Nagykároly, 1910 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-14 / 37. szám
Nagykároly, 1910. szeptember 14. V. évfolyam. — 37. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLYBAN, Szölö-utcza 4. sz. Előfizetési árak: Egész évre. 8.K, félévre 4 K, negyed évre 2 K. . Megjelenik minden szerdán reggel. ........— Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: ROSENFELD ZSIGMOND. HIRDETÉSEK a kiadóhivatalban jutányosai vétetnek fel. „Tíyilt-tér“ sora 60 fillér, — Kéziratokat nem adunk vissza. A hirdetések közlési dija előre fizetendő'. — Egyes számok nem adatnák el. t csenisÉS városi szoljjiln. Jelentettük, hogy Nagykároly város képviselőtestülete szeptember 4-én tartott rendes közgyűlésében megbízta Debreczeni István polgármestert, miszerint Nagykároly város területén a rendőri szolgálatnak csendőrséggel való ellátására vonatkozólag a tárgyalásokat tegye folyamatba és a feltételek megállapitása véged a m. kir. belügyminiszterhez kérvényt intézzen. A magyar csendőrség őszinte nagyra- becsülői vagyunk. Amilyen szomorúan fest Nagykárolyban a rendőrség s rendészet ügye az autonómiának éppenséggel nem jóvoltából, annyira más a kép, amikor aszó szoros értelmében veendő vidékről van szó, ahol a csendőrök képviselik az állam tekintélyét, a rend és közbiztonság ügyeit. Mindazonáltal a magunk részéről is teljesen osztjuk Nagykároly város polgársága nagy részének azon véleményét, amely nem helyesli a képviselőtestület fent ismertetett határozatát. Nem mintha a csendőrség kétségtelenül elsőrendű nivója a rendőrség ügykörének ellátására nem birna kellő rátermetséggel, hanem mert a csendőrségnek szigorúan katoni szervezete eredettől fogva nem lehet alkalmas arra, hogy hozzá tudjon simulni a városi rendészetnek mindama feladataihoz, melyek nemcsak a megfelebbezhetetlen értelemben vett rendtartást és közbiztonság ellátását, hanem a hatóság és közönség közötti érintkezésnek polgáriasuk módját is követelik. A városi rendészet cselekvési köre sokkal tágabb, mint a szorosabb értelemben vett rend- és közbiztonság ellátás, beleszövődnek abba humánus és társadalmi elemek, majd rendstratégiai kérdések — csak a preventív hatáskört említjük,— egy katonai szervezet pedig mindig csak mereven s mintegy a maga szolgálati szabályzatába belekövesülve állhat mindezekkel szemben. Nem vagyunk tehát hivei a csendőrségnek a városi rendőrség felsegelyezésére való bevonásának. De nem hivei maguk azok az érdekelt városok sem, ahol a rendőrségi szolgálatot a csendőrség látja el és amely városok vezetői közvetlen tapasztalatokból szemlélhetik kétségtelen előnyei mellett annak el nem hallgatható hátrányait is. Az ügy fontosságánál fogva tanulmányozás tárgyává tettük a kérdést és ennek eredménye a csendőrség alkalmazása ellen szól. Mindazok a városok, ahol ez idő szerint a rendőrség teendőn csendőrség látja el, alaposan megbánták ebbeli elhatározásukat és kivétel nélkül azon fáradoznak, hogy a rendőrséget visszaállítsák. Szolnok polgármestere egy alkalommal igy nyilatkozott : A csendőrség városi szolgálatra a jelenlegi szervezeti szabályzatával egyáltalában nem alkalmas. - Minekünk Szolnokon annak idején szükségünk volt a csendőrség behozatalára a közbiztonsági viszonyok teljes felfordulása miatt, mert itt a legények ólmos kötéllel verekedve, a járó-kelő közönséget lezavarták számtalanszor a járdáról, de miután a közbiztonsági zavarok megszűntek, daczára annak, hogy négy hold földünktől váltunk meg, hogy a csendőrség első berendezkedési költségeit fedezhessük, most rövid idő után ott állunk, hogy nagyon megbántuk a csendőrség behozatalát. Szatmáron is általános a panasz a csendőrség ellen. Hasonló viszonyok vannak, csak a hozzánk közzel levő városokat említve, Máramarosszigeten, Munkácson, Beregszászon. A beregszászi polgármester legutóbb a csendőrség visszavonását és a rendőrség visszaállítását indítványozta, ami egy képviselőtestületi határozattal meg is történt. Ahol a hivatalos körök, az úgy nevezett hivatalos hatalom szempontjából, méltányolják a csendőrséget, még ott is a csendőrség merevségéről beszélnek s végeredményében a szolgálatot csakis kielégítőnek mondják s egyenesen beismerik azt, hogy a csendőrség jelenlegi katonai szabályzatával városi szolgálatra nem alkalmas, vagyis, hogy nem az