükségletük. Az egyház is, a pápák, püspökök s nyomukban a vallásos fejedelmek hatalmas templomokat kezdtek építtetni. Az építő tudomány azonban, mint akkor minden tudomány, a papoké volt, főleg a szerzeteseké, akik az építési munkálatok szellemi vezetői voltak. Ezek a szerzetesek, a munkálatok keményebb, t. i. fizikai részét más munkásokkal végeztették, akik a követ faragták, a falat fölépítették, vakoltak stb. Ezek már nem voltak a rend kötelékébe tartozók, hanem profán kőművesek. Lassanként ezek közül a kőművesek közűi kiváltak a jelesebbek, a nehezebb, finomabb munkát végzők, akik bizonyos előkelő poziczióra tettek szert a tagtársak között, lassan-lassan külön szervezkedtek, tekintélyesek s ehhez képest kiváltságosak lettek, nagyobb becsben állottak s a tudós papokkal való érintkezés folytán műveltebbek lettek. így aztán jobb fizetésre tettek szert, a keresetük is nagyobb lett, ők maguk is keresettebbek lettek, öntudat, önérzet fejlődött ki bennük, jogokat nyertek, függet- lenséget s magukat szabad kőműveseknek nevezték, olaszul: liberi muratori, mely elnevezés a mai olasz szabadkőművesség francziás fra- massone (franc macon) elnevezése mellett még mindig fönnáll. Ezek a szabad kőművesek a mai szabadkőművesek ősei. A páholy szó is ebből a korból veszi eredetét, azoktól a kis házikóktól, amelyeket a nagy épület építése alatt, a kőművesek és egyéb munkások elhelyezése végett s a szerszámok részére létesítettek és loggia, Bauhütte elnevezéssel jelöltek meg. A szabad kőművesek és szabad kőfaragók különválva, a többi munkástól külön loggiák-ban helyezkedtek el s idővel külön szervezetük lett, különös, a papoktól eltanult szertartásokat állapítottak meg, főleg arra az ünnepies beiktatásra, amelylyel maguk közé uj tagot fölvettek. Azután megállapítottak bizonyos titkos jeleket, jelen- tőséges jelszavakat, amelyeket az egyik országból, helységből máshová költöző kőműves a maga igazolására az uj szervezetnél jól használhatott. így alakult, amelyről tudunk, a XIII. század közepén Németországban már egy egész kőfaragó-szövetkezet, utóbb a reformáció idején, nemzeti okokból és kiválások folytán, újabb, szász, cseh és egyéb szövetkezetek, szóval a mai Nagypáholyok, a hatáskörükbe tartozó kisebb testületekkel, páholyokkal. A messze elágazó szövetség sajátságos beszédmodort, ruházatot, viselkedést, és titkos szertartásokat állapított meg tagjai számára, gyakran azért, Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- ........... hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben................... n Lá szló leni fogtechnikus. Fogászati líra Nagykároly, Könyök-utcza II.