ekzekutiv tényekben van a hiba, hanem a szervezetben. A csendőrség létesítése alkalmával A jó tett. Lepreulx Georges megitta a cocktail-jét s most ott ült üres pohara előtt, czigarettája füstje mellett elmerengve. A terrasz üres volt. Csak egy ur ült még szódája előtt egy asztalka mellett. A restaurantból kihallattszott a czigány- zene hangja s Georges szinte maga előtt látta a csupasz állu, ékszerektől csillogó szép asz- szonyokaí s az asztalokon hervadó illatos rózsákat . . . Egy női hang csengése riasztotta fel merengéséből. — Jó estét Geo. De Maitenon Kiki volt. Leült Georges mellé, de a legnyájasabb kínálás daczára semmit sem akart fogyasztani. Csak a szivét akarta kiönteni. A barátja elhagyta. — Tudod Scephand ... én szerettem a nyomorultat. Hiszen tudod, hogy én az érzések rabja vagyok. Elhagyott egyetlen szó, — sőt a hónap elején egyetlen sou nélkül. S miután még megjegyezte, hogy az élet igen rosszul van berendezve, mert a gyöngéd- szivü férfiak mindég a praktikus nőkkel találkoznak és vice-versa, — sóhajtva egy kis poudert hintett arczára a tükör előtt és bement a restaurantba. Georges nagyon szomorúan tekintett utána. Szinte a könyek szöktek a szemébe, annyira fájt neki, hogy Kiki, a jó kis barátnő ilyen szomorú sorsra jutott. Elhagyták, nincs pénze, szomjas és nincs pénze. __________________ Mo st a szomszédjára nézett. Hm, az sem lehet valami rózsás kedvében. Angolnak, inkább amerikainak látszott, finom, neurasztóniásan fáradt vonásokkal. S ime, kabátja zsebéből egyszerre kis borítékot vesz elő és abból valami fehér port önt az előtte álló szódás pohárba. — Ez a ficzkó megakarja mérgezni magát — gondolá Georges. És csakugyan az amerikai mielőtt a poharat ajkaihoz emelte, egy oly végtelenül világfájdalmas, szinte gyöngéd tekintetet vetett körül, mintegy búcsúzva a világtól, ami csak öngyilkossági szándékra vallhatott. Georges gyorsan határozott. Hamar fizetett és felállva, botját úgy kapta hóna alá, hogy a szomszédja előtt álló poharat tartalmával, együtt leverte az asztalról. 0, bocsánat, uram . . , — Ostoba, — mormogá dühösen az amerikai. — De uram . . . — Hülye l Georges a névjegyét nyújtotta át. Az idegen átvette s a zsebébe rejté. — Jól van nekem nincs névjegyem. A nevem Hamilton. De azért nem fogunk megverekedni. Azt hiszi nem tudom, mit akar ? Furcsák önök francziák. Az embert megakadályozzák abban, amit tenni akar. — Igen uram, sőt meg kell Ígérnie, hogy nem kísérli meg újra ... — Üljön le . . . Pinczér, még egy szódát. Hát nézze fiatal ember, tulajdonképpen hálásnak kellene lennem azért, amit tett. De nem vagyok az. Mert az én bajom gyógyíthatatlan. Halálosan unatkozom. A nevem nem Hamilton, hanem Waverley. A vagyonom több mint kétszáz millió. És mindezt végigkóstoltam, rájöttem, hogy csupán a szerelemért érdemes élni. Én pedig az igazi szerelemmel sohasem találkoztam. Akar velem ebédelni ? Georges elfogadta és különös ötlete támadt. A Kiki asztala szomszédságában ültek le, nemsokára már hármasban csevegtek és éjfél után Waverley és a vigasztalhatatlan Kiki már együtt bosztonoztak. Mindketten részegek voltak kissé. Georges észrevétlenül elillant egy kettős jótett jóleső érzésével. S Kiki másnap beköltözött Waverley fényes palotájába. A tizennyolcz cselédet, vagyont érő ékszereitet, fogatokat s hogy két kézzel szórta a pénzt, semmibe sem vette. De szerették, imádták. Waverley valóságos kultuszt űzött belőle, úgy imádta, mint egy oltárképet, s még verseket is irt hozzá. Georges nem számított Kiki hálájára, de ebben csalódott, mert Kiki boldogan mesélte, biresztelte uton-utfólen barátnőinek. — Scephandrier elhagyott, egy sou sem volt a zsebemben. És Georges mentett meg, ő maga mit sem tehetett értem, a szegény ki- csiKe, de bemutatott Waverleynek, akinek kétszáz millió a vagyona kedveseim és imád. S megmutatta az ékszereit, palotáját, istállóit s barátnői persze, szinte sárgaságba estek a mérges irigységtől. Georges ugyancsak meg volt lepetve, midőn egy napon egyik jó barátja igy szól hozzá, nyakkendőtűjére mutatva: ________________ fo üászati műterei Nagykároly, Könyök-utcza II. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: arany- ........ hidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben................... NA GYKÁROLY László lő fogtechnikus.
